Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-27 / 202. szám

1967. augusztus 27. tolna megyei népújság 5 SORSOK — EMBEREK Magyar bányász á maquis-ban Aranycsillagosoknak nevezik őket a községben. Férj és fe­leség, mindketten a közös nagy ügyet, a proletár internaciona­lizmust szolgálták, a Szocia­lista Hazáért Érdemrend birto­kosai. Aprók voltak még a gyere­kek, amikor szinte naponta el­indultak - veszélyes útjaikra. „Párttagságának kelte 1931” — ez áll a két internacionalista kis piros könyvecskéjében. Nö­vekedett a veszély, amikor 1939 őszén a föld alá kénysze­rült, betiltásának elrendelése után a Francia Kommunista Párt. Ennek a nagy múltú párt­nak voltak harcos tagjai. A hitleri megszállás idején az akkor már francia honos Tóth István az észak-franciaországi Dechi nevű kolóniában harcolt a maquisban. (Maquisnak ne­vezték Franciaországban a kommunisták vezetésével a megszálló német fasiszták és az őket kiszolgáló francia kol- laboránsok ellen népmozgalom­má növekedett partizánmoz­galmat. Ilja Ehrenburg regé­nyeiben is így szerepel.) Tóth Istvánné, a hűséges harcostárs pedig a munkahelyén, a közeli Guesnain (Nord) nevű telepü­lés nőmozgalmában, a Vörös Segélyben és a demokratikus akciókban kapott a párttól fel­adatokat. Most mindketten itt élnek Mázán, a Kossuth Lajos utcai virágos kis otthonukban. — Gondolom, hogy izgalmak­ban bővelkedett a partizán éle­te — kezdjük. Emlékeznek. A házigazda erő­sen gondolkozik, számba veszi a sok eseményt. Előrebocsájtja,- hogy akkor megszokottabb, ke­vésbé szembetűnő volt a ve­szély. Mint mondja, inkább a siker reménye és a pontosság fontosságának izgalma fűtötte a partizánt. — Otthon laktunk, éjszakán­ként működtünk. Többször vol­tunk meleg helyzetben. Egyszer akaratlanul majdnem lebukta­tott bennünket a kisfiam, aki akkor hagyta el a tizedik esz­tendőt. A megszállás megalázó éveiben beszállásoltak lengyel szomszédainkhoz egy SS-tisz- tet. Ez a tiszt távollétünkben olvasnivalót kért a gyerektől, ö pedig, nem gondolván sem­Hősi tettek részesei és tanul él­nek közöttünk. Bátorságuk fe- | gyelmezettségük, nagyszerű tetteik ma is helytállásra buzdítanak. mire, odaadta neki egyik könyvünket, mely a szovjet hadseregről íródott. Na, jól ki­nézünk — gondoltuk. Akkor már rendkívüli helyzet volt. Napokig izgulva vártuk, mikor fogat le bennünket az SS. Nem tette meg. Sötét tekintettel ke­rülgetett bennünket az utcán. Mikor aztán fejveszetten me­nekült a fasiszta hadsereg, gon­doltam, hadd menjen, ő sem bántott. Szokatlan, de akadt közöttük olyan is, aki ember tudott maradni. Bezzeg mások voltak a többiek. Egyik hűséges francia baj társam — Baké Ba- tisz volt a neve, így ejtendő — három gyermekét hagyta ott, amikor nem sokkal a felsza­badulás előtt lelőtték a meg­szállók. Mi megúsztuk akkor — mondja elmerengve. — Milyen jellegű akcióik voltak a maquis-ban? — kér­dezzük a negyedszázaddal ez­előtti múltról. — Fegyverszerzés, robbantá­sok és sok-sok szabotázs a bá­nyában. Például ilyen: Susz­terszögeket raktunk a kompresszorba, amely a be­indítás után beszórta a munka­gépekbe az apró szögeket, így néhány napra leállt a terme­lés. Egyik alkalommal tűzharc­ba is keveredtünk a bányaőr- séggel: Mi győztünk. — Melyik volt a legemléke­zetesebb? — Számomra talán a repülő­téri fegyverzsákmányolási por­tya ilyen, összekötőnktől rész­letes utasítást kaptunk a tenni­valókra. Lakóhelyünk, Dechi mögött terült el a repülőtér, talán 4—5 kilométernyire tő­lünk, Társaimmal jeligés ta­lálkozóra kellett egymással mennünk, én egyik francia fa­lu nevét mondtam nekik. Máig sem tudom társaim nevét, mert szigorú konspirációt alkalmaz­tunk a lebukási veszély miatt. A két francia elvtárssal — egyikük nő — hárman indul­tunk útnak, ők ketten és én, a magyar. Szuroksötét éjsza­kában bandukoltunk. Ök elő­Dacolok az írógéppel... Szabadságom ideje itt sem akartam :g válni munkaesz- zömtől az irógép- . Sajátom nem lé- n, mi sem terme­tesebb, hogy a. •Icsönzőbolt gépét ttem igénybe. Ott zölték velem, hogy gép bérleti díja teaként 40 forint, jlag majd Hegyen­em a számlát. Szabadságom le­iével — mivel vr munkahelyemen igénybe vehetem írógépet — szépen •szacipeltem a sppet sem könnyű isinát. Éppen tíz p múlva. Az átve- fiatal hölgy kész- jgel közölte velem összeget: kerek yszáz forintot fi­iéit, mivel nap ‘i forint a bérlet. Kicsit soknak tűnt. Ám, ami szabály, az szabály, fohászkodva le akartam szurkolni az összeget, amikor felvillant bennem a mentő ötlet: magam­nál tartom még négy napig, így éppen két hét lesz, és minddsz- sze 80 forintot kell fizetnem érte. Gon­dolatban szidtam a sorsot, hogy nem 13 nap múlva jutott eszembe visszavinni, mert akkor a felszá­mított összegért több mint három hétig a tulajdonomban lehe­tett volna a masina. Megértőek az em­berek. A fiatal hölgy­gyei megbeszéltem, hogy — mivel nincs kedvem újból cipe- kedni — a gépet ott­hagyom. Tehát bent van a boltban. Sza­bály szerint mégsincs bent, mert én két hé­tig bériem a szóban forgó gépet, addig senkinek nincs joga elvinni. Fizetni ter­mészetesen csak ak­kor fogok, ha a két hét lejárt. Most tehát az üz­letben várakozik a masina. Mindennap gondosan megnézem, nem adták-e oda or­vul valakinek. Ha már így van, miért ne tartsam én is tiszteletben a szabá­lyokat■.. Egyébként elárulok egy titkot: tíz napoz pontosan egy hét és három nap. Kissé „bonyolultabb” ugyan, de így is le­hetne számolni, és mindjárt méltányo- sább lenne a H” csönzési összeg. .. (d. k. j.) szőr kint kellett várjanak. Este 11 órakor kúsztam be a meg­jelölt helyen. Közben nagy szüneteket kellett tartanom, ne­hogy az őrség karmaiba ke­rüljek. Alighogy odaértem, nagy nyüzsgés támadt, az őr­A másfél millióból kiindulva ■ ■ A földművesszövetkezetek évben el is utaznak. A másfél " kulturális alapja évenként millióból még erre is telik... A mintegy másfél millió forint. dombóváriak kulturális tevékeny- A földművesszövetkezeteknek sége— amely mögött jórészt a alapvető részük van abban, hogy földművesszövetkezeti forintok a megyében több országos hírű vannak — már nem is csak he- tánccsoport és énekkar működik, lyi jellegű, hanem szerves része sőt némelyik híre messze az or- népköztársaságunk nemzetközi ségváltás után is rengeteg volt' szághatáron túlra is eljutott. A kapcsolatainak, amelyek fejlesz- a fritz. Sejtettem, hogy valami szekszárdi madrigálkórus jugo- tésére a békés egymás mellett történhetett, így nem tudunk szláviai vendégszereplést tudhat élés elve jegyében törekszik, most biztonsággal hozzáférni a maga mögött. Vagy vegyük a fegyverekhez. Vissza kell tér- , dombóvári népi táncegyüttest Ma­nem ilyen helyzetben — így j ga a vezető, Bodai József mon- utasítottak előzetesen. Igenám, dotta, hogy a kezdeti nehézségek de hogyan? Visszafelé már két után következtek a kezdeti sike- óra hosszat tartott hason csúsz- rek, de ez azt is jelentette, hogy va az út. Az itt-ott felvillanó gyorsan kinőtték az iskolai kereT fények szerint igazodtam, teket, majd a művelődési ott­Szinte ma is érzem az akkori 1 honét is. Ha nem jön az egyes. zetek kapcsolata nem egyszerűen izgalom okozta forrosagot *— szervek — elsősorban a földmű - mondja, most már mosolyog- 'vesszövetkezet Pakson ugyancsak nagy hírű táncegyüttes működik. Már a rá­dió is közvetített róluk műsort, és éppen a nyáron részesültek külön miniszteri kitüntetésben. ^ különféle kultúrcsoportok és a földművesszövetke­va Tóth elvtárs. formális, pénzügyi jellegű, mint anyagi segitese, sokan gondolják. Ugyanis el*­megrekedtek volna. így lehetődé- hangzott már olyan vélemény, Később sikerült megváló- guk nyílik arra, hogy reszt ve- hog a szövetkezeteknek ezekhez i r. dvcincu' odv zvl ocTm-cT-órri oc nmi . . .. ... ... . .. sítani a tervüket? , , gyének egy olaszországi és egy annyi a közük, hogy ők adják a Másképpen döntött a part. gorogorszagi nemzetközi fesztivá- pénzt Nem A tánccsoportok, Ott ezzel utána már nem pró­bálkoztunk, hanem másutt sze­reztünk fegyvereket. Ezen a repülőtéren felrobbantottuk a rádióleadójukat. — Sok szivet melengető em­lékem van a bajtársakról, az ottani elvtársaimról. A francia népben nagyon erős volt a hazaszeretet. Egyre lángolt bennük a gyűlölet a boche-ok, a fasiszták ellen. Fel is szabadult az ország a német megszállás alól 1944 végére. A partizánok egy része tovább űzte őket az országhatáron túl is — fejezi be szavait az arany­csillagosok egyike, Tóth István elvtárs, a nyugdíjas mázai bá­nyász. Hősi tettek részesei és tanúi élnek közöttünk. SOMI BENJAMINNÉ !,°j? 7 *!lall!íaS.SÍkert1fratVa- énekkarok, tagjainak többsége a . trt- fk látr CSaíC- megemli- szövetkezeti dolgozók gyermekei utólag erde- közül kerül ki, de nem egy közü­lük maga is szövetkezeti dolgozó. A megyében öt olyan nagy hí­rű tánccsoport, három kórus és három úttörözenekar van, ame­lyik költségeinek nagy részét a tettük lapunkban, mes visszatérni a dombóváriak újabb külföldi kapcsolatainak né­hány részletére. Augusztus 10-én vendégül látott egy Bretagne-i népi együttest, amely európai c körútja során érkezett hazánkba. _ ___________ __ ______ j obban Bodai József egy próbát vezetett földművesszövetkezetek fedezik. le a franciák előtt: bemutatta, Nagyon jelentős a könyvter­i“,é* ****“ “*><«•• vészi teljesítmény. A vendégek kenysegük. Könyvterjesztési kam- nagy érdeklődést tanúsítottak a Pányokat, könyvbarátmozgalmat dombóvári módszerek iránt, csak- szerveznek, de közvetlenül is úgy, mint fordítva. Este közös mű­sort adtak Szakoson. A vendé­gek búcsúzóul meghívták a dom­bóváriakat franciaországi szerep­támogatják a falusi könyvtára­kat. A falusi könyvtárak fejlesz­tésére ez évben mintegy 34 ezer forintot fordítanak. A másfél lésre. A dombóváriak el is fo- millióból erre is, arra is jut. gadták, s a tervek szerint még az BŐD A FERENC Az ikerpár* elsőbe ntegy Könyv, ceruza, radír, hegyező. Mindegyik egészen új, nagyma­mával vettük a papírboltban. Több kisfiú és kislány is volt ott, és láttam, hogy csak nekünk cso­magolnak olyan szép, színes pál­cikákat, mert azt mondták, első­sök leszünk. A tolltartóm fedelét már több­ször kinyitottam, még egy kicsit nehezen jár, de meg kellett néz­ni, hogy másnap is ugyanúgy benne van-e minden, amit vet­tünk. A ceruzáim gyönyörű szé­pek, csak az a baj, hogy nem lehet még hozzányúlni, csak ha | a tanító néni megengedi. Pedig milyen ceruza az, amit ki se fa­raghatok? Iskolába megyünk az ősszel, így mondja mindenki, és kérdez­getik, hogy félünk-e az iskolá­tól? Miért félnénk, mikor meg- : tanulunk írni, olvasni, számolni. 1 A mami azzal bíztat, hogy ka­rácsonyra már egyedül is szépen leírom a karika betűt. Melyik az? Itt láttam, a papíron, amit a füzetekkel együtt kaptunk. Ilyen: O. Erika, testvérem, csak egy fél­órával született korábban nálam. Ikrek vagyunk, egyforma a tás­kánk, füzetünk, csak a tolltartó­fedélen van apróbb virág, hogy ne keverhessük össze őket. A füzeteket még elcserélhetjük, mert nincsenek még rendbe té­ve. Anyuka fogja bekötni, még a nevünket is ráírja: Hohmann öyurika és Erika. Csodálatos színes papírt is kap­tunk, nem tudom, mit fogunk vele játszani, mert úgy tudom, az iskolában is lesz játék, csak nem annyi ideig, mint az óvodá­ban. A legjobban tetszik a kék. a rózsaszín, meg a piros papír, í zóval mindegyik a legszebb! A képeskönyvet is végignéz­tem, és lerajzoltam a hajót. Kis kéményt rajzoltam hozzá, hogy elférjen a híd alatt, és sok ab­lakot a hajóra, mert ez óceán járó lesz. Ha tenger mellett laknék, ezzel mehetnék iskolába, és min­den gyerek megnézne. A táskát, azt mindig én adom majd fel a testvéremre, és megvédem min­den fiútól, aki bántani akarja. Azt mondták, az iskolában sokat kell tanulni, de mégsem lehet ott rossz dolgunk, mert délután mór nem kell aludni, mint az óvodá­ban. Az Erika azt mondta, hogy- a nagymama fél az iskolától. Mi­ért? Azt hiszi, hogy mi nem fo­gunk jól tanulni, és aputól ki­kapunk. De apu megígérte, hogy leül mellénk, és elmagyarázza, amit nem értünk. Mondtuk is a nagyinak, hogy ne féljen, inkább örüljön: elsősök leszünk! Foto: BAKÓ JENŐ Szöveg: MOLDOVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents