Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-23 / 198. szám
4 Tot,NA MEGYEI NEPŰ.TSAG Í9ffJ. augusztus 25. rUj rejtvénypályázat A Magyar Vöröskereszt és a Magyar Honvédelmi Szövetség Tolna megyei elnöksége a Polgári Védelem megyei parancsnokságával közösen rejívénypályázatot hirdet. A rejtvénypályázat célja: az általános politikai és honvédelmi ismeretek bővítése, a polgári védelem feladatainak még alaposabb megismertetése. A Tolna megyei Népújság vasárnapi számaiban 4 héten keresztül 10 kérdést közlünk a polgári védelemmel kapcsolatban, melyre a helyes választ — a toto-rendszer alapján — 1, x, 2-vel jelölve kell beküldeni. A megfejtett toto-szelvényeket bélyeggel ellátott zárt borítékban kell beküldeni a Tolna megyei Népújság címére. A szelvényen fel kell tüntetni a megfejtő nevét és pontos címét. A megfejtéseket a rejtvény megjelenését követő csütörtöki nap déli 12 óráig lehet beküldeni. A rejtvénypályázatban nem vehetnek részt a hivatásos katonák, a polgári védelmi törzs és szak- szolgálatba beosztottak. A helyes megfejtők között hetenként tíz jutalomtárgyat sorsolunk ki. (5 szépirodalmi könyvet és 5 belépőjegyet az őcsényi honvédelmi napra.) Csak 10 találatot elértek vesznek részt a sorsolásban. A portósan küldött és a későn beérkező szelvényeket nem vesszük figyelembe. A helyes megfejtéseket és a nyertesek nevét a következő rejtvény megjelenésével együtt közöljük. A nyereményeket- postán küldjük el a nyerteseknek. A rejtvénypályázat indul: 1967. augusztus 27-én, P. V. megyei parancsnokság M.H.Sz. M.V.K. iTolna megyei elnöksége Tolna megyei elnöksége Rendezzék, de csak titokban ? A panaszkodó középkorú asz- szony. Szekszárd város központjában lakik, közel a Séd-patakhoz. Személyes kérése szerint intézkedést, orvoslást kér a szomszédék 900 csirkéjének penet- ráns bűze ellen. — Megérteném én... Nekik is kell a pénz, hát leszerződtek. Csinálják, de ne mások rovására. Úgy tudom, törvény van arra, hogy városban nem szabad eny- nyi rengeteg baromfit tartani. Beteg a férjem, légzési zavarai vannak. Mostanában ki sem mozdulhat szegénykém a lakásból. Ablakainkat zárva kel tartanunk, mert a csirkék áporodott alomzata rontja a levegőt. — így vázolja helyzetüket. — Jártak-e már a városi tanács szabálysértési előadójánál? — Nem tudtuk, hova fordulhatunk — válaszol, majd megköszöni a felvilágosítást és közli, hogy másnap a javaslat szerint felkeresi a szabálysértési előadót. Egy hete történt beszélgetésünk alapján érdeklődni indulok. Megoldódott-e az egyéni panasz? Két ügyfél fogadása közt, a rövidke szünetben érdeklődöm a városi tanács szabálysértési előadójánál. Mi a helyzet? Alkottak-e közegészségügyi jogszabályt és hol található? — Saját hatáskörében ma is hatályos rendeletet hozott a városi tanács még 1962-ben — felel, majd elém teszi a rendelet szövegét. Küllemén látszik, hogy fontos segédeszközük, mert kissé megviselt állapotban van. Tanulmányozom. Kiderül, hogy a kérdéses utcában tilalom alá esik a hasznos állatok — így a baromfi és a sertés — tartása. Ezer forintig terjedhető pénzbírsággal sújtható, aki megszegi a tilalmat. Kérdezem, hogy jártak-e náluk panaszukkal. — Hivatalosan nem. Az utcán szólt nekem a fiúk, együtt jártunk korábban iskolába. El^ mondta, hogy változást szeretnének. Mikor azonban írásban kértem tőle, azt felelte, hogy ők „csak úgy” kívánnák, mert nem akarnak haragot a szomszéddal — tájékoztat a szabálysértési előadó. — Ez esetben mit tudnak tenni? Hivatalból nem lehetséges megindítani a vizsgálatot? Eljárásunk megindításához szükségünk van a konkrét és vállalt bejelentésre. Ök ezt nem akarják megtenni. Hiába lenne így igazuk a városi tanács törvénye szerint, mi nem segíthetünk — fejezi be válaszát a városi tanács szabálysértési előadója. Kiállás híján így hát marad minden a régiben. Inkognitóban maradva, panaszos nélkül nem lehet panaszukat orvosolni.-i -é K-„IAAÉ RÁD TÖRÖK, AZT MOND; JA A SEREGEK Y ' n o u i\ u. u ” WRA, ÉS FÜSTTÉ |ÉGETEAA szekeí REIT. OROSZLÁN | KÖLYKEIDET KARD ,1 EMÉSZTI /'AEG.“ KEPRECÉNYVÁLTOZAT: SARLÓS ENDRE ^ rirfcA * #*?*%#¥A rí(Q3fif'l 040,2sC KÉSŐ&<&, AAIKOft? KeZDEAA ONNlf ^ MOöV AAffKÍÍ?*£NT FT MAJO tcésÖBBJ'^ „-Ha—’— h-,' MICHAELAZT^ IGíÉ|3LtC/K TOMY-j MÁK, HOGYTOt~ ^ J-ASt-ABOAZL/NK, MNCS FÍH, fZAtC- VA A HA'lÖ... TE MEG NEM 8 MAGYMfÍD ABBA A KIA&ALA'st M PB l'Vr; . , * » 1 A, , vy láöiP „Családfő“ a delfineknél Az állatok fogazatán — a fatörzsekéhez hasonló — „évgyűrűket” találunk. Ezeknek az „évgyűrűknek” az elemzésével megállapították, hogy a delfinek átlagos életkora harminc év. A delfinek rajokban élnek, s a nőstény három-négy éves korától kezdve átlagosan mintegy tíz delfinnemzedéket hoz világra. És ez a tíz nemzedék, az állatvilág hagyományaitól eltérően, rendszerint jól megfér egyetlen rajban. Tengeri medencékben végzett megfigyelések szerint az utódok nemcsak az alatt az egy év alatt maradnak anyjukkal, amíg az táplálja őket, hanem később is. Sőt, amikor az utód már maga is „mama” lesz, hűséges marad a „nagymamához” s esetleges hoszszabb távoliét után is pillanatok alatt felismeri. De, vajon nem véletlenen alapul az effajta megfigyelés? A kutatók több száz órán át tartották légi megfigyelés alatt a sarkvidéki és a távol-keleti tengerek delfin-rajait. Kiderült, hogy ezeken a rajokon belül különböző nagyságú és életkorú, három-, öt-, hét-, tizenegy tagú delfin-csoportok alakulnak ki. Ezekben a csoportokban valamennyi felnőtt példány nőstény. Ugyanakkor más rajokban csupa hímet találtak. A megfigyelések egybevetése arra vall, hogy a hímek az ivarérés után elhagyják az anyadelfint, és külön rajokat alakítanak, míg a nőstények ^gyermekeikkel és unokáikkal”, a „családdal” maradnak. A kutatások arra is fényt derítettek, hogy azonos delfin-családon belül, tehát ahol anyát és utódait vizsgálták, az uszonyok szerkezete csaknem teljesen azonos, vagy nagyon hasonló egymáshoz, s ez a megegyezés a rajon belüli kisebb csoportoknál még szembetűnőbb. Ez bizonyára olyan öröklődő „családi vonás” a delfineknél, mint az embereknél például az orr alakja, a szem színe, vagy a köröm formája, s arra vall, hogy a nőstény-rajban található delfinek genetikai rokonságban vannak egymással. Elmondhatjuk tehát: a delfineknél az anya a „családfő”: a családot több nemzedéken át összetartja. A lesújtott szülőket szembesítették Haar- mann-nal. A szembesítés során Cristoph Wolf nekirontott a tömeggyilkosnak, a jelen volt detektívek csak nagy nehezen fékezték meg, egyébként megfojtotta volna. Haarmann — talán éppen ezért — konokul tagadta, hogy ő gyilkolta meg Hermann Wolfot. Ezt a tárgyaláson sem ismerte be. — Október 24-e a születésnapom. Olyankor rendszerint leittam magam, és ittasan nem gyilkoltam. A szövetfolt azonban ellene tanúskodott, s a bíróság ebben az esetben is kimondta bűnösségét. HANNOVER-ÁTUTAZÓ FIŰK VESZTE Nemcsak hannoveriak, vidéki fiúk is voltak Haarmann áldozatai között, akiket sorsuk, akár — 49 — csak egészen rövid időre, Hannoverbe vezetett. Heinz Brinckmann tizenhárom éves fiú néhány száz kilométernyire Hannovertől, Clausthal városkában élt özvegy édesanyjával, mégis a hannoveri fenevad karmai között végezte szerencsétlen életét. 1923. október 27-én engedélyt kapott anyjától, hogy Hannoverbe utazzon katonai szolgálatot teljesítő bátyja meglátogatására. Anyja a kora hajnali vonatra ültette, amellyel ugyanaznap estefelé kellett volna Hannoverbe érkeznie. A vonat azonban késett és a kis Heinz csak késő este ért a számára ismeretlen nagyvárosba, amikor már nem kereshette fel bátyját a kaszárnyában. Valószínűleg a pályaudvaron maradt, hogy ott várja be a reggelt. Ott talált rá Haarmann és a lakására csalta. De ez csak nyolc hónappal később, Haarmann letartóztatása után derült ki, amikor özvegy Brinckmann-né a távoli Claust- halból Hannoverbe utazott, és a rendőrségen megtalálta fia felöltőjét és hátizsákját. Adolf Hannappel 15 éves fiút Düsseldorfból vetette a sors Hannoverbe. November 10-én este érkezett oda Hamburgba utaztában, ahol nagybátyja műhelyébe kellett volna beállnia lakatosinasnak, Hannovernél nem jutott tovább, nyomtalanul eltűnt. 1 Az ő ügyét is a szokott hanyagsággal kezelte a rendőrség, egyébként jóval előbb fény derült volna sorsára. Ugyanis Haarmann letartóztatása után több tanú jelentkezett, akik emlékeztek a jól öltözött, szerény fiúra. Egy novemberi — 50 — este katonaládához hasonló csomagján ülve csatlakozásra várt a hannoveri pályaudvaron. Ezek a tanúk bizonyára akkor is jelentkeztek volna, ha a rendőrség rögtön az eltűnést követően szélesebb körű nyomozást indít. Más tanúk is jelentkeztek, akik december elején Haarmann fején látták Adolf Hannappel új zöld kalapját, Hans Granson pedig vadonatúj briccsesznadrág- ját. Olyan tanú is akadt, aki látta, hogy a pályaudvaron Hans Grans megszólította a fiút, majd Haarmann is csatlakozott hozzájuk. Rövid beszélgetés után a pályaudvari ruhatárba vitték Hannappel ládáját és elhagyták a pályaudvart. Mindezt kideríthette volna a rendőrség közvetlenül a fiú eltűnése után, de hanyagsága folytán az 5 halálának körülményei is csak jóval később, Haarmann letartóztatása után derültek ki. Haarmann bevallotta Adolf Hannappel meggyilkolását, de Hans Granst vádolta a felbúj- tással. — Gransnak megtetszett a fiú briccsesznad- rágja. Ezért rábeszélt, hogy csaljuk el hozzám, így is történt. „TÜNTESD EL EZT IS, MINT A TÖBBIT” Az 1923. december 6-án eltűnt 19 éves Adolf Hennies sorsáról is csak felöltője tanúskodott. Eredetileg csontgombok voltak rajta, amikor fél évvel később előkerült, bőrgombokrá gom- bolódott. — 51 —
