Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-22 / 197. szám

I 1967. augusztus 22. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 3 Lakásgazdálkodás — városkialakítás Káprázatos vízi« és légiparádé Az építkezések sokasága, a feltúrt utak és a már elkészült lakó- és középületek azt bizo­nyítják, hogy Szekszárd roham­léptekkel halad előre a városia­sodás útján. A nagyarányú épít­kezés, amely jelenleg a város szinte valamennyi pontján folyik csupán az 1960-as években kez­dődött. Igaz, annak előtte is volt némi mozgás, de korántsem oly nagymérvű, mint az elmúlt 6—7 évben. A városba település törvény- szerű folyamat, melyet minden­kor körültekintő tervezőmun­kának kell megelőzni. A város- rendezési tervek is ennek figye­lembevételével készültek. Ennek megfelelően épülnek nemcsak a lakó-, hanem a középületek is. A városrendezési terv pontos be­tartása sokszor állítja probléma elé a vezetőket, akik a tervtől való eltéréát csak a legritkább esetben engedélyezik. Helyes ez így, mert különben nehéz lenne azokat a feladatokat idejében és maradéktalanul végrehajtani, amelyek a város és központjá­nak végleges kialakítását jelen­tik. Egy város rendezési tervét végrehajtani nem is olyan egy­szerű feladat. Különösen Szek- szárdon nem, ahol a lakóházak legtöbbje elavult, lebontásra vá­ró épület. A város lakásállomá­nya a megépítés éve szerinti sta­tisztikát vizsgálva, 1%0-ig rend­kívül kedvezőtlen képet muta­tott. A lakóépületek 11,2 száza­léka 1850 előtt, 39,2 százaléka 1851 és 1890 között, 35,8 százalé­ka 1901 és 1941 között és csupán 13,8 százaléka épült 1944 és 1960 között. 7 év alatt , 1507 lakás_________ . Ilyen „örökséggel” indult 1960-tól a város rendezése a nagyarányú építkezés, az iparfej­lesztéssel egyidőben megindult a városiasodás. Hogy ez milyen hatalmas mértékű volt, csak azok tudják, akik törzslakók, is­merték a régi és ismerik az új Szekszárdot. Az 1960-tól eltelt időszak alatt nem kevesebb mint 1027 állami lakás épült, melyből 96 szövetkezeti és 173 sorház jel­legű, csökkentett értékű. A vá­ros külterületén súlyos szociális problémát jelentettek a barlang- lakások. Ezek felszámolását lé­nyegében már 1962-ben megol­dották, de szétszórtan még az elmúlt évben is élt néhány csa­lád ilyen barlanglakásokban. A nemrégen Csatáron épített 20 la­kás átadásával azonban végképp sikerült megoldani ezeknek a családoknak is mostoha körül­ményeit. Az állami lakásokkal egyidő­ben, egyre-másra nőttek ki a földből a magánerőből épült csa­ládi házak is, amelyek az 1027 állami lakás mellett 480 család­nak jelentettek újabb otthont. A lakások elosztásánál figyelem­mel voltak az iparfejlesztésre. Ennek megfelelően a jelentőseb­beket említve a bőrdíszmű 19, a mérőműszergyár 63 és az óra­ékszer vállalat szekszárdi tele­pe 6 lakást kapott. Az elavult épületeket szanálják __________ A városrendezésnek* a város­központ rekonstrukciójának el­engedhetetlen feltétele a szaná­lás. A városiasodás azzal jár, hogy a város képe megváltozik, a régi elavult épületeket, mo­dem, korszerű középületek és bérházak váltják fel. Természe­tesen döntő többségben olyan la­kóházak kerülnek szanálásra il­letve lebontásra, amelyek a szá­zadforduló előtt, vagy az első vi­lágháború előtti években épül­tek. Ezek legnagyobb része el­avult, vályog falú épület, amely még tatarozva is rontaná a vá­rosképet. Az eddig eltelt időszak alatt 181 öreg lakóépület került lebontásra, de ez még nagyon kevés ahhoz a számhoz viszo­nyítva, amennyit még le kell majd a közeljövőben bontani. Akadnak olyan épületek is, ame­lyek egy kis ideig állnák a sarat, mégis kénytelen-kelletlen a sza­nálás sorsára jutnak. Ennek oka egyrészt, hogy helyettük új köz­épületek, bérházak épülnek, más­részt pedig pár év múlva a ter­mészetes elavulás következtében úgyis lebontásra kerülnének. A szanálások folytán a lakók nem károsodtak, ellenkezőleg, megfe­lelő körülmények közé kerültek. A 181 megszűnt lakás lakója az egészségre ártalmas, vizes, sok­szor romos lakásokból korszerű otthonokba került. . Állami költséggel és magán­erőből az elmúlt 7 év alatt tehát 1507 lakást építettek. A nagy mennyiségű új lakásépítés elle­nére a város lakásügyi helyzete mégsem javult. Ennek bizonyítá­sára elég csupán egy statisztikai adat: A jogos lakásigénylések száma az 1965-ben meglevő 987- hez képest jelenleg 1100-ra emel­kedett. Miértjének vizsgálatánál kiderül, hogy a magánház-építke- zéseket végzők tekintélyes része vidékről jött a városba, mivel a munkahelye már korábban is itt volt Elenyésző azoknak a csalá­doknak a száma, akik szekszárdi illetőségűek és magánerőből épít­keznek. 890 albérlet a városban ________ E gy másik ilyen nyomós ok az albérletben élők sokasága. A ta­valyi felmérések azt mutatják, hogy a város területén magán- és állami lakóházakban 890 albérle­tet létesítettek. Az albérlők kö­zül 638 egyedülálló személy, aki­nek lakásigényét a lakásbizottság nem ismeri el. Ez érthető is, hi­szen a város területén még szá­mos olyan család él, akiknek la­káskörülménye nem kielégítő. Nemcsak, hogy romos, egészség­telen épületekben laknak, hanem még súlyosbítja a helyzetet, hogy sokan családostól albérletben él­nek. A családos albérlők száma meghaladja a 250-et A lakás- bizottság ezeknek a kérelmét az elsők között tartja számon, de sajnos a nagyarányú lakásépítke­zés ellenére sok időt vesz igénybe míg egy-egy rászorult család új otthonhoz jut. A nagyarányú városiasodás te­hát rengeteg nehézséggel, meg­oldásra váró problémával jár. A következő években az eredetileg tervezettnél még több lakás épül. Reméljük, ha lassan is, de az intenzívebb építkezések folytán egyre kevesebb nevet találunk majd, a városi tanács folyosóján kifüggesztett lakásigénylők név­során, (FERTŐI) Épül a Bonyhádi Cipőgyár A gyár rekonstrukciója során megkezdődtek az új üzemcsarnok építési a földmunkákat végzik az építők. munkálatai. Első lépésként Foto: Bakó Jenő BUDAPESTEN Nagyon sokan ,™r órákban letelepedtek a Duna- part Margit-híd—Lánchíd közötti kőlépcsőire és amikor tíz órakor a Himnusz hangjaival kezdetétvet- te a MHS, a KISZ, a Hazafias Nép­front és a néphadsereg bemutató­ja, már több, mint kétszázezres tömeg tarkállott a hidakon, a két parton. Közben a Margitsziget felől feltűnt három repülőgép a háromszínű magyar, a nemzet­közi munkásmozgalom vörös és a béke kék zászlajával. Majd re- pülőgép-vontatású vitorlázó gépek húztak el, jelmondatos, hatalmas drapériákkal, lökhajtásos kötelé­kek suhantak el lélegzetelállító sebességgel, utánuk helikopterek sportgépek, lent a vízen pedig zászlókkal díszített motorcsóna- kik. Kelemen Lajosnak, a fővárosi tanács elnökhelyettesének ünnepi köszöntője alatt nyolcezer galamb röppent a magasba a budai ol­dalról, majd az Országház előtti Duna-szakaszt a „papucsok” a verseny-motorcsónakok vették birtokukba, olyan sebességgel, hogy szinte pezsgett, forrt a fo­lyam. A sebesség vízi lovagjai még ki sem szálltak járműveikből, amikor a levegőbe szegeződött negyedmillió tekintet; három he­likopterből ejtőernyősök ugrottak a vízbe. Néhány galamb még ott kerin­gett az Országház felett, amikor mintegy ezer méter magasságban megjelent egy Tréner típusú sportgép, hogy a kövtkező pilla­natban ott lebegjen a víz felett. Bogdándi Tibor miskolci sport­repülő úgy pörgette a nagyszerű gépet, mint a szellő a nyárfale­velet; hátára fordította, élére ál­lította dobott orsóval, vezetett orsóval, szögletes orsóval, dugó­húzóval, bukfenccel, amerikai fordulóval, hogy amikor egy tisz­teletkor után elhúzott a Margit­sziget irányába, olyan taps zúgott fel, hogy szinte beleremegtek a Duna-parti épületek. Ugyaneze­ket a figurákat megcsinálta há­rom másik Tréner, olyan tökéle­tes összhangban, mintha csak egy kéz mozgatta volna a három botkormányt. Őket egy NDK-beli Jak—18—A-s, négyes kötelék kö­vette, egyik gép vezetőfülkéjé­ben az egyik gyáróriás főmér­nöke, akinek a neve már világ­szerte ismert, számos találmányá­Meg nyílt a „Kadarka ” cukrászda SZEKSZÁRDON a Kadarka u. 70. sz. alatt (cukrászműhely mellett, a szakközépiskola mögött). Állandó választék friss cukrászsüteményekben, presszókávé és fagylalt Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat (266) ról. Az NDK-s sportrepülők első ízben jártak Magyarországon, és amíg mutatványaik, bravúrjaik a lenti, nézőkben keltettek csodála­tot, ők ott fenn gyönyörködhettek Budapest panorámájában. rajzolódott az égre, a magasban megjelent egy lökhaj­tásos repülőgép, hogy teljesen függőlegesen célozza meg a vi­zet, majd a Duna felett tán száz méter magasságban elsüvítetve a következő pillanatban szinte a Nap korongjába törjön. Aztán is­mét vissza, majd újra fel, ugyan­azokkal a műrepülő-figurákkal, mint előbb a Trénerek, Jak-ok. Ezután ismét a vízre terelődött a figyelem. Három ponton vonult lefelé, rajtuk fehér galléros mat­rózokból, katonákból, munkás­őrökből, rendőrökből, ifjúgárdis­tákból kiformált élőkép. Az el­sőn a szovjethatalom 50. éves fennállását jelképező Űrhajós-em­lékmű makettje, a másodikon a gellérthegyi Szabadság-szoboré, a harmadikon hatalmas, vörös transzparensen a felirat; „A ha­za védelme a Magyar Népköztár­saság minden állampolgárának szent kötelessége”. A feldíszített pontonokat piros, fehér és zöld ruhás evezősök kísérték, majd utánuk több ezer fiatal sportoló evezett el, kajakokban, kenukban. Három Li—2-es ^tegéa bátrak sportjának hódolókat, az ejtőernyősöket, akiken ezúttal a hagyományos öltözék helyett csak fürdőruha és tornacipő volt. Piros, fehér, zöld, kék és sok színű tarka ernyők gömbjével telt meg a levegő, hogy egymás után csobbanjon vízbe ötven ejtőer­nyős, köztük a magyar ejtőer­nyőssport egyik veteránja, az ötven éven felüli Magyar Miklós, aki már túl van ezernégyszázadik ugrásán. A Margitsziget felől sok száz lóerő dübörgése hangzott fel, go­lyószóró- és géppisztolysorozatok ropogtak. Megjelentek a néphad­sereg úszó harckocsijai, kétéltű, páncélozott járművei. A budai part mellett lehorgonyzóit uszály­ról közben rakéták röppentek a levegőben, ott szétrobbanva kis ej­tőernyőkön lebegő nemzetiszínű, vörös, kék, és a testvéri országok színeiben pompázó zászlócskákból varázsoltak különös esőt. A vízre, a partra hulló zászlócskákra meg­indult a vadászat, nagy taps fo­gadta azokat az ügyeskedőket, akiknek a sebesen sikló motor­csónakról sikerült egyet-egyet ki­halászni. A műsor befejező perceit ütemes taps kísérte; a levegőben ismét megjelentek a repülőgépek, he­likopterek, a vízen a motorcsó­nakok, a folyamőrség tűzszeré­szei pedig piros, lila, kék, sárga, zöld, rózsaszínű füstbe borították a Dunát a két híd között. A le­vegőbe sok színű rakéták röppen­tek. Csodálatosan szép látvány volt... A kétórás izgalmas, látványos programot méltón jutalmazta negyedmillió néző vastapsa. B. L Kondenz-csík \

Next

/
Thumbnails
Contents