Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
ő TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1967. augusztus 30. Ezt a fényképet Amerikában készítettem a minap. Egy olyan esküvőről készült, amit egyáltalán nem lehet érdekházasságnak mondani, hisz, mint a szerkesztő úr is látja, a menyasszonynak még ruhája sincs, majdnem meztelenül ment férjhez. Az angyalát! Az esküvőről eszembe jutott két válóper, mert az esküvőhöz manapság hozzátartozik a válás is. , Hát, szóval bent ültem a bírósági tárgyalóteremben, ahol a feleség azzal vádolta a férjét, hogy annyira sem becsüli Őt, mint a kutyájukat. A bíróság elválasztotta őket. A következő válópert is végigültem. Itt a feleség azért akart válni a férjétől, mert a férje úgy bánik vele, mint a kutyájukkal, azt kívánja tőle, amit a kutyájuktól. — Mit? — kérdezte a bíró. — Azt kívánja, hogy hűséges legyek. Kutyaszorítóban volt a bíróság. Mint ahogy én is abban voltam, amikor Amerikában, Angliában, meg mindenütt feltették nekem a kérdést: „Látott-e már repülő tányért? Véleménye szerint van-e re,pülö tányér?" Először arra gondoltam, hogy nem fecsegem ki az otthoni titkokat, de végül mégis csak megmondtam az igazat. „Igenis van repülő tányér. Én láttam a repülő tányért, méghozzá otthon, amikor egy alkalommal a feleségem a fejemhez vágott egy tányért mérgében." Másnap a lapok megírták: „Van repülő tányér, vitéz Johannes Hári is látott ilyent...” Erről jut eszembe, hogy a napokban, amikor hazatértem, ezzel fogadott a feleségem: — Remélem, kocsival jöttél vissza! — Nem! Vonattal! — Jézusom, kinek adjuk azt el? Tényleg, kinek adjuk el, ki vesz nálunk egy vonatot? Ha már szóba került az autó, elmondok egy történetet. A lüneburgi országúton történt. Én egy barátommal utaz- autóval. Egyszercsak azt mondja a barátom: „Nézd, Johannes!" Odanéztem, hát az előttünk száguldó kocsi csomagtartójából egy fekete kéz lógott ki. Azonnal az autó elé vágtunk és leállítottuk. Végül kiderült, hogy a fekete kéz tulajdonosa egy kéményseprő, akit felvett a kocsitulajdonos, de hogy autóját megkímélje a piszoktól, a kéményseprőt a csomagtartóba tessékelte. Én meg azt hittem, hogy valami bűntényről van szó. Bezzeg Liverpoolban nem gondoltam ilyenre, amikor a saját szememmel láttam az utcán egy fegyencruhába öltö- ~ött embert, aki a legnagyobb csúcsforgalomban a következő táblával járt le-fel: „Adakozzanak szegény VQlt fe- nyencek számára." Mindenkinek megesett a szíve rajta, még néhány rendőrnek is. Bezzeg a mi labdarúgó csapatainkon nem esik meg senkinek a szíve. Pedig ... Van egy jó ötletem: hogyan lehetne Tolna megyének igy jó, élvonalbeli labdarúgócsapata, amely még az NB I- 3-be, sőt az NB 1-be is bekerülne. Angliában láttam a t-ág legfurcsább labdarúgócsapatát. A csapat tagjai egytől- egyig mind kitűnő bohócok voltak és mesterségüket a páván is tovább űzték. Halálra röhögtették az ellenfél játékosait és így mindig ők győztek. Azt hiszem, nem árulok el kot., ha azt mondom: Anglia ismét rpegnyeri majd a labdarúgó-világbajnokságot, hacsak nem készülünk fel elle- ük, hacsak nem tudunk még jobb bohócokat nevelni, ha- sak nem szervezünk mi is egy bohóccsapatot. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Gázhalál és piros szegfő Nagyon szerette öt gyermekét, megmérgezte őket Nagyon szerette gyermekeit, minden tekintetben gondoskodott róluk, ügyelt rá, hogy tisztán, szép ruhában járjanak, semmiben s maradjanak le a többi gyermek mögött. Nagyon szerette gyermekeit. de július 12-én mégis mind az ötöt gázzal megmérgezte. Amikor elfordította a gázcsapot, ismét terhes volt — hatodik gyermekét várta. A 29 éves Inge Maas — Rudolf Maas épületlakatos felesége — az említett napon hajnalban kivitte a konyhába a hálószobából a matracokat. Ezután egyenként a matracokra fektette öt gyermekét: Gabyt, Ingeborgot, Ramónát és az ikerpárt: Rudolfot és Pétért A legidősebb gyerek 11, a legfiatalabb pedig 1 éves volt. A gyermekek aludtak, mert előző este édesanyjuk altatószert adott be nekik. Inge gondosan lefektette őket, melléjük tett egy-egy csokor piros szegfűt, majd megnyitotta a gázcsapot. A gyermekek meghaltak, az édesanya életben maradt. Meet kórházban fekszik. „Doktor úr muszáj nekem minden évben szülnöm?" A Maas-házaspár példás családi életet élt. Amikor egybekeltek, a férfi 21, a nő pedig 16 éves volt. Inge félénk, törékeny asszonyka volt, soha senki nem is gondolta, hogy ilyesmire vetemedhet. Csaknem mindig egyedül volt odahaza, mert férje Bie- lefeldben dolgozott, ők viszont Salzgiterben laktak. Miután világra hozta első gyermekét, hamarosan ismét másállapotba került. Az orvosnak így panaszkodott: — Mondja, doktor úr, muszáj nekem minden évben gyereket, szülnöm? Férje, Rudolf Maas nem járt kocsmába, nagyon szerette gyermekeit és feleségét. És mégis egyre szűkösebben éltek, mindinkább halmozódtak az adósságok. Tavaly még ezer márkát keresett havonta, s mivel néhány hónapig jól ment a dolguk, kölcsönt vettek fel és bútort vásároltak. Úgy akartak élni, mint a szomszédaik, ismerőseik. Fizetése azonban hónapról hónapra kisebb lett, az adósságok viszont növekedtek. Április végén vállalata csődbe jutott. Rudolf Maas az utcára került és a munkanélküli-segélyből kellett eltartania családját: havi 300 márkából (a gyermekpótlékokkal együtt) kellett fizetnie a házbért, a törlesztéseket és a héttagú család élelmét. Annak a háznak a tulajdonosa, amelyben laktak — egy lakásgazdálkodási vállalat — hamarosan felszólította őket, rendezzék elmaradt házbérüket. Ugyanis január óta nem fizettek házbért — havi 167 márkát. Inge hallgatott. Férje nem is tudott a dologról. A háztulajdonos vállalat a következő hónapban felmondott nekik. Az asszony továbbra sem szólt semmit férjének. Hamarosan megérkezett a bútorüzlet követelése is: 2891 márka hátralék, azonnali kifizetésére szólította fel a házaspárt. Inge tehetetlen volt, de nem szólt férjének. Rudolf Maas nagynehezen ismét kapott munkát, ezúttal is Bielefeldben. Nem sokkal ezután a bíróság felszólította a Maas családot, hogy legkésőbb július 12-éig reggel 8 óráig ürítsék ki a lakást. „Az adósokat nem találtuk meg" öt perccel nyolc előtt a bírósági végrehajtó a fuvarosokkal együtt a lakás elé érkezett. Becsöngetett, de senki sem nyitott ajtót. Vártak egy darabig, azután gyanút fogtak és betörték az ajtót. A konyhában szörnyű látvány tárult a szemük elé: a fiatalasszony és az öt gyermek eszméletlenül feküdt a padlón. Három gyermek már halott volt, a másik kettő pedig a kórházban szenvedett ki. Inge Maast megmentették. A bírósági végrehajtó jelentésében ez állt: „az adósokat nem találtuk meg ...” Néhány nap múlva Rudolf Maas lehajtott fővel, csendesen lépkedett az öt kis fehér gyermekkoporsó után. A járókelők megdöbbenve, némán nézték a tragikus menetet. Sokan feltették magukban a kérdést: — Hogyan történhetett ez? Á jólét üveglábai felmondták a szolgálatot A hatóságok gyorsan megadták a választ. — Semmit sem tudtunk a'család nyomoráról. — A városi tanács egyik magas rangú tisztviselője: — Ha tudomásunk lett volna róla, gondoskodunk a gyermekekről. — A braunschwei- gi jótékonysági egyesület: — Azonnal segítettünk volna, ha tudtuk volna... A lakásgazdálkodási vállalat azzal mentegetőzik, hogy csupán a szokásos jogi intézkedésekhez folyamodott. Az öt nyitott kis sírgödör előtt több száz ember jelenlétében a pap ezt mondta: — Szörnyű, hogv ilyesmi is megtörténhet közöttünk. Jólétünk üveglábakon áll. s ezúttal ezek az üveglábak felmondták a szolgálatot! Amikor a temetés után Rudolf Maas hazament a lakásba, az asztalon két új számla várta: 148.25 márka a bírósági végrehajtó költségeinek és 1878,50 márka a temetési költségek fedezésére. Mindezt természetesen ki kell fizetnie. Amikor megkérdezték tőle, mi a véleménye feleségének a tettéről, ezt mondta: — Nem hagyhatom magára... A salzgitteri ügyészség már megindította az eljárást Inge Maas ellen az öt gyermek meggyilkolása miatt. Inge Maas valószínűleg fogházban hozza világra hatodik gyermekét. (Stern) Magyarország gyógyszergyárat épít Mongóliában Hatvan kötetben, kilencezer oldalnyi dokumentum tartalmazza annak a gyógyszergyárnak a terveit, amelyet magyar szakemberek építenek fel Mongóliában. A gyógyszerkombinát 28 részlegből áll majd, s évente 15 000 liter különféle szérum, s 300 tonna antibiotikum, valamint más gyógyszerkészítmények előállítására less alkalmas. A terveket készítő vállalat, az AGROTERV, 40 mérnököt és szakmunkást küld ki az építkezés színhelyére, akik a gyár elkészültéig, 1910-ig a helyszínen maradnak. Képünk: Fegyvernek! Sándor főtervező és Sípos Mihály mélyépítő mérnök az építkezés színhelyén, Ulánbátortól 15 kilométerre. (MTI-foto — Tormai Andor felvétele.)
