Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
I 4 TOT,NA MEGYEI NÉPÜJSAG 196’). augusztus 24 alkotmány „...Nálunk törvénnyé vált a boldog élet. Alkotmányunknak minden mondata: mint kertben napfény — bizakodva érnek az elszórt magok, hajt az almafa, gömbölyűdnek már dolgos napjainknak gyümölcsei — ....................” ( folytatás a függőleges 18., vízszintes 1., 31., valamint a függőleges IS. számú sorokban.) Vízszintes: 1. A függőleges 18. folytatása. 12. Fasor (—’). 13. Angliai kisváros. 14. Véd, oltalmaz. 15. Kimondott kettősbetü. 17. Az olasz államfő. 19. Indok. 20. Város Kanadában. 22. No, ime. 23. Fémpénz. 24. Karjával átfogja. 26. BKK. 27. Társaság, amelynek tagjai kölcsönösen segítik egymást. 28. Nem akarja engedély nélkül elvenni. 30. Hőemelkedés. 31. Juttat. 32. Tova. 33. A vízszintes 1. folytatása. 34. Férfinév. 35. Lassú menés (—’) 36. Ezen a hegyen is van adótorony. 38. Állati lakhely. 39. Jelige, jelmondat. 41. Nem ez. 43. Baj. betegség. 45. Esemény. 46. önfejű, makacs (+’) 48. Kiszáradt növény (—’). 50. Fehérnemű. 51. Tonya része (!). 52. Török — fehér. 54. Fél millió (!) 55. Zenei C-hang. 56. Adnak neki. 57. Nem szórakoztatsz. 59. Mint vízszintes 14. 60. Zeneszerszámain. 61. ökölvívásban veszélyes az Ilyen ütés. (hibásan). 63. Labdát magasba juttat. 66. Többször egymás után hirtelen mozdulattal kivesz, Függőleges: l. Kigondol, kitalál. 3. Japánhoz tartozó fok. 4. Középen utolsók !) 5. A Dráva egyik mellékfolyója. 6. Oxigénigényes, levegőt kívánó. 7. Moszatok, tengeri hínárok. 8. Norvégiái folyó, a végén birtokos raggal. 9. Etiópiái település. 10. Azonos mássalhangzók. 11. Pontos előírás, mérték (hiányosan). 15. A vízszintes 33. folytatása. 16. Létezem. 18. A versidézet kezdete. 19. Felfog. 21. Elétálalt, elérakott. 23. Értelem. 25. Jegyeztető. 27. Fürdőalkalmatosságok. 29. Lengyelországi folyó. 30. Házacska, nyaraló. 31. Jövedelem után fizetett százalék. 35. Palló, kikötői híd (—’) 37. Kedveskedés. 40. Lengyel település. 41. Nem egészen mond. 42. Fűsfer. 44. Omladék. 46. Bebocsátást kérő (—') 47. Társulás, szövetkezés. 49. Spanyol 1— folyó, 51. ‘Az esetet látó személyt. 53. Fejfedő. 56. Evednek száma. 58. Szimatoló, szaglászó emberre mondják (—’). 60. VLG. 62. A szocialista táborhoz tartozó ország (rövidítve). 64. Kimondott mássalhangzó. 66. Repülőgép típusjele. Beküldendő: a versidézet, a függőleges 18., vízszintes 1., 33., és függőleges 15. számú sorok megfejtése. Beküldési határidő: 1967. augusztus 24.. déli 12 óra. Kérjük a borítékra ráírni: ..Keresztrejtvény'’. A helyes megfejtők között öt szépirodalmi könyvet sorsolunk ki. Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Vízszintes 1.: A harsány napsütésben oly csapzott (folytatása a függőleges 21.:) már a rét és sárgáll már a lomb közt (folytatása vízszintes 38.:) a szép aranyra- nét. Az Idézet helyesen: „A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét”. (Radnóti: Augusztus) A következők nyertek könyvjutalmat: Dr. Lakatos István Szekszárd, Krémer Péter Szakádét, Kelemen Margit Dombóvár, Tóth Madolna Dalmand, Makk Klára Szekszárd. A megfejtőknek a könyvet postán küldjük el. Uj és használt gépkocsival egyaránt előfordulhat, hogy valami okból nem indul be a motorja. A vezető kétségbeesetten próbál ön- indítózni, hátha mégis „meggondolja magát” a csökönyös jármű. Az akkumulátor azonban hamar kimerül, s egyre lassabb forgás után végképp megbénul az önindítómotor. Mi következik ekkor? Akinek van „kurblizási” lehetősége, az tovább győzködik a makacs motorral, akinek viszont nincs más választása, az a meg- toláshoz, vagy meghúzáshoz folyamodik. Ha egyébként az autónak nincs különösebb „szervi” baja, a motor a kimerült akkumulátor ellenére is „beugorhat”, s utána már csak arra kell vigyázni, nehogy útközben leálljon. Bizonyos motorfordulatszám elérése után a dinamó tölteni kezdi az akkumulátort, szolgáltat gyújtóáramot,' sőt a lámpák, táplálását is ellátja. 10—15 kilométer lefutása után az akkumulátor egy kissé „magához tér” s egy újabb — normális tartamú — önindítózáshoz már áramot ad- Az autósnak tudnia kell, hogy tolással miként indíthatja be a motort. Ilyenkor abba a fokozatba kapcsoljuk a sebességváltót, amelynél nem csúsznak meg a hajtott kerekek. Síkos úton a harmadik sebesség, szárazon általában a kettes megfelelő. Á tolás, megkezdése előtt nyomjuk be a tengelykapcsoló pedált, kapcsoljuk be a gyújtást, ha hideg a motor, húzzuk ki a szivatót. Megfelelő lendület elérése után, hirtelen engedjük vissza a tengelykapcsolót (ha lassan engedjük, előfordulhat, hogy lefékeződik a Ha cserbenhagy kocsi anélkül, hogy a motor forgásba jönne.) Amint érezzük az első robbanásokat, azonnal nyomjuk le a tengelykapcsolót, ugyanakkor adjunk gázt, mert könnyen leállhat a motor. A gépkocsi ilyen indítását még jól töltött akkumulátor birtokában is alkalmazhatjuk, feltéve, ha előzőleg lejtős úton álltunk meg. Az akkumulátor élettartama, panaszmentes üzemeltetése azon múlik, hogy gondosan kezeljük-e. Mindenekelőtt tisztán kell tartani a fémkivezetőket; az előírt szinten tartsuk a folyadéknívót, ésvigyáznunk kell arra, hogy az akkumulátor töltöttsége meghatározott érték alá ne süllyedjen. A fémkivezetők felületét (és a csatlakozósarukat is!) időnkéntcsiszoljuk fényesre, majd savmentes zsírral - vékonyan kenjük be. Mindig töröljük szárazra az. akkumulátor szurkos felületét. A folyadék mennyiségére az az előírás, hogy körülbelül 10 mm- rel lepje el a lemezek felső élét. Pótlásul kizárólag desztillált vizet szabad a cellákba öntenünk. A savnívó ellenőrzésekor — amit különösen nyáron gyakorta el az akkumulátor kell végezni — győződjünk meg arról, hogy a cellák csavaros zó- ródugóinak apró nyílásai nem tö- mődtek-e el. Az említett harmadik követelmény az állandó, jól töltötlség. Ennek* biztos megállapítására voltmérő és fajsúlymérő szükséges (különösen az utóbbit ajánlatos beszerezni minden autót llaj- donosnak). A töltöttség megállapításának kiindulási pontja a teljesen töltött akkumulátorcella, vagyis, amikor töltés közben két órán át a cella feszültsége és a folyadék fajsúlya , változatlan (32 Baumé-fok = 1,286). Ha nem eny- nyi, akkor desztillált vízzel, vagy híg kénsavval ki kell egyenlíteni a megfelelő értékre. Ezután már csupán a fajsúlymérés is lehet támpont, a következő értékek figyelembevételével: 1.285 — 1,25 fajsűlyértékelr között a telep rendben van; 1,25 — 1,20 között félig töltött állapotú; 1,20 — 1,15 között azonnal töltésre szorul. Csak az tudja igazán értékelni a jó akkumulátort, akit már néhányszor cserbenhagyott az elhanyagolt telep. Érdemes hát vele törődni. B. 1. „Milyen volt a leszállás ?’’ — szokták köszöntem a finnek a helsinki Seutala repülőtérre érkező barátaikat és ismerőseiket. Ennek egyszerű az oka: ezt a repülőteret részeg gépkocsivezetők építették. Természetesen az urak e munkájukat már teljesen kijózanodva végezték; a törvény értelmében büntetőmunkára ítélték őket, mert előzetesen ittasan ültek gépkocsijuk volánja mellé. Finnországban a be- szeszelt gépkocsivezetők ellen szigorúbb törvények vannak érvényben, mint bárhol másutt, és ezeknek a törvényeknek a személyekre való tekintet nélkül könyörtelenül érvényt is szereznek. Majdnem minden ittas vezető egykettőre a repülőtérnél vagy az útépítésnél létesített munRészeg katá^rban találja magát. uírók, képviselők, tanárok és gazdag kereskedők csákánnyal a kezükben egy sorban állnak a gyári munkásokkal, és a kőművesekkel, hogy kemény munkával tegyék jóvá alkoholmámorban elkövetett vétküket. A közlekedés szigorú szabályaira való ráne- velésnek ez a módja egyedül áll a világon. Finnországban humorosan fogják fel. Az egyik kereskedő kaján mosollyal többször is elmondja versenytársáról, hogy az „már kétszer is közreműködött a repülőtér építésében”. De ez a valóságban csak ritkán fordul elő, a legtöbben megelégedútépítők nek egy adag munkatáborral. A volán melletti ittasságért általában néhány havi munkatábor jár, de ha az autóbaleset alkalmával valaki meghal, a büntetőmunka tartama nyolc évre is meghosszabbítható. Emellett a vezetői, igazolványt egytől tíz évig terjedő időre, sőt halált okozó gázolásnál végérvényesen bevonják. A közlekedési bűnözők tábor és börtön között választhatnak. A közlekedési kihágások miatt elítéltek (körülbelül évente 600 személy) közül elenyészően kevesen választják a dutyit. Szinte mindenki a munkatábor mellett dönt. A munkatábor lakói civilruhában dolgoznaÍj. Órabérük 5 márka, ami Finnországban megfelel a napszámosok normál-bérének. Délután rendszeresen fogadhatnak látogatókat. Katonai barakkokban laknak, szögesdrót mögött. Örök azonban nincsenek. Nagyon könnyen meg lehet szökni. A szökevényeknek azonban újra teljes egészében le kell tölteniük összbüntetésüket — mégpedig börtönben, rács mögött. Ezért nagyon ritka a szökés. Az illetékesek sportolásra és egyéb időtöltésre buzdítják őket. Az elítélt üzletemberek délután fogadhatják titkárnőjüket, és lediktálhatják nekik a napi postát. A táborban egy szabályt mindenesetre szigorúan betartanak: ott tilos mindenféle alkohol. ELŐSZŰR ÉS UTOLJÁRA HANNOVERBEN Paul Bronischewski bochumi vasesztergályos- tanonc életében csak egyetlen egyszer járt Hannoverben — s ott mindörökre eltűnt. 1923. szeptember 23-án Hannoveren keresztül rokoni látogatásra utazott. Nem érkezett meg oda, otthon sem jelentkezett többé. Amikor híre ment Haarmann letartóztatásának, anyja Bochumból Hannoverbe utazott, s megtalálta fia hátizsákját, bőrnadrágját és törülközőjét. A fiúnak Hannoverben át kellett szállni és éjszaka, négy óra hosszat csatlakozásra várni. A pályaudvaron találkozott Haarmann-nal, s ezzel beteljesedett a sorsa... — 43 — TALÁN MÉGIS ELJUTOTT AMERIKÁBA... Richard Graf 17 éves fiú korban a második volt az öt szomorú sorsú Gráf-gyermek között. Anyjuk elhagyta őket, szeretőjével Amerikába ment, tüdőbeteg apjuk kórházba került. A húszéves Ottóra hárult a kisebbek ellátása, felnevelése. Felesége, Anna, nagy szeretettel gondoskodott a kisebbekről. Alkalmi munkákból szerzett keresetéből Richard is hozzájárult a háztartáshoz. Mindig arról ábrándozott, hogy Amerikába megy, s felkutatja anyját. 1923. szeptember elején elment, elhatározta, hogy nekivág a nagyvilágnak, Hamburgba akart elérni, és ott beállni tengerésznek, hogy eljusson Amerikába. Két héttel később azonban lerongyolódva, éhesen beállított. Útlevél, személyi okmányok nélkül nem juthatott ki az országból. Enni kért sógornőjétől és miközben mohón falta az elébe tett ételt, elmondta, hogy a vasútállomáson találkozott egy „finom úrri”. — Azt mondta, jó állást tud a részemre. Megkereshetem az útiköltséget és Amerikába utazhatok. Rögtön vissza kell mennem hozzá, hogy nyélbe üssük a dolgot... Evett, elköszönt, és többé nem látták. Bátyja két nappal később jelentette eltűnését a rendőrségen. — Hol keressük? — kérdezte tőle Müller detektív. — Talán mégis sikerült neki elindulni Amerikába. — 44 — Gräf ügyében sem indított nyomozást a rendőrség Sorsáról csak nadrágja tanúskodott, amit eltűnése után Wegehenkel borbélymester fia viselt, s a rendőrség több más holmival együtt Haarmann letartóztatása után lefoglalt. EGY KERÉKPÁRFÉK Wilhelm Erdner 16 éves gehrdeni fiú mindennap kerékpáron ment falujából munkahelyére, egy hannoveri- gépgyárba, ahol a géplakatos mesterséget tanulta. 1923. október 12-én egy szombati napon apja hiába várta. Még vasárnap végigjárta fia barátait — Nem tudjátok, hol van Willi? — kérdezte tőlük. Érdeklődésére tagadó választ kapott. Hétfőn reggel találkozott Hans LunghisszaL fia egyik barátjával. — Erndner úr, megtudtam, hol van Willi. Fritz Honnerbrock detektív bekísérte a rendőrségre. Azelőtt többször láttam vele Willit. Tegnap Hannoverben jártam, találkoztam Honner- brockkal. s mivel tudtam, hogy Willi szombaton nem tért haza, megkérdeztem tőle, tud-e valamit róla. — Hogyne tudnék — válaszolta a detektív. — Kénytelen voltam bekísérni a rendőrfőnökségre. Képzeld csak el, lopott. Ki hitte volna róla?! — 45 —
