Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-15 / 191. szám

fOI.ÍÍS HfEGYEl NEPÜJ840 196". augusztus 15. Néhány szó a járási könyvtárak helyzetéről A megye kulturális életé- ” ben fontos szerepet töltenek be a járási szék­helyek. S ezeken a helyeken is sok és jelentős feladat há­rul a kultúra terjesztéséből a járási -könyvtárakra. Hogy mi­ként felelnek meg feladataik­nak, az nagymértékben függ körülményeiktől is. Milyen körülmények között dolgoz­nak a járási könyvtárak dol­gozói? # Minden túlzás nélkül el­mondható, hogy a járási könyvtárak többsége elhanya­golt és a mai követelmények­nek nem megfelelő helyisé­gekben működik. Ez a hely­zet jelenleg még Pakson, ez Bonyhádon és ez Tamásiban is. Dombóvárott a helyzet a szakszervezeti és a járási könyvtár összevonásával né­miképpen megoldódott. A je­lenlegi helyzet ebben a köz­ségben megfelelő lesz mind­addig, míg néhány év múlva elkészül az új művelődési ház ahol az előzetes tervek szerint a járási könyvtár is helyet kap majd. De mi a helyzet a többi járási szék­helyen, azon túlmenően, hogy a jelenlegi könyvtárkörülmé- nyek eléggé mostohák? Elkeseredésre semmi ok, hiszen úgy néz ki, hogy Pak­son és Bonyhádon a küszö­bön áll a megoldás. Pakson egészen korszerű, reprezentatív járási könyvtár készül. 'Már csak néhány nap és a kőművesek befejezik munkájukat az épület át­alakításán. Úgy néz ki. hogy megoldódnak a berendezés körüli korábbi problémák is. Sikerült megszerezni az anya­gi fedezetet a szükséges bú­torzat, berendezés megvásár­lására is. v A helyzet a legégetőbb ** Bonyhádon volt. Az­zal, hogy a József Attila Neé velőotthon átköltözik a nagy- mányoki vájártanuló-iskola kollégiumának helyére már a közeljövőben megoldódik a bonyhádi művelődésügy hely­zete, s így a járási könyv­tár helyzete is. A nevelő- otthon helyén kapott néhány helyiséget a könyvtár. A Könyvtártudományi és Mód­szertani Központ munkatársa, Szabados László már elkészí­tette a terveket. Minimális átépítéssel, különösen jelen­tős tatarozás! munkálatok nélkül használhatók a ren­delkezésre bocsátott termek, könyvtári célokra. így ki­alakítható egy 8500 kötetes kölcsönző és olvasóterem, és egy 3500 kötetes gyermek- könyvtár-helyiáég és egy 6000 kötetes rakltárrész. Hogy mi­kor költözhet végre emberi körülmények közé a bony­hádi járási könyvtár? Az elsősorban attól függ. hogy mikorra vállalják majd a szükséges bútorok szállítását. A bonyhádi járási könyvtár átköltöztetésével szinte az ország egyik legrosszabb kö­rülmények között dolgozó könyvtárának körülményei oldódnak meg. S ajnos, a tamásiak nem értesülhetnek hasonló, jó hírekről. Pedig a tamási járási könyvtárra is ráférne egy kis változás. Múltkoriban valaki úgy jellemezte az ot­tani helyzetet, hogy ha há­rom ember belép a kölcsön­zőbe, mások már be sem tud­nának préselődni. Olvasó­terem, hírlapolvaso berende­zéséről hely hiányában még álmodná sem lehet. Pedig szükség volna mindkét helyi­ségre, a tamási gimnazisták a megmondhatód, hogy meny­nyire. Sajnos, a járási könyv­tár kimaradt a most épülő művelődési házból is. A je­lenlegi helyzet azonban meg­oldást sürget. Talán érdemes volna megvizsgálni a követ­kező javaslat lehetőségeit: Ha elkészül a járási művelődési ház akkor az ifjúsági ház jelenlegilakói” is ott találhat­nának klubszobákra. Az ifjúsági ház pedig nem túl költséges át­alakítással megfelelő ottho­nául szolgálhatna a járási könyvtárnak. Ha sikerülne az igényeknek megfelelően meg­változtatni a tamási járású könyvtár helyzetét is, akkor nyugodtan mondhatnánk: a megye járási könyvtárai nyu­godt, kellemes környezetben, céljukhoz és feladatukhoz méltó környezetben működ­nek. A\^ü„IAAE RÁD TO- 'ffl RÖK, AZTAAOND- | JA A SEREGEK ’> ÓRA, ÉS FÜSTTÉ \ EGETEAA SZEKE­í REIT. OROSZLÁN KÖLYKEIDET KARD EMÉSZTI /WEG...". KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE Waaaaler. aaíutXaj ae~ JUTOTT A HAÍZJ3A, IK/TBTT NEKIK.... ^KlYUeAjjOAA X'VVí 6RANP1; A ASít HADNAGY aaost 'KÉSM'ti elő az JJ TAT... A JÓ TISZT J íff>í§^MlNOlG “4 lEGÉNYSÉGéNEK-J FEKHELYÉRŐL GONDOSKODIK EuŐ&ft AZ ÉJSZAKA /WAS KEZ­DETT TBLTL/NEDTZNtl. HfAAAAr L£fZ \ZKSYOrZO&VA tM'JíTXCr TA. TAteTA/ZV hozzaúArulXsa AZ EufíŐPA' FÖ aEfíXaÓHOz. A HADNAGY ÚP: ELÖtcésZ/'r... TUD JA, öfZAAESTEfZ ÚR NŐKNÉL. JOBBAN ^SZERETENA ÉN E(ő­KÉSZtTENt AZ UTAT... WM.. H/AAAAIER ŐPAAES TÉR... ÖT ORSZÁG eorzoé ­cya'nak Törzzsi/eNoéGE.. ERRE.,, ez AÖÁR.MI&A lXNyOK. ELKÉSZ-É/UMEK, ADDIG AAEG KELL INNUNK valamit, a haíqorD te RáAAséGElRE... Még az idén 500 mozit korszerűsítenek Az elmúlt évek során tovább fejlődött a megyei és fővárosi mozihálózat. A közelmúltban már két-háromszáz kisebb filmszínhá­za^ szélesvásznú vetítésre is al­kalmas mozivá alakítottak át, így 1966. év végén a 35 milliméteres „normál” mozik száma ezer fölé emelkedett az országban. Ezek közül kilencszáz mozi alkalmas szélesvásznú vetítésre is. A roozihálózat fejlesztése főleg négy területen történik a követ­kező években. Uj mozik épülnek — főképpen a nagyvárosokban, ahol felkészülnek a 70 mm-es sztereofonikus filmek bemutatá­sára. A már szélesvásznú vetítés­re alkalmas mozikat tovább kor­szerűsítik: javítják akusztikai, esztétikai, szellőzési, fűtési vonat­kozásban. Uj mozik építését fejezik be 1970—1971-ben. Több helyütt már javában folyik az építkezés. így Nyíregyházán, Szegeden, Szom­bathelyen, Salgótarjánban, Saek- szárdon. A mozik beruházási programjá­hoz általában 60 százalékban áll rendelkezésre központi hitel, a többit a tanácsok községfejlesz­tési alapból biztosítják. TöBb mo­zi létesül régebbi, más célú épü­letek átalakításával, illetve fel­újításával. Tervezik a Balaton körrtyéki mozihálózat korszerűsí­tését. A már szélesvásznú mozik to­vábbi korszerűsítése is napiren­den van. így átépítik a szegiedi Szabadságot és a két kecskeméti mozit. Nagy fejlődést jelent sok köz­ségben a keskeny mozik átalakítá­sa, amelyek eredményeképpen szélesvásznú filmet is vetíthetnek majd bennük. Ehhez új vagy át­alakított vetítőgépeket szereznek a moziüzemi vállalatok, a mozit is ennek megfelelően rendezik át. Ezekben szintés lehetséges persze a mozi arányainak megfelelően kisebb képméretben a szélesvász­nú filmek vetítése is. A megyei moziüzemi vállalatok a következő átalakításokra számítanak: Bara­nyában 42, Bácshan 45. Békésben 10, Borsodban 25, Csongrádban 10. Fejérben 15, Győr megyében 19, Hajdúban 30. Hevesben 21, Ko­máromban 22, Nógrádban 18* Pest megyében 8. Somopv megyé­ben 38. Szabolcsban 30. Szolnok megyében 28. Tolnában 20, Vas­ban 28, Veszprémben 17, Zalában 20 mozi lesz kulturáltabb, kor­szerűbb, . Zs. E. KERÜLNI A KÖZBOTRÁNYOKOZÁST A hannoveri törvényszék december 4-ére tűz­te ki a tárgyalást, az ügyben — a német bün­tető perrendtartás értelmében, esküdtbíróság volt illetékes. A bíróság több mint kétszáz tanút idézett be, az áldozatok hozzátartozóit, Haarmann és Grans egykori lkkásadóit, szomszédait és mindazokat a személyeket, akikről a rendőrségi nyomozás kiderítette, hogy ruhaneműt vásároltak, vagy kaptak Haarmanntól. Az esküdtszék felsőbb utasítást kapott, hogy az egész Európában mély megdöbbenést keltett ügyet „közbotrányokozás nélkül, a nyomozó ha­tóságok szerepének mellőzésével, a lehető leg­gyorsabban, 12—14 tárgyalási napon letárgyalja és ítélethirdetéssel lejárja.” — 28 — Ezért a tanács elnöke, rögtön a tárgyalás megnyitása után figyelmeztette a tanúkat, hogy vallomásukban ne térjenek ki a rendőrhatósá­gok korábbi mulasztásaira. Minden tanútól, még az áldozatok szüleitől is, rögtön megvonta a szót, mihelyt vallomásukban ezt a témát érin­tették, A VÁDLOTTAK VALLOMÁSA Friedrich Haarmann eltompultan, szinte moz­dulatlanul ült a vádlottak padján a tárgyalás egész ideje alatt. Mintha nem is vett volna tudomást a bíróságról, az esküdtszék tagjairól, az ügyészről, védőről, a nagy tárgyalótermet zsúfolásig megtöltő hallgatóságról. Ngm érde­kelték a tanúk sem, akiknek vallomásaiból ki­bontakoztak rémtettei. Kihallgatása során — nem bocsátkozott rész­letekbe. A vádirat külön pontokba foglalta a gyilkosságokat, s amikor egy-egy név elhangzott, valamelyik eltűnt és meggyilkolt fiú neve, rend­szerint így válaszolt: — Nem emlékszem pontosan. Viszont részletes«! elmondta, hogyan követte el tetteit, s vallomásának ez a része határtalan megdöbbenést keltett, nemcsak a közönség kö­rében, hanem az igazságszolgáltatási közegek­ben is, mert ennyire elvetemült, minden ember­ségéből kivetkőzött gyilkossal még nem volt dolguk. Tompa, színtelen hangon elmondta, hogy ál­dozatainak átvágta a torkát, azután a faliszek­— 29 — rényben elrejtette a holttestet. Némelyik áldo­zatának teste két-három napig is a faliszek- rényben maradt, amíg alkalom kínálkozott el­tüntetésére. Elmondta, hogyan darabolta fel szerencsétlen áldozatait. A csontokról lefejtett húst és a belső szerveket rendszerint a WC-be dobta és a városi csatornahálózatba mosta, a ^csontokat apróra darabolta és a folyóba hányta vagy valamelyik park bokrai mögött elásta. Csak akkor vált szenvedélyessé a hangja, amikor bűntársa, Hans Grans szerepéről vallott. Izzó gyűlölettel beszélt róla. — Gans nemcsak tudott tetteimről, nemcsak felhajtotta és kezemre játszotta a fiúkat, akik­nek valamilyen holmija megtetszett neki, ha­nem ő maga is gyilkolt. Egy nap, amíg nem tartózkodtam otthon, felcsalta a lakásra a 17 éves Adolf Hennit. Meggyilkolta, leszedte ru­háit, és a levetkőztetett holttestet a padlón hagyta. Este rámparancsolt, hogy ezt a holt­testet én tüntessem el úgy, ahogyan szoktam ... Hans Grans pökhendien viselkedett a tárgyaló­teremben. — Igyekezzenek minél gyorsabban befejezni az ügyet — mondta az esküdtekhez fordulva. — Újévre szeretnék otthon lenni. A tárgyalásról több mint harminc német- országi és külföldi újságíró tudósította lapját. Grans őket sem hagyta békén. — Csak az igazat írják, ne hazudozzanak összevissza. — 30 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents