Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-15 / 191. szám

1961. augusztus 15. TOT,NA MECYFT NÜPttJSAO 3 40 éves a „100 01 66 0 I egális kommunista fo- lyóirat volt a „100 %”. Tamás Aladár szerkesztette. Kommunisták irányították és terjesztették. 1927 és 1930 kö­zött, első megjelenésétől a betiltásáig, olyan főmunka­társak támogatták, mint Bol­gár Elek, Lukács György„Ré- vai József, Molnár Erik, Mad- zsar József, Gereblyés László és Gergely Sándor. A világ­hírű szerzők egész sorával is­mertette meg. olvasóit. Sok magyar munkás a 100 % olimpiain találkozott először Gorkij, Panfjorov, Gladkov, Solohov. Majakovszkii, Bechen, Hasek, Egon Erwin Kisch, Upton Sinclaire John Reed és mások írásaival. Ugyan­ekkor sok jó tollú magyar író talált otthonra a „10001n” Ízléses számaiban. Olyan korban, amikor semr miféle sajtótermék nem hagy­hatta el a nyomdát, mielőtt a kötelező példányt a soros ügyész nem kapta meg, a „100 %” eredményesen jut­tatta el olvasóihoz az értékes szépirodalmi, kulturális és politikai írásokat. Minden egyes példánya kézről kézre járt. Munkások és értelmi­ségiek egyaránt szerették. Ezt annak a politikai erőnek és felfogásnak köszönhette, ame­lyet képviselt, és a színvona­lának, amellyel kifejezte mondanivalóját. Közvetítette a forradalmi munkásmozgalom életerejét, győzelmekre való elhivatottságát. Ehhez érett elviség kellett és hit az igaz ügyben. Ezért még az ellenségei sem tagadhattak meg tőle minden elismerést Szidták, rágalmazták, denun- ciálták: de ismerték értékeit és vitathatatlan hatását. A „100%” betöltötte a kol­lektív szervező és agitátor szerepét is. Közleményeiből a legalkalmasabbakat felolvas­ták, betanulva elmondták a „100 % szavalókórusban’’, kul- turcsoportokban, a munkás- otthonok rendezvényein, a szemináriumokkal egybekötött kirándulásokon. Nagy siker­rel tevékenykedtek a 100 % körök. Sok ilyen működött akkoriban legálisan, féllegáli­san és illegálisan. A „100%” könyvtár gazdag műsor­anyaggal látta el az akkor oly hatásosan szereplő mun­kás-szavalókórusokat. Ezek tagjai közül igen sok képzett agitátor került ki, olyan, aki éppen itt tanulta meg a nyil­vánosság előtti szereplést. A „100 %” írói szüntelen veszedelemnek kitéve terjesztették a szabad szót. Ezért „csomagolniuk” kellett a mondanivalójukat. Félre­érteni mégsem lehetett őket. írásaik szelleme volt szabad és az a nagy erényük, hogy önálló gondolkodásra és ön­álló cselekvésre nevelték mindazokat, akikhez eljutot­tak. Nem olcsó szójáték tehát azt mondani: a 100% — szá­zalékosan betöltötte hivatá­sát, s győzelmes része ma­radt a nagy egésznek, a má­nak, a jövendőnek.. . F. M. Dqrázsf eszekben.. ŐCSÉNV —1967. „Csak a bíróság bünteti?" Huszonnégy férjes asszony írta alá a helyi nőtanács égisze alatt a párt Központi Bizottságához április 21-én küldött panaszos levelet. Ezzel egyidejűleg, ugyan­ennek másodpéldányát megküld­ték a járási tanácshoz, majd írtak a megyei pártbizottsághoz is. Levelükben védelmet kértek Sárközi István őcsényi tanár kutúrotthon-igazgató felesége el­len. Benne részletesen, esetek emlí­tésével, a sértettek neveinek fel­sorolásával leírják, hogy Sárkö­ziné félelemben tartja a község asszonyait, nem egyet közülük tettlegesen bántalmazott. (Nem maguknak kérik a védelmet, ha­nem a megalázott, megvert asszo­nyoknak.) „Leköpdösi, fej beveri, otromba fenyegetésekkel ijesztgeti, K-jel- zóvel illeti következmények nél­kül a tisztességes családanyákat” írják. Kilenc nevet közölnek, azzal a megjegyzéssel, hogy még többen vannak, de számon tartani is nehéz az évek hosszú során bántalmazott szenvedő alanyai számát. Btfejező soraikból idézünk: Hiába fordultak nénányan a sér­tettek közül a minisztériumhoz is, minden maradt a régiDen. Vannak anyák, akik azért tűrik szó nélkül, mert féltik iskolás gyermeküket a tanár férj bosz- szúállásától. Nem tudjuk, ki pat­ronálja Sárköziék ügyét. Hiszen csak a bíróság bünteti meg az asszonyt, ha bejelentést tesznek. Ő pedig fizeti a pénzbírságot és — Úgy látom, általános a nyug­folytatja botrányait.” Eddig a le- talanság. Miért nem tudják az ér­véi. dekel tek indulataikon túl tenni Házas társának tetteiért ugyan magukat? Mi a véleménye erről jogilag nem felelhet sem a férj, a titkár elvtársnak? — kérdezzük, sem pedig a feleség. Itt azonban —Nagyon felkavarodott minden, számolni kell azzal, hogy egy ta- Sok a hallomásra épült vádasko- nárnál, a falu kulturális központ- clás. Ki, mit mondott, hova tar­jának igazgatójánál történik, tozhat — figyelik, építenek erre mely másként minősül. Hiszen ez — föléli rezignáltam nála munkáját akadályozó, hiva- — Próbálták-e helyileg elren- tásában gátló, tekintélyét romboló dezni? — kérdezzük, tényező lehet. v í11“28-1 <*&»**<* '«i»*“­ho?- megnézhessem , bméség- J“*« Voltak próbálkozásaink. Ap­ói it ^ tudunk meg a járásbíró- s^r^tés a tanács együttműkö­— Megítélése szerint, hol tör­tént hiba a tanácsnál és hol a' kultúrotthon vezetőjénél? — Hiba csúszott a tanácsnál a ban két ízben állott vádlottként következetességbe. Saját döntésü- Sárköziné a törvény előtt. Bűnös- ?leí,^a ^g^kajtjak. másként ala- nek. találták. Pénzbüntetésre ítél- kulhat. Szélsőséges hiba, hogy ték a Dani Istvánné ellen elkö- tanácsülésén elismerés volt, vetett becsületsértésért. Súlyosbí- f ^ás^on Pe*« elmarasztal a tó körülménynek tekintették, hogy kulturális munka miatt De nem csak erről van szó. A kulturott­ságon? Dr. Szigeth Ferenc, a szekszárdi járásbíróság elnöke kérésünkre átnézte irattárukat. Kezembe ad­ták a periratokat. Eszerint 1966­a vádlottat egy ízben már koráb­ban is büntették, ugyancsak be- hon-igazgatóéknál erősen lerom- csületsértés miatt. ^ tekmteiyuket az asszony ve­szélyes indulata es randahroza- Az őcsényi nőtanácstól küldött sai. Volt már figyelmeztetés. Sen- levélben azt írták, hogy Dani ki nem lehet a saját bírája. Ez Istvánné ma is bujkálni kénysze- másra is vonatkozik, rül Sárköziné elől, mert attól fél, hogy Sárköziné — ígérete szerint — Kérték-e a felsőbb szervek — megveri öt pervesztessége mi- segítségét a párttagságot is zava- att. ró tényezők kiküszöböléséhez? — Ma is várjuk, hogy a járási Vitathatatlannak tekintik az pártbizottság segítsen nekünk, elöljáróban idézett véleményeket Taggyűlésünk után magam ellen vallók is a tanár feleségének In- & kértem a pártfegyelmi lefoly- dulatos erőszakosságait. Lehetsé- tatását. Tudjuk helyben kell ren­gés, hogy adódnak a nőtanácsi dezni. de segítség kell hozzá, panaszban túlzások, azonban ez a — Merre a kiút? Mivel kéne lényegen semmit nem változtat, kezdeni? pálya volt itt azelőtt, egy csó­nakos ember őrködött a vizen, hogy a Dunába rúgott labdákat kimentse. A sóderhegy kétszer ekkora is lehetne, azt is elhordanák, mint a cukrot. Berzicza Józsefné áru­kiadó naponta legalább tíz em­bert kénytelen elküldeni üres kézzel: nincs sóder. Rengeteg az építkezés. — A földszöv elvitt ezer köb­métert, a Solti Állami Gazdaság ötszázat, a Pécsi Közúti Igazga­tóság is rendszeresen hordja újabban, aztán keli a tanácsnak is. Azért jut egy kicsi a magán­építkezésekhez. . — Kié ez a sóder? — A tanácsé. Valahol a Du­nából szedik ki, uszályokkal hoz­zák ide. Május 10-én, amikor el­kezdtük árusítani, 10 950 köbmé­ter volt, de kevés. Még össze is kaparják a földön, ami elpotyog. Mérleg nincs. — Hogyan mérik az árut? — Leköbözzük a kocsit. Meg­mérjük az oldalát, hosszát, szé­lességét és beszorozzuk, s ebből számítjuk ki, meddig lehet meg­rakni, hogy a kért mennyiség legyen benne. A szállító kap egy anyagutalvónyt, azzal tudja iga­zolni, hogy nem lopta a sódert. Amikor nincs fuvar, az asz- szony kézimunkázik, vagy' olvas. Most épp^n a „Japán élet — ja­pán emberek” című könyvet búj­ja a mininél és minibb irodájá­ban. Egy asztal, egy szék, egy könyv, meg egy asszony. Na és az anvn«ru tál vány tömb, amelynek lapjai igazolásul szolgálnak: a sódert nem. loptam, hanem vet­tem. 3. Kajakosok Pestről A híd mellett keszegeznek né- hányan. Azzal a tiszteletre méltó szerénységgel lógatják zsinórjai­kat a félméteres vízbe, hogy csak apró halakat .fognak. Egyikük, aki jólszituált horgász látszatát kelti, már délelőtt tíz órakor fél- vödömyi halacskával büszkélked­het. Igaz viszont, hogy hetekig nem fogtak úgyszólván semmit. A kánikulában nem harapott a keszeg, csak most jött meg a kedvé, egy kis lehűlés után. Tíz órakor, egészen pontosan tíz előtt öt perccel, kajakosok kötnek ki Dunaföldvámál. A pontos időt a társaság egyik hölgytagja közli, úgy látszik, idő­re mennek. Pedig ez aztán nem verseny, kizárólag szórakozás. Három lány, három fiú. Sátrak, bogrács, teljes szabadság, tökéle­tes kikapcsolódás. Budapestről vasárnap reggel indultak, és Du naföldvár előtt csak egy helyen kötöttek ki főzni, éjszakázni. Hétfőn délelőtt Dunaföldváron cigarettát vesznek. Ezek szerint már cigarettából sem fért elég a keskeny kis hajókba. Tele van­nak felszereléssel. Az egyik lány így mondja: — Csak felszerelésünk van. Na, azért van itt más is. Élet­kedv, szerelem — a javából. Leeveznek Mohácsig, onnan majd hajóval utaznak vissza a fővárosba,' a kajakokat féladják poggyászként. (Folytatjuk) GEMENCZI JÓZSEF Foto: BOGNÁR ISTVÁN Ha egy asszony szereti az urát, akkor miért jáDatja le? Nem gon­dol arra, hogy a tömeges sértések a bizalmat rongálják és, hogy összeférhetetlen ez a nevelői és népművelői tekintéllyel? Merre van a kiút ? Át-, meg átszövi a falu életét jelenleg a gyanakvás. Nem úgy van, mint a városban. Itt min­denki ismer szinte mindenkit és a pletyka végigfut a községen. Pro és kontra tárgyalják a sze­mélyeskedéseket, rengeteg az ár­nyalat a „pártoskodásnái”. Elmér­gesedett indulatok, felgyülemleí sérelmek, mendemondák. Ezek a kísérői. Emellett jó néhányan ösz- szekeverik az egyéni és a köz- ügyeket Sajnálatosan megoszlanak a vé­lemények a közügyekért mindig fáradozni kész őcsényi kommu­nisták között is. Kutatván a kiutat, felkerestük Bősz József elvtársat, a községi pártszervezet képzett, tapasztalt párttitkárát. Teljes mértékben egyetért az áldatlan helyzet meg­szüntetésének fontosságával. — Csak részben ismerem a tör­téneteket. mert nem tájékoztat­tak mindenről — feleli, ö sem nyugodt — Először is őszintén kell min­denkinek beszt ■ : szűnjék meg a gyanakvás. Rendezni kell a felté­telezéseket és tisztázni a pana­szokat. Mi az imént említett tag­gyűlésünkön elmondtuk az állás­pontunkat, megjelöltük a k'utat is. Érvényt kell szerezni, ehhez kértünk és várunk segítséget. Mi a közügyekkel akarunk foglalkoz­ni. nem pedig a most domináló saját nézőpont és efajta szemlé­let örökös cáfol gatásával — fe­jezte be válaszát Bősz József köz­ségi párttitkár. Nem vállalkozunk igazságtévő szerepre. Sürgetjük viszont a ren­det. hogy Öcsényben is — régeb­bi szokásaik és akaratuk szerint *— minden energiát a közéleti feladatokra koncentrálhassanak. Ne legyen egyetlen őcsényi párttagnak, állami, gazdasági, po­litikai vezetőnek külön hivatalos és külön magánvéleménye. Bátran nézzenek szembe önmagukkal és elvszerűen. nyiltam. őszintén tár­ják fel saját tennivalóikat. Joggal várja el a község la­kossága az évek óta húzódó és élesedő intrikák lezárását, még­pedig úgy, hogy ne újulhassanak fel. Most a békétlenség elvszerű megszüntetése, a jó légkör bizto­sítása a legfontosabb közügy Öcsényben. SOMI BENJAMINNÉ Felvonják az állami zászlót Az alkotmányünnepi esemény- sorozatnak Budapesten egyik lát­ványos aktusa lesz az / állami zászló felvonása, amire az ünnep ■lőestéjén, szombati 18 órakor érül sor a Kossuth Lajos téren, •tatanai tiszteletadás közben. A gellérthegyi felszabadulási em­lékműnél a magyar nemzeti lobo­gót és a nemzetközi munkásmoz­galom hagyományos vörös zászla­ját vonják fel, ugyancsak szom­baton délután. Augusztus 20-án. vasárnap dél­ben 12 órakor az állami zász'ónál zenés őrségváltás lesz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents