Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-13 / 163. szám
2 TOLNA MEGYEI NEpGJSAG 196*. július 13. (Folytatás az 1. oldalról) múlva ennek a keretnek a túllépését jelenthetné. A gyermekgondozási segély be- Szocialista humanizmusunk yezetese az anyák és a család diktálta, hogy törvényerejű ren- iranti megbecsülést, a társada- delet kiadását kezdeményezzük, lom gondoskodását juttatja kife- amely a magukra maradt idős jezésre. Erre a célra évi 400 , , . , , ....... . ., . millió forintot irányoztunk elő. «nberettel k°tott tartasx szerzo- A kormány örömmel vállalná a désekkel elkövetett visszaélések felelősséget, ha nem sok idő megszüntetését szolgálja. Új eszközökkel erősítsük társadalmunk szocialista jellegét Tisztelt Országgyűlés! Évek óta gazdasági életünk fejlődéséről számolhatunk be — és hozzáteszem, mindenkor teljes joggal tesszük ezt — ennek ellenére azt is tapasztaltuk, hogy léteznek olyan nehézségek, amelyek gátolják gyorsabb előrehaladásunkat. Ezeknek a tényezőknek az elemzése arra a felismerésre vezetett, hogy gazdásági életünk mechanizmusát kell megváltoztatnunk, továbbfejlesztenünk. Ezért került sor — pártunk irányításával — a gazdasági mechanizmus reformja alapelveinek kidolgozására. Az új mechanizmus bevezetésének célja, hogy új eszközökkel és módszerekkel erősítsük társadalmunk szocialista jellegét, tegyük hatékonyabbá tervgazdálkodási rendszerünket Szolgáljuk szorgalmas munkával a közösség és egyén alapvetően azonos érdekeit és így gyorsítsuk meg a szocializmus teljes felépítését, mozdítsuk elő népünk életkörülményeinek folyamatos javítását. Az egyes részletkérdések kidolgozásában sok vita folyt. Ezen nem is lehet csodálkozni. A különböző nézeteknek, elképzeléseknek és javaslatoknak nem egyszer igen éles összeütközése azzal az előnnyel járt, hogy kialakultak az adott körülmények között a lehető legjobb megoldásokat biztosító módszerek. A Minisztertanács és a kormány Gazdasági Bizottsága számos határozatot hozott, amelyek a Központi Bizottság irányelveinek megfelelően az egyes részterületeken megszabják az új mechanizmus alkalmazásának szervezeti kereteit és módszereit. A közvélemény előtt ismeretesek legfontosabb határozataink, rendeleteink. A tervgazdálkodás szerepe és hatékonysága megnő Erre tekintettel most csak az új gazdaságirányítási rendszer néhány vonatkozásáról kívánok szólni. Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozottan aláhúzni, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben a tervgazdálkodás szerepe és hatékonysága jelentős mértékben megnő. A jövőben a központi irányító szerveknek kevesebb, de nagyobb jelentőségű üggyel kell foglal- kozniok. Figyelmüket a fontosabb dolgokra összpontosíthatják, nagyobb körültekintéssel, gondosabb elemzések alapján dönthetnek. Továbbra is a népgazdasági tervben határozzuk meg a népgazdaság legfőbb arányait, a felhalmozás és a fogyasztás mértékét, a beruházások összmennyi- ségét és főbb irányait. Emellett a terv szerves részéve tesszük azokat a gazdasági szabályozó elveket és eszközöket, amelyek biztosítják a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását. A mechanizmus reformjának egyik jellemző vonása a döntési jogkörök decentralizálása. Az eddig a kormány és a minisztériumok hatáskörébe tartozó számos kérdés eldöntésében a vállalatok és a tanácsok lesznek illetékesek. Jobb összhang valósul meg a termelés és a szükségletek között vállalati és társadalmi méretekben egyaránt. így bővül rendszerünk demokratizmusa, növekszik a dolgozók aktív közreműködése a közös feladatok megoldásában és mindez a bürokratizmus csökkentését eredményezi. Az üzemi demokrácia tervezett nagyfokú kiszélesítésének feltétele, hogy a szakszervezetek megfelelő jogkört kapjanak. A dogozók kötelességének és jogainak meghatározásánál szem előtt tartjuk, hogy az anyagi érdekeltség fokozása mellett rendkívül fontosak az erkölcsi tényezők. Ezt már figyelembe veszi az új Munka Törvénykönyv, amelyet széles körű vitára bocsátottunk. Fontosnak tartjuk, hogy mező- gazdasági termelőszövetkezeteink jól beilleszkedjenek az új gazdasági mechanizmus rendjébe. Ezzől a célból rendeztük a ter- melősröve+kebetek álló- és forgóeszköz hiteleit és töröltük tartozásaiknak azt a részét* amelyekre állóeszközeik újjáértékelése szerint a termelésben nem volt fedezet. A törlés után az ilyen jellegű adósságállomány lényegesen csökkent és a megmaradóra is kedvező visszafizetési határidőket állapítottunk meg. Bevezettük a termelőszövetkezetek teljes állóeszköz-állományára az amortiúációképizés kötelezettségét. Fokozatosan teremtjük meg a pénzügyi feltételét annak, hogy saját árbevételeik alapján minél szélesebb körben rátérhessenek a havonkénti munkadíjazás rendszerére. A tavalyi jó termés mellett az árrendezések, a termelőszövetkezeti tagokat érintő szociálpolitikai intézkedések az említett hitelrendezés és az elterjedő rendszeres munkadíjazás máris kedvező eredményeket hozott. Csökkent a mérleghiányos szövetkezetek száma, javult a gazdálkodás szervezettsége és szilárdult a tagok munkafegyelme, megkezdődött a faluról korábban elvándorolt fiatalok visszatérése — természetesen elsősorban a jól működő — szövetkezetekbe. A termelőszövetkezeti demokrácia továbbfejlesztésében jelentős előrelépés, hogy a termelőszövetkezetek küldötteinek kongresszusa életre hívta a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsát. A tanács jogot kapott a kormánytól arra, hogy állást foglaljon minden olyan szövetkezetpolitikai, gazdasági, szociális és kulturális kérdésben, amely a szövetkezetek működését alapvetően érinti. Az év folyamán megalakulnak a termelőszövetkezetek területi szövetségei. Ezt fontos politikai eseménynek tartjuk s működésüktől sokat remélünk. A szövetkezeti szervek a mozgalom koordinálására, az elvek egységes érvényesítésére szükségesnek nyilvánították egy főtanács létrehozását. A kormány a kezdeményezést -támogatja. A termelőszövetkezetek országos kongresszusa, majd júniusban a Minisztertanács megtárgyalta az új földjogi és termelőszövetkezeti törvények tervezetét. E törvénytervezeteket megküldtük az országgyűlésnek, kérve, hogy az illetékes bizottságok tárgyalják meg és észrevételeiket, javaslataikat közöljék a kormánynyal. Az ezek figyelembevételével elkészülő törvényjavaslatokat ősszel nyújtjuk be a tisztelt országgyűlésnek. díjazzanak minden kiemelkedő vékenységből. A szabályozás elő- műszaki teljesítményt, szármáz* feltételei adottak, ezért kormá- zék az munkaköri kötelezettség- nyupk a törvényjavaslatot ez bői, vagy munkakörön kívüli te- évben elkészíti. A gazdasági mechanizmus reformja és az árrendszer A gazdasági mechanizmus és a külkereskedelem A gazdasági mechanizmus reformja népgazdaságunknak kevés területét érinti olyan mélyen, mint a külkereskedelmet. Lényeges, hogy az új gazdasági mechanizmusban szorosabb kapcsolat alakuljon ki a belső és a külső piac között. Azért fontos ez, mert a külkereskedelem közvetíti a világpiac ösztönző hatását a hazai termelésre, értékesítésre és fogyasztásra, a műszaki színvonal fejlődésére, végső soron a társadalmi munka termelékenységének növekedésére. Mivel hazánk gazdasági fejlődésében nagy jelentősége van a nemzetközi munkamegosztásnak, ezért továbbra is szükséges a nemzetközi kapcsolatok központi állami irányítása. A külkereskedelmi monopólium fenntartása mellett, a gazdasági folyamatok átfogóbb egysége céljából jobban össze kell kapcsolni a termelést a külkereskedelemmel, és ahol ez indokolt, ennek szervezeti feltételeit is meg kell teremtenünk. Ez azonban csak fokozatosan valósítható meg. Néhány iparvállalatnak és más — nem külkereskedelmi szervnek — már megadtuk a közvetlen export-, illetve importjogot. Számos további termelővállalat, megfelelő felkészülés után, igényelheti e tevékenység átvételét. Az államközi szerződésekben — közöttük a KGST-országokkal kötött hosszú lejáratú egyezményekben — vállalt kötelezettségeinket az új gazdaságirányítási rendszer feltételei között is teljesíteni fogjuk. Szükséges, hogv a jövőben már a nemzetközi egyezmények előkészítésébe megfelelően bevonjuk a gazdasági minisztériumokat és az érdeket vállalatokat. A következő időszak fontos feladata, hogy a mechanizmus változásából eredő új módszereket sikeresen alkalmazzuk a baráti országokkal való együttműködésben. Változatlanul arra törekszünk, hogy tovább erősítsük és fejlesszük gazdasági kapcsolatainkat a baráti szocialista országokkal, elsősorban a KGST államaival. Úgy véljük, hogy az eddig elért kétségkívül jelentős eredmények nagymértékben to- vábbfejleszthetők, ezért a KGST-n belül a kapcsolatok különböző új formáit is keressük és kívánjuk kezdeményezni. Bővíteni kívánjuk külkereskedelmi kapcsolatainkat a más gazdasági-társadalmi berendezkedésű országokkal is, a kölcsönös előnyök alapján. Ismeretes, milyen fontos szerepet tölt be népgazdaságunk megalapozott fejlesztésében a helyes beruházási politika. Az új beruházási rendszerben továbbra is a kormány hagyja jóvá a beruházások fő elosztási arányait, a népgazdaság fejlesztésére jelentős hatást gyakorló beruházásokat. De teret biztosítunk a vállalatok számára ahhoz, hogy a piaci hatások, a jövedelmezőség figyelembevételével, a köz-, ponti szabályoknak megfelelően, megvalósíthassák a számukra legelőnyösebbnek ítélt beruházásokat. A kormány határozatot hozott a műszaki kutatási munkák irányításáról, továbbá a találmányi és újítási rendszer továbbfejlesztéséről is. A találmányok díjazásában a feltaláló és a felhasználó vállalat jogszabályokban rögzített keretek között, de a korábbinál szabadabban állapodhat meg. Az tintásoknál a vállalatok a legkülönbözőbb formákban, de kellő ösztönzést adó módon Érthető módon a lakosság egészét érdekli, hogy milyen változásokat hoz a gazdasági mechanizmus reformja az' árrendszerben, ezért erre bővebben kitérek. Igén fontos gazdaságpolitikai célkitűzésünk a népgazdaság egységes termelői árrendszerének megteremtése. 1968-ban ebben jelentős lépést. teszünk előre. A termelői árreform a jelenleginél kiegyensúlyozottabb árviszonyokat hoz létre. Az árak rögzítése gátolta a gyorsabb fejlődést, az ipar korszerűsítését és — többek között emiatt# — lemaradtunk más országok mögött új anyagok és nagyteljesítményű új gépek igénybevételében. Az iparban az árrendszer javítása elsősorban a ráfordítások helyes számbavételét igényli. A vállalatoknak az állam az épületeket, a gépeket, más berendezéseket régebben teljesen díjmentesen bocsátotta rendelkezésére. Ez nem ösztönzött takarékosságra. Az utóbbi időben néhány területen bevezettük, az eszközlekötési járulékot. A tapasztalatok kedvezőek, s ezért az eszközlekötési járulékot most általánossá tesszük. A telekhasználati díj bevezetésével kívánjuk elősegíteni a vállalatok által igénybevett földterület észszerű kihasználását is. Az) iparvállalatok az import nyersanyagokért általában any- nyit fizetnek majd, amennyibe azok az államnak kerültek. Az exportért p>edig a vállalatok annyi árbevételhez jutnak, amennyit a szóban forgó termékekért a külföldi vevő fizet. A vállalatoknak, további fejlesztési terveik kidolgozásában ezt már figyelembe kell venniök. Vannak vállalatok, amelyek az átlagosnál drágábban termelnek, de exporttevékenységükről egyelőre nem mondhatunk le, ezért a vállalatok, illetve a termékek bizonyos körében az exportot az állam támogatja. Ami a mezőgazdasági' termelői árak problémakörét illeti: a felvásárlási árak időnkénti emelése útján is ösztönöztük a belterjes fejlesztést. A tavalyi ár- intézkedések alkalmával! a mező- gazdasági termékek felvásárlási árszínvonalát mintegy 9 százalékkal emeltük. Szükség van azonban további emelésére. Azt tervezzük, hogy 1968-ban a felvásárlási árszínvonalat mintegy 8 százalékkal emeljük. Az új felvásárlási árak az állattenyésztésben nagyobb, a növénytermesztésben kisebb mértékben emelkednek. Ez év október hó 1-től az élő sertés átvételi árát, a nagyüzemi felárral együtt, 3 forinttal emeljük. Bízunk benne, hogy az áremelés ösztönözni fog a sertéstenyésztés fejlesztésére és meg tudjuk javítani a lakosság sertéshús-ellátását. A többi felvásárlási áremelés 1968-ban lép majd életbe, de már a közeljövőben meghirdetjük, hogy ennek ismeretében a mezőgazda- sági üzemeket jobban orientáljuk a társadalmi érdekekről. A felvásárlási többletköltségeket az állam viseli. A lakosság ellátásában alapvető élelmiszerek, a kenyér, a liszt, a sertés- és marhahús, a zsír, a tej és tejtermékek fogyasztói ára tehát 1968-ban nem emelkedik. A fogyasztói áraknak elvileg a termelői árakhoz kell igazodniuk. Maga az elv feltétlenül igazságos és helyes. A munka szerinti elosztás ugyanis következetesen csak akkor érvényesíthető, ha mindenki annyit fizet az általa megvásárolt termékekért az igénybe vett szolgáltatásokért. amennyibe azok társadalmunknak a valóságban kerülnek. Ennek az elvnek a valóra váltása különböző okok miatt csak iagsan és fokozatosan történhet. A termelői és a fogyasztói árak egységbe foglalása ugyanis a fogyasztód árak igen nagy arányú mozgásával járna. A fogyasztói árarányok alapvető megváltoztatása a jelenlegi helyzetben — és még néhány évig — végeredményben veszélyeztetné azt az alapvető törekvésünket, hogy a dolgozó emberek életszínvonala rendszeresen emelkedjék. A jelenlegi fogyasztói fő árarányok fenntartását úgy biztosítjuk, hogy az élelmiszerek egy részét, továbbá néhány iparcikket, valamint az alapvető szolgáltatásokat továbbra is támogatjuk államilag, ezenkívül forgalmiadé-reformot hajtunk végre. Mindezek eredményeként a termékcsoportok együttes áSn* színvonala lényegében változatlan marad, de ezen belül bizonyos áruk drágábbak lesznek, mások viszont olcsóbban kerülnek forgalomba. Egyes termékek árát változatlanul hatóságilag rögzítjük, más termékeknél peddg megszabjuk az árak felső határát. A fogyasztási cikkek körében a rögzített árak az áruforgalomnak mintegy 45 százalékára terjednek ki. A lakosság ellátása szempontjából különösen fontos elsőrendű árucikkeknek rögzített ára lesz. Ezeknek a termékeknek az árát 1968. január 1-én közzétesszük, és ezek az árak — kevés kivételtől eltekintve —, megegyeznek a jelenlegiekkel. Az áruforgalomnak mintegy 30 százalékánál az árak bizonyos hatósági korlátok között a kereslet és kínálat formáló“'hálására alakulhatnak. Olyan ter- mékcsoportokra alkalmazzuk ezt az árformát, amelyeknél a technikai korszerűsítési folyamat rendkívül gyors, vagy például a termék ki van téve a divat változásainak és ahol az árak kialakításának ez a módja feltétele annak, hogy az ip>ar gyorsan reagáljon a társadalmi keresletre. Azt azonban még ezeknél az ármozgásoknál is feltétlenül meg akarjuk akadályozni, hogy veszélyeztessék a lakosság életszínvonalát. Erre tekintettel kedvezőtlen tendenciák esetén az állam piacszabályozó eszközeinek alkalmazására kerül sor. A mostam 15 százalékos arány- nyal szemben az áruforgalomnak mintegy 25 százalékára terjednek ki majd a szabad árak. Azokra — az életszínvonalat kevésbé érintő — termékekre vonatkozik ez, amelyeknek termelése központilag nehezen ellenőrizhető, s ha árukat rögzítenénk, eltűnnének a forgalomból, csak időnként lennének kaphatók, vagy felesleges készletek képződnének. Meggyőződésünk, hogy az előzőekben vázolt fogyasztói ármechanizmus, jól fogja szolgálni a társadalmi érdekeket, úgy valósítja meg a fogyasztói árszínvonal stabilitását, hogy elmaradnak ennek káros hatásai. Széles körben vetődnek tel olyan kérdések a gazdasági mechanizmus reformjával összefüggésben, miként alakul majd a foglalkoztatottság és az életszínvonal. Számolunk azzal, hogy egyes ágazatokban a jelenleginél kevesebb, illetve több dolgozót lehet foglalkoztatni. Ismeretes például, hogy megszüntetjük több bányaüzemben a nagyon költséges gyenge minőségű szén kitermelését, emiatt számottevően csök- k'-*’ a bányászok száma. A minisztériumok új hatáskö(Folytatás a 3. oldalon)
