Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

1967. július 9. TOT,N A MEGYEI NEPÜ.TSAO s KAMASZOK Kialakult képletünk van róluk, típuskép, amelyet már nem is kell ismételni, hogy felidézzük gondolatban a látványt, ímely ehhez a fogalomhoz társul: ka­masz. A Külsőségek sokszor elterelik a figyelmünket, jellemük hibái­ról, és ami még rosszabb: még gondot sem fordítunk ezeknek a hibáknak a lefaragására. Pedig: faraghatok. Sok negatív jelensége mellett a kamaszkor pozitívuma abban rejlik, hogy elmúlik, akár a gyermekbetegségek. Elmúlik, de az íucw kamaszember pontosan ilyenkor forr, alakul a legmara­dandóbban. Ha nem vallja be, akkor is ad a felnőttek vélemé­nyére, ad arra, mit tartanak ró­la. Tőlünk füg" hogy észrevesz- szük-e a tarka-barka külső mö­gött lényük fontosabb vonásait és az is tőlünk függ, hogy milyen példát mutatunk nekik A lányok rontják el ? Hányszor szidjuk a felnőtí fia­talembereket: cinikusak, nagy­képűek, komolytalanok! Érzelmi­leg megbízhatatlanok, csak nodí- tani akarnak. Ez jutott eszembe, mikor a strand kopott pázsitján .mellettem leheveredett két ifjú ember. Már akkor is felfigyeltem rájuk, mikor előttem lépkedtek, A kislány Ls, a fiú is, egészségtől duzzadó tizenhét évesek. Szépek, formásak, külön-külön is meg­akad rajtuk a szem, hát még így egymás mellett. Leheveredtek, ki­néztek a drótkerítésen. A fiú kezdte a beszélgetést: — Hiába akartam vele komoly ■témáról beszélgetni, mindig csak a divat, meg a divat. Mást se hallottam, csak ilyen anyagból lesz a ruhám, olyan cipőt vesz anyukám. A kirakatok mellett ácsorog'hattunk volna órákhosszat, •de se egy mozi, se egy. hangver­seny, semmi sem érdekelte. Köny­vet nem olvasott, de megvett .minden divatlapot, amihez hozzá­jutott. Én még így. is megpróbál­tam volna, hogy átformálom, ha nem vespern észre, hogy fiúkban iis olyan változatos az ízlése, mint -az új ruhákban... A kislány hallgat, bólogat. Ar­cára piros rózsákat fest a fi­gyelem. De a szeme elkalandozik. I,o óva azt vizsgálja, tetszik-e másnak is. Igazít a melltartó pántján, majd lassú, ringó moz­dulattal feláll: — Menjünk fürödni. Majdnem elnevetem magam a fiú meglepett képén, Egyidősek lehetnek, nekem mégis az az ér­zésem: a kislány .már nő. A ka­maszfiúnak még sokat kell csa­lódni, míg megérti ezt... Tarka ingben úriember Tíz óra elmúlt, az autóbusz- állomás körül sokan ődöngnek. Csak a hangjukról sejtem, hogy kamaszok, harsog az egész pálya­udvar. Épp egy társukat ugratják. — Ilyenkor már nem csajo- zunk! Hova rohansz? Még néhány szitkot váltanak, kedveskedve. Akihez szóltak, már csak tíz lépéssel lehet mögöttem. Ha elszaladnék, akkor is utol­érne. Megyek, nem fordulok meg. A lépteiből hallom, hogy mind­járt mellém ér. Már meg is szó­lít: — Arra jössz, amerre én la­kom? Okos kérdés. És figyelmes. Két dolgot tehetek: eleresztem a fü­lem mellett, vagy felajánlom, hogy elkísérem., feltéve, ha egyfe- lé lakunk. — Miért, merre laksz? — A Tarcsay Vilmos utca vé­gén. Jobban megnézem magamnak: lányos kép, vastag napszemüveg, koszos, elhanyagolt frizura. Csodá­latos ing virít rajta, napernyőkkel, szélmalmokkal, kiskutyákkal ve­gyesen. — Micsoda inged van! Hol vet­ted? — Küllőid!! Cseszkóban. Elismerésre várva, kihúzza ma­gát. — Miért teszed magad nevet­ségessé? Olyan vagy benne, mint esy bohóc — váltok támadásba. Nem aértődős. — Nekem tetszik. Ez a kimenő ingem. Suliba persze nem ebbe megyek. — Hová jársz? — Ipari tanuló vagyok, ma vizsgáztam. Holnap lesz az elmé­leti, már előre mondták a taná­raim: aztán ne hogy megmaka­csolják magukat egyes úriembe­reik, Mindjárt tudtam, hogy rólam van szó. Ismernek már, hogy mi­lyen konok vagyok, ha nyaggat- nak, bedobom a törülközőt. — Ez mit jelent? — Hallgatok, mint a süket,. — Elfelejtesz mindent? Nem. Csak hallgatok. — Kinek ártasz vele? Szerin­tem, csak magadnak. Nem válaszol, mit is mondhat­na? — Mit szólnak a szüleid, ha ilyenkor mész haza? — Komlón laknak, én is ott jártam suliba, amíg ki nem rúg­tak. Az egyik tanárnak nem tet­szett a fejem. — Nem? Furcsa... — Úgy volt, hogy szövegeltem. Szidtam az anyját is, meg min­dent. — És nem tetszett a fejed. Ér­dekes... — Mindig nyaggatott. Csupa kettest adott gyakorlatból, pedig felkészültem. Már attól féltem, hogy megbuktat év végén. — így viszont csak kirúgtak, igaz? — De ebben a suliban már jól melózom- Csupa négyesem van, és szakmaiból még ötös is. is három óra alatt befejeztem azt a melót, amin a többiek nyolc óráig izzadtak. — Érdekel a szakmád? — Másképp nem mentem vol­na elektroműszerésznek. Érettsé­giztem is. az itt igazán jól jött. Észre sem vette, hogy elhagyta a jassz-szavakat. Elbúcsúzom tő le. nem szemtelen, nem akar el­kísérni. Azt hiszem, csak addig volt fontos, hogy ne zavarjam el, amíg a „haverok” is figyelték.. M. I. Kitüntetések a vasutasnap alkalmából Kongresszusi élménybeszámoló a villányi KISZ-táborban Pénteken délután Király Ernő, a KISZ Tolna megyei Bizottsá­gának első titkára látogatott el Villányba, a KISZ önkéntes if­júsági táborba, ahol «jelenleg a bonyhádi, tolnai és a bátaszéki gimnázium 220 leánytanulója dolgozik. Király Ernő a KISZ VII. kongresszusán megyénk if­júságának küldötteként vett részt, és az ott látottakról, ta­pasztalatairól számolt be a tábor KISZ-fiataljainak. A kongresszu­si élménybeszámolót nagy lelke­sedéssel fogadták a fiatalok, akik sok — főként középiskolásokat érintő — kérdést tettek fel. A KISZ megyebipottság első titká­ra a beszámoló után sokáig el­beszélgetett a tábor lakóival. Q^trandpapucs van ^ a lábán, a fejév. összesodort vé- cony kendő alulról föl­eié átkötve, középtájon, nint a fiatal lányok­iak szalaggal. Régi ka­lapén ül a tanácsház alyosóján, egyedül, tel­es csendben, őrzi az rodákat. Mindenki el- itazott hivatalos ügy­ien, Ez havonta egy- zer történik meg. Be- nennek a járáshoz. Az asszony unatkozik. Nincsenek főnökök, nin­csenek felek, ráadásul illledt, álmosítö a le­begő. Elsóhajt egy jó zű ásítást, aztán bet­essékel az egyik irodá­ig. Nincs itt az elnök. :em a titkár, de itt van í, a hivatalsegéd, Ba- ázs Lajosné, hát be- i zélgessek ővele. Nem nondja ki, a helyzet nagától adódik azáltal iogy leül az egyik ha almas fotelba, és el­kezd beszélni. Erős. Un lér asszony, neavvev >s ötven év között le­— Ezt tíz éve csiná- re. De kaptam. Nem lom. Dobolni is kell nagy ház, csak másfél még, nincs hangszóró, szoba, konyhameg De sokkal ritkábban do- fürdőszoba, balok, mint azelőtt. — Kád is van benne? Csak két-három heten- — Igen. Csak nincs ARCOK A hivatalsegéd ként. Amikor elkezd­tem, mondták néhányan hogy ők nem csinálnák. — Kitől tanult meg dobolni? — Magamtól. Sok mindent meg kell ta­nulni az embernek. El­váltam a férjemtől és egyedül neveltem fel három gyereket. Külön munkákat is vállaltam, például horgolást. Még házat is építettem az egy keresetből. Voltak, akik azt mondták, én nem kapok OTP-köl- csönt ilyen kis fizetés­vízvezeték, úgy kell be­lehordani a vizet. A hái abban az évben épült, amikor a nagyobbik lá­nyom érettségizett. Utá­na elment óvónőnek és közben tanult a főisko­lán, most Pesten van, oda ment férjhez. A ki­sebbik lány állatgondo­zó. Szereti a teheneket. Szarvasmarha-tenyésztő szakmunkás, Lengyelen tanult. Négyen vannak itt a diós herényi tsz- ben. kettő már végzett, kettő még tanul és van egy sertéstenyésztő-ta­nulója is a szövetkezet­nek. Az én lányom kezdte. A nyolcadik osztály után mindjárt jelentkezett a tsz-be munkára. Nem röstell a jószággal menni, vé­gighajtja a falun, ha le­geltetni kell. Búcsú nap­ján is, amikor minden­ki szórakozik,. ünnepel, ő hajtja a teheneket. — Szórakozni nem jár a lánya? — Moziba jár. Amúgy nem megy sehova. A munkát szereti nagyon. Tanulni is akar még Pa­lánkon, o technikum­ban. A legkisebb gye­rek fiú, ő meg kőmű­ves akar lenni, Tizen­négy éves, minden áron kőműves akar lenni, — Tehát jól megvan­nak. A család felnőtt és házat építettek. — Most már köny- nyebb, az biztos — mondja az asszony és pihentetoen kinyújtja strandpapucsos lábát. G. J. A XVII, vasutasnap alkalmá­ból eddigi jó munkája elismeré­seként „Kiváló vasutas” kitün­tetésben részesült Puskás Alajos, a Dombóvári Építési Főnökség fő munkavezető pályamestere és Linde János, a Dombóvári Fűtő- ház Főnökség mozdonyvezetője. „Érdemes vasutas” kitüntetést kapott: Szebenyi Péter, a Szek­szárdi Pályafenntartási Főnökség személyzeti csoportvezetője, Gyarmati György, a Bátaszéki Fűtőház Főnökség művezetője, Keszthelyi László, a dombóvári vasútállomás vonatvezetője és Herke János, a Dombóvári Fűtő­ház Főnökség reszortvezetője. Kadarka Mucsi ból I Hambuch Mátyás k.ét !------------------------------1— szép l ovát megállítja a Koca-deleiő nevű hegy tetején. A hintóról szép kilátás nyílik Mucsi község­re. — Ott voltak a szép szőlők — mutatja Mátyás bácsi. A Szállás, a Szenes, a Duzsi sarok, meg a Kukoricás olyan szőlőt termett, hogy 1901-ben és az utána követ­kező évben Hirkszhoffer Jó­zsef a bécsi nemzetközi borver­senyen és kiállításon aranyérmet nyert, a mucsi kadarkával. A szőlőtermő hegyek most nem azt a képet adják a szemlélőnek, ami itt volt. A négyszáz holdnyi szőlő helyén most csak foltokban — néhány száz négyszögöles táb­lákban — látható a kitűnő mucsi bort termő kultúra. A hegyeket felszántották, másutt meg az akác hódított el mindent. A Ko- ca-delelőn, a dűlőúton egy-két szőlőtőke erőlködik, birkózik a traktorok vágta úton az életért. Mátyás bácsi, a termelőszövet­kezet hintójának hajtója, kitűnő Ismerője a mucsi szfllőkultúra történetének. Neveket sorol, Kheidl János, Hambuch Péter, Strigenc Jakab, akik rangot ad­tak a mucsi szőlőnek. A termelőszövetkezet fiatal fő- agronómusa, Hambuch Imre a máról, és a jövőről beszél/ szíve­sen. — Amikor 1959-ben az egyete­men végeztem, úgy határoztam, megírom, összegyűjtöm a mucsi szőlőtermesztés történetét. Itthon annyi sok munka várt, új volt minden, a tsz is gyenge, dolgozni kellett, kutatásra, írásra nincs idő, még most sem. Bár megtud­tam szerezni néhány értékes do­kumentumot, például az itteni sajátos borpalackokat, címkéket, nyomára akadtam Kardos Gyulá­nál a bécsi kiállításon nyert ok­leveleknek, de még idő kell hoz­zá, hogy a mucsi szőlőkultúra tör­ténetét megírhassam, 1946-ban kitelepítették az őslakosokat. A szőlők tönkrementek. Volt olyan „gazda”, aki dróttal kötözte sző­lőjét, hogy a következő évben ne kelljen kötözni. Nem trágyáz­ták a szőlőket, és húsz év elég volt ahhoz, hogy szinte eltüntes­se a mucsi kadarkát. Az a mara­dék harminc egynéhány hold szőlő, ami mutatóban van, talán magja, alapja lesz az új szőlő- kultúra megtei'emtésének. — öt hold szőlőt telepített a szövetkezet, 1961-ben. Ez még kisüzemi művelésre alkalmas. De bizonyítéknak jó, hogy a szőlő ezt a vidéket szereti, az itteni emberek közül akad még, aki kedveli a szőlömunkát, és ért is hozzá — mondja Strigenc György, a termelőszövetkezet el­nöke. — A faluból egy autóbusz- nyi ember utazik dolgozni a Szekszárdi Állami Gazdaság sző­lészetébe. Ha majd nekünk is lesz szőlészetünk, akkor itthon maradnak az emberek. — Tervezzük a gyümölcs- és szőlőtermesztés kiterjesztését, — mondja a főagronómus, — elké­szítettük ötven hold szőlő tele­pítésének tervét. A falubeliek örömmel fogadták a vezetőség tervét. Azután majd, amint erőnkből futja, ötven hold ba­rackost is telepítünk. A mi he­gyi falunkban a múltban a fő megélhetést a szőlő adta, meg az állattenyésztés. Itt olyan csi­kókat neveltek, hogy csodájára jártak egész Tolna megyéből. A mucsi asszonyok a szőlőt a dom­bóvári piacra, fejen hordták el. A mucsi bort a kereskedők szek­szárdi kadarkaként adták tovább. Tavaly az öt hold új telepítésű szőlőn száz százalékos jégkár volt. Mégis összecsipegettek vagy harminc mázsányi szőlőt. Persze ebből nem tudtak igaz mucsi ka­darkát készíteni. De aki ivott már mucsi bort, el tudja képzelni, milyen lett volna az első Igazi termés. Az idén ismét jó termés ígérkezik. A szőlő szépen művelt. Velikán József brigádvezető, a szövetkezet párttitkára is bízik a mucsi kadarka feltámadásában. — Az adottságunk jó, szőlőhöz értő emberek vannak a faluban. Nekünk létkérdés az állandó munkaalkalom biztosítása. Most még öt-hat autóbusznyi ember eljár a faluból, a vasútra, épít­kezésekre, gépállomásokra, álla­mi gazdaságokba. De a belter­jesség fokozása az ésszerűség határáig a jövő évek tervében szerepel. Néhány év múlva is­mét lehet majd a mucsi kadar­káról hallani. A szövetkezet nagyüze­------,-----------------------mi mód­s zerekkel akarja feltámasztani a kadarka hírét, nevét. Mucsiban az emberek többsége háztáji sző­lőtelepítés gondolatával foglal­kozik. Hat ember kertjében a háromszáz—háromszötven ölnyi szőlő idén hozza az első termést. A szövetkezet vezetői pedig tá­mogatják, bíztatják az embere­ket: a ház körül is sokat lehet tenni a mucsi kadarka feltá­masztásáért. PÁLKOVÁCS JENŐ NEM KEZDŐI... A Pécsi Nemzeti Színház szer­vezői már nem kezdők, Játszik, hogy nem először jártak Szek­szárdion. Megszokták, hogy a nyolc őrára hirdetett előadást csak fél kilenckor lehet kezde­ni, mert a szekszárdi közönség csak úgy érzi jól magát, ha ké­sik, ha előadás közben járkál a nézőtéren. Nos a közönség eszén pénte­ken este túljárt a Pécsi Nem­zeti Színház szervező gárdája. Plakátokon és mindenütt előze­tesen nyolc órára hirdették a Csárdáskirálynő előadásának kez­detét a szabadtéri színpadon. És nyolc óra körül már szivárgott is a nép. A bejárat előtt azon­ban egy tábla fogadta őket. És a táblán ez állt: ,.Az előadás kezdete fél kilenckor”! Nézték» nézték a táblái, de azért ha már eljöttek, bementek. Szó« ami szó, fél kilencre így meg­telt a nézőtér, még a késönjö- vők is odaértek. A pécsiek túljártak a szekszár­diak eszén. Lehet, hogy a produkción tü! <zért is jutalmazták a pécsie­ket az előadás végén vastapssal a szekszárdiak. <Sz.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents