Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-07 / 158. szám

4 ?ÖO?S MEGYÉT NT5PŰJS í<1 196'?. Július T, Légpárnás járművel Gázturbinák hajtják majd ezt a 660 utas és több jármű befogadására tervezett légpárnás hajót (MTI-£oto) Néhány éve, a légpárnás jár­művek (sajátosságuk, hogy sűrí­tett levegőt sajtolnak „testük” alá és ezen a „légpárnán” sdkia- nak) megjelenésekor először arra gondoltaik: megtalálták az ideális járművet, mely minden terepen (és ugyanakkor vízfelszín felett is) korlátlanul alkalmazható. A szovjet kísérletek nagy szerepet játszottak abban, hogy megmu­tatkozzék: a légpárnás járművek mindenekelőtt részben vagy egészben borított területek fölötti közlekedésre alkalmasak, jól be­válnak például vékony vízréteg­gel fedett mocsaras területek feletti közlekedésben, ugyanakkor viszont létjogosultságuk erősen vitatható a homokos buckákkal tarkított terepszakaszokon. Nagyon befolyásolja a légpár­nás hajók „járóképességét” a hul­lámmagasság. A légpárnának a meredek hullámok nem .kedvez­nek”. Érdekes tapasztalatokat sze­reztek egyébként azzal a légpár­nás hajóval, melyet a Duna felső szakaszán próbáltak ki. A 4—5 személy szállítására alkalmas tí­pus 110 kilométeres óránkénti se­bességgel haladhat (ez a folyami személyszállításban még a Raké­ta hordszámyas bajokkal elért értékeket is felülmúlja), azonban a 60 cm-rieT magasabb hullámok már veszélyeztetik biztos haladá­sát. 1966 nyárén Angliában kiállí­tást rendeztek légpárnás hajók­ból. Számos érdekes gyakorlati terv bemutatására is sor került Növelni akarják mindenekelőtt a légpárnás hajók terhelhetőségéit: a tervek között 400 tonnás hajók építése is szerepel» A nagyobb sebesség a forgalmat lebonyolító légpárnás hajók szá­mára a fordulók számának növe­lését teszi lehetővé, ezáltal jobban kifizetődik a jármű, költségei ha­marabb megtérülnek. Ami az al­kalmazási tehetőségekéit Steffi, igen bőséges listát tehetne össze­állítani A Szovjetunió északi ré­szein a mocsaras-lápos területek feletti teher- és utasszállítás egyik legideálisabb eszközévé válhat a légpárnás jár­mű. A légpárnás hajókkal szer­zett tapasztalatiakat más közleke­dési ágazatok is hasznosíthatják. Elképzelések vannak például 300... 450 kilométer sebességgel haladó, különleges (úgynevezett lineáris) villamos motorral hajtott vasúti szerelvényekről, melyek sajátos pályatestük felett éppen olyan légpárnán haladnak, mint ami­lyenen a hajók. A légpárnás hajók új területek, közlekedési útvonalak meghódítá­sának lehetőségét nyitják meg az ember számára. Skandinávia part­vidékein komolyan foglalkoznál azzal a gondolattal, hogy a jég­veszélyes vizeken légpárnás ha­jókat rendszeresítenek majd. A jéghegy, jégtábla legalattomosabb, s legveszélyesebb része ugyanis éppen az, amely a víz alatt húzó­dik és meglékeli a hajótestet. Ami bejön A gerjeni rév egy-egy vasár­napi forgalma meghaladja az ezer forintot. Az elmúlt vasár­napon, egész pontosan, 1080 fo­rint volt a révforgalom. A be­vétel felét a vidéki utasok, a másik felét a gerjeni átkelők fizették ki. Vasárnap háromszáz gerjeni ember, idős, fiatal rán- dult át a Meszesre, hogy a Du- na-parti kisvendéglőben, a zenés presszóban szórakozzék. A gerjeniek, ha szórakozni vágynak, Faddra, vagy a Duna túlsó partjára. Meszesre mennek át. A községben a régi italbolton kívül, máshova nem mehetnek, egyszerűen azért, mert Gerjen­nek nincs egy valamirevaló kul­túrált szórakozást nyújtó kis­vendéglője. Azazhogy van, de csak tervben. Gerjenben ugyan­is már két éve várják, hogy majd csak rájuk is sort keríte­nek az illetékesek. A földmű­vesszövetkezet idén megtartott küldöttközgyűlésének beszámoló­jában néhány mondat erejéig, szó volt a Gerjenben építésre kerülő kisvendéglőről is, amely­nek költsége 300 ezer forintba kerülne. a réven... — Lesz, de mikor? — mond­ják a gerjeniek, és mosolyogva legyintenek, mert egyelőre még semmi jelét nem látják az ígé­ret gyakorlati megvalósulásának. A tervek szeriht a kisvendéglő a község központjában épülne* ahol jelenleg a tsz raktára fog­lalja el a helyet. A megállapo­dások szerint a raktárt lebont­ják, és máshol építenék fel. A KISZ-fiatalok néhányszor már megszervezték a társadalmi mun­kát az épület lebontására, de ez ideig még nem hívták őket. A paksi járásban most már kevés olyan község van, mint Ger jen. A Földművesszövetkeze­tek Járási Központja sokat tett és tesz az áruellátás javításáért, a kereskedelem és a vendég­látás kulturáltságának fejleszté­séért. Gerjenben már nagyon várják, hogy a község megkapja az ígért kisvendéglőt. így szá­molnak: az 1080 forint, ami egy- egy vasárnap bejön a gerjeni réven, elenyésző hányada annak a pénznek, amit a szórakozni vágyó emberek a meszesi kis­vendéglőben, zenés presszóban elköltenek. POZSONYIIGNACNE Fröcskölő kö a 65-ös úton Megyénket a Balatonnal össze­kötő Szekszárd—Siófok műút forgalma főleg a nyári időszak alatt zsúfolt Szinte karaván- szérűén gördülnek a kocsik a kora reggeli órákban a „magyar tenger” felé és este ez ismét­lődik visszafelé. Pohárvész Dombóvárott A dombóvári resti dolgozói félnek minden szabad szombat­tól, minden hétvégétől. Ilyen­kor tör ki a pohárvész., A több száz ember, aki itt átutazik, oltani akarja széná­ját. Rendszerint sörrel. A sört pohárban adják. Szombaton­ként több száz poharat etióp­nak. Sajnos, akkora forgalom van, hogy a személyzet képtelen leleplezni ű pohártolvajokat. És nemcsak pohár-, hanem üvegvész is van a dombóvári restiben. Akik az étteremben isszák az üveges sört, betét nélkül kapják az italt, de az üveget a söntésbe visszaviszik beváltani. Hogy lehet e furcsa vesze­delem ellen védekezni? Sajnos tanácsot nem tudunk adni. Ta­lán a pohárra is betétet kelle­ne kérni? A nagy meleg, a fokozott meg­terhelés és az időjárás szeszélyei igénybe veszik ezt a nemrég megépített, jó minőségű útvona­lat. Az Útfenntartó Vállalat mun­kásai állandó jelleggel javítják a meghibásodott részeket könnyí­tik az utazók kényelmét. Azon­ban kellemetlen oldala is van en­nek a tevékenységnek. Nemrég történt meg az út teljes szaka­szának a KRESZ követelményei­nek megfelelően záróvonallal, te­relővonallal történő lefestése. Ea bizonyára nem kis összegbe ke­rült Alig telt el néhány hét, kez­dődött egy újabb akció. Megje­lent a kátrányöntő gépkocsi és utána apró kövekkel leszórták az utat Igaz, hogy nem válogatják a termésköveket, melynek kap­csán fél tégla nagyságú darabokat is szórtak a kemény betonra. Ea természetszerűleg nem tipródott az út anyagába, komoly veszélyt rejt magában, ha egy gépkocsi gumiabroncsa alól kipattanva akár gyalogoshoz, akár gépjár­műhöz vágódik. E fenti munkafolyamat kapcsán eltűnt a fehér sáv, megjelent a fröcskölő beton és kő. Mindenesetre elgondolkoztató ez a tervszerűség, ha a tervezés­ben is így tüntették el a két munkafolyamat közti felezővona­lat ' Szomorú éjszaka volt Bibi eleinte megpró­bált jókedvet mutatni, de aztán kitört belőle a fájdalom. Hevesen zokogott — Miért mégy el? Mikor látlak? — hajtogat­ta egyre. Csillapítottam. Hasztalan. Meg is mondta: — Nem tudsz megvigasztalni. Talán köny- nyebb lesz, ha jól kisírom magam. Hagytam hát. Sírjon. Talán könnyebb lesz tényleg neki. Aztán megcsókolt Nem panász- kodhatom rá, de még soha sem csókolt annyira szenvedélyesen, és oly mélységes odaadással, mint most Amikor reggel elváltunk a snack-bár ajtajá­ból integetett az autóbusz után. Haját a szel lobogtatta. Gyönyörű szemei könnyben úsztak. Ezt kiáltotta utánam: — Várlak! Várlak, szívem! — 55 — Mondhatom kutyául éreztem magam. Mintha a szívemből szakítottak volna ki egy darabot A legszívesebben megállítottam volna a rohanó autóbuszt és szerettem volna ottmaradná nála. Valóban unalmas itt a hajón. Mindenki igyek­szik valami elfoglaltságot találni magának. Kár­tyáznak, sakkoznak, muzsikálnak, képes maga­zinokat nézegetnek, detektí vregényeket olvas­nak. Visszamegyek a korláthoz és tovább bámu­lom a vizet és a sirályokat Schrantz az osztrák lép mellém. — Kezdődik a nagy kaland — mondja. — Uhum — dünnyögöm kedvtelenüL — Egy Vietnamból hazatért ejtőernyőstől hal­lottam, hogy a vietkongisták nem ejtenek fog­lyot Ha élve elkapnak valakit felmetszik a ha­sát és három-négy rákot varrnak bele. Képzel­heted mit szenved a szerencsétlen, amíg el­pusztul — mondja váratlanul Schrantz. Kutatón az arcába nézek. Tréfál? De nem. Komolyan hiszi, amit mond. — Miről jutott ez most az eszedbe? — A Csendes-óceánon vagyunk, Ázsia felé igyekszünk. Hát csak a hülye, meg a vak nem látja, hogy hová megyünk — feleli. — Tudsz valamit? — Nem én, csak sejtem. Sejtem én is. Sejti mindenki. De így még nem beszéltem erről senkivel. Csak azt furcsállom, hogy éppen Schrantz fordul hozzám ezzel a kérdéssel. Ö azonban mindjárt magyarázatot ad: — 56 — — Te is törzsőrmester vagy, én is az vagyok. Gondolom, ha valami probléma izgatja az em­bert, legjobb, ha egymással beszéljük meg. Ala­csonyabb rangúakhoz mégsem tehetünk bizal­masok. Igaz? — Hogyne, persze — hagyom rá kelletlenül. Szóval a félemetes és rettenthetetlen Schrantz* az egykori brandenburgi különítményes* Skor- zeny Ottó tanítványa ideges. — Majd meglátjuk* hogy hová lyukadunk ki — mondom neki, s elbúcsúzom tőle. — Ma­gyek ledülök egy kicsit Álmos vagyok. Faképnél hagyom. Honnan szedi ezt a mar­haságot a felmetszett hassal és a rákokkal? Vagy tényleg igaz? A fene se tudja. Vietnam­ról rengeteget beszélnek és tulajdonképpen mégsem tud róla senki, semmit Amit az új­ságok írnak és amilyen filmeket bemutatnak nekünk arra nem sokat tehet adni. Viszont az a Bili által mutatott különös interjú sem fér a fejembe. Eh, egye meg a fene az egészet Majd csak lesz valahogy. TUDNIVALÓK VIETNAMBAN Sejtelmünk beigazolódott A hajóról helikop­terekbe kerültünk. A helikopterek pedig Saigon­ba repítettek bennünket És most itt vagyunk egy katonai bázison. — 57 —

Next

/
Thumbnails
Contents