Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-07 / 158. szám
1967. július 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A törvények műhelyében Készül a termelőszövetkezeti kódex \ Az országgyűlés és az egész tárPártbizottsági ülés Szekszárdon sadalom számára eseményt jelent egy-egy új törvény megalkotása. Rövidesen 'ismét jelen tőé, új törvénytervezet kerül a képviselők elé: az új termelőszövetkezeti kódex és föfdjogi törvény. A törvény előkészületeiről az Igazságügy-minisztérium törvényelőkészítő osztályán tájékoztattak bennünket. A tervezet A szocialista mezőgazdaság fejlődése, a nagyüzemi gazdálkodás és a termelőszövetkezeti demokrácia követelményei több vonatkozásban is túlhaladták a szövetkezeti gazdálkodás, a földtulajdon viszonyok meglévő jogi szabályozását. Ezt elsősorban a szövetkezeti gazdák érzik, és a különböző állami és tanácsi szervek vezetői. Ezért 1966 tavaszán a Földművelésügyi Minisztérium irányításával közigazgatási és agrárszakemberekből, valamint jogászokból álló bizottságot hoztak létre a megváltozott viszonyoknak megfelelő új termelőszövetkezeti kódex és földjogi törvénytervezet előkészítésére. Ez a munkabizottság rögtön az indulásnál elkészítette a kódex felépítésének tervét, majd felosztotta a munkát az egyes szervek között. így pél- dául^a Földművelésügyi Minisztérium lett a gazdája a tsz-tagok jogai és kötelességei új meghatározásának; az Igazságüfrv-minísz- térium és a Legfőbb Ügyészség pedig a termelőszövetkezeti vitás ügyek eldöntésének szabályozásához nyújt segítséget. A kodifikációs munka során nemcsak a saját, hazai tapasztalataikat használták fel, hanem a külföldieket — a szocialista országok termelőszövetkezeti mozgalmai fejlődésének tanulságait — is. A törvényelőkészítő munka hagyományos méreteinek megfelelően az első tervezetben a problémákat, a másodikban a vitás kérdéseket, a harmadikban a javasolt szöveget vetették papírra. A fő kérdések közül a legjelentősebbeket az MS ' 'IP IX. kongresszusa is jelezte. Ezek fontosságára való tekintettel a törvény- tervezetek gazdája — a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium — a tervezetek elkészítéséhez a legjobb elméleti és gyakorlati szakemberek, valamint a mezőgazdasági kérdéseket jól ismerő jogászok segítségét vette igénybe. A parlament előtt Mint ismeretes, a nemrégiben lezajlott termelőszövetkezeti kongresszus plénuma is megvitatta a törvénytervezeteket, kiegészítéseket és módosításokat javasolt azokhoz. A Termelőszövetkezeti Tanács nemrég tartott ülésén is foglalkoztak a törvénytervezettel. Az új országgyűlés frissen választott mezőgazdasági állandó bizottsága ugyancsak első feladatai között tárgyalja a termelőszövetkezeti kódex, illetve a földjogi törvényjavaslat-tervezetet. Mindezeket figyelembevéve dolgozták át a törvénytervezetet Miután előzőleg már valamennyi érdekelt minisztérium és országos főhatóság vezetője látta, s megtette hozzá észrevételeit a törvénytervezet a Minisztertanács elé kerül. A Minisztertanács ülésének vitájában a tervezet gyakran módosul; ez érthető, hiszen itt történik az előkészítő munka összegezése. Ha a kormány elfogadta a tervezetet, határoz arról, hogy azt további eljárás végett az Elnöki Tanács, illetve az ország- gyűlés elé terjeszti. A tsz-kódex és a földjogi törvény tervezetei ebbfen a fázisban valószínűleg még egyszer az országgyűlés mezőgazdasági és jogi bizottsága elé kerülnek; ezek újból megvitatják a tervezeteket és kijelölik a törvényjavaslatok országgyűlési előadóit. A végrehajtási rendeletek A jogi előkészítő munka sokrétűségét jellemzi, hogy mindezzel párhuzamosan készülnek a végrehajtási rendeletek, illetve ezek tervezetei is. így amikor a törvényt megalkotják, akkor annak megfelelő szakaszai után ott sorakoznak már a végrehajtási rendelkezések, instrukciók is. Itt az az elv, hogy a szabályozandó kérdéscsoport legfontosabb, alapvető elved kerüljenek be a törvény szövegébe, példánk esetében — egyebek között — a tsz- tagok jogai, kötelességei. A gyakorlati jellegű, kisebb jelentőségű kérdések, illetve azok, amelyeknél inkább lehet számítani változásra, alacsonyabb szintű jogi szabályozásra — a végrehajtási utasításba — kerülnének. Ez alkalommal a törvények előkészítésének csak a mechanizmusát kívántuk felvázolni. Azt próbáltuk szemléltetni, hogy a fontos kérdések legmagasabb szintű jogi szabályozását, a törvényhozást sok száz kiváló elméleti és gyakorlati szakember, jogász, állami és tanácsi funkcionárius hozzáértése, a dolgozók állami és társadalmi síkon összegyűjtött sűrített élettapasztalata segíti tető alá hozni. Ezért válik egy-egy törvény az élet különböző területeinek hosszú távra szóló szabályozójává. Újlaki László Csütörtökön kibővített pártbizottsági ülést tartott az MSZMP Városi Bizottsága a megyei pártház nagytermében. Az ülésen az állami, a tömegszervezetek és a gazdasági szervek vezetői is részt vettek. Az egybegyűltek előtt K. Papp József, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára tartott tájékoztatót az MSZMP Központi Bizottsága 1967. június 23-i ülésén a gazdasági mechanizmus reformja bevezetésének előkészületeiről és a további feladatokról hozott határozatáról. A szerelő Fotó: Bakó Jenő — Tessék kérem, itt aláírni. Két forint lesz... Itt az elismervény. — Köszönöm, nincs rá szükségem. — De tessék csak elvinni. Ki tudja, hátha egyszer felkeresik az ellenőrök, hogy tényleg két forintot fizetett-e azért, mert egy órára elvitte a padlókefé- lőt. Ez a másik példány bemegy a központba, a harmadik pedig itt marad a füzetben. — Ennyi papír, meg munka két forintért? Hát megéri? — Ha csak ennyi lenne. Kiállítom én három példányban a kölcsönzési jegyet akkor is, ha egy órára elviszik ezt a kiskocsit, ni. A háziasszony bevásárol a piacon, másképp nem tudja hazavinni a sok zöldséget, gyümölcsöt, átjön ide a kiskocsiért. Nem is kell egy óra, már hozza is vissza. Fizet az egészért ötven fillért, és kapja ezt a szép papírt, rajta a nevével, személyi igazolványa számával, hogy mit kölcsönzött, hány óra hány perckor vitte és hozta, és végül, hogy mennyit fizetett. Mondom, megkapja a papírt, elviszi. A másik példányról a központban könyvelnek, a harmadikat én vezetem át egy külön listára. Aztán, ha vala melyik szám hiányzik, megkeressük. Tudja kérem, az ellenőrzés, az elég szigorú. Nem szabad itt szabálytalanságot elkövetni, mert hamar kész a baj. Kezd érdekelni a „mechanizmus”, egy kölcsönzőbolt adminisztrációja, ügyrendje. Mi lesz a további sorsa a papíroknak... — A befolyó pénzt több részre osztják. Külön kezelik azt, amiből pótolják az elhasználódó dolgokat. Külön papírt kell csinálni akkor, ha a kuncsaft hibásan hozza vissza, vagy eltöri a kölcsönvett tárgyat. Persze, néha feledékeny ai ember, ilyenkor könnyen megjárja, mert mint már mondtam, szigorú a rend, az ellenőrzés, és ha az ember szabálytalanságot követ el, hamar ráfizethet. A múltkor például feljegyzést csináltak arról, hogy becsaptam tíz fillérrel a vevőt... — Tíz fillérrel?, Hogyan? — Hát kérem szépen kiraktuk ide az asztalra az ötven poharat, amit visszahozott. Meg volt mind, hiánytalanul. Kiállítom a papírokat öt forint kölcsönzési díjról, az illető a zsebébe nyúl és véletlr nül lelöki az egyiket, össze . tört. Mondom, ezt most ki kell fizetni. Nem is volt vita, hiszen nyilvánvaló, hogy összetörte. Kiállítom erre is a papírt és békésen elköszönünk egymástól. Csak az ellenőrzéskor derült ki, hogy csaltam. Azért az egy pohárért, amit kifizetett, nem lett volna szabad kölcsönzési díjat számolni. Persze, mondtam én az ellenőrnek, hogy már ki volt állítva a- kölcsönzési jegy, és valahogy megfeledkeztem róla, hogy stornírozni kellene és csinálni egy másikat, negyvenkilenc pohárról, azaz négy forint kilencven fillérről. Hát így esett, hogy tíz fillérrel becsaptam a kuncsaftot... De hát az ellenőr dolga, hogy ellenőrizzen. Hogy ne csaljunk se a vevő, se a vállalat, se az állam rovására. — Mi történik a befolyó kölcsönzési díjakkal? — Vgy tudom, hogy egyik része a rezsiköltségekre megy, a másik feléből meg időnként felújítják a készletet. Hogy őszinte legyek, kicsit meg is lepődtem a múltkor, amikoi nagyhirtelen elhatározták a felújítást. Tudja, itt hétfő délután zárva tartunk, helyette szombat délután nyitunk ki. Kimentem a kis szőlőbe — annak idején az volt, hogy vagy a szőlő, vagy a szakma, én meg nem azért tanultam ki a kereskedőmesterséget, hogy paraszt legyek, inkább a szakmát választottam. Most meg jön az értesítés, hogy valamiképp a nevemen maradt a szőlő, csináljak vele valamit. Hát ezért mentem ki. Egyszer csak jönnek a központból, hogy azonnal menjek be, nyissam ki a boltot. Kapok egy csomó új árut, vegyem át. Ki kell cserélni a régieket, mert ha nem, elvész a felújításra ösz- szegyűlt pénz, be kell fizetni az államnak. A boltnál már sokan vártak, hogy kinyitok, nekiesnek a sátraknak, gumimatracoknak, magnóknak. Válogatnak. Nem mondom, megérte mindenkinek, hiszen a matracok hatvan forintért mentek el, a lemezjátszók százért, háromszáz forintért már egész jó magnót adtunk eL Ezt az Orionton rádiót én vettem meg, most már az enyém. Különben nem lenne itt, mert mind a harmincat, amit kölcsönzésre tartunk, kivitték. Ez különösen jó vétel volt, mert már régóta nem működött, száz forintot fizettem érte. Száznégyért megja- ' vították és látja, milyen prímán szól... — Minden elkelt? — Majdnem. Látja, itt ez a két kulikocsi. Egyik az új, — bár nem lehet kiadni, mert el van szakadva a pántja, mellette itt a régi. Kicsit használt, de jó még. Hatvan forintért kapja meg, aki kiválasztotta. Ott vannak a polcon az új bukósisakok, amiket akkor kaptunk. Emitt meg a kiselejtezettek. Különben még egészen jók, elsején viszik el. Darabonként száz forintért. — Hogy kik voltak a vevők? Hát kérem, akik megtudták, hogy selejtezés lesz. Előbb megtudták, mint én. Mindre nem emlékszem. De azt megjegyeztem magamnak, hogy aki felrótta nekem azt a bizonyos tíz fillért, most nagyon jó vásárt csinált. Persze, a világért se mondanám, hogy szabálytalanul. Arra hálunk nagyon vigyáznak ... J. J.
