Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-07 / 158. szám
2 TOT.NA MEGYEI VfirfiJSAG 1967. július 7. (Folytatás az 1. oldalról.) közlekedés stb.) az idényhez alkalmazkodó munkaidőt kell bevezetni. A vállalatok felkészülési tervüket a munkaidőcsökkentés tervezett időpontja előtt legalább negyedévvel nyújtsák be irányító hatóságuknak, amely — az illetékes szakszervezettel egyetértésben — a tervre két hónapon belül észrevételt tehet. A munkaidő csökkentésének jó előkészítése és megvalósítása érdekében a felügyeleti hatóságok az illetékes szakszervezetekkel együtt a Munkaügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa által kiadásra kerülő irányelvek alapján 1967. szeptember 30-ig a vállalati felkészülési terv kidolgozásához ágazati, illetve iparági sajátosságokat figyelembe vevő útmutatást adnak ki. A felügyeleti hatóságoknak a Munkaügyi Minisztériummal, a Szakszervezetek Országos Tanácsával és az Egészségügyi Minisztériummal egyetértésben meg. kell határozniuk azokat a munkaköröket, ahol az általános munkaidő-csökkentés keretén belül egészségi ártalom miatt 42 óra alatt indokolt megállapítani a heti munkaidőt, vagy ahol nem kerül sor a munkaidő általános csökkentésére,, de egészségi . ártalom . miatt a munkaidőt rövidíteni kell. A felügyeleti hatóságoknak december 31-ig kell kijelölniük azokat az ipari és építőipari vállalatokat, egységeket, amelyekre v-;-.q '-or k a munkaidő csökkentésének a lehetősége. A nem ipari és építőipari ágazatokhoz ; ■- ó ina i-mít'ünari termelő vállalatok és szolgáltató egységek kijelöléséhez a Munkaügyi Minisztériumnak és a Szakszervezetek Országos Tanácsának egyetértése ig . szükséges. A szövetkezeti iparban és építőiparban a munkaidő-csökkentés előkészítésével és megvalósításával kapcsolatos feladatokat — a munkaügyi miniszterrel egyetértésben — az OKISZ elnöke szabályozza. A kormány felkéri a Szakszervezetek Országos Tanácsát és a társadalmi szerveket, hogy mozdítsák elő- a belső tartalékok feltárását és realizálását, különösképpen a munka- és az üzemszervezés további jelentős javítását, mert mindez előfeltétele a munkaidő rövidítésének. * A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Munkaügyi Minisztérium tájékoztatót dolgozott ki a munkaidő-csökkentés önerőből történő megvalósításának értelmezésére. Az önerőből történő megvalósítás azt jelenti, hogy az ennek folytán kieső munkaidőt — különböző műszaki, szervezési és gazdasági intézkedésekkel — teljes mértékben pótolni kell. Az önerőből történő megvalósítás — a gazdaságirányítás új rendszerével összhangban — vállalati ka u ó- ia, ezt a vállalat • egesz működése alapján komplexen kell értelmezni. Ennek megfelelően: — A kieső munkaidő pótlására tett műszaki, szervezési és gazdasági intézkedéseknek nemcsak a meglevő színvonal tartását, hanem a szükséges további fejlődést is biztosítaniuk kell; — a-z önerőből történő megvalósítás az élő és holt munkára együttesen vonatkozik, tehát a gépek és, berendezések jobb kihasználásával — például a. műszakszámok növelése útján — ellensúlyozhatok az esetleges (létszám, bér) többlet-ráfordítósok;-— a gazdasági ereményük megfelelő alakulása céljából a kieső munkaidő pótlására a vállalatok — saját anyagi forrásukból vagy bankhitelből — a gépek teljesítő képességét növelő, Illetve kiegészítő beruházásokat is megvalósíthatnak; — ha a munkaidő csökkentése folytán egyes részlegekben, műhelyekben, több dolgozóra van szükség, ez ellensúlyozható más részlegek, műhelyek stb. létszá mának a csökkentésével. a dolgozók átcsoportosít*«:* v — a felsoroltakon túlmenően a vállalatok felhasználhatják saját forrásaik egy részét is olyan megoldásokra, amelyek elősegítik a munkaidő csökkentését. Az önerőből történő megvalósítás fentiek szerinti értelmezése — a gazdaságirányítás új rendszerével összhangban — teljes önállóságot biztosít a vállalatok számára minden olyan, a munkaidő csökkentésével kapcsolatos intézkedésre, amely a vállalati belső tartalékokat feltárja és e célra felhasználhatóvá teszi. n mezőgazdasági termékek forgalmának és felvásárlásának új rendje A mezőgazdasági termékek forgalmának és felvásárlásának 1968. január 1-től érvénybe lépő új rendjét a Minisztertanács az alábbiakban határozta meg: A termelők — a közellátás és az export szempontjából Korlátozott forgalmú cikkek kivételével — a maguk termelte mezőgazda- sági termékeket megkötöttség nélkül bárkinek eladhatják. Korlátozott forgalmú cikkek maradnak: a kenyérgabona, a vágómarha, a-vágóborjú, a vágósertés, a dohány, a nyers bőr (ló, szarvasmarha, juh, kecske és köz- Jogyasztásra levágott sertésbőre), a nyers gyapjú és a .fűszerpaprika. A termelőszövetkezetek a tagjaik háztáji gazdaságaiból származó termékeket is értékesíthetik. A mezőgazdasági termékek túlnyomó többségét továbbra is a feldolgozó és felvásárló vállalatok, az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek vásárolják meg, hiszen ez szolgálja a termelők érdekét, mert az értékesítés biztonságát jelenti számukra. A termelők közvetlenül eladhatják termékeiket — előzetesen kötött értékesítési szerződéssel, vagy anélkül — élelmiszerek forgalomba hozatalával, feldolgozásával foglalkozó állami és szövetkezeti, kis- és nagykereskedelmi, vendéglátóipari, külkereskedelmi vállalatoknak, fegyveres testületeknek, közületek- nek, intézményeknek, magánkereskedőknek, illetve külön engedély alapján (ha exportjogot kagnak) külföldi vevőknek, vagy •— ' mennyiségi és ármegkötés nélkül — más mezőgazdasági termelő üzemeknek és fogyasztóknak. A mezőgazdasági nagyüzemek (állami gazdaságok, mezőgazda- sági termelőszövetkezetek) nyílt árusítási üzletet is létesíthetnek, ahol a szükséges választék biztosítására saját termékeiken kívül más termelőktől származó árut is forgalomba- hozhatnak. Erre a tevékenységükre — természetesen — ugyanazok az előírások vonatkoznak, mint az egyéb kereskedelmi szervekre. A kormány határozata kimondja, hogy a mezőgazdasági termékek rugalmas áruforgalmát akadályozó adminisztratív kötöttségeket meg kell szüntetni. Ha azonban a lakosság ellátása, a központi árualapok, .biztosítása, szükségessé teszi, a kormány által meghatározott keretek között a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter — az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben — átmenetileg korlátozhatja, illetve engedélyhez kötheti egyes mezőgazdasági termékek forgalmát ég szállítását. A feldolgozó és felvásárló állami vállalatok, valamint az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, továbbá a SZÖ- VOSZ-höz tartozó egyéb felvásárló szervek (szövetkezetek) feldolgozásra és a szervezett ellátást biztosító központi árualapok képzésére bármely termelőtől vásárolhatnak mezőgazdasági terméket. A szövetkezetek a korlátozott forgalmú cikkekből is végezhetnek felvásárlást, ha erre a kijelölt állami vállalattól megbízást kapnak. A feldolgozó, felvásárló állami vállalatok és szövetkezetek egyfelől, másfelől a termelők az átvételi-eladási feltételekben szabadon egyeznek meg, de a hatóságilag rögzített árak, továbbá az úgynevezett behatárolt (maxi*H' árak megtartása a felvásárló szervekre kötelező. A lakosság egyenletes élelmi- •z^r-ellátásának biztosítása érdekében a feldolgozó éc felvásárló állami vállalatok kizárólagos jogot kapnak a korlátozott forgalmú cikkek felvásárlására. ■Ezeket a cikkeket a termelők csak a kijelölt feldolgozó és felvásárló vállalatoknak adhatják el. Ez a megkötés nem vonatkozik arra az esetre, ha a termelő más termelő üzemnek ad el kenyérgabonát vagy sertést, vagy ha a termelő közvetlenül a fogyasztóknak ad el saját szükségleteiket kielégítő mennyiségű terméket. A kizárólagos felvásárlásra jogosult vállalat a termelő által felkínált teljes mennyiségben köteles átvenni a kenyérgabonát, a dohányt, a gyapjút és a nyers bőrt. A nagyfogyasztó közületck (kórházak, laktanyák, üdülők, szociális otthonok, üzemi konyhák, stb.), továbbá a bel- és külkereskedelmi, valamint a vendéglátóiipairi vállalatok a korlátozott forgalmú cikkek kivételével bármilyen mezőgazda- sági termékeket vásárolhatnak a termelőktől. Az ipariogosít- vánnyal rendelkező magánkereskedők továbbra is csak egyes cikkeket (zöldség. gyümölcs- félék, tej, tejtermékek," baromfi, tojás, szálas takarmány) vehetnek. Az értékesítési szerződéses rendszert ki kell terjeszteni az állami gazdaságok áruka pcsola- taira, a nagyfogyasztó közteletek, a bel- és külkereskedelmi, a vendéglátóipari vállalatok és a termelő között létesített áru- kapcsolatokra is. A tartós áru- kapcsolatok előmozdítása érdekében továbbra is lehetővé kell tenni több éves szerződések kötését. 1968. július 1-től a földadót nem természetben, hanem készpénzben kell kiegyenlíteni, de a cséplőgépkeresetet, valamint az őrlési és darálási vámot átmenetileg továbbra is természetben kell fizetni. A Kohó- és Gépipari Minisztérium feladatairól és hatásköréről intézkedő kormányhatározat figyelembe veszi, hogy mind a kohászati, mind a gépipari termékek műszaki színvónalának és minőségének meghatározó fontossága van szinte valamennyi ágazat tevékenysége szempontjából. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével a megváltozott feladat- és hatáskörnek megfelelően módosítják a minisztérium szervezetét. Az operatív feladatok fokozatos megszüntetésével párhuzamosan a minisztérium jelenlegi irányítói összlét- számát mintegy 50 százalékkal (450 főre) csökkentik. A minisztérium új szervezetének kialakítását ez év végéig kell befejezni. A vízügyi ágazati irányítási jogkör gyakorlásáról hozott kormányhatározat kimondja, hogy a vízügyi ágazat teldntetében az ágazati miniszter feladatkörét az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője látja el. Az ágazati irányító tevékenység és felelősség kiterjed az egész vízgazdálkodásra, a vizek kártételei elleni védekezésre és a vízhasznosításra, továbbá az árvíz- és belvíz- védekezésre, a helyi vízkárelhárításra — függetlenül attól, hogy az ilyen tevékenységet folytató szervek milyen szervezeti alárendeltségben működnek. A főigazgatóság vezetője hatósági jogkörében az egész ágazat területére érvényes hatállyal ellátja a vízügyi és az egyéb jogszabályokban ráruházott állam- igazgatási feladatokat, Kormányrendelet a hatósági bizonyítványokról A tanácsok végrehajtó bizottságai igazgatási osztályainak és a községi tanácsok vb-titkárai- nak hatáskörébe tartozó hatósági bizonyítványokról szóló kormányrendelet megállapítja, mi értendő hatósági bizonyítványon: olyan közokirat, amelyben a tanács vb említett osztálya (illetve titkára) az ügyfél jogi helyzetét érintő tényt, állapotot, vagy adatot igazol — az ügyfél kérelmére, az általa megjelölt célra. A bizonyítvány nem tartalmazhat politikai, vagy erkölcsi magatartásra vonatkozó igazolást (állás- foglalást, vagy véleményt), továbbá javaslatot sem. Nem adható ki hatósági bizonyítvány olyan tény, állapot, vagy adat igazolására, amely az ügyfél által beszerezhető, vagy rendelkezésre álló más hatósági okirattal (például: személyi igazolvánnyal) bizonyítható. A bizonyítvány hat hónapig érvényes. Amennyiben a benne foglaltak változatlanul helytállóak, az eredeti célra esetenként újabb hat hónapra többször is meghosszabbítható. Hatósági bizonyítvány csak a tények megvizsgálása után adható ki, de ettől el lehet tekinteni, amennyiben a bizonyítani kívánt tény köztudott, vagy ha ezt a hivatalos személy pontosan A bizonyítványt vissza is lehet vonni, ha a kiállító hatóság tudomására jut, hogy a benne megállapított tények, adatok valótlanok vagy időközben megváltoztak. Erről értesíteni kell azt a szervet, amelynél a hatósági bizonyítványt felhasználták. A bizonyítványok illetékével kapcsolatos szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg. A kormány határozatának megfelelően a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetői — eddigi intézkedéseiknek csökkentése céljából történő fe- lülvizsgálat§ után — még ebben az évben nyilvánosságra hozzák azoknak a hatósági bizonyítványoknak a jegyzékét, amelyeknek bemutatási kötelezettségét ágazatuk területén a jövőben is szükségesnek tartják. (MTI) ücNamara Dél-Vietnamban McNamara amerikai hadügyminiszter szerua este repülőgépen elindult bei-VieInamba. Az indulás előtt közölte, hogy utazásának célja a vietnami háború teljes kepének rögzítése — gazdasági, poutikai és katonai vonatkozásban egyaránt. A tárgyalások központi témája a Dél-V íetnam- üan állomásozó amerikai csapatok tétszáménak további emelése lesz. A nyugati hírügynöikségek értesülése szerint a saigoni főparancsnokság legalább két újabb hadosztályt kér, ami annyit jelent, hogy a jelenleg Dél-Vietnamban állomásozó csapatok létszámát, ami eléri a 470 000 főt, újabb 70 000-rel növelnék. Wheeler tábornok kitért a válasz előd, amikor megkérdezték, lát-e lehetőséget a csapatok létszámának növelésére. McNatoará- hoz hasonlóan közöltté, hogy ezt a kérdést Westmoreland tábornokkal és Sharp admirálissal kell megvitatni. Sharp admirális, a csendes- óceáni és távol-keleti amerikai haderők főparancsnoka és Westmoreland tábornok, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok főparancsnoka szerda este Honoluluból Saigonba utazott, ahol fontos megbeszéléseket folytatnak majd McNamara hadügyminiszterrel és Wheeler tábornokkal. A tárgyalásokon részt vesz még Roy Johnson tábornok, a csendes-óceáni flotta parancsnoka, valamint John Ryan, a csendes-óceáni amerikai légierő pa- rancsnoika. Újabb légitámadások Szerda éjjel és csütörtökön B— 52-es bombázók bét bullámban intéztek támadásit dél-vietnami szabadságharcosok feltételezett állásai ellen. A vietnami háború történetében eddig csupán egyetlen egyszer fordult elő,, hogy 24 óra leforgása alatt B—52-esek hétszer támadtak. Négy támadás a laoszi határ közelében útvonalak ellep irányult, míg a három másik támadás az ország különböző pontjait érte. Dél-Vietnam területéről jelentősebb szárazföldi harcokról nem érkezett jelenté®. Észak-Vietnam felett thaiföldi támaszpontról felszállt amerkai repülőgépek folytatták támadásaikat Haiphong és Hanoi környékén, vasútvonalak és raktárak elden. Haiphong közelében találat ért egy olaj raktárát. A jelentések szerint a tüzet órákkal a támadás után sem sikerült még eloltani. Növekvő amerikai kiadások Az amerikai kongresszus egyesített gazdasági bizottsága beszámolót hozott nyilvánosságra a vietnami háborúval kapcsolatos kiadások gazdasági következményeiről. A beszámoló szerint az 1967-es pénzügyi évben, amely június 30-án ért véget, a háborús kiadások kétszeresen meghaladták az előzetes számításokat. Valószínűnek látszik, hogy az 1968- as pénzügyi évben a tényleges kiadások 4—6 milliárd dollárral haladják majd meg a jelenlegi becsléseket: A bizottság számításai szerint 1968-ban a vietnami háború 25 milliárd dollárba kerül majd az Egyesült Államoknak. Á Pravda McNamara vietnami útjáról A Pravda csütörtöki számában Erik Alekszejev kommentálja McNamara dél-vietnami lá7 togatását. A szerző megállapítja: az Egyesült Államokban nem csinálnak titkot abból, hogy a Pentagon a vietnami nép elleni agresszió további kiszélesítésére dolgoz ki terveket. McNamará- nak „konkrét ajánlásokat” kell hoznia Dél-VietnambóJ, ezekhez a tervekhez. Az Egyesült Államokban sokoldalúan előkészítik a bűnös kaland kiszélesítésének újabb szakaszát. Távolról sem véletlen, hogy a vezérkari főnökök bizottsága ennek szükségességét a ,,ke7id eményezés elvesztésének” veszélyességére való hivatkozással magyarázza. Ez a katonai- diplomáciai formula tulajdonképpen annak beismerését fedi, hogy az amerikai hadigépezet képtelen leszámolni a vietnami nép felszabadító harcával. A kommentátor befejezésül rámutat, az eszkaláció újabb szakaszának előkészítése arról tanúskodik, hogy Washington vietnami politikájának meghatározásában ismét az amerikai imperializmus leginkább kalandor beállítottságú körei törtek élre. .
