Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-06 / 157. szám

4 TOTJTA WEGTÍ5 WEPtTjSW tsß’?. július 5; Akar egy gyárat? Közvetít a minisztérium A következő esztendőkben je­lentősen fejlődik a könnyűipar. A harmadik ötéves terv idő­szakában azonban a fejlesztés elsősorban nem új üzemek lé­tesítésével történik, hanem a meglévők gépesítésével, auto­matizálásával, illetve bővítésé­vel. Jóllehet 1968-tól a vállala­tok önállóan döntik el, milyen fejlesztést eszközölnek: a na­gyobb létesítmények telephelyeit az Országos Tervhivatal állapít­ja meg. Természetesen ez a tény nem zárja ki, hogy a könnyűipar egyes területein, mint a kötszövő, ruha, cipő, bőr és a papírfeldolgozó iparnál ne ke­rüljön sor kisebb üzemek helyi kezdeményezésre történő létesí­tésére. Ebben nagy segítséget nyríjthatnak a tanácsok is, ame­lyek új iparvállalatok rendelke­zésére bocsáthatnak a község­ben, városban található üres üzemrészeket és helyiségeket. Ilyen telephelyek berendezései­ről természetszerűleg az a vál­lalat gondoskodik, amely azokat használatba veszi. Egész sor ilyen új telephely létesült már, részben meglévő, másrészt a tanácsok által épí­tett épületekben. A Selyem­kötöttárugyár tanácsi tulajdon­ban lévő helyiségekbe költöz­tette 400 munkavállalót foglal­koztató üzemét Kecskeméten. Csongrádon is alakult 120 fős textilüzem. Balassagyarmaton a Budapesti Finomkötöttárugyár létesített 400 dolgozót alkalmazó gyárat és a tervek szerint hamarosan bármi az üzem. Dombóvárott a tanács biztosított épületet a Pécsi Kesz­tyűgyár egyik, 200 dolgozót al­kalmazó üzemének. A Zalaeger­szegi Ruhagyár Sümegre telepí­tett 150 fős részleget, s ezzel le­hetőséget nyújtott a munkaerő­felesleg foglalkoztatására. A Könnyűipari Minisztérium szívesen vállalkozik közvetítő­szerepre a tanácsok, illetve az iparvállalatok között. Ez tör­tént nem erry esetben, amikor megszűnő bányaüzemek épüle­teinek hasznosításáról volt szó. Az üzemek 'átalakítását, beren­dezéseit, a vállalatok saját 'for­rásaikból fedezték —. igaz, ezek­re központi beruházási keret, nem is igényelhető. A minisztérium javasolja a területi szervek és tanácsok vezetőinek, horty tele­pítési láívnnalm/’ikl'a.l keressék fel a közelben lévő könnyűipari vállalatokat. Zs. fi. Elektronika as orvostudományban Az orvos nyugodtan végezheti egyéb munkáját a. dolgozószobájában, helyette vigyáz a betegre az automatikus készülék. Nyári hűsítők A frissítő italokban is szeretjük a változatosságot. Otthoni elké­szítésre ajánlhatjuk: a málnás limonádét. Körülbe­lül fél kiló érett málnát 15 dkg cukorral, fél citrom levével és fél liter forralt, lehűtött vízzel korsóba tesszük. A citrom má­sik felét héjával együtt felsze­leteljük, s hozzáadjuk. Hideg he­lyen lehűtjük, s körülbelül 2 óra múlva 1 üveg ásványvizet adunk hozzá. Poharakban — kiskanál- lal — kínáljuk. Eperte. 1 pohár eperszirupot 3 dl tejjel és 1 tojás sárgájával jól elkeverünk. (Az epret előzőleg át­törjük, s tíz dekához 1 púpozott evőkanál porcukrot számítunk.) Tojásos kávé. 1 tojás sárgáját 1 kávéskanál porcukorral és 2 evőkanál tejjel jól elkeverjük. 1 csésze (1 dupla) erős, forró ká­vét öntünk hozzá. (Ez csak 1 adag.) Mandulás ital. 1 liter tejet 4 evőkanál cukorral felfőzünk. 3 dkg darált mandulát adunk hoz­zá, amíg forró. Ha kihűlt 2 egész tojást keverünk hozzá, s jégkoc­kával kínáljuk. Citromfröccs. Akinek turmix gépe van 1 személyre fél citro­mot és 5 dkg porcukrot számít­va, 2 dl vízzel citromfröccsöt ké­szíthet. Gyümölcs turmix készítésénél felhasználhatunk: 1 személyre 10 dkg gyümölcsöt, 5 dkg porcukrot és 2 dl tejet. Bonyhádi Vasipari Ktsz azon­nali belépéssel felvesz gyakor­lattal rendelkező tekercselő szakmunkást Jelentkezés: Bonyhádi Vasipa­ri Ktsz munkaügyi osztály. Bonyhád, Rákóczi u. 20. (51) Nemrégiben egy külföldi kór­házban megoperáltak egy agy­beteget, akinél epileptikus gör­csös állapotra való hajlam lé­pett fel. Az operációs „kollek­tíva” 13 főből állt. Egyikük — és nem is a legkevésbé fontos — bármennyire is különös: elektronikus mérnök volt, ugyanis tucatnál több elektro­nikus műszert alkalmaztak en­nél a sikeres műtétnél. Életmentő elektronikus készülékek Még nemrégiben is az orvos- tudomány és a technika szoros együttműködése szigorúan speci­alizált kutatóintézetekre és kór­házakra korlátozódott. Sokszor olvashatjuk újságok­ban a hírt: az áldozatot a vil­lámcsapás után a klinikai halál állapotában kórházba szállítot­ták. Ma már az ilyen áldozat sorsa nem reménytelen: külön­leges elektronikus készülékkel, az ún. „defibrillátor”-ral meg­menthető. A készülék bekapcso­lása után a szív szabályosan do­bogni kezd. Amint a műszert üzembe helyezik, az előbb már alig észrevehetően működő szív ismét normálisan kezd verni és az élet visszatér a beteg testbe. Ennek az elektronikus készülék­nek az alkalmazása azonban nem korlátozódik csupán az ilyen súlyos esetekre. A műtő­ben mindig készenlétben áll, ha fennáll annak a veszélye, hogy a szív működése — operáció közben — megszűnik. A hírek arról is beszámolnak, hogy újabban másfajta elektro­nikus készüléket is alkalmaznak a szív rendellenességeinek meg­szüntetésére. Egy súlyos, tachi- kardiában (percenként 200 szív­verés) szenvedő 63 éves asszonyt szállítottak be a klinikára. Sem­miféle gyógymód nem segített rajta, amíg azután az új készü­lék segítségével egy, a szívverés­sel együtt futó „szinkronizált” villamos áramlökést nem adtak a szívre. Két perc alatt eltűn­tek a szívben jelentkező zava­rok, néhány másodperc múlva pedig a beteg ismét teljesen rendben volt. Életfunkciók elektronikus ellenőrzése Igen nagy jelentőségre tettek szert azok az elektronikus ké­szülékek, amelyekkel a testfunk­ciókról szerezhetnek értesülése­ket. Ezeket az elektronikus be­tegápolóknak'’ nevezett készülé­keket sok kórházban alkalmaz­zák majd olyan osztályokon, ahol súlyos betegeket ápolnak. Segítségükkel egyetlen szakkép­zett nővér felügyelete mellett központi helyen meg lehet álla­pítani, hogy a különböző beteg­szobákban elhelyezett betegek­nél hogyan alakulnak az élet­funkciók: a hőmérséklet, a szív­verés, a légzés üteme, a vérnyo­más stb. Gyakran 12 beteget is „rácsatlakoztatnak” egyetlen köz­pontra. A berendezés az eredményt er­nyőre vagy kártyákra rajzolja fel, azonban figyelmeztető csen­gőjeleket is ad vagy vészjelző készülékeket működtet.. Ezek a készülékek automatikusan mű­ködésbe lépnek, amikor a beteg állapota feltűnően megváltozik, pl. ha a vérnyomás egy bizonyos érték fölé emelkedik, vagy pe­dig — ami még veszélyesebb le­het — egy bizonyos küszöbérték alá süllyed és így jelzi a szív erejének fenyegető csökkenését. Mind nagyobb mértékben al­kalmaznak a kórházakban elekt­ronikus inkubátorokat. Ezeknél a készülékeknél a hőmérséklet, a levegő nedvességtartalma és az oxigénadagolás automatikusan szabályozható. Válasz: Igen. Ebből a szempontból nincs he­lye a bírálatnak. A felszerelés jó és minden lő­szert megkapnak, amire szükségük van. Az új típusú fegyverek kitűnőek. Uj típusú M—79 gránátvetővel rendelkeznek, ami a legjobb fegy­ver, amit valaha láttam. Majdnem 200 yard- nyira veti a gránátot és külalakra puskához hasonlít. (A szerkesztőség megjegyzése: A különleges alakulatok másik legfontosabb fegyvere az AR —15 típusú, 22-es kaliberű automata puska, ami hatalmas ütőerejű és igen könnyű fegyver). Kérdés: A vietnamiak is kapnak ezekből a kitűnő fegyverekből? Válasz: Kaptak, de a Viet Kong elszedte tő­lük. Kérdés: A különleges alakulatok hatékony­sága ellenére olyan jelentések érkeznek, hogy elveszíthetjük a háborút. — 52 — Válasz: Igen, de gyorsabban elveszítenénk, ha a különleges alakulatok nem volnának ott...” Először csak felületesen, de néhány mondat után egyre nagyobb érdeklődéssel olvastam ezt a furcsa interjút. Aztán megkérdeztem Bili­től: — Miért akartad, hogy elolvassam? — Csak — feleli kurtán. — Valami célod mégiscsak van vele. — Semmi különös. — Ne szédíts. — Jó. Azért mutattam ezt az interjút, mert... mert az öcsém is ilyen kitűnő fegyverekkel volt felszerelve és mégis elpusztult. — Hol? — Vajon hol? Hát Vietnamban. Bili arcán látszik, hogy szenved. Lehajt egy pohár whiskyt és ismét rágyújt. — Nagyon szerettem — mondja. — Épp ilyen korú volt, mint te. — Miért mondtad el ezt nekem?... Bibi szemében könny csillog. Megöleli és meg­csókolja barátaimat. A fiúk elcsendesednek. — Ugye, megígéritek nekem, hogy vigyáztok rá — mutat felém Bibi, majd hozzáfűzi: — És visszahozzátok őt nekem. OTTO SKORZENY TANÍTVÁNYA IDEGES Amerika partjai előbb keskeny szalaggá, majd vékony fonállá zsugorodnak. Aztán egészen el­tűnnek a láthatár mélységeiben. Kóröskörül — 53 — nincs más, csak a kék víz. A Csendes-óceán nyugodt, világos kéksége. A nagy hajó gépei monotonul dolgoznak. Egy tengerészgyalogos támaszkodik mellettem a fö- délzet korlátjához. — Mit gondol törzsőrmester, hová visznek bennünket? — Ezt öregem magam sem tudom. A hajón lévő tengerészgyalogosok, műszakiak, híradók, tüzérek, páncélosok közül senki sem tudja mi ae úticél. Persze a katonák általá­ban nem tudnak semmit, ami a jövőjükre vo­natkozik. Repülőgéppel hoztak bennünket San-Francis- kóig. Ott aztán behajóztunk. Éjszaka történt. Csak már kinn a tengeren láttuk, hogy mily sok különféle alakulat van a hajón. A hajón az élet alaposan meg van szervezve. Pontosan úgy, mint egy kaszárnyában. A kü­lönbség csak annyi, hogy ez a hajó túlzsúfolt kaszárnya. Ezért mindenért sorba kell állni, mindenre várni kell. Harminc-negyven emberr; jut egy zuhany. Ami pedig az ételosztást illet:, amikor az ember megkapja a reggelijét, tulaj­donképpen mindjárt beállhat az ebédért való sorba. Még az a szerencsénk, hogy bennünket, a különlegeseket nyolc-tízágyas kabinokba szál­lásoltak el, így legalább az éjszakák elviselhe- tőek. Ácsorgók a fedélzeten, bámulom a végtelen vizet, a hajó nyomában repkedő, hulladékra va­dászó sirályokat és folyton Bibire gondolok. — 54 —

Next

/
Thumbnails
Contents