Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-06 / 157. szám

1967. július 6.

TOLNA MEGYEI NF.PÜJSAO

3

Zsugorodó felületek Szedresen

Tulajdonképpen e§y nagyon

■ — —111, I,.. életrevaló és

igen érzékeny lelkületű nép lakja Szedrest. A volt uradalmi cselédek a szocialista rendszer legdrágább vívmányának, változatlanul saját emberré változásukat tartják. Teljesen érthető, hogy a hivatalok embereinek messzemenően óvakodniuk kell a régi hangtól, a vállveregető modortól. A községi tanács titkára. Orbán Lajos elvtárs eredetileg ta.nárem bér, mindössze néhány hónapja dolgozik csak közigazgatási vonalon. De már ő is azt állítja: „Az emberek érzékenységére kell legjobban vigyázni”.

Szeretnivaló, tiszteletreméltó és politikai tőke az érzékenység. Ezek az emberek úgy élni többé már soha nem tudnának minti ahogyan valamikor, a régi világban éltek.

Ha a község életét egy nagy, áttekinthető területhez hasonlítjuk, akkor is azt kell észrevennünk, hogy ezen a felületen zsugorodik a régi és kétségbevonhatatlan biztonsággal terjeszkedik az új. Az időtálló változásokat, a végletek, tehát nem a megszokott, hanem a rendkívülinek nevezhető események „galléron ragadásával” próbáltuk nyomon követni. Ez esetben nem szenteltünk túl nagy figyelmet a község normálisan működő életfunkcióinak, az időt álló változásokat nem azon mértük, hogy a termelőszövetkezet a szedresi gazdák számára már rég természetes közeg, mellőztük az új házak statisztikai felsorolását is, és elhanyagoltuk azokat az egyéb vívmányokat, amelyek ugyan egy-egy faluban létfontosságúak, de az újságban leírva, már a könyökén jön ki az olvasónak.

Felettébb sokat mond viszont az emberek közérzetéről, életérzéséről, anyagi helyzetéről, erkölcsi alapállásáról, az öngyilkos-statisztika. Kik, és miért vetnek önkezükkel véget az életüknek? S itt most oly fontos a miért, hogy gondolatban többször alá kellene húzni. Az iskolaudvarban egy férfi a gépkocsi szélvédőjét iörölgette, az aszony a kaput nyitotta ki. Indulnak valahová. A tanácsházán a titkár a másnapi vb-ülés előkészületeivel foglalkozók, időnként vontató zörög végig az utcán, amúgy a nyár csendessége honol a házak között. A kérdés ebben a békességben és nyugalomban szokatlan, szánté ijesztő.

A titkár a homlokát ráncolja.

— öngyilkosság? Két, vagy három hete felakasztotta magát egy idős ember. Feleségét fél évvel ezelőtt vitték ki a temetőbe. ő azóta sokszor mondta, hogy nem bírja túlélni felesége halálát.

Megrendítő.

— Szép nagy házban laktak — mondja az egyik tanácsi dolgozó.

Csak hosszas kérdezőíködés után sikerült megtudni, mikor volt ennek előtte öngyilkosság a községben. Volt. Ok? Gyógyíthatatlan betegség.

— Olvan nem fordult elő, hogy valaki anyagi kilátástalan- ság miatt vetett véget az életének?

— Nem.

Nem elégedtem meg a hivatalos válasszal. De a megkérdezett ..sima” szedresi lakosok is kivétel nélkül határozott nemmel válaszoltak.

A mezsgyeperekre,

szót vesztegetni. Kézenfekvőnek látszik, hogy kizárólag múlt időben beszélhetünk az efféle határvillongásokról. Bármennyire meglepő, a mezsgyeperek viszont még mindig gyakoriak. A dolgok természetes velejárójaként leszűkültek ugyan a ház körüli kertre, a telekre, de hevességben. kíméletlenségben és kukacoskodásban olyanok, mint rég. Centimétereken kapnak hajba a szomszédok, gyerekkori barátságok változnak át gyűlölködéssé, amikor lángra lobban a mezsgyeháború. A tanácsnál azt mondják: Nincs rajta mit szépíteni, sok a mezsgyevita.

— Mi az oka. földéhség, anyagi rászorultság?

— Megnőtt a háztáji becsülete.

Helytálló ez a magyarázat, de

csak részben. A mezsgyevillongásnál inkább az igazságkeresés a döntő szempont. Hosszabb idő óta folyik két szomszéd között a herce-hurca, húsz centiméter széles földcsík hová tartozásáról. Makacs elszántsággal bizonygatja mindkét fél, hogy nem a szomszédnak, neki van igaza. S itt

kezdődik az egésznek a csattanója. Nevet rajtuk a fél falu, mert mások mezsgyepere mulatságos, de csak a másoké...

Valamikor lehangoló szenzációja volt a községekben a kitaszított vénember, aki miután ráhagyta vagyonát a fiatalokra, tovább nem kellett, kilökték az utcára, vagy legfeljebb az istállóban adtak neki helyet. Az előrelátóak, élvezeti joggal biztosították be magukat. Mi a helyzet napjainkban? Azt kérdezzük a tanácsnál, hogy fordulnak-e a község vezetőihez panasszal idős emberek? Olyan panasszal, hogy esetleg nem kapnak rendes ellátást a gyerekektől.

— Ilyen panasz nincs. — Ez a válasz.

S teljesen hihető. Átértékelődtek, minőségileg, emberségben sokat változtak a régi normák.

De családi háborúskodás — eredete megmagyarázhatatlan — még ma is előadódik. A szedresi községi tanácsházának gyakori vendége egy idős ember, aki jóformán minden másnap szalad az elnökhöz, vagy a titkárhoz. A fiatalok és az öregek között se vége, se hossza az áldatlan civó- dásnak. Az öregember azt állítja, a ház az övé, a fiatalok hozzáragasztottak egy szobát, ezt a lakrészt az unoka nevére Íratták, de a kérgesszívű fiatalok az unokát az öregembernek meg sem mutatják. Az öregek és a fiatalok egymást gyakran kizárják a házból.

— Hangsúlyozom, szűk körben mozognak ezek a dolgok. Több ilyen család nincs — állapítja meg a fiatal titkár.

A régi értelemben vett hoj... i ~

..............................-irány krón

ikája sincs a községnek. Az emberek általában azt mondják; nincs semmi rendkívüli újság. Szedres közérzete jó, s régi életforma szülte szenzációk, amelyek valamikor hetekig foglalkoztatták a falu népét, részben megszűntek, részben szűnőfélben vannak és sokat árul el egy község politikai és gazdasági állapotáról az is, amikor nincs semmi rendkívüli újság. Mert az miért volna rendkívüli, hogy most éppen a törpevízmű-társulás létre hozásán fáradoznak, hogy legyen jó, egészséges ivóvíz.

Sz. P.

Tájékoztató a termelői árreformról

A gazdaságirányítás reformjának bevezetésével 1968. január X-től az új termelői árak is életbe lépnek. Ezek nz eddigieknél reálisabban fejezik majd ki a termékek és a szolgáltatások értékét, s egyben olyan nyersanyagok és alkatrészek felhasználására ösztönzik a vállalatokat, amelyek a népgazdaság számára a leghasznosabbak.

Mint az Országos Anyag- és Árhivatalban az MTI munkatársának elmondották, az új termelői árak kidolgozása befejezéséhez közeledik. A nagyszabású munka körülbelül két évvel ezelőtt kezdődött, s azóta körülbelül tízezer szakember vett részt az új termelői árak kidolgozásában. Mivel az új árak elsősorban a vállalatokat érintik, ezúttal nemcsak a népgazdaság vezető szerveit, hanem a vállalatok szakembereit is bevonták az áralakítás munkájába.

Az új termelői árakat az ösz- szes termékekre, szolgáltatásokra kidolgozzák, függetlenül attól, hogy azok hatóságilag megállapított árként lépnek-e életbe január 1-én, vagy hogy a vállalatok megegyezése szerint alakulhatnak. Az új ármechanizmusban ugyanis az áraknak csak egy részét rögzítik hatóságilag, azonban a többi termék új árának központi kiszámítására is szükség van, egyrészt azért, hogy azokkal különféle átfogó népgazdasági számításokat végezzenek, másrészt pedig azért, hogy a vállalatokat ily módon tájékoztassák a hatóságilag nem rögzített új árak nagyságrendi változásairól.

Az új árak gyors és egyben körültekintő kidolgozása rendkívül fontos, mert a vállalatok csak az új árak ismeretében kezdhetnek hozzá jövő évi terveik kialakításához, szerződéseik előkészítéséhez.

Az Országos Anyag- és Árhivatal legfrissebb összesítése szerint a gépipari, az építőipari, az építőanyagipari és a gyógyszer- ipari késztermékek, továbbá az élelmiszeripari cikkek kivételével már valamennyi termék új termelői árát kidolgozták, és azokat, megismerték a vállalatok. Ezzel az új áraknak több mint a fele, vagyis majdnem száz nagy

termékcsoport árai ismeretesek. Az anyag- és árhivataltól kapott tájékoztatás szerint legkésőbb szeptember 1-re a gépipari és az építőipari termékek új termelői árai is készen lesznek.

1968. január 1-től egyébként valamennyi termelői ár megváltozik. Például az eszközlekötési járuléknak az árakba építése ott is szükségessé teszi a változást, ahol azt esetleg egyéb ok nem indokolná.

Egyes cikkcsoportok termelői árai magasabbak, másoké alacsonyabbak lesznek, mint eddig, azonban mindenütt a termelői és fogyasztói árak változásáról van szó. A vállalatok január 1- től olcsóbban kapják például az energiahordozókat, alacsonyabb lesz a kohászati termékek árszínvonala, csökkennek az áru- szállítás költségei. Viszont drágábban kapják majd egymástól a vállalatok az importigényes termékeket, ösztönözve arra, hogy gazdaságosabb, hazai anyaggal helyettesítsék a külföldit. Bár valamennyi termelői árszínvonal megközelítően azonos lesz a jelenlegivel, ettől legfeljebb 2—3 százalékkal tér majd el.

A Tolna megyei országgyűlési képviselők ülése

Szekszárdon a parlament legközelebbi ülésének előkészületeiről és feladatairól tanácskozott szerdán a Tolna megyei országgyűlési képviselők csoportja.

Kaszás Imre, a képviselőcsoport elnöke ismertette képviselőtársaival az országgyűlés munkája továbbfejlesztésének irányelveit is. A tennivalókat tárgyalva, a hozzászólók — köztük Báli Zoltán, Hunyadi Károly, Péti János, Csapó Jánosné és Molnár János országgyűlési képviselők — kihangsúlyozták, hogy a párt vezetésével milyen fontos szerepe van a Hazafias Népfrontnak a képviselői munkaprogramok összehangolásában. A tapasztalatok bő forrásai a tanácsülések, s igen hasznosak a rétegtalálkozók is.

K. Papp József, a megyei párt- bizottság első titkára az időszerű kérdésekről tájékoztatta képviselőtársait, s értékes tanácsokat adott munkájukhoz. A megye képviselői megbeszélték a második félévi csoportüléseik programtervét. K. Papp József elvtács indítványára a soron következő ülésen a megyei tanács vezetőivel együtt megtárgyalják a választások idején felvetett közérdekű problémák, javaslatok realizálását. Azt követően, napirendjükre tűzik az új gazdasági mechanizmusra való felkészüléssel kapcsolatos kérdéseket.

Pártélet — pártépítés

Az ellenőrzés joga: a segítés kötelezettsége

í okaink növekedése egyet je99** lent kötelességeink bővü- <Ku.ve.-i, s csakis akkor élünk jól e jogokkal, ha azokat hatékony eszközeiknek tekintjük, olyan eszközöknek, amelyeket példau’ a kapkodás megszüntetésére, a túltengő levelezgetés-adminisztrálga- tás felszámolására, a lélektelen, mechanikus ügyintézés ma még meglévő gyakorlatának erőteljes megváltoztatására használunk főit. Az Idézőjelbe tett mondat e’vik hivatali pártszervezetünk taggyűlésén a vezetőség beszámolójában hangzott el: felelet volt ez a mondat — s maga az egész beszámoló — azoknak, akik a párt IX. kongresszusának határozatát, a hivatali pártszervezetek ellenőrzési, beszámoltatási jogáról, enyhén szólva is különösen értelmezték. Akadt ugyanis néhány párttag, akik úgy vélték, hogy a jogok növekedése a hivatal irányításának kormányrudját „átcsúsztatj’a” majd a vezetőség kezébe, azaz ettől kezdve a pártvezetőség „dirigál”.

A hivatal, ahol az említett eset megtörtént, egyike azoknak, amelyek nap mint nap állandó kapcsolatban állnak a laKossággal, s ha valahol, itt igazán döntő kérdés, milyen az ügyintézés stílusa, tartalma, milyen eszközök szolgálják — vagy éppen akadályozzák — a sokat emlegetett „ügyfelet”. A pártszervezet eddig is igyekezett segítséget adni a munka javításához, ám nem volt meg az a joga, hogy ne csak adjon, hanem kérjen is, mégpedig szá- monkérjen helyes, de elsikkadt intézkedéseket, félúton megtorpant ügyviteli egyszerűsítést. A párt vezető szerepének minden területen való erősítése, továbbfejlesztése logikusan magával vonta a korábbi, üzemi és hivatali, intézményi pártszervezetek Jogkörére vonatkozó megkülönböztetések megszüntetését, annak egységes kimondását, hogy a pártszervezetek joga és kötelessége a területükön folyó munka átfogó ellenőrzése, a vezetők beszámoltatása.

Az említett pártszervezet tehát ’ogot kapott arra. hogy ne csak segíteni igyekezzék, hanem segíthessen, ha kell, a vezető beszámoltatásával. ha kell, átfogó és alapos ellenőrzéssel, a jó értelműtartalmú közbeavatkozással. A kommunisták észrevételei, javaslatai eddig sokszor elsikkadtak, s ha megpróbálkoztak azzal, hogy a hivatal néhány osztályán felmérjék, megvizsgálják az újra és újra felbukkanó hibákat, s azok okait, akadtak, akik „oküetetlen- kedést” láttak benne. Ha nem is egy az egyhez, de nagyiából hasonló gondokkal küzdöttek másutt is a hivatal-intézményi pártszervezetek, s most e gondoK feloldása „zöld utat” nyit a hasznos. előrelendítő, munkát javító elképzeléseknek, tevékenységnek.

A pártszervezet jogainak nö- ,. -ívéi a hivatal, intézmény vezetőjének hatásköre,

felelőssége jottányit sem csökken, sőt, erőteljes támogatást kap a pártszervezettől, valamennyi kommunistától annoz, hogy az irányítása alá tartozó intézmény, hivatal jól valósítsa meg a maga területén a párt politikáját, még hathatósabban végezze — rendeltetésszerű — munkáját. E segítség és támogatás fejében azonban időről-időre a kommunisták vezető testületé előtt számot ke.l adnia arról, amit tett, s arról is, mit mulasztott. Oda kell figyelnie a kommunisták véleményére, javaslataira, fel kell használnia a pártszervezet ellenőrző munkájának tapasztalatait, de mindez olyan többlet, ami nemhogy nehezítené, hanem jelentősen megkönnyíti helyzetét.

A jogok kiterjesztése pártszervezeteink számára felelősségük erőteljes fokozódásával jár: tud- niok kell, hogy mi a lényeges, s mi a lényegtelen kérdés, nem szabad összetéveszteniök a hathatós ellenőrzést az apró ügyekbe való el temetkezéssel, s a vezetők beszámoltatása sem lehet formális aktus, hanem nagyon is lényeg- retörő, a csomópontokat megragadó, elismerést és bírálatot egyaránt alkalmazó eszmecserének kell lennie. Hivatali és intézményi pártszervezeteink e feladataiknak úgy tudnak igazán jól eleget tenni, ha már munkatervük készítése közben, a pártvezetőségi ülések, taggyűlések napirendjének meghatározásakor nagy alapossággal, körültekintéssel járnak el, ha nem akarnak túl sokat markolni, mindennel foglalkozni, hanem erejük ésszerű koncentrálásával elsősorban területük legégetőbb, megoldás esetén tehát legtöbb haszonnal járó kérdéseivel foglalkoznak. A kutató- intézetekben vizsgáin^ lehet például az új eljárások ipari alkalmazásának mértékét: a hivatalban lényeges kérdés lehet például, hogy eléggé tisztázottak-e a különböző osztályok hatáskörei, vannak-e párhuzamosságok, átfedések a szakosztálvok tevékenységében, s igy tovább, azaz mindig a sajátos helyzet szabja meg. hol lehet, hol kell kamatoztatniok pártszervezeteinknek a kommunista közösség kollektív bölcsességét, kezdeményezőkészségét, jobb megoldásokat kínáló erőfeszítéseit.

A lenini mondás, az inkább 1 * keveset, de azt. jót. nélkülözhetetlen útmutatás az új körülmények között tevékenykedő hivatali, intézményi pártszervezeteink számára. Ne csak éljenek. hanem célszerűen éljenek jogaikkal, ne csak szándékuk legyen a segítés. hanem öltsön valós alakot felelősséggel és ellenőrzéssel megoldást adó javaslatokkal. mert ezzel adják a legbiztosabb erkölcsi a'anot ahhoz, hogy jogaik gvaraoodása a párt- szervezet tekintélyének, rangjának gyarapodását is ielent.se a hivatalban vagy intézményben.

, M. 0.