Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-26 / 174. szám

Tomi MEGYEI KEPŰJSIÍI 1501. július Sí?: Bővítik a Babits-emlékház kiállításait A regölyi aranykincs-lelet bemutatása Vasárnap délelőtt ülést tartott a Szekszárdi Múzeumi Bizottság. Dr. Mészáros Gyula, a Béri Ba­logh Ádám Múzeum igazgatója számolt be a múzeumi munká­ról és tervekről. Többek közt el­mondotta, hogy Wosinsky Mór munkássága óta gyűjtés folyt a múzeumban, leltározás azonban nem, s ezt a jelen időszakban pótolják; a régészeti gyűjtemény áttekinthetősége például már naprakész állapotban van, s elő­rehaladt a néprajzi tárgyak lel­tárba vétele is. Babus Jolán ha­lála következtében néprajzi szak­ember nélkül- maradt a múzeum, rövid időn belül azonban betöl­tésre kerül . ez a státus, sőt a tanács elősegíti, hogy a legújabb korral foglalkozó történészt kap­jon az intézmény. A feladatokról szólva: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából an­nak történetét és a Szovjetunió népeinek életét kopekben bemu­tató kiállítást rendeznek Szek- szárdon. A múzeum felkéri azo­kat, akiknek ezzel kapcsolatban van valamilyen tárgyi emlékük, fényképük, bocsássák rövid idő­re a múzeum rendelkezésére, hogy fényképmásolatot készíthes­sen a Tolna' megyében feltalál­ható dokumentumokról. A tervek közt szerepel a Ba- bits-emlékház továbbfejlesztése. Babits Mihály emléktárgyaiból, műveinek ritka első kiadványai­ból még egy szobát rendeznek be a ház emeletén. A továbbiak­ban művészeti és irodalomtörté­neti emlékházzá rendezik be tel­jesen a^ épületet, a többi ter­mekben mutatnák be a Tolna megyei, vagy vele kapcsolatos művészek — köztük Liszt Fe­renc —, festők és természetesen költők, írók emlékeit is. A múzeumi bizottság egyetér­tésével Babits emlékéremmel ajándékozták meg azokat, akik­nek kiemelkedő érdemük van az emlékház megvalósításában. Ä bronz emlékérem dr. Mészáros Gyula terve alapján Konrád Sándor budapesti szobrászművész kitűnően sikerült alkotása: egyik egyik oldalán a költő dombor­mű portréját, a másikon szülő­házát ábrázolja egyik versének mottójával. A szekszárdi múzeum tízéves távlati tervébe iktatta a magyar nép történetének az eddigieknél sokkal teljesebb feltárását és be­mutatását. Ez a munka a sár­közi ásatásokkal már meg is kez­dődött, s az egykori Ete mező­városka helyén tartott próbaása­tások azt bizonyítják, hogy meg-' lepő eredményekkel kecsegteti a régészeket ez a terület. A múze­um baráti körének bemutatták az Ete helyén feltárt érdekes leleteket, köztük az 5300 ezüst­dénárból álló pénzleletet. Ebből az alkalomból a jelenlevők meg­tekinthették az elmúlt hetekben Regölyben előkerült aranykincse­ket is. Ez az országnak az V. század közepéről származó egyik legértékesebb régészeti lelete, mely egykori mocsárból kiemel­kedő dombban rejtőző hun sír­ból került napvilágra. Ez egyen­ként mintegy nyolc dekagramm súlyú, két színarany karperec, továbbá drágakövekkel dúsan kirakott két nagy fibula — brosstű —, valamint dí­szes övcsat és sok, aranyból ké­szült ruhadísz. Az ékszerek ve­gyesen hun—gót jellegűek, egy előkelő nő tetemét díszítették. Megtalálták a kissé torzított ko­ponyát is, amelyen talán buzo­gányütéstől származó nagy lyuk látható. A forradás azt tanúsítja, hogy a mintegy 1500 évvel ez­előtt élt személyiség túlélte sú­lyos sérülését. Az érdekes kopo­nyát beható vizsgálatra Buda­pestre vitték. Az érdekes leletek nyomában a szekszárdi múzeum folytatja kutatásait. A múzeumi bizottság ülésén részt vett és felszólalt dr. Szen­déi Imre. a városi tanács vb- elnökhelyettese is. Erdei tv-műterem Ä Dunaártéri Állami Erdőgaz­daság bátaszéki erdészetétől több ezer holdas vadászterületet bé­rel augusztustól kezdve a Magyar Televízió vadásztársasága. A Bá- taapáti, Mórágy és Bátaszék kör­nyéki dombvidéki erdők — a Tolna megyéi „kis Svájc” — bő­velkedik szarvasokban, őzekben és vaddisznókban, s az idei szarvasbőgés is jó vadászatokat ígér: több golyóéretf — szeren­csés esetben tízkilós agancsú — szarvasbika elejtésére számíthat­nak a vadászok. Ezenkívül tíz- tizenkettő selejt bikát kaphatnak puskavégre. Hír szerint, az új vadászterü­letén „erdei műtermet” is létre­hoz a televízió. Ezerholdas er­dőséget kerítenek be majd, erdei helyszíni felvételeik céljára. IAAE RÁDIÓ­MÉ RÖK, AZT MORD; 1, JA A SEREGEK ŰVJRA, ÉS FÜSTTÉ j ÉGETE/VS SZEKE- % REIT. OROSZLÁríi h KÖLYKEIDET KARD I EMÉSZTI /WEG...", KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE zintén bevallom, hogy elhallgat­tam az igazságot. Az apa érdekében. A riport, amely an­nak. idején megjelent az újságban, kéziratban még rögzítette azt a tényt, hogy Kovács Pista egyedül szánt. *Traktorral. Mint, an­nak idején a paraszt­gyerek a lovakkal, ök­rökkel. Csak éppen os­tor, meg bíztatás he­lyett a gázpedált nyom- ja. A• gyerek szántott. A fotoriporter el is kat­tintottá a gépét. A ne­gatívon szépen látszott a gyerek, amint hety­kén ül a traktoron, mint annak idején az apja a lovas kocsi bak­ján. A negatív jó volt, a szerkesztőnek is tet­szett, de mégsem került bele a lapba. Ennek oka volt. Azt mondta a szerkesztő: — Szép dolog, hogy te meg akarod írni; a mai parasztgyerekek már mások. A lovak helyett a gépeket sze­retik. Kiszöknek a ha­tárba a traktoros apjuk után és felülnek a traktorra. Először csak az apjuk mellé, aztán a nyeregbe... De értsd meg, hogy ha ezt meg­írod megbüntetik a gye­rek apját, a termelő- szövetkezet vezetőit... — Miért? — Mert ez a gyerek még csak gyerek, nem vezethet traktort. Egye­dül nem. Az apja addig nem pihenhet a hűs fa alatt, amíg a fia szánt, amint te írod. — Miért ne vezet­hetne? Ezt csinálja már két éve, és még sem­mi bajt nem okozott. Vitatkoztunk. Végül meghajoltam a szer­kesztő érvei előtt. Meg­írtam, hogy Kovács Pista elszökik az apja után a határba, szánt is, de csak az apja fel­ügyelete mellett. Korbács Pistávala na­pokban találkoztam. Szántott. Egyedül. Elérte a korhatárt: Most már egyedül is szánthat, törvényesen. Ez a tény indított a helyreigazításra. Meg az a felismerés) nálunk azért minden megoldódik egyszer vagy úgy, hogy a tör­vény nő fel az ember­hez, vagy úgy, hogy az ember a törvényhez. SZALAI JÁNOS He!yreigazífás A. ZUBOV — L. PEROV — A. SZERGEJEV: FORDÍTOTTA: BÁNYÁSZ BÉLA — Nem ismer meg? 20 éve már. De jő az arc­memóriám. És a vendégről is informálódtam. Ez a sebhely az1 ön nyakán. Nagyon megütötte az a... A professzor szíve megszorult, a szeme kari­kás lett Néhány percig beszélni sem tudott. A Gestapón töltött éjszaka jutott az eszébe. Ezt az embert Szerzsnek hívták. Ö is jelen volt akkor a verésnéL — Látja újból találkoztunk. Örülök önnek. Akkor kisebb sérülésekkel megúszta. Nem tu­dom, a verzióról hallott-e? — Milyen verzióról? — Arról, amit a városban Kosztya provoká­torról beszéltek. Ne izguljon, rég volt, én csak úgy említettem, önből tudós lett. A helyi új­— 34 — Ságban olvastam önről, láttam a fényképét is. — Mit csinál itt? — Amíg élek, remélek. Bízom a jobb időkben. Most meg kereskedem. Ahogy a németek mond­ják: a kívánság a gondolat apja. Talán be­nézünk az étterembe, megünnepeljük a földiek találkozását? A professzor meglepetéssel mondta: — Bocsánat, de nem érek rá. Meg aztán, hogy udvariasan mondjam, érdemes-e? — Ne sértse meg a földit. Jó lenne hazatérni, de engednének-e? A professzor felállt — Elnézést kérek... — s anélkül hogy kezet nyújtott‘volna, távozott. Késő este, mikor a szálloda éttermébe ment vacsorázni, ismét Szerzs fogadta: — Üljön az asztalunkhoz, nagyon kérem. Meg­ígértem egy hölgynek, hogy bemutatom önt. Ö is beszél oroszul. El sem tudja képzelni, mi­lyen nehéz idegenben, örülünk minden földi­nek ... A mi asztalunknál ül az ön kollégája. Találkozott) már vele. Kérem ... Az asztalnál szép, fiatal hölgy társaságában tényleg ott volt az egyik helyi tudós, aki, mint kiderült, hasonló témán dolgozott. A tudóst Karinak hívták, szintén jól beszélt oroszul. Ö mutatta be a hölgyet. „Janett — Zsenja, és Szerzs, Önök már találkoztak”. A professzor komoran mondta: — Sajnos, igen. — 35 — — Érezze magát otthon. Nekünk, tudósoknak nincs mit elosztani — jegyezte meg Kari. — Mi egységesek vagyunk, a haladás a célunk — És Kari koccintott a szovjet professzorraL Húsz percet töltött a társaságban, aztán dolgára hivat­kozva, távozott. Ök tovább ittak, ettek egy kicsit, táncoltak. Szerzs javasolta, menjenek a szobájába. Rövid idő múlva jött a pincér. Szerzs rendelkezett. Aztán Janetthez mentek. Az éjszaka történtek szárnyat adtak Szerzs­nek. Reggel felment a professzor szobájába. Nagyon rossz hangulatban találta. Szerzs csen­desen és röviden beszélt. — Itt — mutatott aktatáskájára — őrzöm a magnószalagot és a filmeket. Az éjszaka tanúit. Itt meg — mutatott zsebére — a tegnap esti számlát. Semmiség, majd kifizetem. Itt meg — # mutatott most a fejére — egy másik éjszaka emlékeit őrzöm, arról a verzióról. Igaz, lehet az rágalom is, mindenesetre elterjedhet.1 És meg keli cáfolni. Tanú van, például én. — Ne ijesztegessen, nem a gyengék közé tar­tozom. — Minél kevesebb érzékenységet, professzor úr. Még semmi rossz nem történt — Miért mondja ezt? Mit akar tőlem? — Apróság az egész. Jóbarátként válunk el. Itt van ez a jelvény, az Eifel torony másával. Őrizze meg. Az emiber, aki ezt Önnek felmutat­ja. néhány szolgálatot kér majd. Megértért*? Ne csodálkozzon, ha ez az ember én leszek. — 36 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents