Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
?96?. jfillos 23. TOLWS WPRTFí 3 Júliusi, augusztusi pártnapok Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Szekszárdi július 25, 15 óra. Gyenis János, a Kossuth Kiadó szerkesztője, Muszergyár Szék- szárd, július 26, 14.30 Pollák Andor MB-munkatárs. Máza, július 26, 09 órakor, Rózsa Imre MB-munkatárs, Dombóvár, Cementözem július 26, 15 óra, Czvetics Ivánka MB-munkatárs, Szekszárd, MÉSZÖV, július 28 15 óra, Bucsi Elek MB-munkatárs. Nagymányoki Brikettüzem, július 28, 14.30 óra, Bauer József a2 esti egyetem igazgató-helyettese, Biritói Állami Gazdaság, július 28, 14 óra, György József MB megbízott osztályvezető, Simontomyai Bőrgyár július 28, 18 óra, Horayák László MB-munkatárs, Gyünk, július 28 20 óra, Fenyvesi Ferenc MEZÖBER kir. vezető, Iregszemcse, július 28, 20 óra, Tatár Lajos MB-munkatárs, Tolna Selyemgyár, július 28, 14.30 óra, Balog István MB-munkatárs, Bátaszék MÁV-Forgalom július 28, 16,00 óra, István József MB-osztályvezető, Döbrököz, július 29, 20 óra K. Balog János MB-munkatárs, Dunaföldvár Kendergyár, augusztus 3, 14 óra Csajbók Kálmán MB-munkatárs, Konyhád Zománcgyár, augusztus 4, 19 óra Halász János belker. miniszterhelyettes, Paks, Konzervgyár augusztus 10, 14.30 óra Schrottner Károly, megyei párt-vb tagja, SZMT-vezetőtitkár, Fadd, augusztus 11, 20.00 óra, Szentkirályi János, Szabad Föld főszerkesztője, Szakcs, augusztus 11, 20 óra, Kalicza Rezső, az esti egyetem igazgatója, megyei városi tanács Szekszárd, augusztus 25, 16.00 óra dr. Dallos Ferenc, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője, Megyei Kórház Szekszárd, augusztus 29, 15.00 óra dr. Aczél György, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője. Fogjuk be a versenylovat szántani? Gyorsított ütem a szekszárdi útépítésnél Augusztus végére átadják az új utat Akik a városközpontban járnak, naponta tapasztalhatják, mi- . lyen szépen haladnak a Hídépítő Vállalat brigádjai Szekszárd kelet-nyugat főútvonalának korszerűsítésével. A tizenkét méter széles úttest betonozása már elkészült a Tarcsay Vilmos utcától a Mikes utcáig terjedő szakaszon, jelenleg a következő szakaszt, a Mikes utca és az Arany János utca közti részt betonozzák. Az előbbi útszakaszon a hidegaszfalt burkolatot terítik, hengerük. Mint arról Gérnyi Lajos, a szekszárdi építésvezetőség vezetője-tájékoztatott bennünket, egy hét múlva — tehát a jövő hét végére — a Tarcsay Vilmos utca .és a Mikes utcai szakaszt átadják a forgalomnak. Teljesen még nem készül el ez az útszakasz, — az .öntöttaszfalt burkolatot csak a •jövő évben készítik el — ez azonban már nem akadályozza a forgalmat. . Három hónappal ezelőtt, április második felében kezdődött meg a forgalomkorlátozás, a jövő héten azonban a terelő táblák egy részét leszedik. A Mészáros Lázár utca és a Hunyadi utca közt megindulhat a forgalom, az eddiginél sokkal könnyebben lehet a keleti és délkeleti ipari negyedet, valamint a laktanya mögötti új lakótelepet megközelíteni. Továbbra is zárva marad az Arany János utca és a Mikes utca közti útszakasz — itt a betonozás után a hengerelt aszfaltot készítik el, — majd augusztus elején kiterjesztik a Garay térig az útelzárást, valamint a vasútállomási és a buszpályaudvar közti útszakaszt veszik munkába az építők. Az elmúlt napokban megtartott termelési tanácskozásokon arra vállalkoztak az építők, hogy meggyorsítják a tempót: október 31-e helyett augusztus végéig készülnek el az útépítéssel, átadják a forgalomnak az egész — a Garay tértől a vasúti sorompóig terjedő — útszakaszt. Az egész építkezés legkritikusabb pontja a megyei tanács előtti alagút. Főként az elmúlt napok nagy esőzései okoztak itt gondot az építőknek. A z egyik szekszárdi üzemben, a szakszervezeti gyűlésen valaki követelte, vegyék jegyzőkönyvbe, hogy a panelházakban kizárólag „kiváltságosok” kaptak lakást. Megkérdezte: hol itt az egyenlőség? A megyeszékhely közvéleményét úgy foglalkoztatja ez a téma, hogy sokan kényes kérdésnek hiszik, amiről jobb csak négyszemközt beszélni. Igaz volna ez? Aligha. A panelházak ugyanis szinte kínálják a lehetőségét annak, amiről a jövőben többet és sokkal őszintébben kell majd beszélni. S ez nem más, mint az egyenlőség. Még pontosabban,' hogy a társadalom össz-érdekeit tekintve van-e, lehet-e különbség ember és ember között? S ha tehetség, képesség, szorgalom, felelősségvállalás tekintetében van különbség, akkor vajon igazságtalanság-e, ha. a társadalom többet ad annak, akitől többet kap? A kérdés figyelemre méltó és időszerű annál is inkább, mert az új gazdasági mechanizmus gyakorlatában felkészülhetünk rá, hogy lesznek emberek, akik változatlanul égbekiáltó igazságtalanságnak fogják hinni azt, ami a legnagyobb igazság. Azt tehát, hogy nemcsak lehet, kell is különbséget tenni ember és ember között. Annak megfelelően, hogy ki milyen mértékben és értékben szolgálja a szocializmust építő társadalmat. A panelházak esetében mi a helyzet? Központi fűtéssel, beépített konyhával ellátott, két és fél szobás, és igen drága lakások. A havi bér a szolgáltatási díjakkal együtt, több mint 600 forint. Van rá példa, hogy né- hányan éppen emiatt nem fogadták el a panelházban felkínált lakást Elsősorban azok a családok költözhettek oda, amelyek vállalhatták e lakások hatszáz- valahány forintos havi terhét. Ez tehát röviden a tényállás. Jelenleg az Ingatlankezelő Vállalat másfél tucat notórius lakbérhátralékost tart nyilván. Állami házakban laknak, és nem fizetnek. „Nincs miből” — mondják. Az lett volna tehát a társadalom érdeke, ha a panelházakban, azok kapnak lakást, akik beköltözés után kijelentik: köszönet az államnak, de sajnos a lakbért nem tudjuk kifizetni? A társaötlött bennem: ez már valóban a fiatalok birodalma, ez már majd csak nem automatizálás. Ide, legalább szakmunkás-képzettség szükséges és a minimálisnál valamivel több műszaki ismerettel. A komplex gépsor legutolsó eleme a tejszállító tartálykocsi. Ennek a végén szabályos műszerfalat helyeztek el: okos szerkezetek sokaságát Egyik a mennyiséget, a másik a zsírt, a harmadik a tisztaságot méri. Egy beépített irodagép még az adminisztrációs munkát is elvégzi. Egy hibája van csupán ennek a tartálykocsinak, az, hogy sajnos még csak a nullszéria. A kiállítás tanulmányozása jó alkalom volt egyúttal arra is, hogy néhány érdekes adatot megismerjünk. Ezek felsorolása nélkül túl hiányos volna az NDK mezőgazdaságáról alkotott összkép. Éppen ezért néhány szám legalább a mezőgazdasági termelés fejlődéséről, feltétlenül ide kívánkozik. 1950-ben kilogramm, hektáronként az állami össztermelés vágóállatból S7.6 volt, 1966-ban 272,8. Gabonából hektáronként 1934—38 évek átlagában 20,6 métermázsát termeltek. Tavaly és tavalyelőtt 26.1 métermázsát. Az előbb említett időszakban a burgonya- termelés 173. majd 184.8 métermázsa. A cukorrépa 291. tavaly és tavalyelőtt 305.2 métermázsa. A burgonyatermő területen a szedés 41,4 százaléka kombájnnal történik. A répabetakarítást a terület 84 százalékán szintén kombájnnal végzik, a gépi fejes aránya pedig 74 százalékos. Ha csak röviden is, de meg kell emlékezni a magyar pavilonról. Minden elfogultság nélkül állítom, a lipcsei kiállítás szenzációja. Naponta tízezer ember fordul meg benne. Volt időm több órán át figyelni, a látogatók hol nézelődnek legtovább, és mi tetszik nekik legjobban. A szakmabelieket meglepi: a magyar mezőgazdaság gépesítésének fejlettsége, bemutatónk rangossága, minősége, választéka, mértéktartása. A kereskedelmi szakemberek nem titkolják, hogy csodálkoznak csomagolástechnikánk minőségi változásán. A sima látogatók megbűvölve nézik a ropogós cseresznyét. a hamvas őszibarackot és kivétel nélkül megállnak Budapest látképe előtt. Vendégkönyv nincs, ezért sokan szavakban fejezik ki elismerésüket a pavilon személyzetének. A kiállítást naponta megnéztük, de volt időnk ismerkedni Lipcse városával és az emberekkel is. Az LPG -tagok arról faggattak. mennyit keresnek Magyarországon a szövetkezeti tagok, milyen a nyugdíj, a táppénz. a betegellátás? Az érdeklődési kör tehát azonos. Megismerkedtem egv házaspárral. A fiatalember az álla ttenyész téstxm dolgozik, havi átlagjövedelme 700 márka. Forintra átszámítva 2800 forint. Ö a 700 márkát kevésnek tartja. Különben az árak egyformák. A csoporttagok közül néhány ember örökké a kirakatokat nézte és az üzleteket bújta, hogy mi olcsóbb ott, és mit érdemes hazahozni. A rengeteg praktikus háztartási kisgépből nagy a választék, de akkora árkülönbségek nincsenek, hogy abból bárki is megtollasod- jon. Nem volna illő elhallgatni azt a jóleső baráti figyelmességet, amely a német elvtársak részéről körülvette csoportunkat. Gyakran már _md voltunk ün- neprontók, mert ha valameny- nyi előadást végighallgatjuk, akkor még legalább két hónapig a kiállításon kellett volna maradni. A Kossuth Rádió híreit sajnos nem hallgathattuk, mert Budapestet egyáltalán nem lehet fogni. A távirati irodák jelentéseit tehát a Park-hotel tetején lévő villanyújságról böngészgettük. A nyugtalan világ eseményeit szinte kergették a vörös féjnybetűk, A rövid, párszavas hírek a hazai lapok fő címeire emlékeztettek. Ebből is érezhettük, hogy állásfoglalás, politikai véleménynyilvánítás tekintetében Lipcsében is barátok, élv- társak között, s ezért kíc«P^“- hon vagyunk. SZEKULITY PÉTER dalom érdekei azt kívánják, hogy a drága bért és szolgáltatási dijat azok fizessék, akik bírják, akiknek a jövedelme biztos fedezet. S itt ez az elv érvényesül. De hol itt a kiváltság? S most nézzük a hajtóerőket. Sokan a politikai egyenlőséget szeretnék alkalmazni a gazdasági életben is. Ez viszont érdektelenséghez és passzivizmushoz vezethet. A gazdasági, a társadalmi életben, tehát a valóságban ugyanis azt figyelhetjük meg, hogy még azonos munkakörökön belül is, néha igen élesen különböznek egymástól politikai nézettől függetlenül, az emberek. Erről a valóságos tényről eddig nem mindig vettünk tudomást. Úgy véltük, a marxizmus—leni- nizmus szellemétől idegen bármiféle megkülönböztetés, mert kárt okozhat, ellentéteket szülhet. E felfogás annyira közhiedelemmé vált, hogy volt idő, amikor oly nagy nyomás nehezedett a vállalat, az üzem, vagy a hivatal vezetőire, hogy humanizmus címén „pofára” volt kénytelen jutalmazni, premizálni dolgozóit Sőt, mivel eltorzult a ténylegesen értékesebb emberek megkülönböztetése, helyenként a vezetők a premizálást talpnyalók, lekötelezettek toborzására használták fel, más esetekben voltak emberek, akik egyedül politikai meggyőződésükért formáltak jogot a többre. A z új gazdasági mechanizmus viszont félreérthetetlenül jelzi, hogy a gazdasági életben szinte létkérdés lesz az emberek megkülönböztetése, az eddig is létező értékeik szerint. Politikai és gazdasági kényszerűség szorítja rá a munkahelyek vezetőit, hogy mellőzzék a részrehajlást. A leegyszerűsített modell legyen most egy gépjavító állomás. Sok egyéb szakmát űző emberek mellett, működjön ott három mérnök. A mérnökök mindegyike elvégzi a rutinmunkát, de közülük egy ennél sokkal többet produkál: termelékenyebb, ötletesebb, mondjuk ki, okosabb társainál. Több fizetést érdemel? Nyilván. De mi van akkor, ha éppen vele nem rokonszenvez a „vezérkar”? Nos, ha a vezető előrelátó és bölcs ember, akkor ha másért nem, hát egzisztenciális érdekből legyőzni kénytelen a személyi indítékokat, mert ha nem képes erre, akkor elveszítheti azt az embert, aki gazdasági szempontból az üzem egyik oszlopa. Ha talál egy másik hasonló képességű embert, akkor szerencsés. De ha nem talál? Ebben az esetben előfordulhat, hogy fél év múlva nagyon megérzi az üzem az előbbi mérnök hiányát, és esetleg felvetődik a kérdés; al- kalmas-e az igazgató az üzem vezetésére? Az életben ez bizonyára bonyolultabban fog jelentkezni, de tény, hogy az új mechanizmusban még érdemesebb lesz az embernek a képessége maximumát adni, és minden szinten egyéni érdekből, ha úgy tetszik, személyes karrierből, érdekében áll a vezetésnek a maximumot észrevenni, a jót a jobbtól, a jobbat a legjobbtól, határozottan megkülönböztetni. D e mi történjék azokkal, akik ha lelkűket kiteszik, akkor sem képesek az átlagnál többet, vagy jobbat adni? Erre a kérdésre még nagyon nehéz megválaszolni. Egyelőre közelítsük meg a jelenlegi ismeret- anyag, a mostani tapasztalataink oldaláról. A gazdasági életben jól megfigyelhető a két véglet. Ismerünk szakmunkást, technikust, mérnököt, aki az. oklevél, a diploma megszerzésével a tanulást, a továbbképzést egy életre szólóan befejezte. Jól tudjuk, hogy akadnak még szép számmal emberek, akiket az égvilágon minden érdekel, csak az a tudományág nem, amivel munkakörük ellátását a követelményeknek megfelelően tökéletesíthetnék. Az új gazdasági mechanizmusban feltehetően sokan kénytelenek lesznek felismerni, hogy nincs isteni szikra, hogy az ember ne a lelkét tegye ki, ha lépést akar tartani azokkal, akik úgy adják a többet, a jobbat, hogy folyamatosan és állandóan belső igényből indíttatva és vezérelve, képzik magukat. De mi köze ennek az egész gondolatsornak a szekszárdi panelházakhoz? Sok köze van hozzá, hisz a bevezetőben arról volt szó, hogy a beköltözőknek vállalniuk kellett a havi hatszaz- forintos lakbért és a szolgáltatási díjakat Akik ezt vállalni tudták, azok a politikai és a gazdasági életben is átlagon felül vállalnak felelősséget, továbbá munkaidejük nem nyolc óra, hanem gyakran ennek kétszerese, s hivatali elfoglaltságuk rendszerint nem ér véget az íróasztalnál, hanem nyalábszámra viszik haza is a munkát Ma még nem tapsolják meg az embert, ha ezt így leírja, de az igazsághoz, a kétoldalú tárgyilagossághoz ennek a kimondása is hozzátartozik. A törekedés azért ne legyen szégyellni való cselekedet. Mivel más a törekvés és más a törte- tés. De ez egy külön téma. P olitikai és emberi jogok tekintetében az Autóközlekedési Vállalat igazgatója ugyanolyan elbírálás alá esik, mint a segédmunkás. Ez törvény. De a gazdasági életben a két ember munkája között nagy a különbség. S ezt is törvényként kell elfogadni. A kórházigazgató főorvosnak az egészségügyi intézmény minden gond- ját-baját vállalnia kell. A műtős ezzel szemben ledolgozza a maga nyolc óráját, s ezzel befejezte, utána a kórházra neki nincs semmi gondja. Nyilván össztársadalmi érdek, ha ezek a létező különbségek forintban is megmutatkoznak. Az országgyűlés legutóbbi ülésén az egyik képviselő találóan fogalmazott. Elmondta: amikor a magasan kvalifikált szakember, fizetését kiegészítő rutinmunkát kénytelen vállalni, akkor, hasonlattal élve, olyan ez, mintha befognánk a versenylovat szántani. Állattenyésztés-fejlesztési terv A tamási járási tanácson hozzáfogtak az állattenyésztés-fejlesztési terv elkészítéséhez. Legutóbb a járási pártbizottság vb- ülésén is foglalkoztak a témával. A szakemberek mind a járási tanácsnál, mind a párt- bizottságon számos elvi kérdésben már megállapodtak. A terv részletes kidolgozása hosz- szabb időt vesz igénybe. Hisz a közismerten híres tamási környéki állattenyésztést most még magasabb színvonalra kívánják emelni, tervezik az állatállomány minőségének javítását, a szarvas- marháknál különösképpen. A tervkészítés során a járási szakemberek felkeresik a termelőszövetkezetek és községek vezetőit is. így a sokoldalú tájékozódás révén reálisabb tervet tudnak készíteni a tamási járásban az állatállomány minőségének javítására.
