Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-18 / 167. szám
í9€* Julias IS. ♦TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Less vis a A válasszal várjuk meg a hét végét. Már egyszer írtunk róla a tavasszal, most pedig egy panaszlevél érkezett hozzánk, mégpedig 35 aláírással. Valamennyien szekszárdiak, és a Hrabovszky utcai vízellátási zavarokban érdekeltek. íme a panaszlevél: „Az 1967. évi január második felében csőtörés következtében lezárták a vízvezetéket. Eddig ez nem szokatlan jelenség, az élet adja a problémákat, s azokat meg kell oldani. Sok szerv, hivatal foglalkozott már vele, ígéretek határidők is születtek, de az idő múlik, immár fél év is eltelt, de az utca lakóinak még mindig nincs vize. Körülbelül 100 lakosa van az utcának, sok a gyermek, az egy és két műszakban dolgozó édesanya. Számos házba bevezették a célszerű és a háztartást megkönnyítő vízvezetéket. Most a helyzet mégis az, hogy naponta körülbelül 250 méterről vagy még ennél is messzebbről kell hordani a vizet, ami sok idő- és energia töbhletet jelent, és nehezíti a napi munka elvégzését. Sen ki sem nevezhet bennünket türelmetlennek, mert már fél éve, hogy csak ígéret van víz helyett, és félő, hogy még tovább kell várni. Az utca lakossága a vízvezeték helyreállításához szükséges társadalmi munkát is felajánlja. Tűzrendószeti szempontból sem közömbös, hogy van-e víz az utcában, vagy nincs.” A panasz egy példányát egyébként az illetékes tanácsi szervekhez is megküldték. Hogy jogos a panasz, ahhoz nem fér kétség. Éppen ezért írtunk róla mi is annak idején. A meghibásodásról természetesen tudomásuk volt az illetékeseknek, de kijavításra nem kerülhetett sor, mert az utca alatt levő pincék bonyolulttá teszik a munkát. Az illetékesek azonnal intézkedéshez láttak, tárgyalások, tanácskozások kezdődtek. Viszont mindez nem járt eredménnyel, ezért készült a panaszlevél is. Nézzük, hol is tart jelenleg az ügy: Hegyi Ferenc, a városi tanács osztályvezető főmérnöke: — Tárgyalásokat folytattunk, intézkedéseket tettünk, hogy egy ideiglenes bekötéssel megoldódjon a probléma. Egyébként szeptember 15-ig elkészül a helyreállítási terv, mert akkorra vállalták a tervezők, így annak alapján sor kerülhet a végleges helyreállításra is. Kovács Lajos, a Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója: — Tervezés alatt áll a téma, mihelyt a terv elkészül, megcsináljuk a vízvezetéket. Csak egy kis türelmet kérünk. Az alapépítmények olyanok, hogy nem lehet másképpen eljárni. Ideiglenes vezetéket nem tudunk csinálni, mert fennáll a további beomlás veszélye, és ki merné vállalni a felelősséget egy balesetért. Egyetértünk a Hrabovszky utcaiak sürgetésével, de végeredményben az ő életük, biztonságuk védelméről van szó. Amíg nincs megfelelő felmérés, nem tudjuk, hogy hol milyen váratlan nehézségekkel kell számolni, és egy ideiglenes vezeték esetleg újabb beomlást okozhatna. — Viszont nincs víz az utcában ... — Igen, igen, ezért kérünk egy kis türelmet. Mindenki foglalkozik a témával, de más megoldás nincs. — Fél éve húzódik a dolog. — Tudjuk, most folyik a tervezés, amíg a terv el nem készül, nem lehet mit tenni. Posta Zsolt, a megyei tanács építési osztályának illetékes mérnöke: — A téli csőrepedésnél a kárt a vízműre hárították. Az a helyzet, hogy több pince benyúlik a vezeték alá, olyan is, amiről már megfeledkeztek. Ez további veszélyeket rejtene magában, ha ott üzemeltetnék a vízvezetéket. Az ilyenből adódó esetleges károkért, balesetekért a vállalat nem vállalhatja a felelősséget. Közös megegyezés született, hogy ideiglenes megoldásra kerül sor, és ha nem is egész nap, legalább meghatározott időközökben vízhez tud jutni e városnegyed. Előreláthatólag a hétien elkészül az ideiglenes megoldás, lesz víz. * Nagyjából ezt közölték az illetékesek ez ügyben. Tehát két alaptényező van. Egyrészről az, hogy a Hrabovszky utcában fél év után sincs víz, másrészről pedig az, hogy az illetékesek intézkedéseit még mindig nem koronázta siker. A kettő roppant nagy ellentmondás. A Hrabovszky utcaiak ugyan „szerényen” elhárítják magukról a türelmetlenség vádját, ám azon sem lehetne csodálkozni, ha nagyon türelmetlenkednének. Viszont azt sem lehet kétségbe vonni, hogy a szakemberek kezdettől fogva sokat foglalkoznak a témával. Nem hiszem, hogy akárkire is azt lehetne mondani, hogy az íróasztalfiókjában felejtette az ügyet. Miért nincs hát víz? Az okot ott kell keresnünk, hogy az egész fejlesztési mechanizmusunk olyan bonyolult, hogy a legkisebb probléma esetén is valóságos kálváriát kell járni. Egy város viszonylatában semmik éppen sem lehet égbekiáltó probléma, hogy egy utcában csőtörés következett be. Ha másképpen nem, hát ideiglen esen kellene megoldást találni a legrövidebb időn belül. Ez viszont már éppen fél éve húzódik. Posta Zsolt szavaira hivatkozva ugyan most már ott tartanak, hogy a héten előreláthatóan lesz víz. Viszont nem tudom, ki merné erre megharapni az ujját. BODA FERENC Értesítjük olvasóinkat, hogy ALSÖNÄNA Községi a könyvtár Tanács VB értesíti a SZOLGÄLTATASAI PALINKAT FŐZETŐ július 20-tól festés miatt GAZDÄKAT, SZÜNETELNEK. hogy a SZESZFŐZDE ÜZEMegyei Könyvtár, Szekszárd. MELTETÉSE megindult. (215) (200) Baracbiszürot látási Szívesen vállalta Harsány kacajjal fogadták a történetet. Az eset hőse, a ragyogó stzép fiatalasszony, szívből velük nevetett. Egyhetes dombori táborozásuk idején történt. A családfő és a hatéves fiúgyermek szinte a szó szoros értelmében éjjelnappal a vízen tanyázott, vagy a horognyeleket szorongatta. Esténként értük szokott menni az asszonyka. — Egyszer nagyon-nagyon megijedtem — kezdi. — Este későn indultam keresésükre. Sötét volt. Nyugtalankodtam, mert szokásukhoz híven még azt sem mondták meg, merre kutassam őket. Aggódtam értük is, meg a frissen elkészített vacsora kihűlésétől tartottam. ötven méternyire lehettem sátrunktól. A koromsötétség, meg a bosszúság miatt kedvetlenül ballagtam. Egyszeresük — amint éppen egy sátor köteleit kerülgettem —, susogó férfihangokat hallok: — Mislca, figyelj csak! Valaki jön... Próbálok iszkolni a pillanatnyi csendben. Visszasuttognak: — Könnyed járású. Te! — emelkedik a hangja. — Ez valami csaj lesz... — Csaj?... Most aztán merre? Vissza, vagy előre? Nagyon féltem, divatosabbra fogtam lépteimet. Egyszer csak zseblámpafény villan a szemembe. Atyaúristen! Most mi lesz itt? Pillanat múltán a számomra egyáltalán nem jótékony sötétben, ismét, hallom, a most már vissza sem fojtott, mutáló, csalódott sihederhangot: — Öreg! — Ha hiszitek, ha nem: reszkető inaíckal, de megkönnyebbülten siettem tovább. Eszembe sem jutott megsértődni — nevetve, igy fejezte be az alig huszonöt esztendős fiatalasszony kalandos esetét,-i -é I — Asszonyok, 116 fa~ l------------------------í-----1 gyón koc ogjunk azzal a barackkal. Hajoljanak csak egy kicsit jobban, legalább úgy, mintha markot szednének... Vigyázzanak rá, nehogy megütődjön, mert megfeketedik... — figyelmezteti a gyümölcsszedő asszonyokat Szabó Jóska bácsi. — Jó, jó, vigyázunk... — Gyere csak, szedd a másik ágról... — Ez a kicsi már nem 30 a többi közé, már puhára égett. Megehetem? — Meg. De kereshet nagyobbat is... — Én már öreg vagyok, mindegy nekem, ha nagy, ha kicsi... — A múltkor hallottam a rádióban; a barackfát nem keli nagyon megmetszeni, akkor többet terem... — Ez azért könnyebb muníka, mint a marokszedés... Itt van egy kis árnyék is. — Szerintem nem könnyebb, mert ott a por csípte az ember bőrét, itt meg a permet... — Nem a permet az. Por azért itt is rakódik a levelekre. Meg csíp a barack hamva is. Rátapad a kezedre, törlőd magadról az izzadságot és meg tapad... — Jól van asszonyok, nem kell oilyan kényesnek lenni. Te meg, Laci, mi az ördögnek hozol any- nyi ládát egyszerre? — Azért-, hogy ne kelljen any- nyit mászkálni. A hátad termelőszövetkezet gyümölcsösében barackot szednek az asszonyok. Az első termést. Közben folyik a beszélgetés, a tréfálkozás. De elképzelhető, hogy csend van ott, ahol legalább harminc asszony dolgozik? Szabó J ósika bácsi csak időnként szól közbe, amint a ládáikat hordja az asszonyok kezeügyébe. — Asszonyok, ne nagyon szorongassák a Mariskát. Óvatosan bánjanak vele, mert kényes ám... A Mariska a barack neve. — Nálunk ezt a fajtát lehet I szedni legelőbb. A százöt holdon 1 összesen hét fajta van, így július közepétől szeptember elejéig szedhetjük folyamatosan — mondjál Takács Ferenc főkertész. —■ Egyébként az idei termést tulaj-* doniképpen ajándéknak vehetjük* mert a fák olyan szépen fejlődtek, hogy egy évvel előbb, már aa idén termést hoztak. Már megszedtünk, és elszállítottunk húsa mázsát, ebből a kereskedelemnek hat-hét mázsát, a többit a paksi konzervgyárnak. A konzervgyárnak szállítjuk azt is, amelyet! most szedünk, a kívánság szerint még keményen, zölden — de osztályozva. — Mennyi termésre számítanak az idén? — Úgy nyolc vagonra. Részben a MÉK-nek, részben a konzervgyárnak szállítjuk... — Ha az idei termés még „ajándék”, akkor mennyi lesz egy, teljes termés? — A teljesen kifejlett fák, simítás szerint 45—50 vagon termést is leadnák. Ez hat-nyolc éves korban következik be. Az országutat szegélyező, hófogó fasor hűvösében folyik a válogatás. Ökrös Veronika, a főiikot Ián most végzett kertészliány figyeli a válogató .asszonyok munkáját, majd amikor egy-egy láda megítélik, krétával nyomtatott betűket ír minden láda oldalára. — Mit jelentenek a betűk? — A gyümölcs méretét. Az F a negyven milliméteres nagyságot^ az E a negyvenötöd:, a D az "öt- venet Ha csak az itteni dolgokat szemléljük, azt állapíthatjuk meg* hogy nem is rosisz egy kertész- mérnök dolga, jobb, mint a növénytermesztőé. Azon nyombanl megkóstolhatja a termést.. I Az új termés sátán úi---------------------------- élet- ési m unkaformát hozott. Régebben a marokszedés volt ilyenkor az asszonyok dolga Most. tizenkét kombájn mellett már nincs szükség sarlóra Most a gyümölcsös ári az asz- szonyoknak munkát. Egyel őré csak száz hold, de a következei években már kétszáz.» BI. \7?S,IME RÁD TO- ^RÖKfÁZTMONP; íírJA^Á 'SEREGEK' Óra.;és feÜSTTé ÉGÉrEAAfsZEKEREJT.ÍOROSZLÁNi KÖLYKEiOE L KARS j EMÉSZTI MEgS'% KEPREGE N YVM.T0Z AT: SARLÓS ENDRE?» SZIVIKEAA, AAEGE5p |KOdTEAA VOLNA , |L HOéV.OLASZ VAGY. ■ TÉGED SZARTALAK H KI ITT A BA'RBArJ S| NEAA .VAGY OLASZ .. ilk HXÉ AKKOR /AAt ~ VAGY, ROM ALÓ 7. W mór ah, ■ Ó'z/V/ iojdiaoj cvene aaenjüa/k. fel az. ÉAf KJS LA tCA'SOAA&A. \YAAJ OTTHON eev Ovbg FOWíZ ROSFS, CZiAPHA TÓNK. EGY AAUP.IT-, AJ A ?, AAAIKO/Z A NÖ AC/YAEArr NO AH ODAAAEA/T- A j