Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

1967. július 16. TOT,VA MF GYEI NílPŰJSAQ 5 Hagyománnyá vált már, hogy nyáron, a vakáció idején a fiatalok ön­kéntes építőtáborokban segítenek a népgazdaságnak, részt vállalnak ab­ból a munkából, amit az ország népe egész éven át végez. Munkájuk eredménye immár többszörösen bizonyított: a Hanság csatorna, a Dunai Cement- és Mészmű, a balatoni autóút építése... és lehetne tovább so­rolni azokat az eredményeket, amelyeket segítségük nélkül sokkal na­gyobb költséggel és csak jóval később tudtunk volna elérni. Évről évre szaporodik a táborok száma, mind több fiatal vesz részt nyári mun­kákban. Tolna megyében például a VI. KISZ-kongresszus évében 594 fiatal dolgozott építőtáborokban, 1965-re már 720 fiú és lány, összesen 72 munkaórát dolgozott. Az idén is benépesültek a táborok. Tolna megyei fiatalok Birltón és Villányban dolgoznak, a kanacsi tábort budapesti középiskolások népe­sítik be két hónapig. Fadd-Domboriban elméleti munka folyik úttörők, KISZ-esek képzése, hogy jobb, szervezettebb legyen az Ifjúsági élet. Kőrútunk során a megyében lévő táborokba látogattunk, hoev hírt adjunk a fiatalok munkájáról. 197 lány + 1 fiú Kanacson a Nagy Ilona önkén­tes ifjúsági építőtáborban így tá­jékoztattak bennünket: jelenleg 179 lány dolgozik itt, akik két A lányok öt budapesti gimná­ziumot, i etve szakközépiskolát képviselnek. Az ismerkedés elég könnyen ment, hiszen — mint mondták — sokan már a korábbi években találkoztak valamelyik másik építőtáborban. hétig segítenek a gazdaságnak, főleg barackszedésben. Később azonban az egyik kislány elárul­ta: van egy fiú is a táborban. Igaz, hogy kutyául viselkedik, de szívesen megbocsátják neki, mert a tábor kedvence, az egyetlen „fiú”, — kutya. öt lánnyal beszélgettem, mind­egyik más-más iskolából jött. Az ő véleményük bizonyára képvi­seli az általánost. — Mi a tábor legnagyobb ese­ménye? — A levélosztás. Száznál is több levél jön naponta. Van, aki hármat kap egyszerre. Meg a dél­után, az is nagy esemény, ami­kor befejezzük a munkát. — Nehéz? — Á, egyáltalán nem. Csak nem szoktunk hozzá, meg korán kell kelni, így aztán hamar el­fáradunk. Egyébként a korán ke­lés megy a legnehezebben. Fél öt­kor van ébresztő és mindig az a baj, hogy a hatórás sorakozó- ra hat után tíz perccel érünk. Egyik nap minden órában gya­koroltatni akarták velünk a so- rakozást, akkor meg egyből si­került. — Étkezés, körülmények? — A lehető legjobb, ezért-min­den elismerés Tolna megyéé. Ta­valy, ahol voltam, ott egy hétig ugyanazt a levest adták. Itt vi­szont le a kalappal. A sátrak is szép helyen vannak, kellemesen el lehet tölteni a két hetet — Jártak már Tolna megyében? — Még soha. Most sem vol­tunk még a táboron kívül, pedig el szerettünk volna menni meg­kóstolni a paksi halászlevet Ilyen alkalma úgysincs sok az embernek. De nem lehetett. Hol jármű nem volt, hol a „tábori” uniformissal volt baj. Szóval nem tudtuk megkóstolni. Az öt lány közül a szünet hát­ra lévő részében dolgozni sze­retne négy, egyiküknek a táborban töltött két hét egyben a nyara­lást is jelenti. Hárman a Balatonra mennek, egyikük pedig az NDK-ban tölt két hetet. A szülők nem elégszenek meg a levelekkel, személyesen is kí­váncsiak lányuk sorsára. Az első itt töltött vasárnapon annyi láto­gató akadt, hogy — a lányok sze­rint — ha elosztották volna, mindenkire jutott volna egy-egy. — Volt akit hazavitt a mama? — Igen. Egyetlen egy. Megfá­zott a kislány. Véleményt nem mondanak ugyan, de az ajkbiggyésztéiből érteni: ilyen semmiségért eszünk ágában sem lenne hazamenni. — Mi a legkedvesebb munká­juk? Egyöntetű a válasz: a barack­szedés. A lányok jól érzik magukat, nem panaszkodnak. A gazdaság a tábor vezetői minden tőlük tel­hetőt megtesznek azért, hogy a lányok kellemes emlékekkel men­jenek haza a fővárosba. Egy dolgot azért mégis meg kell említeni: látogatásunk előtt talán egy órá­val baleset érte az egyik kis­lányt: fejére esett a barackkal teli vödör, fejsérülést okozott. A tábor orvosa viszont — munka­időben — éppen távol volt Pedig ahol ennyi lány dolgozik, lega­lább a munkaidején feltétlenül szükséges az állandó orvosi ügye­let. Amint a példa is bizonyítja.™ Egy láda „felajánlás“ Rendezett sátortábor, homokkal leszórt gereblyézett utak, tiszta környezet fogad bennünket Bi- ritón, az úttörőtáborban. Jócskán délután van már, a táborban mégis alig találni valakit — itoidbabot szednek a gyere­kek — mondja Debulay Mária ta­nítóképzős, a tábor helyettes ve­zetője. Igaz, hogy a munkaidő már régen lejárt, de délelőtt esett az eső, nem tudtunk a földekre menni. Vállalták a gyerekek, hogy félután hozzák be a lemaradást — És akik itt vannak? — ök a szorgalmasak. A dél­előtti rövid idő alatt is megszed­ték a napi teljesítményt, így ne- k!k már nem kellett kimenni dél­után. — Melyik a legjobb brigád? — A hat brigád közül a paksi j.anyok a legszorgalmasabbak, ők járnak az élen. Egyébként itt, eb­ben a. táborban általában a pak­si járás községeiből vannak úttö­rők. — Milyen létszámú a tábor? — Kezdetben ötvennél is töb­ben voltaik, most körülbelül har­mincnyolcán dolgoznak. Sok lányt hazavitt a szülő, mert fél­tette, vagy nyaralni utaztak. Debulay Mária elmondta, hogy a gyerekek egy kicsit nehezen rázódtak bele a munkába. Hete­dik, nyolcadik osztályosak, nem szokták meg a munkát és tűző napon dolgozni sem éppen a leg­kellemesebb. A legtöbbje azonban hamar belerázódott. ismeretanyag elsajátítása utál» kisdobosvezetők lesznek. összesen közel kétszáz úttörő vesz részt a képzésben, ahol min­den járás képviselteti magát né­hány gyerekkel. A hivatalos elne­vezés szerint kisdobos úttörőkép­zés folyik, tehát az úttörők ki­képzése a kisdobosokkal váló fog­lalkozásra. Katona László táborvezetó tájé- koztatása szerint a pajtasok elő­adásokat hallgatnak, gyakorlati foglalkozásokon vesznek részt. A kisdobosok vezetésével kapcsola­tos kérdéseket beszélik meg, meg­A délutánok- általában vidáman telnek. A táborban bőven van szó­rakozási, sportolási lehetőség. A napokban a rendőrségtől jöttek ki és oktató filmeket vetítve a helyes közlekedésre tanították az úttörőket. Az esős napokon és al­kalmasint délután, szellemi ve- télk'--,'+ rendeznek a brigádok között. A gyerekek napi „normája” négy láda, amiért bizonyos össze­gét fizet a gazdaság. Az úttörők a Nagv Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójának tisz­teletére felajánlották, hogy napi egy ládával többet szednek. Kisdobosvezetők Domboriban A Mátai Antal KlSZ-vezetökép- ző tábort két hétre az úttörők vették birtokukba. Vaiamennv* já­rásból jöttek ötödikes, hatodikos diákok, akik megfelelő képzés. tanulják egy-egy őrsi-, vagy raj­foglalkozás levezetését, A gyakor­latban a leendő úttörővezetők végzik azokat a feladatokat, ame­lyeket majd a kisdobosokkal kell elvégeztetniük. Az úttörők délelőttönként együttesen általános jellegű fog­lalkozásokon vesznek részt, dél­után pedig csoportonként raj­foglalkozásokat végeznek. A tábornak Kőszegi Márton személyében külön kulturvezető- je van, aki a szórakozásról, a sza­bad idő hasznos eltöltéséről gon­doskodik, természetesen a többi vezetők, pajtások segítségévei. A tervek szerint — azóta már biztos megvalósult — egy hajóki­rándulás keretében pénteken Du­naújvárosba látogatnak a pajtá­sok, ahol megismerkedtek a vá­rossal és nagyobb üzemekkel. Végül egy érdekesség: ide csak a legritkább esetben látogatnak szülők. Jó híre van a tábornak, szívesen elengedik a gyerekeket. Foto: Bakó Jenő D. Kónya József TÁBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents