Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-14 / 138. szám

*

4

TÖOf.í MEGYEI NÉPŰJS4.C

Tűin. június l t;

Divat vagy szükséglet ?

K

éhány éve — amikor a népi zene és az esti mese között bátortalanul elhangzott a rádióban egy-egy gazdaságpolitikai jellegű műsor, a, rádióhallgató automatikusan kikapcsolta a készüléket, — Kit érdekel a közgazdaság? — kérdezték —, Legfeljebb a szakembereket.

Aki ma fellapozza a rádióműsort, vagy megnézi a könyvesboltokban az új könyvek jegyzékét, egyre sűrűbben találkozik olyan előadásokkal, műsorokkal, könyvekkel, kiadványokkal, amelyek gazdasági életünk egy- egy területét, vagy általában a közgazdasági tudományok jelentőségét analizálják. Nem véletlen, hogy a napi- és hetilapokban is egyre több és egyre sokoldalúbb információ, cikk és tanulmány jelenik meg arról, mi a jelentősége a gazdaságpolitikában egy-egy változásnak. vagy mi a szerepe a statisztikának a gazdasági életben, milyen feladatok várnak a közgazdászokra.

Divatba jött a közgazdaságtan. A tudomány nagyon sok ágazata társul ahhoz, hogy a gazdasági kérdések nyilvános, szakszerű megvitatása nemcsak számszerűségben, hanem érdekességben is szolgálója legyen enhek a divatnak. A szakemberek mögé felsorakoztak a minden generációból való amatőr közgazdászok: az a lehetőség, hogy a gazdasági vezetés új módszerei tág teret nyitnak az önálló koncepcióknak, felszította a közgazdaságtan iránti érdeklődést. Évekkel ezelőtt szinte magától értetődőnek tartottuk, hogy baráti beszélgetésekben a munkával kapcsolatos reflexiók között szinte banálisán tért vissza a megállapítás: több szakértelem, több felelősségtudat, szubjektíve és objektíve nagyobb sikereket eredményezne az ország gazdasági életében. Mindjárt ötletek, javaslatok, példázatok is elhangzottak, szinte úgy tűnt, hogy ahány baráti kör, ahány fehér asztal, annyi ötletforrás, annyi hozzáértő szellem és kéz akad az országban.

Most elkövetkezett társadalmi életünkben az a történelmi pillanat, amikor intézményesen szabad utat nyitottunk azok véleményének, akik az országépítés bármilyen területén valami okosabbat, hasznosabbat, olcsóbbat tudnak kitalálni, létrehozni. Igen ám, de a közgazdaságnak, mint minden szaktudománynak szigorú törvényei vannak; múltja és jéíene, ágazatai roppant sok alágazatra bomlanak, igazán átlátni az egészet ma már a szakember sem képes, legfeljebb egy-egy területnek lehet jó ismerője. Aki tehát őszinte érdeklődéssel és a siker reményében óhajt változtatni bármit is saját, vagy mások munkamódszerén, óhatatlanul arra kényszerül, hogy nyitva hagyja a rádiót, megvásárolja a könyvet, meghallgassa a kiselőadást, ha gazdasági kérdésekről van szó. A divatot, amely az érdeklődés ''előterébe állította ezt a tudományágat, természetesen nemcsak az magyarázza, hogy kellő felkészültség nélkül úgyis hiába lenne minden cselekvésvágy. vagy az, hogy egyszerűen kíváncsivá lett az egész ország: miért olyan fontos tudomány a közgazdaság, hogy annyit beszélünk róla, miért olyan nagy horderejű valami a gazdaság új mechanizmusa.

E

z a kíváncsiság értékes kamatokat hozó tőke. Arra kell hogy inspirálja a társadalmi szervezetek munkásait: minél változatosabb, ötletesebb módszereket keressenek, hogy 'ejt a kíváncsiságot kielégítsék. Minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a messziről elvontnak és ezért talán érdektelennek tűnő közgazdaságtan közelről rendkívül izgalmas, érdekes, sőt néha drámai. Egy-egy szakterület képviselőjének beszámolója, vagy egy szociológiai kísérlet, tanulmány összeállításának a folyamata, metodikája, s végül eredményei felérnek néha egy kalandregény feszültségével — és meglepetéseivel.

KACSÁK A HALASTÓBAN

Lábunk előtt béka iramodik tartunk. Szarvasról vettük át ezt veszteségtől, hiszen eddig el sem eszeveszett ugrásokkal a tó felé, a tenyésztési módszert. Péti Já- képzeltük vol-na az ilyen, szabad és amint ’vízbe csobban, egy Ica- nos, az elnökünk járt ott. Az ön- ég alattr nevelést... És akkor is csa utánabukik. De zsákmány etetők méreteit is onnan hozták, egészen minimális volt az elhul- nélkül bukik fel újra. „Gondol” és a tsz-bognórműhely készítette lás, talán ötven. ha elpusztult. Az egyet, felkapaszkodik a víz felett, el őket. szeptember végéig össze- első szállítmányt — kétezret — karókon álló önetetőre, és ott sen hatvanötezer pecsenyekacsát miután elvitte a vállalat, utána

NÖTI ILONA ♦

lakmározik. Néhány másik követi a példát.* aztán újra vízbe toty- tyannak, kényelmes tempóban úsznak tovább.

Embert közelben nem látni, mintha csak sorsára lenne hagyva a tavon úszkáló sok ezer kacsa. Talán ott, a tó túloldalán álló házban...?

A ház mögött öregember permetez néhány tőke szőlőt.

— Hogy kik gondozzák, vigyázzák a kacsákat? Hát a fiam is. Éppen az előbb dőlt le egy kicsit pihenni, mert az éjjel szállítottak... Hanem tudják, hogy én ilyent még nem láttam... hogy micsoda gyorsan nőnek itt. ezek a kacsák— Mindjárt hívom a fiam,

— Pigler Jakab... Tulajdonképpen halászok vagyunk, Topa Ferenccel, Szigeti Jánossal és Hermann Sándorral, de a kacsákat is mi gondozzuk. Ha úgy vesz- szuk, nem csak munka, hanem szórakozás is, hiszen kint, vagyunk a szabad levegőn. A kellemetlen csak az ilyen éjjeli szállítás. mint a mostani volt Igaz, a sötétben nem lát a kacsa, mi sem sokat, de meg kellett dolgoznunk, amíg kétezernél többet összefogdostunk. Lent a gátnál dróthálót húztunk ki, oda hajtottuk őket négy csónakkal. Persze, egy csomó mindig visszamenekült. Csináltak is olyan lármát, hogy tán Tamásiba is behallatszott

— Nem lett volna könnyebb nappal?

— Dehogynem. De a vállalatnak az volt a kívánsága, hogy odaérjen a szállítmány a kecskeméti feldolgozó telepre, mire kezdődik a reggeli műszak. De meg

nevelünk fel, körülbelül hatezres csoportokban. Három hétig előnevelőben tartjuk, utána kerülnek ki a halastavakra. Itt vannaK egy hónapon keresztül, teljesen a szabad ég alatt, csupán tápot kapnak. A többit megszerzik a tóból, a környékén.

— A pecsenyekacsa-neveléssel tulajdonképpen kétszeresen hasznosítjuk a tavat. A hatvanötezer kacsa tisztán hoz legalább félmillió forint jövedelmet a szögyorsan jöttek a többiért. A miénk kedvéért leállították a szállítást máshonnan. Nem is csoda; 2,72 kiló volt az átlagsúly.

— Maguknak, halászoknak hogyan fizetődik ki ez a mellékfoglalkozás?

— Ezeregyszáz-ezerkétszáz forintot ezzel is megkeresünk havonta. Két kiló harminc dekás

vetkezetnek, ugyanakkor a höl- Súlyig darabjáért negyven fillért dankénti halhozam is több lesz kapunk, azon felül pedig külön a egy-másfél mázsával. súlygyarapodásért.

— A kacsa közismerten falánk A tamási Vörös Szikra váll alls vojt elégedve a vállalat, már allat— Nem károsítják túlságosan kozása új még a megyében, értiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiii>ii>i>*iiiiniiiiiiiHiiiiuia_

hető, hogy sokan érdeklődnek az eredmények iránt — viszont a hízott kacsához szokott fogyasztónak is új még a pecsenyekacsa. De az arra járó külföldiek is — talán éppen ők is fogyasztanak belőle — kíváncsian állnak meg a gonozdi halastavakat benépesíEgérfogó

módra

PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE

azért is, mert 2,68 kilós átlag- a halállományt? súllyal vitték el, ami nem is rossz — Nem, mert mindig olyan tó- eredmény, héthetes kacsákkal. ra helyezzük ki őket, amelyben Tamási és Iregszemcse között, a mar harminc-negyven dekás.

Vörös Szikra gonozdi halastavain va& nagyobb az ivadék.

Efestői látvány a sok ezer kácsa. — Es nem okoz veszteséget,

r — Még az erre járó külföldiek amikor 32 előneveloből a tóra ke- tő, rengeteg kacsa láttán, sis megbámulják, megállnak, fény- rülnek' lényegesen mostohább kö- A kezdeményezd — az eddi- jjjképezik — mondja Pigler Jakab. rülmények közé? giekből ítélve — bevált, az ered5— Beszédbe elegyedünk velük, — Nem.. Az elhullás jelenték- menyekkel méltán dicsekedhet- Smi meg dicsekedhetünk is. Ilyen télén. Pedig az első transzport nek a tamásiak; Még a külföldiek smég nincs a megyében... Pedig március elején került ki, hűvös, előtt is,

5 tulajdonképpen még a kezdetnél esős időben. Mi is tartattunk a BL

m

iiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiMiiiimmiiiiiuiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimuimiiiiiiiiiiii

— 193 —

S az sem árthat, hogy Skorzeny alakulatai közben felvonultak. A Vérmezőnél sorakoztak fel harckocsikkal, nehézfegyverekkel. Vte- senmayer nem mulasztotta el, hogy értesítse a kormányzót: készül az ostrom. Horthy erre hajlandónak mutatkozott arra, hogy német védelem alá helyezze magát. Miniszterelnökével és néhány bizalmi emberével átautózott a Várpalotából a Hatvany-palotába, Ott, ahol Szálas! készült a hatalom átvételére, a kormányzó most a hatalom átadásán töprengett. Felesége és menye nemsokára mellette voltak: ők ketten először a pápai nunciaturán kerestek biztonságos menedéket, de aztán követték a kormányzót.

Veesenmayer Lakatossal alkudott.

— A kormányzó a fia életének tartozik azzal, hogy aláírja a proklamáció visszavonását! — érvelt.

Lakatos bólintott, s azt kérte, csak bízzák rá a dolgot. Horthy nem fog ellenkezni, ha garantálják a fia életét. És igaza volt: a zsarolás sikerült. Horthy aláírta, amit a németek fogalmaztak, s amit Lakatos eléje tett. ..A ^ magyar nemzethez címzett október 15-1 kiáltványomat semmisnek nyilvánítom és megismétlem a magyar vezérkar főnökének a csapatokhoz intézett parancsát, amely a harc elszánt folytatását rendelte el. A súlyos •hadihelyzet megköveteli, hogy a honvéd hadsereg dicsőséges hírnevéhez méltóan védje hazáját. A jó Isten

— 194 —

vezérelje a honvédséget és Magyarországot a jobb jövendő útjára”.

Aztán ment vissza a Várpalotába, hogy összecsomagoljon. Utazik Németországba, ahol — ezt ígérték a németek —, viszontláthatja fiát, s a védóőrizetben fejedelmi bánásmódban lesz része. A kormányzói rezidenciát közben elfoglalták Skorzeny emberei. Rövid harcra került csak sor, a páncélosokat be sem kellett vetni, mindössze a palota kertjében volt rövid lövöldözés a testőrök, s az SS-ek között. A Skorzeny- fiúk azonnal otthon érezték magukat a palotában. Horthy, aki besáetett a fürdőszobába, hogy hűséges inasa segítségével «összecsomagolja a toalettcikkeket, meglepve látta, hogy fürdőkádja mellett éppen az ő fürdőköpenyébe burkolózik egy SS-legény.

Itt, a fürdőszobában kereste meg aztán Veesenmayer. Egy papírlapot vitt magával, amely a kormányzó lemondását és Szálas! kinevezését tartalmazta.

— Mi van a fiammal? — kérdezte Horthy izgatottan, a WC-kagyló és a fürdőkád között.

Veesenmayer maga sem tudta, hogy pontosan hol van a kormányzó fia. A kis Horthy ekkor már Mauthausenben ült, a különfogda-épület- ben, magáncelléban. A , szomszédos cellában Badoglio marsall fiát őrizték, akit ugyancsak zsarolási szándékkal hurcolt el a Gestapo. Mégis, Veeesenmayer magabiztosan válaszolt:

— 195 —

— Az Ön fia ügyét, legfelső helyen már eldöntötték. .. Ö holnap csatlakozni fog fő- méttóságod különvonatához Linzben, vagy Bécsben. Természetesen csak akkor, ha fő- méltóságod aláírja ezt az okmányt.

Horthy tollat fogott. Sebtében futotta csak át a papírlapot, amelyet a német követ alá akart Íratni.

„A magyar törvényhozás két Háza nagyméltóságú elnökéhez!

A magyar Országgyűlésnek kormányzói üdvözletem!

A magyar történelem súlyos és nehéz órájában ezennel kinyilatkoztatom azt az elhatározásomat, hogy a hadvezetés eredményes folytatása és a nemzet belső egysége és összefogása érdekében kormányzói tisztemről lemondok és a kormányzói hatalommal kapcsolatos minden törvényes jogomról. Egyidejűleg Szálasi Ferencet a nemzeti összefogás kormányának megalakításával megbízom. Kelt Budapesten, 1944. évi október havának 16. napján. Horthy”.

A kormányzó alákanyarította az iratra a nevét. . Veesenmayer máris távozott, sietett vissza a német követségre, hogy átadja az iratot Szálasinak és minisztereinek.

A nyilasvezér hálásan szorongatta a német urak kezét.