Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-14 / 138. szám
Í9ffí. juntas Ti. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 SZABADULT: 1966-BAN 99Ha volt pofám megcsinálni,..66 3. (T. S. 26 éves szakmunkást a bíróság lopásért 'és jogtalan használatért másfél évi szabadság- vesztésre ítélte. A jegyzőkönyvekből ki lehetne deríteni hogyan, s hol követte el a bűncselekményeket. Bennünket nem ez érdekelt. T. S. jó magaviseleté miatt feltételesen, korábban szabadult a börtönből. Egy év telt el azóta.) A művezetőnek szándékosan nem mutatkozom be. — T. S.-t keresem. — A Sanyit? — T. S.-t. — Milyen ügyben? — Beszélnem kel-1 vele. A művezető bekiáltja. A vezetéknevén hívja, holott az előbb Sanyit kérdezett. Huszonhat éves. A személyi adatai, és minden, amit hivatalosan meg lehet tudni, itt van a noteszomban. A notesz becsukva fekszik az asztalon. A fiatalember tétován áll meg az ajtóban. Mindenki meglepődik, ha munka közben váratlanul hivatják. '— Engem? A művezető felém bólint, aztán mint aki már tudja, miről lesz szó, a fiúhoz. — Ha végeztél, keress meg. • A zavart cigarettával oldjuk fel. Rágyújt. — Tessék — mondja várakozóan. A hangsúlyból érteni: nem tudja miről lesz szó de nyugodtan várja a kérdéseket. Nehéz kérdezni. Ö van fölényben, hiszen nekem kell nagyon pontosan, vigyázva körvonalaznom, mit is akarok tőle megtudni. — Azért sejtettem, hogy erről lesz szó — mondja'majdnem mosolyogva. — Miből? — Nézze. Miért keresne engem a munkahelyemen egy idegen? És mire gondolhatnék, ha valaki keres? — Egy éve már, hogy szabadult. — Több. Nekem nagyon mesz- szinek tűnik. — Sokszor vetették a szemére? — Senki. Egy árva szót sem szóltak. De hiszen nem is kellett. Elég volt csak a képükre nézni. — Szülei? — Erről nem akarok beszélni. Apám csak azt mondta, inkább őt csukták volna be. — Nős?, — Vőlegény vagyok. Úgy tervezzük, majd egy év múlva házasodunk össze. Addig gyűjtöm a pénzt. 1 — A menyasszonya tudja? — Nem lehet másképp. Mindkettőnknek rossz lett volna. Na meg, ha én letagadom, elmondja más. Jók az emberek. Alig észrevehetően elhúzza a száját. Ilyenkor kicsit cinikusnak érzem. — Vannak barátai? — Persze. Mások mint... tudja, előtte. Úgy van az, hogy volt aki engem nem akart megismerni, volt akire meg én nem voltam kíváncsi. Hát most mások a barátaim. — Szokott mesélni a börtönről? — Nem. És magának se fogok! Ha valaki kíváncsi, ülje le a másfelet. Pedig ezt kérdezték. No nem rögtön utána, úgy fél évvel később. Nekik is csak azt mondtam. Most már, nem igen jut eszükbe. — Mióta dolgozik a vállalatnál? — Egy éve. Utána mindjárt ide jöttem. Megmondom azt is. nem a magam jószántából. Pestre akartam menni. Jó szakmám van, szépen megéltem volna belőle. És ott nem ismer senki. Aztán mégiscsak maradtam. Most már elismerem, apámnak volt igaza. Azt mondta, ha volt pofám megcsinálni, akkor ahhoz is legyen, hogy itt maradjak. IVÍeg a rendőrök is ezt mondták. Mert ami igaz, igaz, tulajdonképpen nekik köszönhetem, hogy el tudtam helyezkedni. Azt meg magamnak, hogv még egy év után is itt vagyok. Nyugodtan, tömör mondatokban beszél. Az arcán hiába keresek indulatot. Magában nagyon sokszor tisztázhatta már, amit elmondott. Csak a szemét nem emeli fel egészen. A cigarettát nézi, az asztalra dobott, félbehajtott újságot. Az újságról jut eszembe. — Szokta, olvasni? — Minden reggel megveszem. A Népszavát szeretem a legjobban. Főleg a sport érdekel belőle. De vannak benne néha nagyon jó dolgok is. — A bűnügyi híreket is elolvassa? — El. Mindig látok benne egy csomót. Sokan vannak olyanok, amilyen én voltam, azért néha jó olvasni, hogy mással is előfordul. — Káröröm? — Nem. Csak tudja, a bajban is jobb, ha nincs egyedül az ember. Könnyebb a lelkének. A művezető a kalyiba közelében ácsorog. Amikor elbúcsúzom a fiatalembertől, ő is odaköszön. Amint kievickélek az útra, megint látom őket. Egymás mellett állnak, s néznek utánam. . Talán azt latolgatják, bogy mi van. ebben érdekes. (Folytatjuk) Fertői Miklós— D. Kónya József Tovább a megkezdett úton Év végi mérleg a fiúkollégiumban i Iskolaidőben ötvenöt fiú alkot közössé1--- ---------------- get a szekszárdi fiúkollég iumban. Testi táplálékkal megfelelően ellátják őket: dicsérik a kosztot, szeretik a gondnok nénit, a szakácsnőket, mindenkit, aki az élelmükről gondoskodik. Rekordot állítanak fel gombócevésből, de nem vetik meg a főzeléket sem. A testi táplálék tehát a kollégiumban, ahol 140 személyre főznek, kitűnő. A szellemi fejlődésre azonban néhány évvel ezelőtt nem fordítottak túlzott gondot. Talán a fiúk művészeti nevelése nehezebb is, mint a lányoké, akik gyorsabban lesznek művészetkedvelők, fogékonyabbak a humán tárgyak iránt is. Az életkor, amely az itteni diákok legfőbb jellemzője, mégis elengedhetetlenné teszi egy lelkiismeretes nevelőgárda számára, hogy megkísérelje, ebben a képlékeny időszakban nyissa meg a fiatalok szemét a művészet belső értékei felé. A tanév befejezése után elkészülhet a mérleg, mit jelentett az elmúlt év a fiúk fejlődésében? Bár idejük túlnyomó többségét itt töltik, a tanulás és a sport mellett nem marad sok felesleges órájuk. Év elején tehát kézről kézre járt a fiúk között egy kérdőív, ahol különböző témakörökből kellett választaniuk, hogy miről szeretnének az év folyamán előadást hallani? Az így összesített statisztika elég meglepő. Azt hinnénk, hogy a zenekedvelő ifjúságot érdekli a dzsessztörténet, vagy szívesen hallanának egy irodalmi vitát kedvenc írójukkal, de nem így van. Alig ketten-hárman jelzik efféle érdeklődésüket, az 55 közül. Koruknak megfelelő kalandos kedvük nyomait már több felé felleljük. Szinte kivétel nélkül érdeklődnek a hadtudomány története után. De, hogy a mindennapi élet fontos kérdéseivel szemben sem közömbösek, azt bebizonyítja egy másik számadat: 27 fiatal szeretne haliam tájékoztató előadást az új gazdasági mechanizmusról. Nyíltak és őszinték a válaszadásban, ez arra enged következtetni, hogy jó talajba hull majd az elvetett mag. Nézzük meg, hogy mi valósult meg az év eleji tervekből. Kiderül, hogy minden nagyobb érdeklődést kiváltó témakörből megtartották az előadást. A huliganizmusról, az ifjúsági bűnözés okairól például, dr. Kunczer Jenő beszélt a fiúknak, lebilincselően, érdekesen, felhasználva bírói tapasztalatait, és rávilágítva ennek a jelenségnek kiváltó okaira is. Híres világutazók, a hírközlés története, hadtudományi ismeretek, a nemiség problémái, irodalmi est, külpolitikai tájékoztató, beszámoló az új gazdasági mechanizmusról, csak a témaköröket sorolom fel, amelyekből minden hónapban megtartottak egy-egy előadást. Az ismeretterjesztés azonban csak egyik részterülete az ízlésnevelésnek. Annyiból fontos része, hogy úgy kelti fel az érdeklődést bizonyos kérdések iránt, hogy szórakoztatónak érzik, nem megterhelésnek. A kollégium diákjai azonban rendszeresen járnak moziba is, megvitatják a filmeket, és érdekli őket a múzeum is, ahová egyénenként is elmennek, nem csak a közös látogatáskor. Pártái Gyula, a fiúkollégium igazgatója, a kőlnoly zene rajongója. Minden egyes hangversenyre kisebb csoportot visz magával a tanulókból, előadás előtt beszél a bemutatásra kerülő zeneműről, szerzőjéről. így szeretteti meg eleinte szűk, de egyre táguló körrel a komoly zenét. Ha sokan nem is értik, de egyre többen fogadják be a gazdagon áradó dallamok szépségét, és így érkezünk el egy újabb számottevő lépéshez, a művészeti nevelésben. Nem hagyható említés nélkül az a kísérlet, amelyet egy hónappal a tanév befejezése előtt indítottak. A legnagyobb tanulószoba falait kis kiállítás díszíti, tárlat a Tolna megyei festők műveiből. Minden hónapban más művész rendez majd bemutatót itt a képeiből, és a fiatalok meg is vitatják: kinek a képe tetszett jobban, melyik kép, miért nyerte el tetszésüket? I Belülről érteni meS a szépséget, vagy 1 elültetni a szépség, a művészetek iránt fogékony 14—18 éves korú fiúkban az érdeklődést, a megismerés vágyát, ez a legfontosabb célkitűzése a nevelői testületnek. Diákjaikkal barátságos szellemű, szókimondásra késztető légkört alakítottak ki, csak így lehet megfelelő alapja, jövő évi terveiknek, mert a megkezdett úton haladva akarják továbbfolytatni munkájukat a fiatal nevelők: Péter Mihály, Turcsányi György és Török Béla. MOLDOVÁN IBOLYA A mázai bánya megszűnésével a Bonyhádi Vasipari Ktsz telephelyet; létesített a bányaépületekben. Harminchétén dolgoznak a galvanizáló részlegben, ahol saját termékeik galvanizálása mellett bérmunkákat is vállalnak. A képen Mórócz Józsefné és Boros Jánosné. A lakatosrészlegnél kerítés, vasajtó, vaságy, és sok egyéb más készül. A volt bányászok most azokon a gépeken dolgoznak, amelyek már a bányaüzem működésekor is itt voltak, Az üzemben készült lámpafoglalatok számára az asztalosműhely készít speciális szállítófiókokat. A képen Steib János, Radies Janos né és Katies Jánosáé. Kósa Katalin, Simon Sándorné és Dobóka Antalné százezerszámra készíti a kohászatban használatos radee-lemezekeU \ I
