Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-13 / 137. szám

4 fÖÍM SfEc?Ef NEPŰJSIC TinP:. június tí: Gáncs nélküli keresztes lovag +-,1?aíri15rjében döntő szerepet tort szoros szálak fűzik a bonni tott Dodd szenátor egyszerűen töltött be anyja, a. volt tanítónő, revansistákhoz. kijelentette: életében a politika _■1 egyszerűen csak beszél- a mama megtanította fiát be- és a mindennapi élet oly szoro­á1íítva c„ir1„w,ik0n>rhaaSZ!a ra szélni> de arra úgy látszik, már san összefügg, hogy képtelen el­. ,, , . sz°nokolm is megtani- nem tanította meg, hogy mikor választani politikai kiadásait szé­keli megállni. Egyszer, amikor mélyi kiadásaitól, már nem talált ürügyet soron a tettenért szenátor működé­sének skálája meglehetősen szé­lesnek bizonyult. Százezer dollá ros lopások mellett nem vetette meg az apró ügyeket sem. Dodd, tóttá a kis Tomot. Amikor a kis Tom felnőtt, a tekintélyes Thomas J. Dodd sze- következő szovjetellenes filippi. nátor lett belőle. Anyjától örö- kajára, elhatározta, hogy meg- költ kellemes- külsejéhez évekkel javítja a szenátus mun- az ezüstös haj járult, ami renh- káját. Ragyogó, állanapol­kívül ülik egy szenátorhoz. Be- gári felelősségérzettől áthatott mint a be'lbizüőnsági ^bizottság szedkeszsege sokszor igen jó beszedet mondott, amelyben ke- elnökhelyettese, többször mondott szolgaiatokat tett. így például menyen szemtol szemben bírálta lángoló beszédet arról, hogy a 1950-ben amikor MacMahon sze- a szenátorokat, - mind a köz- televízió hatására növekszik a nator választási hadjáratában te- tarsasagiakat, mind pedig a de- gvermekhűnözés az Favesíilt Ál vékenykedett, ékesszólása oly el- mokratákat - amiért a kapitó- famokban. Feltehető, hogy ennek lenallhatatlan volt, hogy a de- bumi dombon nem munkalkod- a probiémának alaposabb és mokratak 1952-ben egyenesen nak elegetanep javán Amel- mélyrehatóbb tanulmányozása kenyszentettek, jelöltesse magát lett vagyok, hogy a szenátus tob- késztette a Metromedia TV Sta­a kongresszusba. bet ülésezzen - dörögte a széna-- tions ajándék készülékének el­tör. - Dolgozzunk szombaton- fogadására. Menetközben leállí­Négyéves képvisel ősködés_ után ként, dolgozzunk esténként Thomas Doddot szenátorrá va !” Ki­tűnően megírt és elmondott be­tották az albizottság vizsgálatát lasztották. Attól kezdve neve nem Izédéit'^SaVnnT a"hätiTlerön" e társaság üzelmei iránt Hama* kerül, le . „.pH,„ok ha.lbj.l- ÍST-m7‘SS.S£ 'S? SZ rol. Errol ter™.z,Ksen el.^or- l k Ml«*,,».ho» Dodd S,e­nator igen ritkán vesz reszt a követté nevezteti ki szenátus es a bizottságok üléséin. Egyébként nem ez volt az egyetlen és a legkomolyabb bot- Thomas J. Dodd kitűnt szov- rány, amely nevéhez fűződött. ban ő maga gondoskodott, mert az volt az elképzelése, hogy kom- munistaellenességgel lehet leg­jobban karriert csinálni. jetellenességével még az Egyesült Amikor Dodd, erejét nem kí- Államok szenátusában is. Amikor mélve, hadakozott a szenátusban pedig — egyik hívének szavai a külföldi cipők behozatali vám­szerint — a békés együttélés hul­lámai már Washington falait nyaldosták, Dodd szenátor szilárd volt, mint a cövek. Nem volt . olyan szovjetellenes kampány, amelynek szervezésében, vagy le­folytatásában nem lett volna ré­sze. A Reader’s Digest című amerikai folyóirat, amely egy di­csérő karcolatot írt a szenátor­ról. Connecticut állam keresztes lovagjának nevezte. A Human Events fasiszta szennylapocska részleteket közölt előadásaiból, amelyeket a kor­mányzók konferenciája mellett hadjáratok finanszírozása végett tarifáinak csökkentése ellen, ki­derült, hogy beszédét olyan ci­pőben mondja, amelyet az ame­rikai Goodyear Tyre and Rub­ber, cég ajándékozott neki. Ezek­ben a cipőkben járt egész csa­ládja. De a villám csak ezután csa­pott be. Pearson és Anderson wa­shingtoni újságírók anyagokat publikáltak, amelyekből kiderült, hogy a connecticuti keresztes lo­vag nem egészen tiszta kezű. Ab­ból a négyszázezer dollárból, amit 1961—65-ben a választási működő kormányzóhelyettesi is­kolán tartott. Ez az iskola a hi­degháború kérdéseiben való jár­tasságra oktatta „növendékeit’'. Dodd szenátor kommunistael- lenessége logikusan párosul a fa­sizmussal és a fasisztákkal ^való rokonszenwel. Drewn Pearson amerikai újságíró 1964-ben azt bíztak a kezére, 175 ezer dollárt egyszerűen csekkszámlájára Íra­tott. A többi pénzből 150 ezer dollárt költött — két magánházá­nak tatarozására és nyaralni ment a feleségével. Doddnak most már nem kel­lett gondoskodnia népszerűsítésé­ről. A lapok anélkül is oldalarát magát, gyöngysort ajándékozott Thomas J. Dodd szenátor nejének. Annak idején az Egyesült Álla­mok egyik kimagasló elnöke, Thomas Jefferson a következő­ket mondotta: „Nem vettem ész­re, hogy az emberek becsületes­sége a gazdagodásuk arányában növekedne.” Bizony, nem lehe­tett ezt konstatálni Doddnál sem. A feltárt üzelmek is elegendők ahhoz, hogy a connecticuti ke­resztes lovagra rásüthessék a sik­kasztó, a csaló, a megveszteget­hető bélyegét. Más ilyen lelep­lezés után régen visszavonult vol­na szűkebb hazájába, ö azonban nem. A szenátor folytatja tevé­kenységét Washingtonban, sőt, amint hallatszik, újabb keresztes­hadjáratra készül a kommuniz­mus ellen. B. KARPOVICS ' az APN hírmagyarázója írta róla, hogy Franco egyik ki- szenteltek neki, hírül adva a vál- magasló híve az Egyesült Álla- íalkozó szellemű szenátor újabb mok kongresszusában. A szená- „hőstetteit”. Ám a falhoz szorí­uiiiiiiimmiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiitiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiuo A PINCEHELYI VEGYES­IPARI KTSZ közületek és a lakosság részére rövid ha­táridőre vállal VILLANYSZERELÉSI ÉS SZOBAFESTŐ-, MÁZOLÓ­MUNKÁT. _________________(153) E gérfogó módra Villanymotorok tekercselését nagy kapacitással rövid ha­táridőre vállalja a Tamási Vegyesipari Ktsz. (136) PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE T A pártnak élnie kell Rózsa Ferenc halálának 25. évfordulójára „Ha elfognak, inkább vá­laszd a halált, mint hogy áru­lóvá légy. Ha gyötörnek is... mindig arra gondolj, hogy a pártnak élnie kell.” Nagy mű­veltségű mérnök, jó tollú új­ságíró, kiválóan képzett kom­munista. nagyszerű tanító hit­vallása volt ez. Rózsa Ferencé. Életútja azoknak a két vi­lágháború között élt kommu­nista f orradal már oknak a sor­sa, akik polgári családból in­dulva jutottak el a munkás- osztályhoz, a marxizmushoz. Gimnáziumot végzett. Tizen­nyolc évesen művelt, nyelve­ket beszélő, irodalmat értő, ze* nét szerető fiatalember, 1924- ben indult Németországba, hogy mérnöki diplomával tér­jen haza. Ekkor került kapcso­latba a német munkásosztály- lyal, a marxizmussal. És köz­ben kiváló eredménnyel vé­gezte el a műszaki egyetemet. Itthon egy nagy építkezés mérnöke lett. Kapcsolatot^ te­remtett a munkásokkal, " irá­nyította mozgalmi munkáju­kat, harcra nevelte őket, helyt* állásra. Később a Kommunista című lap szerkesztő bizottságában dolgozott, s 1940 végén tagja lett a KMP Központi Bizott­ságának, majd titkárságának. ' A kort. amelyben élt, nem nehéz felidézni, sokan emlé­keznek rá. Európában és az egész világon gyorsan követ­ték egymást az események. A -hitleri Németország, Európa és a Balkán villámháborús le- rohanása után, a Szovjetunió ellen fordult, Idehaza a kommunistákra hárult a féladat, hogy rámu­tassanak az őrült pusztításra, hogy élesszék a nép lelkiisme­retét. Rózsa Ferenc sok más kommunistával, harcostársával együtt illegalitásba kénysze­rült A fasiszta propagandával szemben az illegális kommu­nista párt sajtó nélkül állt. Pedig az igaz szóra, a nyom­dára nagy szükség volt. Szinte a lehetetlenre vállalkoztak, azok, akik dacolva a határta­lan terrorral, 1942. február 1- én kiadták az illegális Szabad Nép-et. A lap létrehozásában és megszervezésében Rózsa Fe­renc szerkesztőnek jutott a legnagyobb szerep. Hitével, helyzetismeretével, nagy elmé­leti felkészültségével az ese­mények lényegét ragadta meg. A háborús kalandorpolitikával szemben a demokratikus erők mozgósítását tűzte célul. 1942. június 1-én, tízéves il­legális pártmunka után a rendőrkopók kezére került. Kegyetlenül megkínozták, de nem vallott. „Ha elfognak, in­kább válaszd a halált, mint, hogy árulóvá légy...” Testét összetörték, de hite megingat­hatatlan maradt. Bízott a sza­bad Magyarország megszüle­tésében. Halálának 25. évfordulóján arra az emberre, arra a kom­munistára emlékezünk, akinek eszméi lelkesítik a „proletár utókort”; a szocializmus híveit és harcosait. H, M. Minden ozorai megkapja faluja történetét Ozorán több évtizedes hagyó- Zsigmond elkészítette a falu rö- mánya van a helytörténeti ku- vid történetét, amit sokszorosít- ta tás nak, mely sok új adattal va minden ozorai lakos megkap, gazdagította már a megye egyik A falu más formában is igyek- legrégibb és leggazdagabb múltú szik ápolni a gazdag hagyo- községének ismeretét. A faluban mányt. A művelődési ház öttagú ma is elevenen él a hagyomány, fotoszakköre most 72 kockából aminek egyik jele az is, hogy ok­tóber 7-ét, a 48-as diadal napját all° diafllmet keszit Ozora mu‘ a falu ünnepévé tették. Ilyenkor, emlékeiről, nevezetességeirőlj minden évben, iskolai szünet amit előadások illusztrálására van, a diákok pedig közösen ki- fognak felhasználná, de szeret- rándulnak az úgynevezett Tábor­dűlőbe, a szabadságharc neveze­tes csatájának színhelyére. nék, ha sikerülne országosan is elterjeszteni. Most újabb, másutt is köve- A színes felvételek egy része tésre érdemes kezdeményezés már elkészült, s úgy tervezik? született Ozorán: a művelődési hogy augusztusban be tudják ház felkérésére Pintér Endre mutatni a teljes sorozatot SiiiiimiiiiiimiiiiiimiiijiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiitiiiiiiiimiiiiiiimmiiiimiiiiiiimiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiimiifiHiiiiii — 190 — — Ez hitszegés! Megszegése a szövetségi hű­ségnek! — folytatta még mindig magából kikel­ve Horthy. — És nem az első eset, nem is az egyetlen a német—magyar viszonyban. Eseteket sorolt, amikor Hitler nem úgy bánt vele és országával, mint ahogy ő azt, mint hű­séges szövetséges a hűséges szövetségestől joggal elvárhatta volna. — Fegyverszünetet kötök! — jelentette ki Veesenmayernak, kissé felemelt hangon, hogy jól hallja a kulcslyuknál hallgatózó menye. Horthy Istvánná gondosan már jó előre levette a cipőjét. Most, hogy ez a mondat elhangzott, elosont a kulcslyuktól, s telefonált a Rádióba, Hlatky Edének, akinél ott van a proklamáció. Most bár be lehet olvasni. A meny mór nem hallotta, amint apósa ígéretet tett Veesenmayernek, hogy fogadja Rahnt, igaz, hozzátéve, ez a beszélgetés sem változtathat elhatározásán. Fél egy után be is olvasták a proklamációt. Egy szó sem esett benne a fiatal Horthy letar­tóztatásáról, a proklamációt még előző nap fo­galmazták. Azért a kormányzónak enélkül is módja volt, hogy a németektől elszenvedett jó néhány sérelmet felsoroljon: — Szomorúan kell megállapítanom, a német birodalom a szövetségi hűséget a maga részé­ről velünk szemben már régen megszegte. Miközben a proklamáció elhangzott, Horthy — 191 — Rahnnal tárgyalt. Aztán gyorsan berekesztette a koronatanácsot. A család tagjaival ebédhez ült. Az ebédlőasztalnál ott árválkodott a fia meg­ürült helye. Ö már' egy rabszállító kocsi uta­saként Bornemissza Félixszel együtt úton volt Bécsből Mauthausen felé. Skorzeny fent, a Golf-szállóban Foelkersam- mal vázlatok, térképek fölé hajolt. Az utolsó si­mításokat végezte a Vár elfoglalásának tervén. Höttl Winkelmannál tartózkodott: az SS-főha- diszálláson csörögtek a telefonok, futárok jöttek- mentek, mindenki tele volt teendőkkel. A nyi­las hatalomátvétel jó előre elkészített tervét hajtották végre. Estére mór nyilas indulókat közvetített a Rádió, kilenc után pedig beolvas­ták Szálasi hadparancsát is. Azt, amit Ver- bőczy utcai magányában szintén előkészített a nyilasvezér. Szálasi már a német követségen hallgatta a saját rádiószózatát. Winkelmann vitte át az SS főhadiszállásáról. A Gestapo-tábomok délután a Bérc utcából az Úri utcába helyezte át rezi­denciáját. Ott, Veesenmayer szeme láttára és füle hallatára intézkedett, hadd lássa a biro­dalmi megbízott, hogy ki irányítja az eseménye­ket! Lakatos és Henney, a külügyminiszter igaz, nem Winkelmannal, hanem Veesenmayerral és Rahnnal tárgyalt. Alkudoztak. 1 f — 192 — — Bocsássák szabadon a kormányzó fiát, és akkor a magyar csapatok további intézkedésig nem teszik le a fegyvert! Veesenmayerék halogató választ adtak. Min­denesetre most már a birodalmi megbízott is látta, hogy a kormányzó fiának elrablása nem volt olyan rossz húzás. Nagy adu ez a kormány­zó ellen. Csengett a telefon — Ribbentrop telefonált. Rahnt vonta felelősségre a kormányzói prok­lamációért. Azt követelte, hogy azonnal tar­tóztassák le a kormányzót. — Horthy admirális velem» szemben nagy megértést és előzékenységet tanúsított — igye­kezett őt megnyugtatni Rahn. — Mi biztosan meg fogunk egyezni vele, kérem, bízzék ben­nünk. Rahn már biztos volt abban, hogy a kor­mányzó beadja a derekát. Hiszen Lakatosék ajánlatából félreérthetetlenül kiderült, hogy Horthyt és embereit már semmi más nem ér­dekli, mint a kormányzói család, s a saját sor­suk. Rahn akár már most is egyezséget köt­hetett volna Horthyval: a kormányzó bele­megy mindenbe, amit a németéit akarnak és cserében visszakapja a fiát, de úgy gondolta, jobb, ha még egy ideig puhul az örvgúr. Egy éjszaka, amit a fiáért való aggodalomban tölt el, nem árthat az alkunak. '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents