Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-13 / 137. szám

1867. június i s.

TÖLSTÄ MEGYÉT KÉPÚJSÁG

5

SZABADULT: 1966-BAN

„Jobb erről nem beszélni..

2.

(M. L. 30 éves géplakatost a bíróság társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett, lopás bűntettéért kétévi szabadságvesztésre ítélte. M. L. először került összeütközésbe a törvénnyel. Büntetése egy részének letöltése után feltételesen, egy évvel ezelőtt szabadult.)

Nem szívesen hagyja ott a gépét munkaidő alatt. Nem akar lemaradni a többitől, nehogy azt mondják, már megint a „sittes”. Művezetője tájékoztat így, aki adminisztrátorát küldte érte.

— Kezdetben, mikor az üzembe került, néhány brigád beli fiatal sittesnek nevezte — mondja. Közbe kellett avatkozni, nehogy kiközösítsék.

M. L. közben megérkezik. Félénken, szinte alázatosan kérdi miért hivatták. Haja ' két oldalán deres sáv tanúsítja, az élet nehéz iskola. Bátortalanul beszél, néha- néha összerezzen. Nem szívesen emlékezik vissza az egy évvel ezelőtt végeszakadt időszakra.

— Szeretném kitörölni em’éke- zetemből azt a másfél évet. de sajnos nem megy. Beletemetkezem a munkába, szinte senkivel sem érintkezem a napi nyolc óra alatt. Mégis úgy érzem, mintha dolgozótársaim szeme állandóan rajtam lennel

— Tudom, a múltat nem kellemes felidézni. Mégis, nem mondja el, hogy történt a szerencsétlen eset?

— Dunaújvárosban dolgoztam, ott is laktam kislányommal, feleségemmel. A kislány sokat betegeskedett, feleségem éppen ezért nem is *t,udott dolgozni. Egyik ősszel elhatároztam, megkönnyíteni otthon a téli fűtési munkák fuserálok egy olajkályhát. Beszereztem az anyagot, de sok mindent nem tudtam megvenni az üzletekben. Néhány kellőket kihoztam a gyárból. Nem vették észre. Néhány ismerősöm is látta, tapasztalta, hogy az általam készített olaj kályha milyen nagyszerűen működik. Kérték, nekik is csináljak, megfizetik. Sajnos belemelegedtem. Az üzemben észrevették. Másfél év, és a még mindig érezhető kellemetlenség lett a vége.

is megbélyegzett embernek tartják? Dolgozótársai nem így nyilatkoznak. Szerintük M. L. csupán beképzeli magának, hogy ferde szemmel néznek rá.

— Igaz, hogy kezdetben zúgolódtunk, nem akartunk beleegyezni, hogy egy priuszost rakjanak közénk — mondja az M. L. melletti gépen dolgozó fiatalember. — De aztán megbarátkoztunk volna vele, ha ő is akarta volna. Úgy dolgozik, mint egy gép. nagyon jól viselkedik, de a közösséget nem szíveli.

— Megpróbáltak közeledni hozzá?

— Miért mi közeledjünk, ő jött ide, neki kell keresni a kollektívát, a barátkozást — vág vissza az előbb szóló fiatalember. Egyikünk se volt bűnöző... Különben jobb, ha nem szólok egy szót sem.

— Most már tudom, nagyon helytelen volt, hogy nem foglalkoztunk többet vele — kapcsolódik a beszélgetésbe a művezető. — Ebben én is hibás vagyok. Megelégedtem azzal, hogy M. L. •jól dolgozik, de azzal már nem törődtem, hogyan illeszkedett bele a kollektívába. Tudom, hosv idejövetelekor ellenséges hangon fogadták, állandóan sittesnek titulálták. Ékkor közbeléptem, úgy gondoltam, ezzel elintéződött minden.

Pedig tulajdonképpen semmi sem intéződött el. M. L. ugyanolyan számkivetett a társaságban, mint azelőtt volt. Csupán annyi a különbség, hogy nem „becézik”, de látva igyekezetét, inkább kihasználja a brigád néhány meggondolatlan fiatalja.

Ebédszünetben ismét találkozom M. L.-el. Nappal szemben, a betonra telepedett. Élvezi a mostanában oly fukar napsugarakat. Amikor meglát, felugrik és mint, akinek sürgős dolga akad, elsiet. Utánaszólok:

— Még van vissza húsz perc az ebédidőből. Vagy sürgős dolga akadt?

— Nem..! Nem mondhatnám.

Ráérek.

— Esténként mivel foglalkozik, hova jár szórakozni?

— Ä' 'Bartinában lakom albérletben. Van egy kül önbejáratú szobám, nemigen mozdulok ki

onnan. Hova is mennék? Egy hónapban egyszer elmegyek moziba. A bort, meg a sört nem szeretem, így a kocsmákat is köny- nyen nélkülözöm. Inkább olvasgatok, meg levelet írok.

— Kinek?

— A kislányomnak.

— Mikor látta utoljára?

— Sajnos már nagyon régen. Mikor kiszabadultam a börtönből, meglátogattam. Talán ez volt életem legkellemetlenebb pillanata. Míg benn voltam, feleségem belenevelte. hogy az apja egy börtöntöltelék. Nem is nagyon akart velem szóbaállni. Mondja, mit lehet ilyenkor csinálni? Akármeny. nyíre igyekszem, nem tudok igazi emberré válni, olyanná, mint régen voltam.

— Miért nem közeledik kollégáihoz?

— Én csak sittes maradok nekik, nem tudnak elszívelni közelükben. Van itt Szekszárdon két ismerősöm, de velük kerülöm az érintkezést. Együtt voltam velük a börtönben, nem hozzám valók.

M. L. élete egyszer zátonyra futott. Egy éve azonban visszanyerte szabadságát, mindent elölről kezdett. Közhelynek hangzik a közmondás: minden kezdet nehéz. Az ő esetében azonban még nehezebb. Nehezebb, mert többet kell bizonyítani, a munka terén és a magánéletben is. És az utóbbi a nehezebb.

Lelkileg megtört ember, aki természeténél fogva is nehezebben illeszkedik be a kollektívába. Mindenkiről azt hiszi, hogy csak véle foglalkozik, és megvetéssel beszél róla a háta mögött. Nem közeledik kollégáihoz, mert biztosan tudja, hogy nem fogadják be. Ennek ellenére a maga módján igyekszik, hogy újból megbecsült tagja lehessen a társadalomnak. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha változtat eddigi zárkózott modorán, többet keresi kollégái társaságát, akiknek viszont elesett munkatársuk felemelésében többet kell vállalniuk.

(Folytatjuk)

Fertői Miklós— D. Kónya József

Amíg az új elkészül

Korszerűsítik a szekszárdi régi benzinkutat — Szuperbenzin — Félautomata keverökút

A szekszárdi benzinkúttal kapcsolatban az emúlt évek során lapunkban is több bírálat jelent meg. Változás azonban nemigen történt. Elkészült az ÁFOR kut- kombinátjának terve, de azt majd csak az autó-szervízüzemmel egyidőben építik fel. így addig is várhatóan sorban állás után lehet benzinhez jutni a szekszárdi kútnál. Az idegenforgalom növekedésével a kút nem tudja az igényeket kielégíteni. Legutóbb Szekszárd város végrehajtó bizottsága is foglalkozott az üggyel. Az ÁFOR illetékeseit kérték mielőbbi intézkedésre.

A napokban érkezett meg a válasz az ÁFOR-tól. Eszerint függetlenül az új kútkombinát építésétől, a Szekszárd központjában lévőt korszerűsítik. A jelenlegi kész-keverékes tartályt, a nyári idegenforgalmi szezonra szuperbenzintöltésre használják fel. így a turistaforgalmat, illetve a város környéki igényeket ki tudják majd elégíteni, a

Új zöldségüzlet a

Dombóvár község zöldség-gyümölcs- és baromfiellátásának megjavítását szolgálja a május 24-én megnyitott új zöldségesbolt a dombóvári piacon. A so- mogygeszti termelőszövetkezet kezdeményezése alapján 14 termelőszövetkezet — köztük a ko- csolai, kurdi, szakcsi és dombóvári tsz-ek — társulása révén üzemel az új zöldségesbolt, a piactéren eddig kihasználatlanul

korszerű gépkocsik igényelte, ki- váló minőségű üzemanyaggal.

Gondoltak az ÁFOR vezetői arra is, hogy a keveréket használók is megtalálják itt üzemanyagukat. Egy félautomata ke- verőkutat állítanak a mostani benzines kútoszlop helyére. Ez a keverő lehetővé teszi az olaj különböző arányban történő hozzákeverését a benzinhez. így nem lesz szükség a Trabant, Wartburg és más kétütemű autók és motorkerékpárok üzemanyagának saját kezű máxelésére.

E két jelentős változás ideiglenesen a nyári szezon alatt minden bizonnyal enyhíti a zsúfoltságot. Sajnos, a kútoszlopok alatt a tartályok kicsik. így nagyobb, szombat délelőtti forgalom esetén is igen hamar kiürül a tartály, és várni kell, amíg a tartályautóból ismételten feltöltik a föld alatt lévő benzintárolót.

A kutak átalakításához a közeli napokban hozzáfognak.

dombóvári piacon

álló helyiségben. A jelenleg kísérleti jelleggel működő bolt zöldség, gyümölcs, baromfi, tojás és szárazáruk értékesítését végzi. A későbbiek során magas zsírtartalmú, csomagolt tehéntúrót is árusítanak majd.

A termelőszövetkezeti társulás vezetői elhatározták, hogy üzletházat építenek a Gárdonyi téren és Ujdombóváron.

Hétfőn nyit a fadd-dombori bisztró

A fadd-dombori víkendtelep már évek óta épül, jelentősen kiterebélyesedett, megnőtt a forgalma, vendéglátása azonban nem volt kielégítő. Eddig mindössze egy ideiglenes pavilonban árusított italféleségeket a földművesszövetkezet. Végre sikerült jelentősebb intézkedést tenni a helyzet megjavítására: a faddi föld- művesszövetkezet felépíttetett egy bisztrót. Az épület már kész, és

a berendezésén is az utolsó simításokat végzik. Amint; Kaiser Ferenc, a földművesszövetkezet kereskedelmi csoportvezetője közölte, a héten befejeződik a villanyberendezések bekapcsolása is, így a bisztrót a jövő hétfőn megnyitják a nagyközönségnek. A bisztró a jövő héttől kezdve presszórészleggel, hűsítő italokkal, hideg ételekkel várja a közönséget...

Puskák és diákok

Lányok előnyben — A technika csődje ?

M. L.-ben a másfél év kitörölhetetlen nyomot hagyott. Egyébként is érzékeny természetű, egy csomó kisebbségi érzéssel küszködik. Mindig a háttérben szeretett maradni, a munka volt a mindene. A pénz különös varázsa azonban kísértésbe hozta egyszer. Csupán egyszer és az érte jártó büntetés hatalmas törést okozott benne.

Mind jobban feloldódik. Úgy érzem, megkönnyebbülést jelent, hogy valakivel végre őszintén beszélgethet. Szabadulása óta egyedül él. Nincsenek barátai, ismerőseit pedig kerüli. Felesége, mint mondja, a szégyen miatt vált el tőle.

— Amikor kiléptem a börtön- kapun, elhatároztam, nem megyek vissza Dunaújvárosba. Féltem a rokonok, ismerősök és főleg a barátok szemébe nézni. Nem tudtam elképzelni a találkozást. Szekszárdra jöttem. Azt hittem, talán itt könnyebb lesz el-- kezdeni az új életet. Tévedtem.

— Hogyan fogadták új munkahelyén?

— Jobb erről nem beszélni. Nem hibáztatok senkit, csak saját magamat. Ha nem loptam volna, most én is megbecsült tagja lehetnék a társadalomnak. De így... — lemondóan legyint, mintha beletörődött volna sorsába.

Vajon M. L. szénái a valóvá ilyen rosszul állna? Eg,> iv után

Azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk: amióta diák létezik a földön, azóta a „puska" is létezik. Mert mindig akad olyan — és ezt nemcsak a diákokra lehet vonatkoztatni —, aki kevesebb fáradsággal, némi fur- fanggal akar eredményeket elérni, i

Nem mindenki tudja használni a puskát (nem lehet pontosan kideríteni, talán azért nevezték ezt a kegyes csalást „puskának , mert a tanár figyelme ellen irányul?). Nekem például, amikor annak idején kezembe nyomtak egy roppant elmés, állítólag zseniálisan megszerkesztett papírdarabot, nem vettem hasznát. Sőt, a próbálkozás feletti idegességben még azt is elfelejtettem, amit az elmés segédeszköz nélkül még el tudtam volna mondani.

Diákokkal beszélgettem. Fiúkkal, lányokkal. Többségük most érettségizett, de akadt közülük másodikos-harmadikos is. Dolgozatíráskor és egyéb „veszélyes’ alkalmakkor nekik is jól jön a puska.

A huszadik században élünk. Közkedvelt és egyre jobban elterjedt szóhasználattal élve, a technika századában. Egynéhány esztendővel ezelőtt, amikor még jómagam is maturálásra készültem, még csak utópia volt a világűrben keringő űrhajó gondolata. Most már sétálnak is az űrben.

Puska természetesen az én ' ’őmben is volt,' Zsebkendőbe hajtogatott papírdarabok, tenyérre mázolt matematikai képletek, nyakkendő hátuljára tűzött cetli, már akkor hagyománynak számított. De, jobbat kitalálni nem tudván, azokat használtuk mi is — és mivel a tanárok szintén ismerik a hagyományokat —, azokkal is „buktunk” le.

Változott-e a puska azóta? Mit eszelt ki a furfangos diákelme a technika századának napról napra változó korában? Erről beszélgettem velük.

Az egyik kisány — hullámos, hosszú barna haja van —, azt mondja, dolgozatíráskor nagyon egyszerűen puskázik. A fontosabb részeket leírja egy kis papírra, azt egy óvatlan pillanai- ban maga elé teszi és mélyen ráhajol a padra. Hála dús és hosszú hajának, ilyenkor még a füzet se nagyon látszik ki, nemhogy az árulkodó papírlap. Pró- báják ugyanezt megtenni a fiúk... Ámbár, ha a divat továbbra is így halad, nekik sem kerül túl nagy nehézségbe. Ha már a lányoknál tartunk, elmondok néhány dolgot, amit tőlük hallottam: van, aki a cipőjébe teszi a kicsire összehajtogatott puskát. És mivel a lányok cipője általában szorít, ki kell bújni belőle. Így állítólag egyszerű a puska felhasználása. Olyan is volt, aki azt mondta: a harisnyatartó pántjára erősíti. Most kezdem csak igazán érteni, miért hordják a diáklányok olyan előszeretettel a miniszoknyát... A divatos blúzfodrok alatt is jól megfér egy-egy „segédeszköz’. Persze, ehhez rendszeresség kell: jó megjegyezni, melyik fodor alatt mi rejtőzik...

Sorolhatnám tovább a lehetőségeket. Be kell vallani, ami kevés új dolgot megtudtam, azok mind a női praktikák körébe tartoznak, s egyik sem volt túlságosan meglepő. Továbbfejlesztése, újszervsítése a régen ismert trükköknek.

Őszintén szólva a fiúkban bíztam. Általában az ő manuális készsgük jobb és fogékonyabbak a technika iránt. Csalódnom kellett bennük is. Mofém-ceruZára karcolt képletek, töltőtoll- kupakba rejtett cédulákon kívül nemigen hallottam mást. Merész, de nem túlságosan újszerű a következő trükk sem: az osztály falait díszítő képek, reprodukciók helyére, vagy azok fölé kell kisegítő feliratokat ügyeskedni. A nap mint nap ott tatutónak megszokott az osztály képe, s az is igaz, hogy az nem tűnik fel, ami legjobban szem előtt van...

A szokásostól kicsit ettérő — bár nem új a fénykép-puska. A képleteket, fontosabb dolgokat ki kell írni, s egy ügyes fotós megfelelő kicsinységűre reprodukálhatja, tetszés szerinti meny- nyiségben. Akinek megfelelő kézügyessége s nem kevesebb bátorsága van, nagyszerűen használhatja.

A diákok mindegyike úgy beszélt a puskáról, mintha egy búvész a legtitkosabb mutatványának titkát árulta volna el. S azt is mindenáron meg akarták velem ígértetni, hogy nem fogom megírni ezeket a „csínytevéseket”.

íme, mégis megtettem. Mert azt hiszem, egy tíz-tizenöt éve tanító pedagógus nemcsak, hogy ismeri ezeket az ártatlan diák- trükköket, hanem még ki is tudná egészíteni őket néhány „mesterfogással”.', Ók egyébként nem nagyon bánják, ha a diákok puskát készítenek. Addig is foglalkozni kell az anyaggal, kivonatolni, ‘sűríteni a lényeget.

Egyik kislány fogalmazott frappánsul a beszélgetés alkalmával :„az a legjobb puska, ha az ember a fejéből nézi ki, amit, meg jegyzett”,

D K. T*