Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-13 / 137. szám

1867. június i s. TÖLSTÄ MEGYÉT KÉPÚJSÁG 5 SZABADULT: 1966-BAN „Jobb erről nem beszélni.. 2. (M. L. 30 éves géplakatost a bíróság társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett, lopás bűntettéért kétévi szabadságvesztésre ítélte. M. L. először került összeütközés­be a törvénnyel. Büntetése egy részének letöltése után feltétele­sen, egy évvel ezelőtt szabadult.) Nem szívesen hagyja ott a gé­pét munkaidő alatt. Nem akar le­maradni a többitől, nehogy azt mondják, már megint a „sittes”. Művezetője tájékoztat így, aki adminisztrátorát küldte érte. — Kezdetben, mikor az üzembe került, néhány brigád beli fiatal sittesnek nevezte — mondja. Köz­be kellett avatkozni, nehogy ki­közösítsék. M. L. közben megérkezik. Fé­lénken, szinte alázatosan kérdi miért hivatták. Haja ' két oldalán deres sáv tanúsítja, az élet nehéz iskola. Bátortalanul beszél, néha- néha összerezzen. Nem szívesen emlékezik vissza az egy évvel ezelőtt végeszakadt időszakra. — Szeretném kitörölni em’éke- zetemből azt a másfél évet. de sajnos nem megy. Beletemetke­zem a munkába, szinte senkivel sem érintkezem a napi nyolc óra alatt. Mégis úgy érzem, mintha dolgozótársaim szeme állandóan rajtam lennel — Tudom, a múltat nem kelle­mes felidézni. Mégis, nem mond­ja el, hogy történt a szerencsét­len eset? — Dunaújvárosban dolgoztam, ott is laktam kislányommal, fe­leségemmel. A kislány sokat be­tegeskedett, feleségem éppen ezért nem is *t,udott dolgozni. Egyik ősszel elhatároztam, megkönnyí­teni otthon a téli fűtési munkák fuserálok egy olajkályhát. Besze­reztem az anyagot, de sok min­dent nem tudtam megvenni az üzletekben. Néhány kellőket ki­hoztam a gyárból. Nem vették észre. Néhány ismerősöm is lát­ta, tapasztalta, hogy az általam készített olaj kályha milyen nagy­szerűen működik. Kérték, nekik is csináljak, megfizetik. Sajnos belemelegedtem. Az üzemben ész­revették. Másfél év, és a még mindig érezhető kellemetlenség lett a vége. is megbélyegzett embernek tart­ják? Dolgozótársai nem így nyi­latkoznak. Szerintük M. L. csu­pán beképzeli magának, hogy ferde szemmel néznek rá. — Igaz, hogy kezdetben zúgo­lódtunk, nem akartunk bele­egyezni, hogy egy priuszost rak­janak közénk — mondja az M. L. melletti gépen dolgozó fiatalem­ber. — De aztán megbarátkoz­tunk volna vele, ha ő is akarta volna. Úgy dolgozik, mint egy gép. nagyon jól viselkedik, de a közösséget nem szíveli. — Megpróbáltak közeledni hoz­zá? — Miért mi közeledjünk, ő jött ide, neki kell keresni a kol­lektívát, a barátkozást — vág vissza az előbb szóló fiatalember. Egyikünk se volt bűnöző... Külön­ben jobb, ha nem szólok egy szót sem. — Most már tudom, nagyon helytelen volt, hogy nem foglal­koztunk többet vele — kapcsoló­dik a beszélgetésbe a művezető. — Ebben én is hibás vagyok. Megelégedtem azzal, hogy M. L. •jól dolgozik, de azzal már nem törődtem, hogyan illeszkedett be­le a kollektívába. Tudom, hosv idejövetelekor ellenséges hangon fogadták, állandóan sittesnek ti­tulálták. Ékkor közbeléptem, úgy gondoltam, ezzel elintéződött minden. Pedig tulajdonképpen semmi sem intéződött el. M. L. ugyan­olyan számkivetett a társaságban, mint azelőtt volt. Csupán annyi a különbség, hogy nem „becézik”, de látva igyekezetét, inkább ki­használja a brigád néhány meg­gondolatlan fiatalja. Ebédszünetben ismét találko­zom M. L.-el. Nappal szemben, a betonra telepedett. Élvezi a mos­tanában oly fukar napsugarakat. Amikor meglát, felugrik és mint, akinek sürgős dolga akad, elsiet. Utánaszólok: — Még van vissza húsz perc az ebédidőből. Vagy sürgős dolga akadt? — Nem..! Nem mondhatnám. Ráérek. — Esténként mivel foglalkozik, hova jár szórakozni? — Ä' 'Bartinában lakom albér­letben. Van egy kül önbejáratú szobám, nemigen mozdulok ki onnan. Hova is mennék? Egy hónapban egyszer elmegyek mo­ziba. A bort, meg a sört nem sze­retem, így a kocsmákat is köny- nyen nélkülözöm. Inkább olvas­gatok, meg levelet írok. — Kinek? — A kislányomnak. — Mikor látta utoljára? — Sajnos már nagyon régen. Mikor kiszabadultam a börtönből, meglátogattam. Talán ez volt éle­tem legkellemetlenebb pillanata. Míg benn voltam, feleségem be­lenevelte. hogy az apja egy bör­töntöltelék. Nem is nagyon akart velem szóbaállni. Mondja, mit le­het ilyenkor csinálni? Akármeny. nyíre igyekszem, nem tudok iga­zi emberré válni, olyanná, mint régen voltam. — Miért nem közeledik kollé­gáihoz? — Én csak sittes maradok ne­kik, nem tudnak elszívelni köze­lükben. Van itt Szekszárdon két ismerősöm, de velük kerülöm az érintkezést. Együtt voltam velük a börtönben, nem hozzám valók. M. L. élete egyszer zátonyra futott. Egy éve azonban vissza­nyerte szabadságát, mindent elöl­ről kezdett. Közhelynek hangzik a közmondás: minden kezdet nehéz. Az ő esetében azonban még ne­hezebb. Nehezebb, mert többet kell bizonyítani, a munka terén és a magánéletben is. És az utób­bi a nehezebb. Lelkileg megtört ember, aki természeténél fogva is nehezeb­ben illeszkedik be a kollektívába. Mindenkiről azt hiszi, hogy csak véle foglalkozik, és megvetéssel beszél róla a háta mögött. Nem közeledik kollégáihoz, mert biz­tosan tudja, hogy nem fogadják be. Ennek ellenére a maga mód­ján igyekszik, hogy újból megbe­csült tagja lehessen a társada­lomnak. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha változtat eddigi zárkózott modorán, többet keresi kollégái társaságát, akiknek vi­szont elesett munkatársuk fel­emelésében többet kell vállal­niuk. (Folytatjuk) Fertői Miklós— D. Kónya József Amíg az új elkészül Korszerűsítik a szekszárdi régi benzinkutat — Szuperbenzin — Félautomata keverökút A szekszárdi benzinkúttal kap­csolatban az emúlt évek során lapunkban is több bírálat jelent meg. Változás azonban nemigen történt. Elkészült az ÁFOR kut- kombinátjának terve, de azt majd csak az autó-szervízüzemmel egyidőben építik fel. így addig is várhatóan sorban állás után lehet benzinhez jutni a szek­szárdi kútnál. Az idegenforga­lom növekedésével a kút nem tudja az igényeket kielégíteni. Legutóbb Szekszárd város végre­hajtó bizottsága is foglalkozott az üggyel. Az ÁFOR illetékeseit kérték mielőbbi intézkedésre. A napokban érkezett meg a válasz az ÁFOR-tól. Eszerint függetlenül az új kútkombinát építésétől, a Szekszárd központ­jában lévőt korszerűsítik. A je­lenlegi kész-keverékes tartályt, a nyári idegenforgalmi szezonra szuperbenzintöltésre használják fel. így a turistaforgalmat, il­letve a város környéki igénye­ket ki tudják majd elégíteni, a Új zöldségüzlet a Dombóvár község zöldség-gyü­mölcs- és baromfiellátásának megjavítását szolgálja a május 24-én megnyitott új zöldséges­bolt a dombóvári piacon. A so- mogygeszti termelőszövetkezet kezdeményezése alapján 14 ter­melőszövetkezet — köztük a ko- csolai, kurdi, szakcsi és dombó­vári tsz-ek — társulása révén üzemel az új zöldségesbolt, a piactéren eddig kihasználatlanul korszerű gépkocsik igényelte, ki- váló minőségű üzemanyaggal. Gondoltak az ÁFOR vezetői arra is, hogy a keveréket hasz­nálók is megtalálják itt üzem­anyagukat. Egy félautomata ke- verőkutat állítanak a mostani benzines kútoszlop helyére. Ez a keverő lehetővé teszi az olaj kü­lönböző arányban történő hozzá­keverését a benzinhez. így nem lesz szükség a Trabant, Wart­burg és más kétütemű autók és motorkerékpárok üzemanyagá­nak saját kezű máxelésére. E két jelentős változás ideigle­nesen a nyári szezon alatt min­den bizonnyal enyhíti a zsúfolt­ságot. Sajnos, a kútoszlopok alatt a tartályok kicsik. így na­gyobb, szombat délelőtti forga­lom esetén is igen hamar kiürül a tartály, és várni kell, amíg a tartályautóból ismételten feltöl­tik a föld alatt lévő benzintáro­lót. A kutak átalakításához a kö­zeli napokban hozzáfognak. dombóvári piacon álló helyiségben. A jelenleg kí­sérleti jelleggel működő bolt zöldség, gyümölcs, baromfi, to­jás és szárazáruk értékesítését végzi. A későbbiek során magas zsírtartalmú, csomagolt tehéntú­rót is árusítanak majd. A termelőszövetkezeti társulás vezetői elhatározták, hogy üzlet­házat építenek a Gárdonyi téren és Ujdombóváron. Hétfőn nyit a fadd-dombori bisztró A fadd-dombori víkendtelep már évek óta épül, jelentősen ki­terebélyesedett, megnőtt a forgal­ma, vendéglátása azonban nem volt kielégítő. Eddig mindössze egy ideiglenes pavilonban árusí­tott italféleségeket a földműves­szövetkezet. Végre sikerült jelen­tősebb intézkedést tenni a hely­zet megjavítására: a faddi föld- művesszövetkezet felépíttetett egy bisztrót. Az épület már kész, és a berendezésén is az utolsó simí­tásokat végzik. Amint; Kaiser Ferenc, a földművesszövetkezet kereskedelmi csoportvezetője kö­zölte, a héten befejeződik a vil­lanyberendezések bekapcsolása is, így a bisztrót a jövő hétfőn meg­nyitják a nagyközönségnek. A bisztró a jövő héttől kezdve presszórészleggel, hűsítő italokkal, hideg ételekkel várja a közönsé­get... Puskák és diákok Lányok előnyben — A technika csődje ? M. L.-ben a másfél év kitöröl­hetetlen nyomot hagyott. Egyéb­ként is érzékeny természetű, egy csomó kisebbségi érzéssel küszkö­dik. Mindig a háttérben szeretett maradni, a munka volt a minde­ne. A pénz különös varázsa azon­ban kísértésbe hozta egyszer. Csupán egyszer és az érte jártó büntetés hatalmas törést okozott benne. Mind jobban feloldódik. Úgy érzem, megkönnyebbülést jelent, hogy valakivel végre őszintén be­szélgethet. Szabadulása óta egye­dül él. Nincsenek barátai, isme­rőseit pedig kerüli. Felesége, mint mondja, a szégyen miatt vált el tőle. — Amikor kiléptem a börtön- kapun, elhatároztam, nem me­gyek vissza Dunaújvárosba. Fél­tem a rokonok, ismerősök és fő­leg a barátok szemébe nézni. Nem tudtam elképzelni a találko­zást. Szekszárdra jöttem. Azt hit­tem, talán itt könnyebb lesz el-- kezdeni az új életet. Tévedtem. — Hogyan fogadták új munka­helyén? — Jobb erről nem beszélni. Nem hibáztatok senkit, csak sa­ját magamat. Ha nem loptam volna, most én is megbecsült tag­ja lehetnék a társadalomnak. De így... — lemondóan legyint, mint­ha beletörődött volna sorsába. Vajon M. L. szénái a valóvá ilyen rosszul állna? Eg,> iv után Azt hiszem, nyugodtan állít­hatjuk: amióta diák létezik a földön, azóta a „puska" is léte­zik. Mert mindig akad olyan — és ezt nemcsak a diákokra le­het vonatkoztatni —, aki keve­sebb fáradsággal, némi fur- fanggal akar eredményeket elér­ni, i Nem mindenki tudja használni a puskát (nem lehet pontosan kideríteni, talán azért nevezték ezt a kegyes csalást „puskának , mert a tanár figyelme ellen irá­nyul?). Nekem például, amikor annak idején kezembe nyomtak egy roppant elmés, állítólag zse­niálisan megszerkesztett papír­darabot, nem vettem hasznát. Sőt, a próbálkozás feletti ideges­ségben még azt is elfelejtettem, amit az elmés segédeszköz nél­kül még el tudtam volna mon­dani. Diákokkal beszélgettem. Fiúk­kal, lányokkal. Többségük most érettségizett, de akadt közülük másodikos-harmadikos is. Dolgo­zatíráskor és egyéb „veszélyes’ alkalmakkor nekik is jól jön a puska. A huszadik században élünk. Közkedvelt és egyre jobban el­terjedt szóhasználattal élve, a technika századában. Egynéhány esztendővel ezelőtt, amikor még jómagam is maturálásra készül­tem, még csak utópia volt a vi­lágűrben keringő űrhajó gondo­lata. Most már sétálnak is az űrben. Puska természetesen az én ' ’őmben is volt,' Zsebkendőbe hajtogatott papírdarabok, te­nyérre mázolt matematikai kép­letek, nyakkendő hátuljára tű­zött cetli, már akkor hagyo­mánynak számított. De, jobbat kitalálni nem tudván, azokat használtuk mi is — és mivel a tanárok szintén ismerik a ha­gyományokat —, azokkal is „buktunk” le. Változott-e a puska azóta? Mit eszelt ki a furfangos diákelme a technika századának napról nap­ra változó korában? Erről be­szélgettem velük. Az egyik kisány — hullámos, hosszú barna haja van —, azt mondja, dolgozatíráskor nagyon egyszerűen puskázik. A fonto­sabb részeket leírja egy kis pa­pírra, azt egy óvatlan pillanai- ban maga elé teszi és mélyen ráhajol a padra. Hála dús és hosszú hajának, ilyenkor még a füzet se nagyon látszik ki, nem­hogy az árulkodó papírlap. Pró- báják ugyanezt megtenni a fiúk... Ámbár, ha a divat to­vábbra is így halad, nekik sem kerül túl nagy nehézségbe. Ha már a lányoknál tartunk, el­mondok néhány dolgot, amit tő­lük hallottam: van, aki a cipő­jébe teszi a kicsire összehajto­gatott puskát. És mivel a lányok cipője általában szorít, ki kell bújni belőle. Így állítólag egy­szerű a puska felhasználása. Olyan is volt, aki azt mondta: a harisnyatartó pántjára erősíti. Most kezdem csak igazán érteni, miért hordják a diáklányok olyan előszeretettel a miniszoknyát... A divatos blúzfodrok alatt is jól megfér egy-egy „segédeszköz’. Persze, ehhez rendszeresség kell: jó megjegyezni, melyik fodor alatt mi rejtőzik... Sorolhatnám tovább a lehető­ségeket. Be kell vallani, ami ke­vés új dolgot megtudtam, azok mind a női praktikák körébe tar­toznak, s egyik sem volt túlsá­gosan meglepő. Továbbfejleszté­se, újszervsítése a régen ismert trükköknek. Őszintén szólva a fiúkban bíztam. Általában az ő manuális készsgük jobb és fogékonyabbak a technika iránt. Csalódnom kel­lett bennük is. Mofém-ceruZára karcolt képletek, töltőtoll- kupakba rejtett cédulákon kívül nemigen hallottam mást. Me­rész, de nem túlságosan újszerű a következő trükk sem: az osz­tály falait díszítő képek, repro­dukciók helyére, vagy azok fölé kell kisegítő feliratokat ügyes­kedni. A nap mint nap ott tatu­tónak megszokott az osztály ké­pe, s az is igaz, hogy az nem tűnik fel, ami legjobban szem előtt van... A szokásostól kicsit ettérő — bár nem új a fénykép-puska. A képleteket, fontosabb dolgokat ki kell írni, s egy ügyes fotós megfelelő kicsinységűre repro­dukálhatja, tetszés szerinti meny- nyiségben. Akinek megfelelő kézügyessége s nem kevesebb bátorsága van, nagyszerűen használhatja. A diákok mindegyike úgy be­szélt a puskáról, mintha egy bú­vész a legtitkosabb mutatványá­nak titkát árulta volna el. S azt is mindenáron meg akarták ve­lem ígértetni, hogy nem fogom megírni ezeket a „csínytevése­ket”. íme, mégis megtettem. Mert azt hiszem, egy tíz-tizenöt éve tanító pedagógus nemcsak, hogy ismeri ezeket az ártatlan diák- trükköket, hanem még ki is tud­ná egészíteni őket néhány „mes­terfogással”.', Ók egyébként nem nagyon bánják, ha a diá­kok puskát készítenek. Addig is foglalkozni kell az anyaggal, ki­vonatolni, ‘sűríteni a lényeget. Egyik kislány fogalmazott frappánsul a beszélgetés alkal­mával :„az a legjobb puska, ha az ember a fejéből nézi ki, amit, meg jegyzett”, D K. T*

Next

/
Thumbnails
Contents