Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-11 / 136. szám

A Közlönytől a Népújságig

TOLNA MEGYE 88 LAPU

1969-ben lesz háromszázhatvan esztendeje annak, hogy Strassburg és Wolfenbüttel polgárai kezükbe vehették a sajtótörténelem első rendszeresen megjelenő hírlapjait. A „Relation”-nal és az „Autsa”-val kezdődött az a sor, melyet ma már nem lehet áttekinteni. Az emberiség hírközlés iránti igénye fokozódott, az információk továbbításának technikai feltételek is bővültek, fokozatosan világuralomra jutott a sajtó. Az első napilap, a Daily Courant 1702-ben Londonban látott napvilágot, az első postai terjesztésű hazai hírlap, a Magyar Hírmondó, Pozsonyban, 1780. január elsején. Szerkesztője, Rát Mátyás, annyi előfizetővel büszkélkedhetett, mint a Tolna megyei Népújság ma egy nagyobb községben: — háromszázhuszan akadtak a kettős monarchiában, akik nem sajnálták a pénzt a magyar sajtónak erre az első fecskéjére. Napilapra azonban még pontosan 68 évig gondolni sem lehetett, hiányzott hozzá a megfelelő olvasóközönség. 1848- ban nyitotta meg a Budapesti Híradó a magyar napilapok sorát.

A fellendülés 1867. után kezdődött, nemcsak a fővárosban, hanem egyes megyékben is. Jó üzleti érzékű nyomdatulajdonosok és tőkével rendelkező magánosok hamar észrevették a „fantáziát” az újságkiadásban és gombamód szaporodni kezdtek a legkülönbözőbb kiadványok, ösz- szefoglaló magyar sajtótörténettel egyelőre még nem rendelkezik szakirodalmunk. Megyénk sajtó- történetének egyik-másik érdekességéről már beszámoltunk ezeken a hasábokon, most — tudomásunk szerint elsőkként — dióhéjban összefoglaljuk a Tolna megyében' megjelent sajtótermékek teljes múltját.

Nyolcvannégy esztendőről és 88 lapról van szó. A 88 lap azonban száznál is több címen jelent meg. Szerkesztőcserék, leginkább azonban a kiadást finanszírozó személyek és szervek változásai, címmódosulásokat hoztak. A lapok folyajnatossága ezzel azonban nem szűnt meg, amint az a cím alá szedett évfolyamok számozásából kiderül. Az olvasó e pillanatban a Tolna megyei Népújság XVII. évfolyamának egyik számát tartja kezében, pedig 1956. előtt lapunk címe Tolnai Napló volt. Ez is, az is a megyei párt- bizottság és tanács orgánuma lévén a jogfolytonosság nem változott. Lapunk szerkesztősége, kiadóhivatala és nyomdája a megyeszékhelyen van. Az elmúlt évtizedek során azonban ázép számmal jelentek meg sajtótermékek a megye más részein is. Betűrendben a következő megoszlásban:

Bátaszék: 2

Bonyhád: 10

Dombóvár:

12

Dunaföldvár;

3

Gyönk:

1

Paks:

5

Simontomya:

1

Szekszárd:

50

Tamási:

3

Tolna: 1

összesen:

88

Ma sem vagyunk egyeduralkodók, munkatársaink révén részt veszünk a megyében napvilágot látó szép számú üzemi és tömegszervezeti időszaki kiadvány szerkesztésében is.

Tizenhét megjelenési év megyénk sajtótörténetében már matuzsáleminek számító életkor. Negyvennyolc évet csak Tolnavármegye Hivatalos Lapja élt meg. Legelső lapunk, a Tolnamegyei Közlöny; mely 1873-ban jelent meg; folyamatossága többször megszakadt. „Életkora” kettő, tíz, és huszonnégy éves szakaszokból tevődik össze. A 88 lap közül 39 azonban csak egy évig, vagy annál rövidebb ideig jutott el az olvasókhoz. Tizennyolc kétévessel folytatódik a sor, majd 3—3 három- és négyéves következik. A tizenöt 5—9 éves fenntartói már komoly tőkével rendelkeztek és egyáltalán nem véletlen, hogy a leghosszabb életűek — Tolnavármegye, Tolnamegyei Újság, Dombóvár és Vidéke — közelítik meg legjobban a korszerű újságról vallott mai felfogásunkat. Legtöbbnyire azonban csak tördelésükben, tehát küllemükben. A címek java része a tartalomról is vall és a címadásban nem mutatkozott meg túlságosan nagy fantázia. Mintha a szerkesztők már a címben is utalni akartak volna arra, hogy nem kívánnak tovább látni szű- kebb pátriájuk határain. Paks és Vidéke, Tamási Járás, esetleg csak egyszerűen egy községnév: Dunaföldvár, vagy a megye neve: Tolnavármegye. Egyik-másiknak ma már a puszta címéből kideríteni sem lehet, hogy voltaképpen milyen céllal jelent meg? Ilyen például a Tolnán 1939-ben napvilágot látott Tábori Újság, vagy az egy évvel korábbi, furcsa nevű dombóvári Utolsó Idők Lapja.

Tíz különböző szaklap, egy irodalmi kiadvány, egy képeslap, két élclap és hat ifjúsági lap nyomára sikerült bukkannunk. A legelső megyei ifjúsági lap a Szekszárdon 1901-ben megjelent Diák-Génius volt. A különböző felekezetek hét orgánummal szerepelnek a sorban. Volt egy nőknek készült lap is, a Tolnamegyei Hölgyek Lapja. Az eszperantis- tákat- talán érdekli, hogy 1900- tól 1904-ig Szekszárdon nyomták a Lengyel Pál által szerkesztett: Lingvo Internacia, Monata gazeto por la lingvo esperanto című havi folyóiratot. A másik két idegen nyelvű lap a bonyhádi német kisebbségé volt, a Bauerbund

KÁLDI JANOS:

Móri

nem

Elment ő is, a virág-tekintetű, hullám-fürge asszony, s vele

a tíz-életre-elég anyai-gyengéd szívmelegség, száz nyámyi derű.

Elment.

Mosolyát szétszórta a szél; amit

fáradhatatlanul adott — vigasztalásait — belepte a hó.

Itt maradtál, világ, itt maradtam.

Hiába süt a nap. megfagynak a fák;

S

volt a hő a sugarakban.

és a Zeit. Bonyhád környékére a második világháború után telepesek kerültek, akik a Völgy- ségi Telepesek Központi Szövetkezetének Tagértesitőjé-t jelentették meg.

Az itt felsorolt, vagy akár nem említett újságok többsége — főleg a múlt századi és az első világháború előtti példányok — ma már ritkaság. A Megyei Levéltár és az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptára egyaránt köszönettel fogadja, ha a valahol netán felbukkanó számokat címére eljuttatják.

ORDAS IVÁN

ERDÉLYI GÁBOR:

Mert te akarod...

Azt kérded kedves, hova lett a régi hit, a. régi kedv, a régi láng, az égi láng, hogy nem maradt egy kis szilánk.

Kérdez a szemed, a szavad ... hidd el; felelni sem szabad, Méreg a válasz, öl a szó ... jobb, hogyha nem tudod, te jó.

Jobb, hogyha nem tudod, mi tett hamuvá lángot és hitet.

Jobb, hogyha nem tudod, te jó, hogyan lesz sár az égi hó.

Jobb, hogyha nem tudod, te jó. mi ez a rettentő kohó, ahol a hit hamvába hal és megdermed a szív, a dal.

Te nem tudod, ne tudd soha, hogy minden vers; kis golgota, mert rímet keres lázasan s a rím örökre rejtve van.

De mert akarod, úgy leszen, a kedvedért még megteszem, a bűvös sipkát felveszem és újra kezdem kedvesem

a mondhatatlant mondani a bonthatatlant bontani a kérdhetetlent kérdeni az érthetetlent érteni.

Jegyzetek a mai magyar drámáról

Az igazi nagy dráma mindig a reális ítéletek jegyében fogant. Most az országos érdeklődés által kísért drámapályázat után, valamint a dunántúli színházak kaposvári fesztiválja és több magyar darab bemutatása alapján konkrétebb tapasztalatunk lehet arról: hogyan áll jelenleg a magyar dráma ügye?

Számszerűleg és a témák bősége szempontjából, a változatosság terén nincs baj. Hiszen akad drámánk, amely mint H. Barta Lajos „Kiáltás”-a, a mai koníliktu-'' sok gyökerét éppen a visszamaradottságban leli meg. Van olyan drámai alkotás is, mely az abszurd módszereivel kísérletezik, mint Görgey Gábor Rokokó háborúja, melyben egy képzeletbeli imperialista birodalom képzeletbeli trösztvezérei, akik egyben miniszterek is, tönkreteszik fiatal emberek életét. Amint ebből a futólagos és hiányos felsorolásból is kitűnik, tematika és műfaj tekintetében egyaránt sokszínűbbé vált az utolsó esztendőben a magyar dráma.

A kérdés természetesen nem pusztán mennyiségi és nem is csupán a sokoldalúságot érinti. A legfontosabb ennek az új magyar drámának minőségi problémája. Tagadhatatlan, hogy Örkény István „Tóthék” című komédiája, tematikai és műfaji téren is újat hozott. Drámai szituációkat és humort csiholt azokból a fájdalmas ellentmondásokból, amelyek nem egyszer föllépnek a társadalmi fejlődés folyamán. Honnan fakad ugyanis Örkény István darabjának humora? Onnan, hogy Örkény — még akkor Js, ha a cselekményt a második világháború idejére helyezi, mivel így nagyobb hitelességgel tudja színpadra vetíteni mai érvényű mondanivalóját — a mához szól. Kétségtelen, hogy a termelésben az üzemben mindenkinek alkalmazkodnia kell az üzem ritmusához. Sokan azonban azt hiszik, hogy nincs ez másképpen a családon belül sem. És ha Örkény azt ábrázolja, hogy a Tóth-család fronton lévő fiának őrnagyát látja üy módon vendégül, akkor egyúttal azt is ábrázolja, hogy egyetlen ember sem rendelheti alá mindennapi életét más embernek. S Örkény érdeme az, hogy érzékelteti: a család minden erőfeszítése hiábavaló, hiszen a fiú sorsa nem függ annyira az ő kedvességüktől és előzékenységüktől, mint hiszik, sőt mi több, az is kiderül, hogy a fiú, akinek kedvéért az idegbajos őrnagy rabszolgáivá lettek, már elesett.

Ha arra gondolunk, hogy a valóságban milyen sokszor fordul elő, hogy egyesek köré vont nimbusz, egyes emberek álnagysága

és vélt hatalma milyen szolgaivá tesz másokat, akkor látjuk igazán, hogy Örkény mennyire valóságos húrokat penget meg.

Ugyancsak a valóság leié fordulás teszi értékessé Gáspár Margit drámáját is. Az alakok szélsőségesek. A főhősben, Zsapká- ban szinte veszedelmes hibák sűrűsödnek össze. Mint tudományos intézmény vezetője, beosztottjait egymás ellen ingerli. Minden- eszközt föl tud használni arra, hogy önmaga köré sajátos dicsfényt vonjon. Legjobb barátjának tudományos tehetségét kisajátítja, találmányait saját nevén adja ki és így a nagy tudós hírébe kerül. Mindenkihez van kapcsolata, ismeri a nyílt és a titkos ajtókat, a nyilvántartott és titkos telefonokat. Szinte virtuózként játszik, minden lehetőséggel, mert soha sem sérti meg a törvényt formálisan, sőt a legtöbb esetben a leg- humanistább főnök arcát mutatja. S vele szemben egy fiatal orvosnő áll, aki rendkívüli ügyességgel és okossággal\ leplezi le Zsapka üzelmeit. S ez a darab sem érint kisebb kérdést, mint azt, hogy a társadalmi fejlődés folyamán egyesek olyan helyzetbe, esetleg pozíciókba jutottak, melyek segítségével kisajátíthatják mások munkáját, nemcsak mások tollával ékeskedhettek, hanem mákok munkájával is.

Thurzó Gábor Az ördög ügyvédje című darabja, az egyes emberek körül kialakult mítoszok történetét firtatja: hogyan akarnak szentté avatni egy embert, aki. különben egészen közönséges és egyszerű szerzetes volt? Hogyan próbálnak meg mindent annak érdekében a Horthy-korszak- ban, hogy egy szenttéavatási folyamat, valamint a szentség irán. tai rajongás elterelje a figyelmet az ország valóságos problémáiról, a háború súlyos nehézségeiről.

Még vígjátékaink is ilyen „mi- toszrobbahtó” szerepet vállalnak. Például Gyárfás Miklós Kényszerleszállás című vígjátéka azt mutatja be, hogy a főhős, aki a boldogságról magányosan szeretne megalkotni száz tézist, hogyan lesz boldoggá a valóságban • és hogyan távolodik el az elméLe- tieskedés mítoszától. Ezzel persze nem soroltuk fel az összes érdekes drámai kísérleteket, pusztán néhány irányt említettük. A régi és új mítoszok szétrobban,tására való törekvést. Ebben az évben a közönség, az írószövetség, a minisztérium és a színházak is nagyobb figyelemmel viseltetnek a magyar dráma iránt, mint régebben. A magyar dráma keresi útját és rövidesen — ha a jelekből következtethetünk — megleli azt.

Hermann István

Hámos György:

Mikor tévéznek az iszákosok ?

úgy érzem, meg kell védenem a tv-t. Méghozzá két legkedvesebb kolleginámmal szemben. Két nagy lapunkban írtak kritikát az Alkohol című kisfilmről. Egyikük elemzően, elismeréssel; másikuk lelkesedéssel és meghatóan. Egy dolgot azonban mindketten szemére vetettek a tv-nek (egyikük külön cikket is írt róla), miért mutatták be este tíz óra öt perckor ezt az iszákosság ellen készült kisfilmet. Tehát olyan időben, amikor az iszákosok éppen a kocsmában vannak. Nem tudom, van-e megbízható felmérés arról, mikor isznak az iszákosok'. Azt hiszem, nincsen. De nem is ez nyugtalanít engem kritikustársaim szemrehányásában. Félek attól a „haszonszemlélettől”, amely egy műalkotástól (s egy jó dokumentumfilm kétségtelenül az), ilyen direkt hatást remél. Valósággal kárba veszettnek érzi az alkoholizmus ellen küzdő

művet, ha azt az alkoholisták nem tekintik meg minél nagyobb számban.

Előre is elnézést kérek minden iszákostól a hasonlatért, de készített már a televízió kitűnő dokumentumfilmet a fiatalkorúak bűnözéséről és a titkos prostitúcióról is. Ezeket milyen időpontban kellett volna sugározni? Mikor nézik a tv-t a fiatalkorú bűnözők? Hát még a titkos prostituáltak? Estefelé már nem; ez majdnem biztos. Reggel sem valószínű, hiszen aludni is kell. Mégis fontos feladatot teljesítettek a dokumentumfilmek. Részben azokon az áttételeken keresztül, melyek révén a művészet hat a valóságos életre. Közérzetet, közhangulatot, társadalmi ellenállást vált ki; nyugtalanságot kelt, illetékes szervezeteket és hatóságokat ösztökél fokozottabb tevékenységre stb, A nevelő célú

dokumentumfilm; természetesen nem elégedhet meg egy regény, egy játékfilm lassan érlelő hatásával. Türelmetlenebb azoknál, gyorsabb eredményekre törekszik; mégsem arra számít elsősorban, hogy hatására a bűnözők abbahagyják a bűnözést, az iszákosok az ivist, a prostituáltak.. Inlaibb azokra gondol, akik még nem bűnözők, nem prostituáltak és nem iszákosak. Tehát több idejük van tv-nézésre, s több szz'.’emi szabadságuk a látottak megfontolására.

Nagyon gyenge lenne az a dokumentumaim, mely egyenesen az érintetteket akarná meggyőzni szenvedélyük utálatosságáról. Csak az elrettentés módszerével kísérletezhetne. De a tv-nézés nem kötelező. Az iszákos tehát bármilyen időpontban mutatják is be, hogy ő milyen utálatos, ha i-zik; felkelhet a székről és elmehet a kocsmába. S

a kocsmában mit Hit? Azt, hogy aki sokat iszik, bamba lesz, ostobán beszél, emberi rangjához méltatlanul viselkedik, elterül a földön. Nap, nap után ezt láthatja a kocsmában. Mégsem változik meg. Miért változna hát meg, ha a képernyőn látja ugyanezt? S ha leissza magát a kocsmában, beviszik a kijózanító állomásra. Ott gyomormosást leap, ami roppant kínos procedúra. S ezalatt otthon a képernyőn ugyancsak gyomormosást mutatnak be. De ő be szeg nem látja. S így nilss rtód- ja rá, hogy elborzadjon a dologtól... Tanulság: a tv folytassa tovább ezt az értékes, szenvedélyes művészi munkát az alkoholizmus ellen, de a műsoridőket ne igyekezzék a kocsmákkal egyeztetni.

— A szerzőnek „Pótkötettel a halhatatlanság* ba’t c. a könyvhétre meg* jelent kötetéből,