Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-09 / 134. szám

4 tolva megyei népújság ■ 1961 június & A SINGA BETINA ROBINZONJAI A Jáva-tenger vízében her­metikusan elzárt kis fémdoboz úszik, benne húsz oldalon egy hajótörés viszontagságos tör­ténete. A fémdobozt a 44 esz­tendős Henri Bourdens pilóta és felesége bízta a tengeráramlat­ra, amikor utplsó reményüket is elvesztették, hogy vissza­kerülnek az emberek közé... következett az első katasztrófa: a szél eltörte az árbocot és a vi­torlázat a hajóhadra borult. Macassaron kijavították a Diesel-motor akkumulátorát, élelmiszert és üzemanyagot vet­tek fel. Csak néhány száz kilo­méter után derült ki, hogy be­csapták őket: az üzemanyag fele víz. A motor leállt. A heves A történet Szingapúrban kéz- széllökések miatt Darwin felé for­dődött. Henri Bourdens kapi­tány, az egyik légitársaság piló­tája feleségével, Jóséval együtt elhatározta, hogy egy jachton térnek haza Franciaországba. Mindketten gyakorlott vitorlá­zók lévén, könnyű kalandra számítottak, hiszen manapság évente többen tesznek meg ha­sonló „világkörüli” utat, akár magányosan is. Chichester éppen a napokban tért vissza Angliá­ba, világkörüli vitorlásútjáról... Bourdensék vettek egy 15 mé­teres vitorlást és szeptember 20­dítottáik a köményt és itt kez­dődött a baj. Már a kényelmes szállodákról álmodtak, amikor egyszercsak megszólalt a Darwin-i rádió és ciklonveszélyt jelzett. Elromlott a motor, s térkép helyett erre a vidékre csupán egy szótár hát­lapjára felragasztott rajzuk volt. A Singa Betina valóságos Ser­A hajótörött házaspár a szigeten A vitorlásból kiszerelték a rock-and-rollt táncolt a hulla- víztartályt és esővízfogónak, ivó­Alig néhány órát vitorláztak, amikor a száraz fa teleszívta ma­mokon, mindketten a korláthoz víztárolónak állították fel a par- gát vízzel, ezáltal a tutaj kötözték magukat. Egy hullám ton, olyan erővel csapott át a fedél- a sziget teljesen vadnak, és la­nehezebbé vált és mind lejjebb merült. Hamarosan derékig érő táikat nem tudták meggy új tani. Szerencséjükre a hajó egyik mat. 6SVT6 ■fé , roza észrevette őket.... án, kellő mennyiségű élelmiszer- zeten, hogy elsodorta a mentő- katlannak tűnt. Élelmiszerkészle- vízben ültek, s helyzetük mind ___i „ „„„íj_____r------1_____ _____3" connolrAÍ Ki o A.4- ... ... * . , • i i , . . „ , - . . . , r el és a segédmotorhoz elegendő csónakot, feltörte a kabinajtót, tültet felmérve — ami legfeljebb üzemanyaggal, kifutottak Szín- és mindent elárasztott vízzel. hétre volt elegendő — Henri gapur kikötőjéből. D"""J— “ ----------------’ H ajójuk a Singa Betina — a „Nőstényoroszlán” — nevet kap­ta. Vitorlázata a kínai dzsunká- kéhoz hasonlított, de felszerelték egy autó-dieselmotorral, egy hangmélységmérővel és egy rádiókompasszal. Bourdens es felesege annyira el- Bourdens gyorsan kipróbálta va- faradtak a viharral való küzde- dászszerencséjét, de eredményte- lemben, hogy a kormány mel- ignül. Változatlanul abban re- lett, a vizes deszkapadlón aiud- ménykedtek, hogy a kis Barthurst reménytelenebb lett. A víz mel­lükig ért, lábukat apró tengeri rá­kok rágtak. Végül azt is felfedez­ték, hogy cápák követik őket. Már lemondtak az életükről, • e ’, i dn a-iJ + ar u.ira fB “Jra szigeten vannak, nem messze Cap ik megoillantottak ettv kis nyukikaL felriasztotta okét, amié Bourdens j^rc-oy világítótoronytól. Elha- amiKor megpillantottak eg> kis yuiusuu felesége felkiáltott: Föld! _____________jnuiut a M egmenekültek! A Betty Jane fedélzetén elérték Darwin, kikötő­jét. Azonnal kórházba kerültek* Henri húsz, felesége pedig 12 ki­lót fogyott. Néhány nap múltán, rádió útján kapcsolatot terem­tetteik Franciaországban lévő Iá­Három kilométernyire tározták, megpróbálják elérni. A lapos kietlen erdők, mocsarak és folya­hajót, de átnedvesedett jelzőraké­Sebes Tibor Irány: Ausztrália »intésével, a földeik emelkedett ki a vízből. ” mok azonban ismételten vissza­A szól a sziklák felé sodorta kergették őket. Élelmiszerkészle- őket. s egv hullám homokpadra vetette a Singa Betjnát. Csendes- és az Atlanti-óceán ví zein vitorlázva, Franciaország. Nem a vihartól féltek, hanem a kalózoktól, akik ma is szinte háborítatlanul uralják a Szin­gapúr előtti vizeket. De — leg­nagyobb meglepetésükre —, egyetlen tengeri útonállóval sem találkoztak. tűk rohamosan fogyott, apálykor tengeri kagylókat szedtek a szik- larésekben és néha sikerült egy- egy galambot, vagy más madarat Lőniük. Rock-and-roll a hullámokon Az első kellemetlenség: ki­merült az akkumulátor, nem tudták beindítani a Diesel­motort. Azután: váratlan víz­betörés. Több napon át, éjjel­Egérfogó Aggasztotta őket, hogy a szél­irány megfordulásával az időjá­rás szárazzá válik, és kifogynak vízkészleteik. Ilyen körülmények között kevés reményük lehet, hogy amúgy is leromlott állapo­tukban életben maradjanak. A tengertől megmenekültek. Nem maradt más reményük, mint a roncsokból kis tutajt készíteni és ezzel a partra hajózni a vitor­láson megmaradt élelmiszert: rizst, kevés lisztet, fél kiló cuk­rot, teát, egy doboz kondenzált tejet, edényeket, egy petróleum- főzőt, szerszámokat, puskát, taka­rókat, valamint a lemezjátszót és a hanglemezeket. A pilótából Ro- binzonná előlépett Henri Bour- nappali szivattyúzás után sike- dens a vitorlamaradványokból rült csak betömniök a nyílást, sátrat épített, s mire felébredtek, Borneo szigete előtt aztán be- reggelre már elcsendesedett a ten- . . „ nagyobb legyen a felhaitoero. HUllllHlllllllillllllllllllllllllimillllllimillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllil 2Március utolsó vasárnapján — 3 miután a hátrahagyott tárgyakat S becsomagolták és egy üvegben Sgyermekeikhez címzett búcsúle- Evelet is hátrahagytak — a leg- Eszükségesebb felszereléseket ma- 3gukhoz véve, elindultak a tutajjal 3 Ausztrália felé. Akkor még nem Studták, hogy életük négy legne- -hezebb napja következik... Utazás a "tutajon A Singa Betina romjaiból, nylonkötelek és acélhuzalok se­gítségével tutajt építettek. Két hordót is szereltek alája, hogy módra Légi szállítás és mezőgazdaság A mezőgazdasági termékek légi szállítása még nem vált általá­nossá, de a jelenlegi lehetősége­ket sem használják ki teljesen. Ugyanis sokan csupán a légi és földi díjszabások összehasonlítá­sát végzik el, és nem veszik fi­gyelembe a légi szállítás jelen­tős előnyeit is, például a rom­landó termékek és élelmiszerek — primőrök, gyümölcsök, vágott virág és előállat — esetében. Franciaország például kiviteli, és behozatali áruforgalmában 1963-ban 15 720 tonna mezőgaz­dasági árut szállítottak légi úton. Az Egyesült Államokból 1964- ben 150 000 8—10 napos borjút szállítottak lökhajtásos repülő­gépeken Olaszországba, a szopta­tás nélküli szállítás csak így volt megoldható. Továbbá 160 000 majmot szállítottak laboratóriu­mi célra Amerikába. Az utóbbi esztendőkben 2000 lovat vittek át légi úton az Atlanti-óceánon. De Párizs—London között is nö­vekszik a primőr zöldségfélék szállítása. Nizzából ugyancsak lé­gi úton szállítják külföldre a zöldségféléket, az illóolajokat és vágott virágokat. Az európai forgalom mezőgaz­dasági tekintetben még alacsony. Az igénybevételt csökkenti a szállított áru alacsony értéke, az erős áringadozás, a repülőterek nagy távolsága és a szállítási költségek viszonylagos nagysága, amely az önköltségben jelentke­zik. Nagy előnye viszont a gyor­saság, a károsodást veszély (meg­romlás stb.) csökkenése. A mezőgazdasági termékek ál­talános szállításában bizonyára még hosszú ideig vezető szerepet játszik a hajóforgalom, a vasúti és gépkocsi-szállítás. A légi szál­lítás egyelőre csak meghatározott minőségi áruknál, illetve egyéb közlekedési eszközök hiányában kifizetődő. Hosszabb távon, az óriási befogadóképességű teher­szállító gépek alkalmazásával PINTÉR ISTVÁN DOKUMENT!!MREGÉNYE azonban egyre inkább jelentkez­nek az előnyök. BllillllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllilllllliiillllllliiiiiiinuHu — 181 — A park padjain néhány ember üldögélt. Az Erzsébet-híd felől elég sokan igyekeztek a bel­városi plébániatemplomba, a kilencórás misére. Jól öltözött hölgyek és urak, bocskairuhás, pa­tyolatfehérre mosott fehér harisnyás gyerme­kekkel. Az idő napsütéses volt, mindenből bé-: kés hangulat áradt. A vezérigazgató maga is letelepedett egy fo­telba. Szótlanul ültek, egymás mellett a kor­mányzó fiával. Időnként ránéztek az órára — a percek csigalassúsággal múltak. Még mindig hiányzott öt perc a kilenc bórá­hoz. Bornemissza ismét az ablakhoz lépett, vizsgálta a teret. Semmi változást nem tapasz­talt. A padokon ugyanazok sütkéreztek, mint néhány perccel előbb. A ház előtt, közvetlenül a fiatal Horthy sportkocsijánál egy személy- gépkocsi állt. Egy feltűnően magas férfi, egé­szen behajolva a motorházba, javított valamit a motoron. Bornemissza nem ismerte fel Skor- zenyt, semmiféle gyanút nem keltett benne a gépkocsi. Pontban kilenc órakor csengettek. Borne­missza nem kelt fel, nem maga nyitott ajtót, hanem hagyta, hogy gépkocsivezetője engedje be a jövevényeket és ő vezesse be őket a szo­bába. Azok jöttek, akiket vártak. Petries és egy férfi. Petries bemutatta őt. — Sibl alezredes' Kezet fogtak. — Ivan Sibl vagyok — mondta az idegen. A 10. partizántörzs politikai biztosa. Hadtest­— 182 — parancsnokom, Dusán Matetic vezérőrnagy meg­bízásából érkeztem, a tárgyalásra írásbeli anya­got hoztam magammal... A belső zsebéből, az irattárcájából kivette az iratot. A kormányzó fia átvette a meghatal­mazást, gondosan megvizsgálta, de nem talált rajta semmi rendellenességet. — A nálam lévő írás a tárgyalásoknak csak a kereteit tartalmazza — mondta a horvát. — Felhatalmazásom van ezen túlmenő tárgyalások­ra és esetleges megállapodásra is. Ha önök is óhajtják a megegyezést, a leghelyesebb az len­ne, ha ezt az iratot tüzetesen áttanulmányoz­nák és választ kapnék még ma ... A kormányzó fia néhány pillanat türelmet kért, hogy átfuthassa az okmányt. Sibl Petriccsel együtt udvariasan megvárta, amíg a kormányzó fia végzett az olvasással. A fiatal Horthy mintegy öt perc múlva tette le olvasáshoz használt szemüvegét. — Figyelemre méltó álláspont — mondta. — Apám, a kormányzó tudomására hozom a benne foglaltakat. Sajnos, határozottan nem Ígérhe­tem, hogy még ma választ tudok adni. Külön­ben is, ha ilyen sűrű időközökben hagyom el a Várat, ez felkeltheti a Gestapo gyanúját. Ta­lán egy-két napot várhatnánk... Sibl megrázta a fejét. — Sajnos, ez lehetetlen. Legkésőbb ma éjsza­ka vissza kell indulnom csapattestemhez, amely Virovitica Koprivnica térségében állomásozik. A 8230-as Gestapo-ügynök magabiztosan, hiba nélkül mondta a szövegét. Neki nem volt — 183 — meglepetésben része, mint Modercinnek: a kor­mányzó fia úgy viselkedett, ahogy várták. Száz­szor és százszor elpróbálták ezt a beszélgetést Belgrádban, most sem volt semmi fennakadás. Petries az órára nézett. — Két percet siet — mondta Bornemissza, aki elfogta a pillantást. Az óra pontosan negyed tízet mutatott. Pont­ban negyed tízkor kellett berontaniuk a Gestapo detektíveknek. Éppen két perc múlva. — Ha nincs más megoldás, — válaszolta a fia­tal. Horthy Siblnek —, akkor megpróbálok még ma választ adni. Erre azonban legkorábban az esti órákban kerülhet sor. És azt hiszem, nem találkozhatunk személyesen. Bornemissza úron keresztül küldök majd üzenetet. Magában azt számolgatta, mikor beszélhet majd az apjával. Tudta, hogy tíz órára össze­hívták a koronatanácsot, vagyis a miniszter- tanácsot, amelyen az apja is részt vesz. Tizen­kettőre Veesenmayert várja a kormányzó. Ez a kihallgatás nem tarthat tovább egy óránál. Leg­később délben, az ebédnél tájékoztathatja az ap­ját és a család többi tagját, hogy ismét felvet­te a kapcsolatot a partizánok küldöttével. Egyelőre ugyanis az idősebbik Horthy még sem­mit nem tudott erről. A fia jobbnak látta, ha­nem idegesíti, terheli az apját ezzel is. Most, hogy van reménysugár a megegyezésre, majd tájékoztatja. — Ez a megoldás nekem tökéletesen meg­felel! — bólintott Sibl.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents