Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-24 / 147. szám

19CT június 24. TOLNA MEGYEI NEPCJSAG 3 A járási első helyezett dombóvári Alkotmány Tsz-ben Május 3-i lapunkban „Orvosi lakás — közel egymillió forin­tért'’ címmel bíráló írást közöl­tünk. Elmondottuk, hogy a fel­újítás tengernyi pénzbe kerül. In­dokolatlanul többe, mint ameny- nyit a felújítási terv elkészítése­kor megállapítottak. Huzavona után úgy döntöttek az illetéke­sek, hogy nem új orvoslakást — rendelőt építenek, hanem a régit felújítják. A Tolna megyei Ta­nácsi Tervező Iroda a tervdoku­mentációt elkészítette. Cikkünk­ben iregi felelős beosztású embe­rek is nyilatkoztak, helytelenítet­ték, hogy az állam pénzét ilyen könnyelműen költik el. Cikkünkre a megyei tanács egészségügyi osztálya — eléggé megkésve — válaszolt. Miután a válasz — enyhén szólva is fur­csa, így szükségesnek tartjuk az iregi orvoslakás kérdésére ismé­telten visszatérni. A választ fogalmazók lényegé­ben ugyanazt, kissé részletesebben elmondják, hogyan alakult az iregi orvoslakás ügye, amíg a fel­újításhoz hozzáfogtak. Válaszuk­kal csak alátámasztják cikkünk kronológiáját, adatait, így azzal nem is foglalkozunk. Megtudjuk viszont, hogy ......a felújítás, illet­v e a beruházás tekintetében egy­séges álláspont nem alakult ki, másrészt sem beruházási hitel, sem megfelelő telek nem állt rendelkezésre és a megyei tanács tervosztályának főmérnöke meg­állapította, hogy egy főfal cseré­jével és részleges födémcserével a lakás felújítható”. — Ezután elkészítették a tervet, a költség- vetést, 291 681 forint össze­get megállapítva. Közli az egész­ségügyi osztály, hogy amennyiben egy hasonló légköbméteré új épü­let készülne, az kilencszázezer forintba kerülne, ugyanakkor köz­li szerkesztőségünkkel, hogy a felújítási költség nem kerül egy­millió forintba. Ezt mi nem is állítottuk, a cikk címe is ez voJiti: — közel egymillió. — Megállapít­ja, a válasz, hogy a felújítási munka 450 ezer forintba kerül, és ez pontosan fele annak az ösz­szegnek amelyet hasonló méretű új lakás építéséhez el kellene köl­teni. Az orvoslakás-ügyhöz mi hozzászámítottuk a megelőző években ide elköltött 140 ezer fo­rintót is. Végezetül a cikk íróját azzal illeti a válasz, hogy nem tájéko­zódott kellően, és a nyilatkozó személyek nem azt, s nem úgy mondták a kérdéssel kapcsolat­ban. mint ahogy cikkünkben megjelent. így érthető, hogy ismét utána néztünk az iregszemcsei orvos- lakás felújítási ügyének. Tapasztalataink és az egészség- ügyi osztály válasza megerősíti korábbi cikkünket <— talán nem kerül az épület felújítása közel egymillióba sem, csak több mint félmillióba. Ez korántsem változ­tat azon a tényen, hogy lapunk­nak, de minden felelős beosztás­ban lévő embernek harcolnia kell, hogy a népgazdaság pénzét úgy használják fel, hogy az a legtöbb hasznot hozza. Egyébként a vizsgálatot végző két megyei tanácsi osztály — a tervosztály és az egészségügyi osztály — tulajdonképpen saját munkáját vizsgálta felül (?). Mert e két osztályon múlott ez a nem kevés összegbe kerülő felújítás. Ami a nyilatkozatokat illeti, azok most is megállják helyüket. Amikor Fata László tanácsel­nöknek és Domokos Jánosnak a cikkel kapcsolatban kérdéseket tettünk fel, nem tagadták le elő­ző véleményüket. A beszélgetés így folyt le: Cikkünk után az iregszemcsei orvoslakás felújítását bírálta a Népszava, a Magyar Nemzet, a Magyar Rádió és a Televízió is. A községi tanácstól, a nyilatko­zóktól nem kapott szerkesztősé­günk sem levelet, sem üzenetet, hogy nem értenek egyet meg­állapításainkkal. — A helyzet konkrét, egyet kell vele érteni — mondja Fata László. Kevés us áestanuló az építőiparban. Tavaly 74 fia­talt akartak felvenni .ebbe a szakmába az ÉM. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál, azonban mindössze tizenkettő je­lentkezett. Az idei előirányzat 64 fő, ez ideig azonban csak hét fiatal választotta ezt a szakmát. Azt hihetnénk, nem is nagy baj, hiszen ma már jóformán csak a családi házak épülnek hagyomá­nyos tetőszerkezettel, a modern épületek teteje lájpos és a beton- gerenda, a betonfödém egyre in­kább kiszorítja az ácsmesterség „alapanyagát”, a fát. Talán ez is az egyik oka, hogy a szülők, a fiatalok nem látnak perspektívát ebben a szakmában. Pedig nem így van. Az ácsok ma már egyre kevesebb régi­módi tetőszerkezetet készítenek, de annál inkább szükség van rájuk a vasbeton szerkezetek építésénél. Szekszárdon ennek leginkább szembetűnő példája a városközpontban épülő művelő­dési ház, amelynek állványzatát, zsaluzatát valóban mesteri mó­don készítették el és készítik o vállalat ácsai. Kell az ács az építkezéseken és ma már többre van szükség, mint tegnap, holnap még többre, mint ma. Aki tehát elsajátítja ezt a szakmát, nem kell félnie, hogy munka nélkül marad. És ha jól dolgozik, szépen is kereshet. Egy jó képességű ácsnak a havi keresete nemigen megy a háromezer forint alá. Megérdemelné tehát ez a mes­terség is, hogy ugyanolyan di­vatos legyen, mint mondjuk, az autószerelő, vagy villanyszerelő. Ma a választható szakmák többségében közvetlenül az álta­lános iskola elvégzése után ve­szik fel a fiatalokat. Ácsnak azonban csak 15—16 évesek je­lentkezhetnek. Minimum egy esztendőt veszít tehát az a gye­rek, aki ács akar lenni. Termé­szetes tehát, hogy először meg­próbál elhelyezkedni más szak­mában és ha az nem sikerül, egy-két év múlva jelentkezik ácsnak. E szakmának az utánpót­lása tehát jobbára csak olyan fiatalokból rekrutálódik, akik­nek se itt, se ott, se amott nem sikerült és ez már eleve gátolja a kellő számú jelentkezést. Bizonyos, hogy a korhatárt alapos megfontolás után rögzí­tették. Ehhez a mesterséghez ugyanis erős fizikum és nemcsak megfelelő intelligencia, hanem kellő testi fejlettség is kell. A fiatal szervezetre káros a meg­erőltető munka. De talán lehetne itt „lazítani’ az előírásokon. Oly formán, hogy alapos orvosi vizs­gálat után lehetővé váljék, hogy az erősebb szervezetű fiatalember már közvetlenül az általános is­kola elvégzése után is mehessen ácstanulónak. Hiszen azonos ko­rú fiatalok között vannak gyen­gébbek, és fejlettebbek is. Talán a tananyagot is lehetne úgy iga­zítani, hogy az első évben több legyen az elméleti tárgy és csak később kerüljön scrr a nehezebb munkákra. Valamilyen megoldást kell ke­resni, különben félő, hogy kihal ez a nélkülözhetetlen építőipari szakma. (J) — így van. — válaszol Domo­kos János. — Óhajtanak korábbi nyilatko­zatukon változtatni? Esetleg azt semmisnek nyilvánííarn? A két felelős tanácsi ember ne­hezen. válaszol: Domokos János: — Nem. De én nem gondoltam, hogy azt is meg­jegyzi, amikor azt mondtam, hogy a házat elfuserálták. így van... Fata László: — Kérem, tudja, itt volt a Borbás elvtárs... és... hát mit mondtam volna... Az iregszemcsei ügy végére ér­tünk. A szerkesztőség legköze­lebb majd az augusztus végi té­teles kimutatásra kíváncsi. — Kérem azt altkorra kell el­készítenünk, az utolsó szegtől az utolsó ráfordított munkaóráig. — mondja Domokos János gazdál­kodási előadó. — A cikk megjelenése után kellemetlenség érte önöket? — Nem — mondja Fata tanács­elnök — de tudja, ez a vizsgálat, ez a sok kellemetlenség... — Még egy dolog: Úgy értesül­tünk, a vizsgálatot végző osztály dolgozói jegyzőkönyvet vettek fel arról, hogy önök mit nem mondtak az újságírónak. Domo­kos elvtárs, ön kérte a jegyző­könyv felvételét? — Nem. — Fata elvtárs, talán ön? — Nem. Én sem. De tetszik tudni, itt volt a Borbás elvtáns, ő csinálta a jegyzőkönyvet, aztán, ugye... Beszéltünk az iregi orvoslakás­felújítás kérdéséről Sipos József elvtárssal a községi párunzotiság titkárával: — Kérem, önök még keveset és finoman írtak, nagyobb ügy ez mint ahogy a lapok cikkeznek róla. Szabópái elvtárs, a megyei tanács elnöke, egy titkári érte­kezleten elrettentő példaként hoz­ta fel ezt az iregi ügyet. Én szé­gyelltem, Berecz László elvtárs, a járási pártbizottság titkára így véleke- ■| dik az ügyről: j — Most már nem lehet mást tenni, mint a felújítást befejezni, és legközelebb alaposabb elő­készítő munkát követelni a beru­házások. felújításokkal foglalkozó emberektől. Az egészségügyi osztály arra kért bennünket, korrigáljuk ko­rábbi írásunkat. Tulajdonképpen mit korrigál­junk? Mi nem tudjuk csökkenteni a felújítás horribilis összegét. A válaszlevélben közölt 450 ezer forinttal szemben a község veze­tőinek dokumentuma szerint 505 ezer forintba kerül a felújítás... És ezek útón várjuk, hogy az iregszemcsei orvoslakást július 31-én átadják. Pálkovács Jenő Ameddig a szem ellát, mindenhol gabona. 1070 holdon vetettek bú­zát ebben az esztendőben a termelőszövetkezetben. Buda" István üzemgazdász elégedetten szemléli a jó termést ígérő kalászokat. Az itatásos borjúnevelőben jelenleg kilencvenkét állat van. A havi súlygyarapodás eléri a 28—32 kilogrammot. Javában folyik a burgonya vegyszerezése. Negyven holdon ter­melnek vetőburgonyát, melyet Hungária DL—40-nel permeteznek. Nagyon szép rend van a szövetkezel gépudvarában. Kijavítva, szépen besorolva állnak a köztük a tsz négy saját SZK—4-es kombájnja, melyek indulásra készen állnak.' gépek,

Next

/
Thumbnails
Contents