Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-24 / 147. szám

4 RAD TO- W RÖK, AZT MONt>- l< 'JA A SEREGEK ’|VJRA, iS FÜSTTÉ IÉGETE AA'SZEKE- J RElT.OROSZlÁMi I KÖLYKEIDET HARD « EMÉSZTI AAEG.Ü*'. KEPREGENYVM.TOZAT: SARLÓS ENDRE J* eeYBEGYV/LTCKETY ÉNEKEL­JÉK VELE/VV EZT 'A*PALT:I a !£) &u.tsdhr&uc) LüíiMAiles:.^ /MINT A NYUGATI FRONT| VETERÁN HARCOSA, AKI HÁRO/WSZOR. SEBESÜl­TEAA -1915 és 191Ö KÖ ­ZÖTT. FELKÉREM AZ-... IFJÚ Hol GYEINEK, EGésese AMERIKA IFJt/ HOL GYEI nevében há- la'san köszönöm CHß>s7l/\Sf i v D/ESTÉ NEAA i\ TUDOTT 'AAAS- EEuá A/ézA/r} 'yVMßGA tZETRE ' [Bänu/cterkd 'rtrCH A'tl-T A\* LD7n:. A HAfl­aaqnika's Új DAL0Ä KJE2. - DETT.-r ... AZ EGESZ. ' KÓRUS VAD, | •C/ATM-LA-I/W,' ER&VED Büf- DEVÁöDV^AZ énekbe; ... „• aaargareti% erősen n­GVECT/s EK kok VÉGRE — Mert miért is kellett ez a menetelés? Hogy erősekké, edzettekké váljatok. Elfáradtatok, ki­merültek? Természetes. Elhullt a gyenge? Ez is természetes. — Unlak — üvölti Andy Idens és az egyik bakancsát Sandershez vágja. Sanders dühös, de aztán erőt vesz magán, s az egészet jó tréfának igyekezvén feltüntetni erőltetetten vigyorog. Majd szellemeskedni pró­bál: • — Andy... Andy bár lőni is ilyen pontosan tudnál, mint bakanccsal célbadobni' Megjegyzése nem sül el. Ellenségesen néma a szoba. — Higgyétek el szükség van aZ ilyen nehéz megpróbáltatásokra — folytatja —■•. Valóságos helyzetben, mondjuk a vörösök vonala mögött, még ennél is sokkal nehezebb lehet. Ez igaz. Tudjuk jól. De Sanders ne locsogjon róla S egyáltalán miért kell erről az egészről 4 TSOIS MEGYEI MEPÜJSS0 196* Junius 21: Előkészületek az Országos Mezőgazdasági Kiállításra és Vásárra A gyáros szerelmes volt a szép színésznőbe. A gyárost és a szí­nésznőt gyakran lehetett együtt látni az éttermekben és más nyilvános helyeken. A nagyiparos elhatározta, hogy nőül veszi a színésznőt, de óvatos ember lé­tére előbb információk beszerzé­sére határozta el magát. A de­tektíviroda a következő jelentést adta: „A kisasszony hírneve kifogás­talan. Múltja szeplőtlen, viselke­dése kitűnő. Az utóbbi időben azonban gyakran lehet látni egy 'kétes alakkal.” * — Anyukám, — meséli a kis­gyermek, aki most jött haza a sétáról — tudod-e, hogy a nagy mama igen félős. — Miért fiacskám? — Mikor át kell mennünk a a külföld humora másik oldalra, mindig beleka­paszkodik a kezembe. « — Vásároltam egy Rubenst — dicsekszik egy taxis milliomos, aki most jött európai útjáról. — Valami rendkívüli! Kész csoda! — És hány lóerős? — kérdezi a barátja. * „Mi a lustaság?" — ezt a házi feladatot írta elő a tanító a IV. osztályos gyermekeknek. A taní­tó érdeklődéssel olvasta a kis­fiúk írásait, legjobban meglepte azonban Kiirt dolgozata, A füzet első, második és harmadik olda­la üres, a negyedik oldalon ez áll: „Ez a lustaság”. * — Azért büntetlek meg fiam ■— mondja az apa —, mert sze­retlek. — Oh, apám, nem érdemiek, meg ennyi szeretetet! * Két barátnő beszélget: — Ah, Mary drága. Nincs sze­rencsém, hiába. Valahányszor ta­lálkozom egy férfival, aki tetszik nekem, vagy ő nős, vagy pont éppen akkor férjnél vagyolc. * " — Vitalitásom titka — mond­ja egy öreg úr baráti körben — az, hogy sok fokhagymát eszem. — Nos, ez nem nagy tittok —< mondja valaki. Teljes üzemben van az immár hatvanhatodik Országos Mezőgaz­dasági Kiállítás és Vásár rende­zősége. Két hónap múlva, augusz­tus 25-én nyílnak meg a nagy kapuk, hogy szeptember 17-ig százezrével fogadjuk a vidéki, fő­városi és külföldi érdeklődőket, s elébük tárják mindazt, amit me­zőgazdaságunk, agrártudomá­nyunk és mezőgépiparunk mutat­ni, mondani tud. Három évi szünet után, elég alaposan megváltozott helyzetben nyitja meg ismét kapuit a mező- gazdasági kiállítás. A felszabadu­lás utáni első kiállítások célja főképpen a kollektív gazdálkodás propagálása volt. Az idei kiállítás fő célja: nagy, országos méretű és hatású tapasztalatcsere. Meg­mutatni az embereknek és meg­tanítani őket, hogy milyen mód­szereket, milyen eszközöket lehet i’génybevenni annak érdekében, hogy szocialista mezőgazdásági üzemeink — legyenek azok tsz- ek, vagv állami gazdaságok — a szilárd alapról most már a való­ban korszerű eredmények felé lépjenek tovább. A nemes érte­lemben vett oktatás, a tapaszta­latcsere fő területei a gépesítés, a kemizálás, és a takarmány ter­mesztés lesznek, azonban termé­szetesen szó esik a többi ágaza­tokról is. A kiállítási iroda szer­vezett formában nem kevesebb, mint 24 ezer agrárszakembert kí­ván bevonni a bemutatókba, ta­pasztalatcserékbe, valamint a ki­állítás területén kívül eső üzemi bemutatók megtekintésébe. - A kiállítás megrendezésének módszerére két fő szempont jel­lemző. Az egyik: aki részt akar venni a ver­sengésben, a bemutatókon, annak előzetesen magas kö­vetelményeket kell teljesíte­nie. Ez biztosítja, hogy az érdeklődők valóban a legfejlettebb gazdasá­goktól, a legjobban bevált mód­szereket tanulhatják el. A má­sik; amit üzemek, vállalatok be­mutatnak — ezek főleg iparcik­kek — azt eladásra is fel tudják kínálni. Tehát ott áll majd pél­dául a Vörös Csillag Traktor­gyár új, 50 lóerős traktora, ami­lyent a következő három évben már vásárolni is lehet. Bemutat­ják a kukoricatermesztés komplex gépsorát, hasonlót a közeljövőben meg is vásárolhatnak, termelésbe is állíthatnak a tsz-ek. Tehát nem az elmélet kiállítása lesz az idei, hanem a gyakorlaté. Ezért előfordulhat, hogy egy-egy mun­kafolyamat gépesítésének nem az „abszolút világszínvonalát” szem­lélhetik meg a látogatók, viszont amit látnak, annak a bevezetését meg is tervezhetik, mert arra le­hetőségük lesz. Gondolt a rendezőség természe­tesen arra is, hogy a várhatóan egymilliónál több látogató nem csupán tanulni óhajt Ezért az idén tovább szélesítik a szórakozási lehetőségek ská­láját is. A termelőszövetkezetek, egyéb gazdaságok sora nyit majd bor­kóstolót, dinnyekóstolót, laci­konyhát, gyümölcsstandot stb. Versengenek majd egymással, hogy ki tud kellemesebb megle­petéssel szolgálni a vendégeknek. Az alföldi tsz-ek például nemcsak hurkát és kolbászt hoznak ott­honról, de finom házikenyeret is. A hagyományokhoz híven hozzá­tartozik majd a vásár képéhez a gulyáscsárda, a halászcsárda, a birkacsárda, a több alkalommal megismételt látványos lovas­bemutató, sőt külön erre a célra szolgáló pavilonban gulyás-, gé­pész-, gazdász-bálokat is rendez­nek. Nyilván itt is alkalom nyí­lik majd a „tapasztalatcserére”. Külön izgalmat hoz a szokásos vásári sorsjáték, ennek főnyere­ménye személygépkocsi lesz, de lehet például 65 kilogrammos harcsát is nyerni. Két tsz áll versenyben, hogy melyik tud nagyobb disznót hizlalni. Az egyik 520, a má­sik 580 kilogrammosat ígér. A nagyobbikat sorsolják ki má­sodik számú nyereményként. Az elhelyezést, az autóbusz­túrákat, a hajókirándúlásokat ez­úttal nem a kiállítási iroda inté­zi. Ezért akiknek szállásra van szükségük, vagy a kiállítás kerí­tésén kívüli programban óhajtaé nak részt venni, helyes, ha idejé­ben a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatalhoz fordulnak. A kiállítás szervezése még fo­lyamatban van. Azt már eldön­tötték, hogy 258 tsz és 59 állami gazdaság növénytermelési és kertészeti eredményei szerepelnek a be­mutatón. A legproduktívabb, legnemesebb állatok versengése még tart. A külföldi jelentkezők közül pél­dául az NSZK-ból 41 cég jelen­tette be kollektív’ részvételét. Eb­ből már következtetni lehet arra, hogy az idei Országos Mezőgazda- sági Kiállítás és Vásár nem csu­pán a belföldi eredmények és le­hetőségek nagy felvonultatása, de egyben nagy jelentőségű nemzet­közi seregszemle is lesz! Földeák! Béla — Frankó vagy. Megkaptad az eltávozást. Az ügyeletes asztalnál átveheted a fleppnit. Nyerítek és megcsókolom Beppót. — Majd a lányt smárold, kisöreg. — A dzsungel után még van erőd? — kérdi Goncsarenko. Mindenki röhög. Malackodnak a rovásomra. Mit bánóra én. Fő, hogy elszabadulhatok innen huszonnégy órára. Jó haverok, de folyton együtt lenni velük idegesítő. S kimerítő az is, hogy mindig parancsszóra kell ugrálni. Sőt, még gondolkodni is. Gyorsan kimenőruhába vágom magam. — Szevasztok! — kiáltom, s már rohanok kifelé. — Nehogy szégyent hozz ránk! Mindent bele! — kiáltja Pablo. Ismét röhög mindenki. Nem válaszolok. Hü­lyéskedjenek most már maguknak. Hogy az ég roggyon le! Nincs szerencsém. King tizedes az ügyeletes a kapunál. Persze, hogy belémköt. Nem elég tiszta neki a zseb­kendőm. — Forduljon vissza és patyolatfehér zseb­kendővel jelentkezzék. Maga az amerikai had­sereg tagja. S ráadásul nem is akárhol, hanem a Fort Braggban szolgál. Nem tehet bennünket nevetségessé a koszos zsebkendőjével. Előírásosan jelentem, hogy értettem a paran­csot. Tisztelgek és visszafordulok. A második barakknál azonban megállók a félhomályban. Hiszen a zsebkendőm tiszta. Jól tudom, King csak szórakozik. Néhány perc múltán ismét a kapuhoz megyek. — 24 — locsogni. Itt vagyunk, így vagy amúgy idekerül­tünk, sejtjük, hogy nem születésnapi zsúrra ké­szítenek elő bennünket. — Sanders! Telefon! — kiált be az ajtón Beppo. — Ki hív? — Valami fejes a törzstől! Sanders gyorsan összekapja magát és kirohan. Beppo belép a szobába és' nevet. — Ezt a hülyét most levakartam rólatok. — Nem hívták? — kérdi Andy Idens. — Most nem. Átvertem. — Ezért fizetek neked egy sört a kantinban — mondja Hanzi. Fura alak ez a Sanders. Közlegény, mint mi. Ám, mégis tartunk tőle. ő Fort Bragg örökös lakója. Evek óta itt van. Minden csoporttal végigcsinálja a kiképzést, de amikor a fiúk eltűnnek, Sanders marad. Marad és hol a hülyét játssza, hol pedig nevelni akar. Néha a legvadabb kérdéseket intézi az emberhez, máskor meg a legártatlanabb megjegyzést sem tűri el. Gyakran keresik a törzsből. Időnként ő is elkéredzkedik, hogy ezzel, vagy amazzal a ki­képző tiszttel van dolga. Az a hír járja róla, hogy a CIO embere. Feladata, hogy megfigyel­jen bennünket. Éppen ezért, szinte valamennyien a kedvébe járunk. A fene se akarja, hogy rossz véleményt adjon a főnökségnek az' em­berről. Ma azonban, valahogy ki van borulva mindenki. Nem lehet nyugodtan hallgatni a süketelését. Beppo az ágyamhoz lép. — 23 —

Next

/
Thumbnails
Contents