Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-23 / 146. szám
1 1967. június 23. TOLNA MEGYEI NEPtJSAG jr Érettségi vizsga a szőlőben... Nyolc munkaruhás fiú, lán| áll az asztal előtt. Dehogy áll — izgatottan íopog, szinte szuggerálja az asztalon fekvő fehér papírcsík- halmot: vajon, melyikre fiú van 'írva?-r Tessék tételt húzni... ( A fiúk udvariasan előre engedik a lányokat Szalai Anna tétován kinyújtja a kezét, majd határozottan ráteszi egyik papírlapra. Félve felemeli, belenéz... Aztán a legszívesebben nagyot ugrana örömében. Odamutatja a papírt a mellette álló Tóth Máriának, aki suttogva adja tovább: — Micsoda szerencse... Kint mondta, hogy ezt a tételt fogja húzni... Aztán ő is húz, majd némi iróniával a hangjában megjegyzi: — Ez az én szerencsém. Pont nekem való tétel... Mutatja a papírlapot, amelyen ez áll; a) Kapálás fogatos kultivátorral. b) Hajtásválogatás. A papírcsíkkal a kezében kiviharzik, hogy megkeresse az érettségi tétel megoldásának kellékeit; a lovat és a kultávátort. Huszonnégy diák érettségizik, de a hagyományostól eltérő módon; nem a tanterem szigorú négy fala között, hanem kint, a fesztelenebb, hangulatosabb sza- S3ín kell kapaszkodnia az badban — a Szekszárdi Állami eke szarvába. Ami igaz, az igaz: Gazdasag baktai szőlészetében. ez a munka férfit igényel, nem — Az első olyan osztályunk, ciyan termetű nőt mint amilyen amely egyúttal szakmai képesi- Marika. test is szerez —- mondja Horvay Ki is pirult, amire kiérnek a Árpád, a gimnázium igazgatója, soron, majd arcát boldogan dör- — Négy éven keresztül tanulták, és érettségi tantárgy a szőlészet- T ~~v——<--------- b orászat szakelmélete, gyakorlata az általános tárgyak, a magyar, a történelem és a matematika mellett Az ötödik tárgy szabadon választható, oroszból, kémiából, vagy más olyan tárgyból, amelyet legalább két éven keresztül tanultak. Az öttagú vizsgabizottság is ennek megfelelő összetételű. A bizottság elnöke Jeszenszky László, az MTH iskola igazgatóhelyettese. A társelnök — a Földművelési és Élelmezési Minisztérium megbízottja — dr. Kaizer Géza, \ a balatonfüredi szakmunkáskép- t 5 ző iskola igazgatója. Tagjai: az m SZMT-t képviselő Rácz Lajos, az állami gazdaságot képviselő Haraszti Ferenc és Jantner József. — A vizsga még nem ért ugyan végét, de már elárulhatom: az első szakközépiskolai érettségi a várakozáson felül sikerült. A huszonnégy tanulóból senki nem áll bukásra — mondja Horvay Árpád igazgató. — Egyébként tegnap volt a szakelméleti vizsga, a mai napon pedig gyakorlatból vizsgáznak, itt kínt a szőlészetben szőlőművelésből, délután pedig a kombinátnál a borkezelésből. közben folyik a gyakorlati vizs- ga. Tóth Marikának nem kell keresni a lovat, mert egyik fiú éppen végzett egyik tételével, amelyhez szintén „segédeszköz” volt. Egy másik fiú, alti már túl van a vizsgán, segít a .„tétel kidolgozásúiban” — de itt nem kell súgni, hanem csupán a lovat vezetni. Marika sóhajt egyet, majd megmarkolja az eke szarvát. * — Remélem, minden tőke a helyén marad... Lefelé könnyen halad, de a következő soron, felfelé már alapo— A tétel; az Arany-féle talaj - kötöttségi vizsgálat. A vizsgált talajminta vályogtalaj, mert... — és részletesen elmondja a vizsgálat módszerét, eredményét. Farkas Margit a permetié- toronynál vizsgázik, tétele a Ver- morel-permetezőgép szerelése, hibalehetőségei. Juhász Katalin oltókéssel felel; zöldoltványt kell készítenie. Pápay Marika kezében szaporán csattog a metszőolló. Vesszőt osztályoz, készít elő értékesítésre. (Előző nap kitűnőre vizsgázott elméletből, gyakorlatból is hasonló eredményre számíthat.) A fák alatt, a fűben, az épület mögött összerakott farönkökön heverésznak, ülnek néhányan, akik már túl vannak a vizsgán. A beszédtéma mi lenne más, mint a vizsga? — A matematika írásbeli majd mindenkinek gyengébben sikerült a vártnál — mondja Andor- ka Árpád. — A tanév befejezése után nyomban kezdődött a kéthetes szakmai gyakorlat, majd utána következett az írásbeli. Kevés volt az idő a felkészülésre. A szóbelin — úgy érzem — javítottunk. Andorka Árpád egyébként rövidesen már a gyakorlatban is hasznosítja azt, amelyet a négy év alatt a szőlészetről, borászairól tanult. — Hétfőn már munkába állok a bátaszéki szőlészetben. Egyelőre — három hónapra — a gyűr mölcstermesztésben, mint minőségi átvevő, majd utána szőlészként. — Az állami gazdaság felajánlotta, hogy mind a huszonnégy tanulót alkalmazza érettségi után — mondja Jantner József szaktanár. — Hát lehet majd választani... • Csütörtökön délben kiosztották a bizonyítványt a szekszárdi gimnázium első olyan osztályának, amely az érettségivel együtt szőlész-borász képesítést is szerzett. BI. Az ötvenedik évforduló tiszteletére Tizenötezer pár exportcipő — terven felül A Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz kollektívája a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulója tiszteletére többek közt tizenötezer pár exportcipő elkészítését vállalta az ez évi exportterven felül. A szövetkezet szekszárdi üzemében a napokban kezdték meg a szovjet rendelésre készülő, ke- resztülvarrott férficipők gyártását. Naponta száz—száztíz pár exportcipő kerül le az üzem szalagjáról. Úgy számítják, hogy a vállalt határidőre — december 20-ig — útnak indítják az utolsó szállítmányt is. Német nyelvű riport Szekszárdról Pénteki napon csengett a telefon a szekszárdi Idegen- forgalmi Hivatalnál. Takler Jó- zsefné vette fel a hallgatót, Budapestről jelentkezett Hambuch Vendel, a Magyar Rádió német nyelvű adásának riportere. Bemutatkozott, és megkérdezte: — Vasárnapra két németül jól beszélő idegenvezetővel szeretnék riportot készíteni. Szekszárdról. Lehetséges? A válasz néhány perces tétovázás után megérkezett: — Igen. Egy órakor itt találkozunk, a hivatalban. A tétovázásra könnyen adja a magyarázatot Takler Józsefnél — Villámgyorsan át kellett gondolnom, ki is volna alkalmas a tájékoztatás céljaira? Vasárnapra éppen nagyobb turistacsoportot vártunk Gemenc- be, afrikai diákokat. Aztán arra gondoltam, hogy ebédidőben, amelyet úgyis itt töltenek a Garay-szálló éttermében, el lehetne készíteni az ő tolmácsaikkal a riportot. Létay Menyhértnét és dr. Pataki Józsefet kértem meg erre a feladatra. Magdolna Létay — ahogyan később a német adásban bemutatták, így beszél a rádió- felvételről: — Sárközről és a szekszárdi Liszt-emlékekkel kapcsolatban adtam tájékoztatást. Megemlítettem dr. Hadnagy Albert Liszt-tanulmányát is, mert nemrégiben elhunyt levéltárigazgatónk széles körű kutatómunkát végzett. Dr. Pataki József tanár Szekszárd történelmi múltjáról, a város nevezetességeiről, hírességéről, a szekszárdi borról, majd Szekszárd kör nyezetéről és a gemenci erdőről beszélt. Felváltva kérdeztek bennünket, a riportfelvétel elhúzódott, a tervezett időnél később fejeztük be fél órával. — Jelezték a közvetítést? — Sajnos, mi is csak az utolsó napon értesültünk róla, így senkinek nem tudtuk elmondani, mikor beszélünk mi, a város lakói, német nyelven, a városunkról. Még Pataki József tanárt sem tudtuk értesíteni a közvetítés időpontjáról. A táviratot, hogy aznap hallgathatjuk magunkat 18 óra 30 perckor a megadott rövid hullámhosszon, csak 17 órakor kaptuk meg, ha két perccel később érkezik az értesítés, már bezárt irodát talál. Takler Józsefné férjével együtt kereste a rádióban a jelzett hullámhosszat, ugyanígy „Frau Létay”. Néhány perces izgatott keresgélés után felhangzottak saját szavaik. A színes, érdekes riport több mint fél órán keresztül ismertette Németországban Szekszárdot, és beszélt búcsúzóul arról is, hogyan lehet eljutni a városba. Ha utólag is tudunk erről az eseményről megemlékezni, akkor sem lehet az itt lakóknak közömbös, hogy valahol, egy távoli országban riportot hallgathattak városunkról. M. X. zsöli a ló bársonyos orrához. Alig liheg; — Nagyon jó voltál hozzám, nem csak az ekét húztad felfelé, hanem engem is... A nyitott teraszon, ahonnan festői kilátás nyílik a városra, magas, 'fehér pulóveres fiú, Konrad Antal méricskél, földet dörzsöl szét egy tányérban,- majd vízzel elkeveri, közben jegyezget egy papírlapra. Majd amikor elkészült a tétel kidolgozásával, határozottan felel, m Megkezdték a termelőmunkát az új, zombai bőrdíszműüzemben A Bonyhádi Ruházati Ktsz izemet rendez be Zombán, a 'épjavító állomás egykori helvi- íégeiben. Első lépésként bőrdísz- nű áruk gyártását kezdik me” césőbb azonban a többi helvi' ■endbe hozása után textilkor :ekció-szalagot is felállítanak. A bőrdíszműüzemben a termelőmunkát tegnap kezdték meg. Iskolatáskák készítésére tanítják be azt a tizenkét munkásnőt, akiket már felvettek a falubeliek ’■'őzül. Az új tanév kezdetéig kétezer iskolatáskát kell leszállítania az üzemnek. Látogatás a „vérrokonoknáF TVéhány nappal ezelőtt le- velet kaptunk. „Köszönöm, hogy igaz emberi segítőkészséggel adott vérével elősegítette gyógyulásomat és lehetővé tette, hogy egészségesen visszatérjek a dolgozó embereit sorába”. Nagy Illés kajdaesi lakos írta a fenti sorokat, s megadta pontos címét. Kíváncsiak voltunk, kivel kerültünk „vér- rcítonságba” és felkerestük Nagy Illéséket Kajdacson, a Ságváry u. 400. szám ailattd kis házban. A beteget nem találtuk otthon, feleségével beszélgettünk. — Tegnap is látogatóban voltam nála a kórházban. Minden azonmód van, ahogy hazajöttem, még a ruhámat sem raktam el — mondta mentegetőzve. — Amikor csak lehet, bemegyek hozzá. Meg is kívánja, látom, milyen szomorúak azok a betegek, akiknek ritkán van látogatójuk. — Mióta betegeskedett a férje és miért volt szüksége vér-» átömlesztésre? — Két, vagy három év óta. Kezdődött azzal, hogy a tsz-ben ráesett a lábára egy láda. Lehetett vagy három mázsa. Rá egy évre egyik ujját le kellett operálni. Aztán jött ez a betegsége. Az itteni körzeti orvos már tavaly beutalta az urológiára, kivizsgálásra. Azonnal bent fogták, nyomta az ágyat, vagy négy hétig. Amikor megtudta, hogy műtőre kerül, azt mondta, nem hagyja magát vagdalni. Hazajött, aztán kezdődött minden elölről. Rossz volt látni, hogy mennyire szenved. A körzeti orvos megint beutalta a kórházba. — Nem kell félni a műtéttől, még akkor sem, ha hetvennégy éves, jó a szíve, a tüdeje. Menjen csak be bátran. Nagy bácsin már csak az operálás segíthet — mondta sokszor. — A legutóbbi roszullét után azt hittük, hogy itthagy bennünket örökre. Bevittük a kórházba, s megoperálták. A műtét után háromszor kapott vért, s utána elkezdett javulni. Tegnap, hogy bent voltam nála, egészen jól volt, azt mondta: — Most már meggyógyulok. A főorvos úr azt mondta, még egykét hét és hazamehetek. Jó az étvágyam és most már a cigarettát is kívánom. Hanem hallod-e, te nagyon lesoványodtál. Biztosan agyonhajtod magad a kukoricakapálással. Miért nem hívsz segítséget, ha nem bírod? — öregségükre magukra maradtak? Nincs családjuk? — De igen, öt családunk van, ki erre, ki arra dolgozik. Egyik fiunk Dunaújvárosban a vasműnél darus, a másik fegyveres testületnél szolgál. A lányunk--'n+io—a másik kettő itt él Kajdacson. Mindegyiknek megvan a maga gondja, de nem panaszkodhatunk, segítenek, amikor tudnak. Nem is a munka miatt fogytam le, hanem miatta. Nem jó egyedül. 1913 óta vagyunk együtt, megértésben és szépen éltünk — mondta a néni. A búcsúzásnál , véget nem ** érő hálálkodásba kezdett. — Nagyon szeretném meghálálni a jóságukat'» Azt nem ígérhetem meg, hogyha maguknak szükségük lenne vérátömlesztésre, én adok. Ehhez már öreg vagyok. Fogadjon el néfiány tojást, szívesen adom — mondta. Megható volt a néni igyekezete, s úgy látszott, megvan bántva, hogy ajándékát nem fogadtuk el. Bennük él még az a tudat, amit nemzedéken keresztül megszoktak, hogy ingyen soha semmit nem kaptak. S ez mást új volt számukra. Nem első eset, hogy vérátömlesztéssel mentettek meg emberéletet. Benkő Józsefné kajdaesi asszony 13 liter vért' kapott tavaly. Schell István iskolás korú kisfiúnak majdnem minden évben szüksége van vérátömlesztésre. Ma véradónapot tartanak Kajdacson és nem véletlen, hogy ezek a sorok éppen ma jelennek meg. POZSONYI IGNÁC NÉ
