Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-23 / 146. szám
( TÖßiÄ MEGYEI NEPtJSAG ISE1 június 22^ Nemzeti parkok Jugoszláviában Jugoszlávia területén jelenleg 24 ezer hektárnál nagyobb területű nemzeti" park és védett terület található. A nagy parkokon kívül több mint 50 kisebb park is van az országban, rendkívül ritkán • található növény- és állatvilággal. Az érintetlen természet szerelmesei nem szalasztják el az alkalmat, hogy ellátogasson Paru- csicába — „Európa utolsó őserdejébe”. Az ország ' e legnagyobb védett területe (1434 hektár) Bosznia-Hercegovinában 700- tói 2000 méter tengerszint feletti magasságban,‘a Maglics hegy lábánál terül el. Az óriás fenyő- és bükkfatörzsek, — a védett terület fő fafajtái, — magassága igen gyakran az 5f( métert is meghaladja. A Perucsica sűrű rengetegében sok-sok vad — havasi kecske, szarvas, zerge, medve, vaddisznó, nyest, sas és számos egyéb p’lat. valamint madár található. A vadász turista Perucsicéből nem távozhat üres kézzel. A vad természet szerelmese Montenegro legmagasabb hegységében, a Durmitori hegységben lévő védett terület gyönyörűségeit is élvezheti. A hegy magas-' sága 2552 méter. A csodálatos szépségű szakadékok sokaságára örökre emlékezni fognak azok, akik akár csak egyszer is e1 látogatnak ide. A meredek sziklákat sűrű bükk és fenyőerdők borítják, s lenn a mélységben a tavak sokasága körül gazdag zöld legelők terülnek el. Sajátos szépségűek Jugoszlávia tavai, .amelyeket a prospektusok az „ország igazgyöngyeidnek neveznek. Ilyenek a Horvátországban található plitvicei tavak. A 16 tó, amelyek lépcsőzetesen, különböző magasságban lftyezked- nek el a tengerszint feiett, egymásba ömlőnek és csodálatos vízi lépcsőt képeznek. A Szlovéniában lévő bohinyi tó szintén a nemzeti parkokhoz tartozik. Kiimája aloesi: a nyári éiszaikák hi degek, a tél zord, s a fagyok erősek. A tudósak ezen a helyen már régen felfedeztek különböző, ritkaság számba menő alpesi növényeket, az ide érkező zoológusok megfigyeléseket végeznek az alpesi vadak életéről, amelyekben a tó területe rendkívül gazdag. Nemzeti park a palicsi és vajdasági obedi tó is, a ho-mokpad- dal. E Kd védett területen számos különleges madárfajta található. Az Adriai-tenger nemzeti parkjai közül az egyik legérdekesebb a' Paklenyica-vízesés, a dalmáciai Zadar város közelében. Nemzeti parkika nyilvánították Lokrum szigetét is, másfél kilométernyire dél-nyugatra Dubrovniktől. A szigetet, amelynek hossza 1.6 kilométer, szélessége 0,5 kilométer, ritka adriai növények — mangó- lia, agavé, fenyő, olajfa, leánder, citromfa és egyéb értékes és ritkaság számba menő növényzet — borítják. A jugoszláv nemzeti parkok mindegyike rendkívül szép és értékes. Nem csoda, ha vonzzák a i tudósokat és turistákat egyaránt. I A TOLNAI URADALOM Egy érdekes fej eset a megye agrártörténetéből SZEKSZÁRDNAK jó bora van. Ez maholnap már unalomig ismert közhely, amivel az ország legtávolabbi szegletében lakókat sem lehet meglepni. Tolna megye mezőgazdaságának egyéb termékei azonban — bármilyen sok joggal lehetnének — már kevésbé közismertek. A nagy- multú megye agrártörténete pedig mindmáig írójára vár. Néhány érdekes, de kisebb jelentőségű, főleg pedig csak egy szőkébb kört érdeklő tanulmányt nem számítva, alig-alig akadt szerző, aki ezzel foglalkozott volna. A Tolna megyei Népújságban — egy napilap szűk lehetőségeihez mérten — már évek óta igyekszünk helyt adni hely- történeti, ezen belül pedig agrár- történeti közleményeknek. Az itt következő is ezek sorába tartozik. TOLNA KÖZSÉG határának egy részén ma a Szekszárdi Állami Gazdaság gazdálkodik. Az állami gazdaságot nem kell külön bemutatni, ha máshonnan nem, úgy a „Nehéz emberek” Közületektől, magánépítte- tőktől rövid befejezési határidővel parkettázást, cserépkályhaKÉSZÍTÉST vállalunk.* Simontornyai Vegyes Ktsz, Simontomya, Mátyás út 14. (259) Egy ismeretlen hölgy levele — Levele érkezett — mondta a portás, és átnyújtott Pasztus- kovnak egy rózsaszínű levelet. Majd sejtelmesen hozzátette: „Hölgytől!”. Pasztuskov a szobájába ment és felbontotta a levelet. „Kedves Barátom! Drága Jev- genyij Vasziljevics! Véletlenül tudomásomra jutott, hogy városunkba látogatott. Nem tudom, elmondani, mennyire megörültem ennek! Hiszen olyan rég óta szeretnék megismerkedni' önnel. Olyan régen szeretnék beszélgetni magával, szeretném elmondani azokat a gondolataimat és érzéseimet, amelyek az Ön könyveinek olvasása közben merültek fel lelkemben... Igen, igen, régóta szenvedélyes csodáló ja vagyok az Ön munkásságának, s számomra igen nagy, sőt meg nem érdemelt boldogság lenne, ha közelebbről megismerhetném. ..” — Csodálatos! — mondta fennhangon Pasztuskov. — Ez az igazi gyönyörűség! — Élvezettel szagolgatta a levélpapírt, majd tovább olmsta a levelet. ,-Tudom, hogy mennyire idegen JŰntől a kispolgári képmutatás, ezért kérem, látogasson meg, szakítson néhány percet drága idejéből, hiszen az embernek néha kell egy kis kikapcsolódás. Jöjjön el hozzám. Otthonom barátságos és csendes, férjem elutazott nyaralni. Nem lakom messze a központtól: Szergijevsz- kaja 5. második emelet 20. Mindent el fogok követni, hogy kellemesen érezze magát...” Pasztuskpv elmosolyodott. Maupassant sorai jutottak eszébe. Sötétedett. Pasztuskov villanyt gyújtott. „Jöjjön már ma, hét és kilenc között” — olvasta. — Be sem fejezte a levél olvasását, a fogashoz lépett és felvette a kabátját. Fél kilenc volt. — Oh, micsoda gyönyörűség! — sóhajtott Pasztuskov. — Belépek és egyszerűen azt mondom: „Megkaptam bájos levelét, kedves.. — Hogy is hívják? — Ismét kezébe vette a levelet és közelebb tartotta a fényhez: „Jöjjön már ma, hét és kilenc között. Be kell vallanom, hogy tíz óra után már nem alkalmas, mert unokáimmal együtt legkésőbb féltizenegykor le szoktunk feküdni. Jöjjön, várjuk önt. Üdvözlettel: A. I. Sz.”. Pasztuskov egy darabig álldogált, ivott egy korty vizei és lassan levetette a kabátját. Viktor Dragunszkij című filmből közismert, hiszen a film egyik szereplője a gazdaság igazgatója. Tolna 'határában azonban a nagyüzemi gazdálkodásnak már komoly történelmi múltja van és ezt a múltat nemcsak általánosságban, hanem egy szerencsés véletlen jóvoltából üzertitani részletességgel ismerjük. A Festetich grófok tolnai és egy bizonyos Bombelles nevű gróf kajmádi birtokát hat évvel a szabadságharc előtt pontosan 1 389 688 forintért vette meg a bécsi Sina György báró. Tőle fia, majd leányunokája örökölte. Utóbbi Maurocordato herceg felesége volt és nem lehetett éppen szegénysorsúnak nevezni, hisz apjáról kereken nyolcvan- millió forint értékű nagybirtok maradt rá az Osztrák—Magyar Monarchia legkülönbözőbb részeiben. Tolnára valószínűleg a lábát sem tette be soha, itteni birtokát elhanyagolta, végül pedig 1881. május 13-án eladta három új földesúrnak. Ezek — Carl Lang, báró Gustav von Berg és dr. Hermann Grünbaum — egy szálig idegenek voltak, de jó üzletemberek, akik nagy tőkével, közösen kezdtek gazdálkodni. Négy esztendő alatt odáig vitték, hogy a korabeli viszonyoknak megfelelő mintagazdaságot teremtettek. Ide hívták meg — valószínűleg nem minden hátsó gondolat nélkül — az akkori Földmívelésügyi Minisztérium szakembereinek egy népes küldöttségét és több napos kirándulásukra német nyelvű tájékoztató füzetet nyomattak. Ez a — térképmelléklettel ellátott — füzet fennmaradt és belőle megismerhetjük egy akkori: modern nagybirtok adatait. A TOLNAI URADALOM területe 11 172 katasztrális hold volt. Állandó munkásai, „a legfontosabb tényező egy birtok üzemeltetésénél” egy szálig magyarok: „hűséges, békeszerető és magas fokon kitartó fajta”. Háromszáz- harmincnégyen voltak, közülük százkilencvenen nőtlenek. Lehetett okuk a szorgalomra. A leírás nagy vívmányként emlegeti a lakásviszonyokat. Két család kapott egy szobát és kamrát, négy család egy közös konyhát. Legjobban a juhász-számadó keresett, a természetbenit is készpénzre átszámítva, évi 355 forintot. Az ispán bére 249, a béresé 176, kocsisé 175, a juhászé 150 forint volt évente. Az aratók tizenegyed-részért dolgoztak, a cséplőmunkások minden százhárom mázsa elcsépelt szem után kaptak három mázsa gabonát. A gazdaság nem mondott le”a gyermekmunkáról sem. Évi ezer aranyat fordított két iskola fenntartására, melyben november 1-től május 31-ig száz gyerek tanult. A gyermekek „az iskolai év végeztével, tanitóik felügyelete alatt, 15—20 krajcár napszámért mezőgazdasági munkát . végeznek”. Természetesen kötelezően. AZ OKSZERŰ GAZDÁLKODÁST áz új tulajdonosok vízrendezéssel kezdték. Rendbe hozatták a vízlevezető árkokat és így víztelenítették Vajka-puszta, Fok és Kajmád mezeit. Vajkánál több mint hatezer méternyi kör-, gátat építtettek. Ezután került sor új épületek emelésére és az állatállomány kicserélésére. Kaj-’ mádon svájci tehenészetet rendeztek be, Vajka-pusztára a sertéstenyészet került. A több, mint tizenegyezer holdas nagybirtok (ebből szántó csak 5210 kh.!) állatállománya 1885-ben a következő volt: 77 ló, 374 igás ökör, 350 göböly, 190 tehén és bika, 210 növendékmarha, 640 sertés, 8500 birka. Igaerőt az ökör jelentett, minden hatökrös béres mellé adtak egy kisbérest. Az őszi mezőgazdasági munkák végeztével az ökrök hízóba kerültek és tavaszra Erdélyből vásároltak utánpótlást. A tehenenként tejhozam 1882-ben még csak 1420 liter. volt, 1884-ben azonban 1524, egy évvel később pedig 2000 liter. Egy anyakocától átlagosan öt (!) malacot nyertek. Ezeket 14—18 hónapos korban, 45—60 kilós súlyban fogták hízóba és 130—200 kilósán értékesítették. Rendszeresen megvizsgáltatták a gazdaság tábláinak talaját. A búza termésátlaga 1871—1880 átlagában holdanként hat mázsa volt, majd így alakult: 1881: 4,7* 1882: 10,7, 1883: 6,2, 1884: 7,1* 1885: 7,3 mázsa. Az 1882-es külön hangsúlyozott rekordtermésü év volt A MEZŐGAZDASÁGI IPART a Fácánosban létesített szeszgyár és malom, Tolnán pedig a serfőző jelentette. A szeszgyár napi 250 mázsa burgonyát és 80 mázsa kukoricát dolgozott fel és termelt belőlük harminc hektoliter tiszta szeszt. A malom őrlési kapacitása heti kétszázötven mázsa volt. A bőséges tőkebefektetés már néhány év alatt meghozta gyümölcsét. A tolnai uradalom 1885- ben száztizenhétezer forint tiszta nyereséget mutatott ki. (ordas) Undorodva fordulunk el valamennyien. Szomjasan, korgó gyomorral, halálos zsibbadtsággal végtagjainkban, kimerültén vonulunk be kunyhóinkba pihenni. Úgy érzem, egy pillanatig sem tudnám nyitva tartani a szemem. Aztán mégsem tudok elaludni. Folyton felriasztanak a dzsungel titokzatos, félelmetes zajai, moszkitók, s más vérszopó rovarok gyötörnek. Életem legborzalmasabb éjszakája ez. Hajnalban, amikor kibújok a kunyhómból, még fáradtabbnak, meg- kínzottabbnak érzem magam, mint amilyen az este voltam. Nem szólunk egymáshoz. Beszélni sincs kedvünk. Némán igyekszünk végrehajtani King tizedes kurta parancsait. Fásultan», megyünk, csak megyünk. Eleinte még megpróbáltam kiszámítani, hogy hány mérföldet tettünk meg. Most már ez sem érdeked. Tökéletesen mindegy. Ennek a pokoli útnak úgy sem lesz vége sohasem. Éhen, vagy szom— 19 — jan pusztulunk a dzsungelben, vagy pedig kígyó mar halálra. Aztán a második estén már eszünk Pabló pörkölt rovaraiból, s gépiesen rágjuk a földből előtúrt, piszkos, ízetlen gyökereket. A negyedik napon végre vízhez jutunk. Szennyes, zavaros kis erecske akad útunkba. Ám ezzel most senki sem törődik. Elvetjük magunkat és mohón szörfölünk. Hanzi nyöszörgése térít magamhoz. <— Nekem is adjatok. Én is inni akarok — préseli láztól duzzadt és cserepes ajkai közül nagynehezen a könyörgő szavakat. Igen. Róla megfeledkeztünk. Pedig neki még nálunk is nagyobb szüksége van az italra. Sapkámat tele merem és megitatom a sebesültet. Amikor teleitta magát, hálásan szorítja meg a kezem. Gyerünk tovább. Már csak vánszorgunk, de mégis megyünk. A negyedik estén, Pabló a machetéjével lesújt egy kígyót. Megsüti. És mi eszünk belőle, Már nem undorodunk semmitől. Csak élni akarunk. Szakállasán, rongyosan, véreres szemekkel, , bambán, kimerültén, sebektől, hólyagoktól borított testtel a huszonnegyedik napon érkezünk meg célunkhoz. Eggyel kevesebben vagyunk. Marinescu, a szótlan, lányosképű román fiú a dzsungelben maradt. Egyik éjszaka hatalmas pók marta meg a karját. Pabló késsel azonnal kivágta, majd kiszívta a vérző sebet. Mindez — 20 — azonban nem segített. Marinescu karja megdagadt, a seb elüszkösödött. Az utolsó tiszta pillanatában arra kért, hogy írjak az anyjának, de arról egy szót sem, hol és milyen körülmények között pusztult el. — Ugyan ne beszélj butaságokat — próbáltam vigasztalni. — Iszunk mi még jeges sört a kantinban. Elfordította fejét és sírt. Aztán elvesztette az eszméletét. Másnap meghalt. . Pocsékul éreztük magunkat, amikor elkapartuk. Senki nem szólt, de éreztem, hogy a többieknek is az jár a fejében, ami nekem: Mi értelme van ennek a gyilkos útnak? Murdock őrmester várt bennünket. Röhögött, amikor meglátta siralmas ábrázatáink: Csak akkor komorult el egy pillanatra, amikor King tizedes jelentette, hogy Marinescu meghalt. Először azt hittem, hogy a szánalom fagyasztotta le arcáról a vigyort. De aztán kiderült, hogy csak az aggasztja, a többi szakaszoknál nem fordult elő ilyesmi. Dühösen kiköptem és így szóltam Andy Indenshez: — Most már értem, hogy miért mondta MacCarr tábornok, kemény lesz itt az élet! Andy csak hümmögött, s mohón rágyújtott egy cigarettára. Huszonnégy napi szenvedés után az első cigarettára. A BESÚGÓ Sanders tele szájjal pofázik. Érdes hangja hol atyailag hol pedig sértőn, kioktatólag recseg. — 21 — '
