Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-22 / 145. szám
4 TOLNÁ MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. Június 28. Történelmi tanulság N em szürkülnek el soha a nagy történelmi igazságok, sőt, a múló idővel új meg új oldalukat mutatják meg az emberiségnek. Hitler ózonban lenézte a tanulságokat. Szovjetellenes orvtámadásának percében határtalan gőggel nyilatkozott: „Nem ismétlem meg Napóleon hibáját, idejében támadok, télig befejezem.” És Henry L. Simpson, az USA akkori hadügyminisztere, hitt neki. Legfeljebb három hónapra becsülte az 1941. június 22-én megindított hadjárat időtartamát. Mussolini, Horthy, Antonescu és a quislingak egész sora önfeledten tapsolt a nácik első és gyors sikereinek. Dicsőítették a hadüzenet nélküli rajtaütést, a villámháborút, a teuton felsőbbrendűséget, amely új Európát ígért a világnak és egy egész világot a „Herrenvolk”-nak. Akkor már Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Hollandia, Belgium, Dánia, Norvégia, Francia- ország, Jugoszlávia, Görögország és a csatlósok minden erőforrása a német hadigépezetet szolgálta. Tetézte 'mindezt a Wehrmacht diadalittassága, legyőzhetetlenségének hite, s az „élettér” kitágulása. 11 De aztán a barna Sátán megkapta Moszkva előtt az első „horgot”. Sztálingrádnál a másodikat. Majd a többit. És egy napon nyüszítve rogyott térdre Berlinben, ahol a Reichstag ormán vö- rös lobogót lengetett a lőporfüstös szél. Az a pillanat az emberiség békés jövendőjét hirdette. Hitler nem győzhetett. Nem győzhetett, mert fegyverei a haladást akarták megölni és évezredekkel visszavetni az embete kivirult békemozgalom, a nemzetközi munkásosztály politikai izmosodása és a kapitalizmus életerejét őrlő belső ellentmondások eléggé érzékeltetnek. Persze, történelmi automatizmus nincs. Erőfeszítések nélkül nem diadalmaskodhatik a béke. Ezt tanítja a szovjet honvédő háború és ezt hirdeti az a határozat* amelyet ez év áprilisában írt alá 24 kommunista és munkáspárt Karlovy Vary-ban. Ez a dokumentum a történelmi helyzet elemzése alapján kimondja: „Az Egyesült Államok — az agresz- szió és a reakció fő ereje — visz- sza akarja fordítani a történelem kerekét, és semmissé akarja tenni a népeknek azt a jogát, hogy önállóan döntsék el sorsukat. Az Epvesült Államok durván beavatkozik Latin-Amerika, Ázsia és Afrika államainak belügyeibe, kiterjeszti a barbár agressziós háborút a vietnami nép ellen. Ez a háború ma komolyan fenyegeti a világbékét.” ! C :eket a megállapításokat ^ újra igazolják a közel- keleti fejlemények s azok következményei. Ezért oly nagy- jelentőségű az idézett nyilatkozat végső követke2jbetése: „A történelmi pillanat bátorságot és leleményességet követel. Felhívunk minden jóakaratú embert, hogy politikai meggyőződésre, pártra, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül vesse latba befolyását, és tegyen meg mindent közös célunk eléréséért: a békéért. Ha túltesszük magunkat azon, ami elválaszt bennünket, hatalmas erőt hozhatunk létre, amely diadalmaskodhat a háború Fiatalok képviseletében KERTÉSZ ÁGNE KÜLDETÉSE A cikói Kertész Ágnest, a helyi termelőszövetkezet bérelszámolóját Szekszárdon, a megyei küldöttértekezleten kongresszusi küldöttnek javasolták. A fiatalok egyhangúlag elfogadták a javaslatot. Először érte ilyen megtiszteltetés. Kicsit maga is csodálkozott rajta, amikor jelöltek között ta- láta a nevét.', A termelőszövetkezet vezetői, munkatársai már korábban, az értekezlet előtt „ugratták” vele, de talán ők sem gondolták komolyan, hogy őt éri ez a megtisztelő bizalom. Másfél év óta KISZ-titkár a termelőszövetkezeti alapszervezetben, érettségi után bízták meg a tisztséggel. Ö maga is a falu szülötte, jól ismeri a fiatalokat, a beosztása miatt is gyakran kapcsolatba kerül velük. Szülei a faluban pedagógusok, s így tulajdonképpen, amikor az ő kezük alól kikerüinek a fiatalok, a többség a lányuk „irányítása” alá kerül... — Mit szóltak a többiek, amikor megtudták? — Meglepődtek ők is, talán még nálam is jobban. Nem gondolták volna, hogy éppen egy ilyen kis faluból küldenek valakit a kongresz- szusra. Persze néhányan irigykedtek is, de ez inkább olyan irigység, hogy szerettek volna a helyemben lenni. Mindenki örült neki és már előre meg kellett ígérnem, hogy mindent részletesen elmesélek, amikor visszajöttem. Sőt, már a bonyhádi cipőgyáriak is szóltak, hogy számítanak rám, élménybeszámolót kell tartanom. — Mit gondol, miért éppen magára esett a választás? — Komolyan mondom, nem tudom. Igaz, hogy amit lehetett, becsületesen, tőlem telhetőén elvégeztem, dehát ezt megteszi más is. Sajnos a mi községünkben elég kevés a fiatal, összesen 54-en vannak KISZ-tagok, de közülük is csak körülbelül a felére számíthatok. Mert a fiatalok nagy többsége eljár Bonyhádra, vagy máshová dolgozni. Azért azokkal, akik itthon maradtak, igyekeztünk olyan KISZ-életet teremteni, hogy mindenki jól érezze magát és látszata legyen: ebben a faluban is élnek fiatalok. — Ilyenkor nyáron nem nagyon aktív a KISZ- élet, fő hangsúly a nyári mezőgazdasági munkákon van. Már most felajánlást tettünk a termelőszövetkezetnek, hogy segítünk a betakarításnál, társadalmi munkában. Kévehordásról, kazalrakásról lesz szó, az agronómus azt mondta, számít a segítségünkre. — Télen sokszor összejövünk, beszélgetni, szórakozni. Hetente egy alkalommal — nyáron havonta — irodalmi összejövetelt is tartunk, ahol a fiatalok elég szép számban képviseltetik magukat. Vasárnaponként az ifjúsági klubban szórakozunk, gyakran rendezünk szellemi vetélkedőt is. — Mi a terve? Felszólal a kongresszuson? — Szeretnék. Már moH készülök a felszólalásra. Nagyon izgulok, mert nem kis fórum előtt kell elmondanom a véleményemet. Egyébként is nagyon nagy élmény lesz, és nagyon izgulok már előre is. — Miről fog beszélni? — Arról, amit az előbb részben elmondtam. A falusi fiatalok helyzetéről. Nem tudom megérteni, hogy miért nem jönnek dolgozni a termelőszövetkezetbe. pedig ha valahol megfizetik a szakmunkát, akkor itt igen. Szóval van kereseti lehetőség. Mégis, inkább máshová mennek dolgozni. Ha jól tudom, tavaly volt két vagy három általános iskolát végzett fiú, aki szerződést kötött a termelőszövetkezettel és mezőgazdasági szakmunkásképző iskolára ment. Úgy emlékszem, azóta nincs jelentkező, pedig a tsz igényelné a fiatalok munkáját. — Maga szerint mivel lehetne rájuk hatni? — Arra gondoltam, hogy sokat segítene az is, ha élénk kulturális életet, szórakozási lehetőséget teremtenénk a faluban. Mert azt hiszem, ez az egyik oka annak, hogy nagyobb helyre kívánkoznak. Terveim is vannak, amit viszont csak akkor lehet igazán jól megvalósítani, ha elkészül a közös KISZ-, párthelyiség. A termelőszövetkezet egyik épületét alakítják át erre a célra, csak azt nem tudom, mikor lesz belőle valami. Szó esett arról is, hogy az italbolt mellett egy nyári kerthelyiséget alakítanak ki, ahol kulturált körülmények között szórakozhatnak a fiatalok. Egyelőre, ha nem is sok, de a mi lehetőségeinkhez képest ez is valami. Tolna megye 15 ezer KISZ-tagját képviseli a cikói kislány. A kongresszuson részt venni valóban nagy élmény. Megtisztelő, felelősségteljes küldetés. D. K. J. Színes televízió — a jubileumi év meglepetése riséget. Eleve megássa a sírját az a „rend”, amely a nyers erőt és az erőszakot a népek szabadság- vágya és erkölcse fölé helyezi. Ez a tanulság ma nyilvánvalóbb, mint bármikor-korábban. Az emberiség békében akar élni, s s fegyvemélküli világot óhajt. Világos, minden agresszió vége csak dicstelen bukás lehet. Azóta törvény ez, amióta világméretekben létezik a szocializmus, s amióta létezésének az egész földkerekségre kiható morálja van. I ;győzhetetlen erőt fejez ki “ez az erkölcsiség. Olyan hatalmat, amelyet a szocialista közösség hadi potenciálja, a gyarmati rabságból felszabadult népek nemzeti érdeke, a világszerfölött, szabaddá teheti az utat a tartós békéhez és a népek jólétéhez.” Ma nagyobb a történelmi felelősség, mint 26 évvel ezelőtt, mert borzalmasabbak a pusztító fegyverek. Minden szocialista ország tudatában van ennek. Ezért az agresszor, mielőtt határoz, ne feledje: a szocialista országok gazdasági, politikai és védelmi együttműködése rendkívüli ' méretekben megerősödött. A klasz- szikys igazságot bizonyította a nagy honvédő háború győzelme is: a régi és az új küzdelmében mindig az új marad felül. Az újat pedig a mi eszméink képviselik! F. M. Mint ismertes, tavaly Moszkva és Párizs között létrejött a SECAM szovjet—francia színes televíziós rendszerre vonatkozó egyezmény. Ennek alapján szovjet szakemberek már megkezdték a színes televíziós készülékek prototípusainak tervezését, épülnek a stúdiók és az adó- berendezések, színes műsorok sugárzására, a moszkvai elektromos lámpagyárban befejezték a színes képcsövek előállításához szükséges üzemegység létrehozását. Rövidesen megjelenik az első nagyképemyőjű színes tv-készülék a Szovjetunióban. Már a neve is megvan: Rubin— 401. A készüléket a moszkvai televíziógyár állítja majd elő. A szovjet télevíziógyártás tizenöt éves múltra tekinthet vissza. Ekkor jelentek meg az üzletekben a moszkvai tv-gyár „Szever” és „Ekran” típusú készülékei. Ezt követték a „Rubin”, a „Jantar” és az „Almaz” típusú készülékek. A moszkvai tv-gyár kollektívája nemrégen kedves ünnepséget tartott: meg. emlékeztek az egymilliomodik Rubin tv-készülék kibocsátásáról. A moszkvai tv-gyárban nagyarányú rekonstrukció folyik. A cél, hogy tovább gépesítsék a szerelést, automatákat állítsanak be a rádióalkatrészek gyártására. A Rubin—401 típusú tvkészüléknek kitűnő színesvéteü tulajdonságai vannak. A különböző automata megoldások alkalmazása megkönnyíti a kép beállítását, szabályozását. Konstrukcióját és külső kivitelezését tekintve a Rubin—401 nem marad el a legjobb külföldi készülékektől. A jubileumi év újdonsága a Rubin—106 típusú készülék sorozatgyártásának megkezdése. A készülék nagyképemyős (a képernyő átlóvouiala 59 centiméter), kezelése könnyű, doboza szép kivitelezésük Ezenkívül ebben az évben bocsátják ki az első sorozatot a 65 centiméteres átlóvonalú Rubin—110 típusú tv- készülékekből is. (APN) — Figyelem! Kíváncsian várjuk mondanivalóját. — A legközelebbi lakott hely száztíz mér- földnyire van. Feladatunk, hogy a dzsungelén át- törve eljussunk oda. — De hiszen se élelmünk, se fegyverünk — buggyan a szó Goncsarenkóból. — Éppen ez az — vigyorog a tizedes. — Most derül majd ki igazán, hogy ki a legény a gáton? Ami pedig a fegyvert illeti, mindenki kapott machetét. Az ennivalót pedig a dzsungel adja. Pablo keserűen elmosolyodik. — Na, akkor nem hízunk el — suttogja. Libasorban megyünk. Elöl Pablo tör utat machetéjével a dzsungelben. A menet végén Goncsarenkó és Zelinsky a hordágyan Hanzit cipeli. Még húsz perce sincs, hogy a tisztásról elindultunk. de máris kutyául érzem magam. A fullasztó levegő kit írhatatlanul párás. A nedves — 16 — ruha rátapad az ember elkínzott bőrére. Mosz- kitók támadnak ránk. Mohón szívják vérünket. S ha egyet agyoncsapunk, jön helyette tíz. Pablo figyelmeztet bennünket, nagyon ügyeljünk a lábunk alá. Mérges kígyók kerülhetnek az utunkba. A guatemalait most én váltom fel elöl. Nehéz az áttörés. Szinte másodpercenként csapkodok machetémmel jobbra, vagy balra, s mégis csak lassan haladunk. A mellkasomban mintha ezernyi tű ugrálna, hörögve kapkodok levegő után. Az alig félkilónyi machete egyre súlyosabbnak tűnik. Mind sűrűbben cserélem a kezeimben. Markolata véresre töri mindkét tenyerem. Pedig nem vagyok kényes. Boldogan sóhajtok fel, amikor King tizedes parancsára Andy Idens lép elém, hogy ő folytassa tovább az áttörést. Kábultan, gépiesen bandukolok. Szomjúság gyötör. Hanzi is vízért könyörög. Belázasodott. — Tíz perc pihenő — mondja King. Bénultan rogyunk a dzsungel bűzös, rothadó avarral borított talajára. Pabló egy bokorról hatalmas, húsos levelet szakít le. Tölcsért formál belőle. Aztán machetéjével megcsapol egy fatörzset. Nyúlós, sárga színű folyadék csöpög a fából a levélből sodort tölcsérbe. f , Hanzinai nyújtja. A lázas sebesült belekortyol az italba. Aztán prüszkölve köpi ki a nyúlós, sárga színű folyadékot. — Keserű — mondja Pabló — de jót tesz. Egy ideig elveri a szomjúságérzetet. — 17 — Hanzi nem hajlandó mégegyszer megkóstolni Pabló italát. A guatemalai fiú megvonja a vállát és iszik. Fintorog, de iszik. — Adjál nekem is — kérem. EGGYEL KEVESEBBEN ÉRKEZÜNK Borzalmas ital. Két kortyot leerőltetek. Hányingerem támad, öklendezek. Amikor azonban végre megnyugszik a gyomrom, valóban jobban érzem magam. Nem kívánom a vizet. Éjszakára parányi tisztáson verünk tanyát. Roppant szerencsénk van, hogy Pablo éppen mi- közénk tartozik. Tapasztalt dzsungeljáró. így hát ő ragadja kezébe a kezdeményezést. Utasításai nyomán gallyakból, páfrányokból, óriási levelekből kis kunyhókat építünk. Ért a tűzcsiholáshoz is. Erre pedig szükség van, mivel indulás előtt a tűzszerszámokat is elszedték: tőlünk. * ' Már lobog a tábortűz lángja, amikor Pabló ' eltűnik. Jó félóra múltán kerül csak elő. Sapkájában'különféle rovarok nyüzsögnek. — Mit akarsz velük? ’— kérdi Goncsarenko. — Megsütöm őket — vigyorog Pablo. A rovarokat levelekbe tekeri és a parázsba dugja. Néhány perc múlva egy faággal előkotorja őket. Szétbontja a megpörkölődött leveleket. Várja, hogy vacsorája hűljön egy kissé. Kaján mosollyal enni kezd. A pörkölt rovarok szörnyű látványt nyújtanak. — Egyetek. Jó — kínál bennünket Pablo. — 18 —
