Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-22 / 145. szám

I

1967. június 22,

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

^„lAAE RÁD TO; RÖKfAZT, MOND;

•flSf ' -■’•'«t.-' «

\i\/JÁ®Á SER.EGEK 10 RA7ÉSFÜS TTé I ÉGETEAA'SZEKE- ! REIT.OKÓSZLÁlsH

I kölykeÍoet kard

\ EMÉSZTI /WEGlf!"

KEPREC E N YVALTOZ AT: SARLÓS ENDRE

,... HARMONIKA HAR-rM SANT'- áS; NYUOODTTMH

GUL ATBAN INOVLT ÁAAV LA TS/K'G.'jÓ/CEOvŐfVOLT i'AA f/VOÉNKti AZ /GÉfi2£~

$DŐ(eLŐes rtzjéN.yfi fi

CHRISTIAN O/esTL Kissé

,ÄösTeiti,ÄÖsTeiti, íilÖsTcitl? tot ^ösleití'auf^iQ Bf/1 Óét ggfelóg».’^

ÉNEKLŐ CSCtPGfZ7~/^\ö •

\GrÖ7T A’U.77 JÓZAN NYV- iMT//, GAtCMM/U- . JXgLxZ

a férj közalkalmazott, ta- nácsi dolgozó, a feleség helyben, a földművesszövetkezettel áll munkaviszonyban. Ketten keresnek, a\ jobbmódú családok közé tartoznak a községben. A falu határához tartozó, tagosítástól védett területen, a zárt kertben földjük is van, részben a feleség, részben az anyós nevén. A betagosított területen, a tsz birtokán még van nekik 700 négyszögöl szőlő, de ennek csak a fele termő, a többin inkább krumplit, meg zöldségfélét termelnek. Pontosabban, termeltetnek, mert általában napszámosokkal dolgoznak. Az egyik maszek vasárnap végezte el a kukorica ekézését és a hétköznapi tarifához képest 30 százalékkal kért többet, bizonyára felszámolta a pihenőidőt. A szóban forgó közalkalmazott szó nélkül fizetett, de másnap a maszek édesapjától,, aki hivatalos ügyben járt a tanácsházán, megkérdezte: nekem miért dolgoznak drágábban, mint másnak?

A férfi abból a szempontból eszményi állampolgár, hogy pontos adófizető, a hatóságnak soha nem gyűlik meg vele a baja a törvényeket betartja, a rendet ismeri. Mint tanácsi dolgozó is ügyes, életrevaló és roppant elfoglalt ember. Nem is volna ideje kukoricát kapálni. A tanácsnál alaposan megdől go- zik a havi fixért, s felesége hasonlóképpen sokat dolgozik a földművesszövetkezetnél. A férfiről felettesei a legnagyobb elismeréssel beszélnek. Azt mondják róla: a község sokat köszönhet neki. Megkérdeztük tőle, nem tartja furcsának, hogy neki, á tanácsi dolgozónak ott a 7QQ négyszögöles maszek parcella a tsz-tábla kellős közepén? A szövetkezeti gazdák mindennap látják, s vajon mit szálnak hozzá?

ö — válaszolta — annak ide- jeh nem lépett be, és nem ajánlotta fel a földet, hanem bérbe adta. Bizonyítani tudja. Magabiztos hangon magyaráz. Később valamiképpen szóba került, hogy a községben korlátozzák a légpuska használatát Fiának is van légpuskája, s módját ejti, hogy megjegyezze: a járási tanácselnök hagyta a gyereknél, és legutóbb, amikor ismét náluk járt,, az ajándékozás időtartamát meghosszabbította. Nem tudom, hogy vannak-e ennek az embernek a községben irigyel, de ha vannak, nem csodálkozom. De tulajdonképpen hol a határ, hol kezdődik és hol végződik a szocialista életfelfogástól idegen kapzsiság, anyagiasság, kalmárszelilem? Elvileg a helyes választ könnyű megfogalmazni, de a gyakorlatban egyre nehezebb éles választóvonalat húzni a még elfogadható és a már elítélendő között. Az életrevalóságot sokféleképpen értelmezzük. S időnként eléggé keveredik a tisztességes és a tisztességtelen életrevalóság. Különféle gyanús eredetű üzleteket lebonyolító emberekre időnként ma már azt mondjuk, a jég hátán is megélnek.

Némi elismerés is vegyül az efféle kijelentésbe. Amikor a közelmúltban egy társaságban szóba került az a tanácsi dolgozó, aki pár évvel ezelőtt Nyugat- Németországban bérmunkával és egyéb manipulációval gépkocsit szerzett — voltak, akik megértették őt. Néhányan kimondottan ügyes embernek tekintik.

£

gyébként az ma már nem túlzottan érdekes, ha egyik, vagy másik községben a a tanács alkalmazottja mellékesen egyénileg gazdálkodik. A bevezetőben említett közalkalmazott esetében a helyi termelőszövetkezet egyik tisztség- viselője szerint fel sem vetődik a tsz-tagokban, hogyha neki lehet, miért nem lehet nekünk is? Vesződjön csak a földdel, ha nincs jobb dolga, Maszekoskiodjon. Az viszont tény, hogy a föld, a szőlő és hozzá a két fix- fizetés az átlagnál jobb anyagi megalapozottságot és biztonságot jelent. Nem kerül túl nagy megerőltetésbe a vendéglátás, az ismeretségi kör bővítése és még akkor is kialakul a „jó összeköttetései vannak” látszat, ‘ ha ennek nincs semmi alapja. Szinte általánosítható a tapasztalat: az anyagilag jól pozícionált emberek vidéken, lehet, hogy minden érdek nélkül, csupán a barátkozás kedvéért, de szinte gyűjtik a felsőbb szervektől érkező embereket — vendégnek. Ez az egyik tapasztalat. Az a másik, hogy az ilyen természetű vendégj ár ást a falvakban, az anyagilag még mindig a proletárok régi életszínvonalán lévő réteg hevesen bírálja. Ez a fajta heves bírálat .azonban ritkán talál meghallgatásra.

Azért ritkán, merj; nincs kellő erkölcsi támasztéka, hitele. A bírálók rendszerint a végletekig elfogultak, a beosztást nem ismerik esetleg éppen munkakerülők, túlzottan könnyelmű emberek. Az anyagilag jól pozícionált rétegnek viszont szinte valamennyi képviselője nagy vi- talitású ember, családjával szemben felelősségtudat hatja át, vigyáz minden fillérre, s nemcsak követelni tud a társadalomtól, adni is tud a társadalomnak, szellemi, vagy anyagi terméket. Kérdés tehát: mi az össznépi érdek, ezeket a nagy vitalitásé embereket örökké az anyagiasság vádjával zaklatni, vagy pedig kijelenteni, hogy a társadalom érdekeivel nem ellentétes a törekvés általuk képviselt formája?

’jobb, ha kijelentjük; hogy addig nem ellentétes, amíg saját eszükre, erejükre és mondjuk csak ki, ügyességükre támaszkodnak. Tehát, amíg önerőből produkálják az anyagi javakat, addig fittyet kell hányni minden bíráló megjegyzésre, minden elfogult ítélkezésre. De itt kezdődik a dolgok bonyolultsága. Miért? Azért, mert aki napjainkban a földjét bérmunkásokkal dolgoztatja, azt hova soroljuk, ha a másik oldalon pótolhatatlan értékű munkát végez faluja, tehát a köz javára? Kizsákmányoló? Aligha. De mégis, meddig mehet el, hol a határ? Ez bizony jelenlegi körülményeink között nyitott kérdés. Ismerünk agmnómust, aki a nagyüzemi gazdálkodás meg- győződéses híve a termelőszövetkezetben. De neki saját magának otthon erősen túlméretezett kisüzemi gazdasága van. Ez a kettő így összeegyeztethetetlen? Tegyük fel, hogy igen. Csakhogy az agronómus erejét nem kímélve dolgozik a közösségért, minden új nagyüzemi módszer első számú figyelője. S ha ezt nézzük, akkor

már kissé elbizonytalanodva mondhatjuk csak róla,' hogy ez a kétlakiság összeegyeztethetetlen. Sok az ehhez hasonló, bonyolult, a helyi elvi-politikai állásfoglalást erősen nehezítő határeset ott is, ahol helyére kellene tenni a minden áron gépkocsira vágyakozó embereket, a csereberélőket, az üzletelőket és így tovább, és .így tovább. Szóval nem mindig tudjuk teljes elvi biztpnsággal, hogy hol a határ, s néha nagyon túllövünk a célon, néha pedig túlságosan elnézőek vagyunk az elvi állás- foglalásokban.

/» kézenfekvő, a nyilván- *" való helyzetekben nincs vita. Nemrég az egyik termelő- szövetkezet egész vezetőségét menesztették egyebek között azért, mert végnélkül üléseztek, bőkezűen jóváírt munkaegységekért. A közelmúltban több ezer forintra büntettek meg két szekszárdi vállalati igazgatót, jogtalan gépkoc&ihasználat és más, beosztással visszaélő előny- szerzés miatt. Ezekben az esetekben a kalmárszellem, a kapzsiság, az anyagiasság feketén- fehéren kimutatható. Életmódban, életfelfogásban már az elidegenedés is megfigyelhető a szóban forgó igazgatók esetétében a szocialista közmoráltól, amely mélységesen elítéli azokat is, akik még nem lopnak a szó büntetőjogi érteimében, de az átlagosnál jóval magasabb életszínvonalat a társadalom zsebéből Mügyeskedett forintokkal próbálják megteremteni. Itt nincs vita, de annál több letisztulásra váró indulat gyűrűzik a „hová soroljuk” határeseteknél.

SZEKULITY PÉTER

„Üdvözletemet küldöm a szigetországból, Kuba legtávolabbi és természeti szépségekben gazdag vidékéről, Manzanillából (Oriente tartomány). Már dolgozom egy 26 ezer holdas gazdaságban. Dolgom, tennivalóm van bőven. A szakmához szükséges műszereknek, amelyeket magammal hoztam, jó hasznát veszem. Munkámat megkönnyíti a nyelvismeret. Most már elég jól megértem a spanyol nyelvet, és magam is elég jól beszélek. Sikerült, beleilleszkednem az itteni életmódba, és jó hasznát veszem az előkészítő tanfolyamon kapott egészségügyi előadásoknak, tanácsoknak. Szervezetem kiállta a próbát, s alkalmazkodik a páradús környezethez, az időjárás viszontagságaihoz. Jól érzem magam. E távoli, de nagyon szép országból üdvözletemet küldöm a megyei tanács mezőgazdasági osztálya valamennyi dolgozójának. Brezánszky Miklós.”

Két és fél hónappal ezelőtt, pontosabban április elsején Tolna megyéből négy fiatal mezőgazdasági szakember, állatorvos, gépészmérnök, üzemgazdász és főállattenyésztő kelt útra a távoli országba, Kubába. A nagyszámú jelentkező közül a. KISZ Tolna megyei Bizottsága és a megyei tanács javaslatára négy fiatalra, s köztük Brezánszky Miklósra esett a választás. A fiatalok kubai utazásuk előtt GödölVőn előkészítő tanfolyamon vettek részt, ahol felkészítették őket a nagy útra. Spanyolul tanultak, egészségügyi és az éghajlat viszontagságaival kapcsolatban előadásokat hallgattak. Március 29-én indultak expresszel Budapestről Prágába, onnan pedig repülőgéppel Kubába utaztak. Miklós idehaza a gerjeni Rákótzi Tsz-ben főállattenyésztői beosztásban dolgozott, amióta 1965-ben elvégezte a Keszthelyi Agrártudományi Főiskolát. Munkahelyén hamarosan megszerették a komoly, lelkiismeretes fiatalt. Munkájával meg vannak elégedve, mégis, amikor szóba került, milyen lehetőség kínálkozik föállattenyész- tőjük számára — egyéves külföldi tanulmányút — nem akadékoskodtak. Hozzájárultak, hogy egyéves időtartamra fizetés nélküli szabadságot kapjon. Csupán egy kikötésük volt: az egyéves kubai tanulmányút után számítanak a fiatal mérnök munkájára ' és visszavárják.

A fiatal elutazása előtt ígéretet tett a mezőgazdasági osztályon, ha megérkezik és elfoglalja munkahelyét, hírt ad magáról. Beváltotta ígéretét.

P. M.

Tolnán rendezik a szekszárdi járási szántóversenyl

(Tudósítónktól.) Kétévenként rendezik meg az országos szántóversenyeket, a közbeeső években a megyeiekét Ez évben kerül sor a megyei versenyek lebonyolítására. Az üzemekben megrendezett házi versenyeken kitűnt legjobb traktorosok a járási versenyeken mérik össze tudásukat, és a járási versenyek első négy helyezettje, valamint az előző megyei yerseny első két helyezettje vehet részt az augusztus második felében tartandó megyei szántóversenyen. A szekszárdi járásban július utolsó vasárnapján tartják meg a versenyt, a tolnai Aranykalász Termelőszövetkezet területén, 19 résztvevővel. Augusztus közepéig a többi járás is megrendezi a versenyeket.

HOL A HATAH?