Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-20 / 143. szám
i 4 4 föfttf *TFO?FI KEPÜJSÄG 1967. jSnins 20. Az élet professzora volt Szobor áll az öreg tabáni ház udvarán. Évszázadok, évezredek emberségének, anyaságának fémbezárt mozdulata: fiatal nő tartja karján féltő aggodalommal csecsemőjét. Másik, szabad kezével csöndet, nyugalmat, tiszteletet parancsol. A szobrot az orvos tiszteletére állították. Semmel- weiSs Ignác emlékére, akit ma az anyák megmentőjének nevez a világ. Ebben az öreg tabáni házban született, innen indult, hogy eljusson Bécsbe, ahol 120 éve fedezte fel a gyermekágyi láz kórokozóját, s megvívta harcát korának , orvostudományával. Nevét évtizedek múltán — talán azért, hogy egyszerre törlesszék az adósságot —, jelzők özönével díszítették fel. A tudomány fáklyavivőjének, az emberiség egyik legnagyobb jótevőjének, a humanizmus és ember- szeretet apostolának nevezték. Munkáit terjedelmes, vaskos könyvekben, józan, tudományos szavakkal foglalták össze. Leírták: 'felfedezte a gyermekágyi láz kórokozóját, megelőzésének módozatait és lerakta a modern sebészet alapjait. Valahányszor nevét halljuk, mindig az élet jut eszünkbe. Az étert; professzora volt. aki emberfeletti küzdelemben vívta ki igazságát, az emberség igazát. Tanítása. példája ma is maradandó kincs. Nagysága, embei’- sége tanít bennünket. Tanít helytállásra, az igazságért, a fejlődésért vívott harcra, a megtorpanás nélküli hi- vatásszeretetre. És örökül hagyta hitét, optimizmusát, amelyet híres munkája befejező soraiban hagyott meg: „A múlt és jövő nagy számaihoz képest elenyésző még azoknak a száma, akiket sikerült megmenteni az életnek. Ha azonban nem adatnék meg nekem, hogy saját szememmel lássam azt a boldog időt, akkor abbéli meggyőződésem, hogy ennek az időnek elébb, vagy utóbb, de - feltartóztathatatlanul el kell következnie, halálom óráját is fel fogja deríteni”. És ez az idő elkövetkezett. És, hogy valóban elkövetkezett, azt neki, Semmelweis^ Ignácnak is köszönhetjük. fi — ó Fából készült leletek az időszámítás előtti hetedik évezredből így dolgozik az Interpol Az ügyben az Interpol megindította a nyomozást... Irta: ANATOLIJ POTAPOV A régészet kevés fából készült lelettel rendelkezik, amelyből a történelem előtti korok kultúrájára lehet következtetni. A fából készült szobrok, használati tárgyak ugyanis csak tőzeglápos környezetben konzerválódnak és nyújtanak értékes támpontokat az utókor emberének. A Szovjetunió északi területén, a Vicsegda folyó partján időszámításunk előtti évezrdekben folyamatosan lakott az ember. Nemrégiben a szovjet régészeknek mély tőzegrétegből igen jól konzerváltan sikerült számos, fából készült leletet a felszínre hozni. Megállapították, hogy a leletek ie: a hetedik évezredből, illetve a hatodik évezred elejéről származnak. A fenyőfából készült ijjak, sítalpak és a kanadai indiánok tobogánjához hasonló szántalpak némelyike érdekes díszítésű. A szovjet régészeti kutatások eddigi eredményei szerint a Vicsegda partján egykor élt emberek vadászatból tartották fenn magukat. A mostani ásatások során azonban számos olyan eszköz is a felszínre került, amely azt bizonyítja, hogy ezek az emberek a vadászat mellett halászattal is foglalkoztak. Erről tanúskodnak a hálómaradványok, fából készült úszók és szigonyok, csónak és épségben maradt evezőmaradványok, amelyeknek nagyrészét időszámítás előtt hatodik évezredre datálták. 150 000 nemzetközi tolvaj és egy rendőrbiztos Az Interpol ravasz detektívjei kialakították a nyomozásnak és a nyilvántartásnak a legaprólékosabban átgondolt rendszerét. A nyilvántartólapokon kívül van jtt egy különleges berendezés a bűnözőknek fényképeik alapján történő, minden tévedést kizáró azonosítására. A fényképek különböző életkorukban ábrázolják a bűnözőket. Pierre Fochard mint valami óriási könyv lapjait, úgy pergeti előttem a vastag fémtengelyre erősített lemezeket, amelyeken a bűnözőkről készült felvételek láthatók. Az Interpol nyilvántartásában több mint 150 000 megrögzött gengszter, rabló, gyilkos, szélhámos, pénz- hamisító, kábítószerkereskedő szerepel. Valamennyi nemzetközi klasszisú bűnöző. Végiglapoztam a bűncselekményekről és nyomozásukról szóló vastag, rózsaszín könyveket. Láttam a milánói bankrablásra — itt 90 millió lírát zsákmányoltak, — a svédországi fegyverraktár kirablására, a londoni Nemzeti Galéria értékes festményeinek ellopására, az olasz Maffia véres bűntetteire vonatkozó iratokat... Mihelyt a szervezetben' részt vevő valamely ország bíróságai, vagy rendőri szervei az Interpol segítségét kérik a nyomozáshoz, mind a 95 tagországba sürgősen megküldik a megfelelő adatokat tartalmazó különleges kartotékokat. E kartotékok jobb felső sarka különböző színű lehet, s ennek megvan a maga jelentősége. Ha például vörös, akkor a bűnözőt azonnal le kell tartóztatni, ha nyomára bukkannak. A zöld szín azt jelenti, hogy „megfigyelés alá kell venni”. A bűnözőt letartóztatása esetén az Interpol azon ország rendőrségnek adja ki, amely segítséget kért a nyomozásban. 35 000 dollár — a teve gyomrában Van az Interpolnak egy érdekes térképe. Az Egyesült Államokból Franciaországon, Olaszországon keresztül színes vonalak futnak Törökországig és Thaiföldig. E vonalak jelzik a kábítószerek szállítását, amire jól szervezett gengszterbandák specializálódtak. Az Interpol által végzett nyomozásoknak több mint a fele kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos, A heroin, az ópium, a morfium, a kokain, a hasis óriási jövedelmeket hoz a gengsztereknek. S megvan az oka annak, hogy az Interpol térképén a színes vonalak az Egyesült Államokban futnak össze. Itt a kábítószer-kereskedelem óriási méretű. Az Egyesült Államokban a banditák évente kb. 350 millió dollárt zsebelnek be áruikért. A kábítószerek szállítóinak és az ópiumbarlangok tulajdonosainak befolyásos védnökeik vannak, akik a bevétel oroszlánrészét kapják. Főként ezzel magyarázható, hogy a rendőrség aktív tevékenysége ellenére, a kábítószer-kereskedők száma egyáltalán nem 'csökken. A párizsi ódon villa egyik szobájában, amelyet a bűncselekmények feltárását bemutató, sajátos múzeumnak rendeztek be, felkeltette figyelmemet egy kis fémtok, amely szállította a kábítószereket Libanonon keresztül az Egyesült Államokba, méghozzá nagyon ravasz módon. A tartályokat a takarmánnyal együtt a tevékkel lenyelették. A tevekaravánok, hajcsárjaikkal és utasaikkal, minden vámellenőrzésen akadáytalanul átjutottak. A rendőrök jól tudták, hogy a gengszterek útja Libanonon keresztül vezet, de semmiféle nyomózás nem vezetett eredményre. Ekkor a vámtisztviselők felfigyeltek az ellenőrzőhelyeken a meghatározott időpontokban és mindig ugyanazon „kereskedőkkel” áthaladó tevekaravánokra. Egyiküknek az a gondolata támadt, hogy a tevék gyomrát nem ártana megröntgenezni. S lám, már az első állat gyomrából heroinnal megtöltött tartályt vettek ki. A heroint a gengszterek az Egyesült Államokban kilogrammonként 35 000 dollárért adják el. A bűncselekményt leleplezték, s a kábítószer-csempészés Libanonon keresztül egy időre megszűnt. Ám a banditák nem hagyták annyiban a dolgot, elhatározták, hogy túljárnak a vámtisztek és a rendőrök eszén. A tevékkel puha gumilabdákat nyeleitek el, amelyeket ugyancsak heroinnal töltöttek meg. A röntgenvizsgálat semmit sem mutatott ki. Az Interpol felfigyelt a heroinnak az Egyesült Államokba való újabb beáramlására, s megállapította, hogy a kábítószer ismét Libanonon keresztül érkezett. Erre az ellenőrzőhelyeken hashajtót adtak a tevéknek. Az Interpol egy időre visszavágott a gengszterek-} nek... „ j „Az élet motorja a pénz“ A párizsi villában az utolsó interjút Lucien Auber-től, a francia rendőrség egyik legtapasztaltabb detektívjétől kaptam, Ö az Interpol nyomozóhivatalának vezetője. Azokról a bűn- cselekményekről beszélgettünk, amelyek találkozónk idején a hivatal munkatársait különösen foglalkoztatták. — Mostanában a legtöbb gondot a pénzügyi bűncselekmények okozzák nekünk, — mondotta a rendőrtiszt. — Kétségtelen, hogy az Interpolban részt vevő országok többségében valósággal virágzanak a pénzügyi bűntettek. Hivatalomban külön osztályt kellett szervezni, amely kizárólag ilyen ügyekben nyomoz. — Milyen ügyeket sorol a pénzügyi bűntettek közé? — Mindenekelőtt a nagy csekkhamisításokat. Tudomásunk van jól szervezett bűnözőkről, akik főleg repülőgéppel járnak országról országra. Hamis csekkeket nyújtanak be és igen nagy ösz- szegekkel vágják meg a bankokat. A pénzhamisítókkal mostanában jóval kevesebb a gondunk. A nagy pénzintézetek csekkéinek hamisítása a legmodernebb bűn- cselekmények közé tartozik, Auber rendőrtiszt természetesen jobban látja, hogy melyek a legmodernebb bűncselekmények Nyugaton, ahol egész cégek alakulnak hamis csekkek és érték-' papirok kibocsátására, ahol Maffia-típusú gengszterszervezetek tevékenykednek, ahol a hamis iratokkal rendelkező nagyhercegek adják-veszik a festészet remekeit. Amikor az Interpol székházában megismerkedtem a mai bűn- cselekményeknek ezzel az igen gazdag gyűjteményével, eszembe jutottak egy ismert párizsi pénzügyi szakember szavai. Egyszer beszélgetésünk során, a következőket mondta: „Tudja, bármit mondjanak is, életünk motorja — a pénz”. Pénz, mindig a pénz, csakis a pénz, gazdagságra törekvés minden áron, minden eszközzel. Igen, éppen ebben rejlik önöknél a bűncselekmények oka, tisztelt monsieur Auber. Ez az élet értelme és célja abban a világban, ahol a nyomozás legkorszerűbb módszereivel dolgoznak aa Interpol detektívjei. b így a többiek nem nagyon rajonganak érte. A parancsnokok viszont kedvelik, ördögien ért a fegyverekhez és nincs olyan bonyolult, vagy fárasztó feladat, amit ne kiválóan hajtana végre. Sokszor példaképül állítják elénk. De ő nem örül a dicséretnek. Hidegen tudomásul veszi, s amint leléphet, máris imádkozik. S ebben nem szabad zavarni. Goncsarenkót, a volt vlaszovis- tát, egyetlen ökölcsapással földre terítette, mert a bikaerős ukrán gúnyolódott vele, amikor imádkozott. Goncsarenkót öt percig nem tudtuk magához téríteni. Azóta Zelinskyt mindenki békén hagyja. Biztosan nagyon dühös lehet a sorakozóért, hogy az előbbi, tőle meglepő megjegyzést megengedte magának. Az udvaron Murdock őrmester vár bennünket. — Mozgás! Gyorsan! Gyorsan! — sürgeti a szakaszunkat. — Ügyeletes, létszámjelentést kérek. — 1-0 — Idens futólépésben siet el a szakasz előtt és közben számol. — őrmester úr! A negyedik szakasz létszáma 40 fő, jelen 36 fő. Egy fő a tábori rendőrség fogdájában, három fő a tábori kórházban — jelenti Idens. — Figyeljenek ide — mondja emelt hangon Murdock. — Uj parancsnokot kapott a tábor. Ma akar megismerkedni magukkal. Kapnak tíz percet. Mindenki kimenőruhába öltözik. Ragyognak a gombok, bakancsok. Mintha skatulyából húzták volna ki az egész bandát. Világos? — Parancsára, őrmester úr! — üvöltjük egyszerre torkunk szakadtából. — Azért mondom — jegyzi meg most mór enyhültebben Murdock —, mert nem szeretném, ha az új parancsnoknak valamiért nem tetszene a szakaszom. Oszolj! Tíz perc múlva ismét az udvaron állunk. Murdock külön-külön megvizsgál mindenkit. Nem talál hibát. — Oké, fiúk — mosolyog elégedetten, — Balra át! Szakasz indulj! A tábori moziba vezet bennünket. A hatalmas épületben akár háromezer ember is kényelmesen elfér. A mi helyünk az első sorokban van fenntartva. Ha valami összejövetel, ünnepség, vagy beszéd van, az első hely mindig a Special Warfare School, vagyis a Különleges Hadviselési Iskola hallgatóit illeti meg. A többiek már valamennyien a székeikben terpeszkednek, amikor bevonulunk. — 11 — — Nicsak, kegyeskedtek idefáradni a szuperfiúk — jegyzi meg gúnyosan egy szeplős képű ejtőernyős tizedes. — Kuss! — kiált rá Murdock. — Nem a kutyák gondja, hogy mi mit teszünk és mit nem. Murdock ugyan kérvényén fog bennünket, de roppant büszke ránk. Ha meghallja, hogy valaki megjegyzést tesz az SWS-fiúkra, ölni tudna érte. Elhelyezkedünk. A széles vetítővászon előtt asztal van. Csillagos, sávos lobogóval terítették le. — Föl! Vigyázz! — vezényel a tábor ügyeletes tisztje. Közepes termetű, csontos arcú, szigorú tekintetű vezérőrnagy siet fel az emelvényre, az asztal mögé. Tisztek kísérik. A vezérőrnagy meghallgatja az ügyetes tiszt jelentését. Aztán parancsot ad, hogy üljünk le. — Rövid leszek. A katona ne fecsegjen sokat. Az a politikusok dolga, — mondja, s hangja szárazon recseg. — Holnaptól nagyon kemény lesz itt az élet. Végeztem. A vezérőrnagy gyorsan sarkonfordul az asztalnál és elsiet. Kísérete csak később ocsúdik fel és kezdi a lépteit szaporázni a nyomában. Murdock őrmester Csillogó szemekkel, lelkesen néz utána. Úgy látszik, nagyon kedvező benyomást tett rá az új parancsnok kurtafurcsa bemutatkozása. Visszatérünk a barakkunkba. Bár még előttem az egész délután, de valahogy elromlott a hangulatom. — F2 —
