Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-20 / 143. szám
t 1967. jünius 20. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 VER AZ URAM Hova tartósnak Mottó: A rabszolga vagyontárgy. A rabszogatartó azt tehet vele, amit akar. Nem valószínű, hogy meghökkentjük olvasóinkat, ha bejelentjük, hogy több száz nő napjainkban még Tolna megyében is rabszolga sorsban él. Nincs okunk ezen meglepődni, mert mindannyian ismerünk családokat, ahol a férj módszeresen veri a feleségét. © Két évvel ezelőtt Szekszárdim, a Béta-téren, a városi tanács árkádjai alatt este hét órakor egy férfi nagy kitartással pofozott egy nőt. — Utánam jössz még egyszer? — kérdezte, s minden kérdés után, erős, nagy ütés következett. Az asszony nem sírt, nem is védekezett. — Agyonütsz, te állat — sziszegte és kezét a feje elé tartotta. — Agyonütlek? Nesze — és a férfi ismét ütött. Ketten voltunk, odaléptünk a pasashoz és rászóltunk: — Hagyja abba. Rendreutasított bennünket, hogy ne avatkozzunk bele családi ügyeibe. Semmi közünk hozzá, nem tartozik ránk, hogy miként neveli a feleségét. Megfenyegettük. — Rendőrt hívunk. Nehezen bírtuk türtőztetni magunkat, jómagam szívesen vágtam volna bele a képébe, de még idejében észbe kaptam. Ha bírókra kelek vele. másnap már a fél várös azon fog csemegézni, hogy az utcán verekedtem. Magyarázkodás ide, magyarázkodás oda, a végén még örülhetnék, ha megúsznám az ügyet egy sima hivatali fegyelmivel. Fogtuk magunkat és odébbálltunk. Ezt tenné legtöbb ember, mert tart a kínos — Ha tényleg súlyos testi sértésről van szó — és ez a hatóság tudomására jut — eljárhatnak vele szemben feljelentés nélkül is. De sajnos ez a kérdés bonyolult. Az a probléma, hogy az esetek egy része a hatóságnak — a rendőrségnek, vagy a tanácsnak — nem jut tudomására. Előfordul, hogy utólag a sértett megváltoztatja vallomását. Tudnék egy nagyon drasztikus esetet mondani. Először két évre ítéltek el egy férjet, később ugyanezt a férjet a sértett kimagyarázkodása után a bíróságnak fel kellett mentem. Elvileg a női egyenjogúság megsértése büntetendő cselekmény — minden vonatkozásban. De a gyakorlat sokkal bonyolultabb — mondotta dr. Szilcz Ákos elvtárs. „Tegnap ismét bejött hozzám. Nem az eső eset. Ránéztem és nyomban láttam, hogy az ura újból megverte. Elárulták az arcán, a karján a nyomok. Ebből már azt is tudtam, hogy panaszkodni jött. Ki tudja hányadszor? Ha jól tudom, kalocsai. Férje idült alkoholista. Volt már elvonókúrán, de nem használt neki a kúra semmit. Nem is akart elmenni. Hatósági kényszerrel kellett rábírni, hogy gyógykezeltesse magát. Reménytelen eset. Felesége megígérte, hogy otthagyja: hazaköltözik. Nem hiszek neki, mert már sokszor megfogadta, hogy elmegy. Kiváltotta a munkakönyvét, dolgozni akar. Akar! De ott a három gyerek. Belefájdul a fejem, ha rájuk gondolok. Mondok dokhoz menekül, vagy ahova beengedik. A férj szinte mindennap megveri. Hogy miért? Semmiért. A gyerekek sírnak, a „családapa” meg üti^ az anyát, ahol éri. Vannak néhanyan. (A dunaszentgyör- gyi községi tanács vb-elnöke a többit is elmondta, de itt most ennyi bőven elég.) © De miért hagyják, miért tűrik az emberi méltóságot mélyen megalázó állapotot? — Asszonyom, ne haragudjon, hogy megkérdezem: igaz, hogy magát veri a férje? ' Halványan mosolyog és kitekint az udvarra. Látni rajta, fél és restelli magát. — Ki mondta? — kérdezi. — A tanácsnál mondták. Csodálkozik. — A tanácsnál? Én nem voltam panaszt tenni. — .Mégis tudják. — Faluhelyen mindent tudnak. — Maguknál gyerek is van. — Kettő. — Nem gondolt még arra, hogy elmegy? — Hová? Nincs házam, hová megyek”két gyerekkel? — kérdezi fáradtan. — A termelőszövetkezetben csak akad munkaalkalom. Biztos hozzásegítenék a normális keresethez. Magával vihetajé a gyerekeit és nyugodtan élne. — Utánunk jönne. Képes lenne nagyon nagy bajt csinálni bennünk. Én már az újságban olvastam ilyet. — Megfenyegette talán? Az asszony konokul hallgat. K:- kitekint az ablakon az udvarra. következményektől, azzal áll fél- egy másaikat: Ennek a férjnek az /Látom rajta, ideges, szeretné, ha re. hogy „semmi közöm hozzá , a szolgása, hogy éjjel veri fel a e‘meriínék. félreáll, pedig szíve szerint mást . , „ . tenne. csaladjait Az asszony a szomsze- Szekulity Peter Jóformán nem múlhat el fiatalokkal foglalkozó értekezlet anélkül, hogy ne kerülne szóba a középiskolás KISZ-fiatalok helyzete. Legutóbb a szekszárdi járás KISZ-küldöttértekezletén vetődött fel, de szóltak róla a falusi KISZ-titkárok, és a középiskolák KISZ-szervezetének vezetői is hasonlóan foglaltak állást. A középiskolás diákok hovatartozásáról van szó. A megye gimnáziumaiban, a technikumban természetesen nemcsak u község, vagy a város fiataljai tanulnak. Sőt, túlnyomó többségük a környező településekről jár be. Azért emelem ki a gimnáziumba és a technikumba járó KISZ- tagokat, .mert a szakmunkástanulók esetében lényegesen köny- nyebb a helyzet. Heti két-három napot töltenek az iskolában, többségükben a községben élnék, dolgoznak. Otthon, vágyás iskolában ? A bejáró tanulók majdnem mindegyike KISZ-tag. Ez azzal magyarázható, hogy középiskoláinkban igen magas a szervezettség foka. Hol és milyen módon végezzenek KISZ-munkát ezek a' fiatalok? A faluban, ahonnan bejárnak, úgy tartják őket számon, hogy az iskolában KISZ-tagok, tehát magától értetődően ott tevékenykednek. Az iskolában fordított a helyzet, hiszen tulajdonképpen napi .öt-hat órát a tanítás ideje alatt vannak együtt. Utána hazamennek, tehát otthon, a községi KlSZ-alap- szervezetben aktivizálják magukat. A megoldás általában sajnos az szokott lenni, hogy a fiatalok © Az eset óta soha egyetlen községben sem mulasztottam el, mellékesen arról is érdeklődni, hogy vannak-e családok, ahol a férj veri a feleségét. Még a legkisebb lélekszámú Tolna megyei községekben is számon tartanak két-három rabszolgatartót. Óvatos és szerény becslés szerint több százra tehető a legteljesebb kiszolgáltatottságban élő asz- szonyok száma. Itt élünk a XX. század második felében és helyenként még jelen van a középkor. A rabszolgatartó férjek többsége alkoholista. De akad közöttük szenvedélytől mentes ember is. Épeszűek, normálisak, nem lehet rajtuk észrevenni semmit. Az egyik, miután felesége kiszabadult a keze közül, fejszét fogott és aprófát csinált a lakás- berendezésből. Máskülönben épeszűnek látszik, de azt csak az orvos tudná megállapítani, hogy normális-e, vagy sem. © Dr. Szilcz Ákos elvtárstól, a megyei főügyésztől megkérdeztem hogy jogilag mi a helyzet. A nők egyenjogúságát az alkotmány, mint a Magyar Népköztársaság alaptörvénye — rögzíti. Ha tehát nyilvánvaló, hogy egy férj tettleg gyakran bántalmazza feleségét, akkor hivatalból, feljelentés nélkül az arra illetékes szervek eljárhatnak-e vele szemben? Vádat emelhetnek-e ellene súlyos testi sértés címén? Dr. Szilcz Ákos a következőket mondotta: (M ÓZOAÍ/VAi. A/£/V\ Aá ÄCrtJ / A" ag; aV ^ExJ&bpÁeA, AA // W TUDJA [AZ UTA7~HA2y\f=EcA y RÉAAES EGY BŐ- EONO /V\AGA,'GAZ Msmm&ß W/ rfw F tiv l4»i Holnap megkezdjük új képregényünk közlését egyik helyen sem tesznek túlságosan sokat a közösség érdekében. Az egyik községi KISZ-titkár azt panaszolta, hogy a középiskolás KISZ-tagok sokszor csalt nagyon körülményesen, az ő esetében pedig egyáltalán nem tudták megszerezni az ISZM-jel- vényt/A községben tettek eleget az ISZM előírta követelményeknek, de a helyi alapszervezettől nem kapták meg a jelvényt, mivel szervezetileg az iskolához tartoznak, ott tagok. Az iskola azért nem adott nekik, mert nem náluk végezték a munkát... Ilyen és ehhez hasonló problémák egész sora született az áldatlan kettősség miatt. Arról sem árt megfeledkezni, hogy a falun élő, máshol tanuló fiatalok tulajdonképpen nem tudják melyik közösséghez • tartoznak igazán. Ilyenkor pedig szinte kézenfekvő a megoldás: mindkét helyen keveset, vagy egyik helyen sem tesznek semmit. Ez azért sem lényegtelen, mert itt elsősorban azokról a fiatalokról van szó, akikre egyébként lehetne számítani, s ha eredményét látnák, szívesen kivennék részüket a munkából. * A középiskolás KISZ-fiatal az iskolában vesz részt taggyűlésen, a községben hívják — mondjuk — társadalmi munkára. Az iskolai akcióprogram szerint dolgoznak, viszont — mivel idejük túlnyomó többségét otthon töltik — sokkal előnyösebb lenne, ha a község KISZ-fiataliainak célkitűzéseit segítik megvalósítani. A KJSZ-sservesetek kapcsolata Vitathatatlan tény, hogy a KISZ-vezetők is ismerik ezeket a, problémákat és sok esetben sokféle módon próbáltak már megoldást keresni. Az is tény azonban, hogy egyik sem bizonyul tökéletesnek. Néhány esetben az iskolai és a községi KlSZ-szer- vezetek elégtelen kapcsolata állt a megoldás útjába. Bizonyos mértékig ez is érthető, hiszen egy-egy középiskola KlSZ-szer- vezetének olykor nyolc-tíz községi alapszervezettel kellene tökéletes kapcsolatot teremtenie, s összehangolt tervek szerint dolgoznia. Ez pedig a gyakorlatba« szinte megvalósíthatatlan. A téma a jelenlegi időszakban nem tűnik aktuálisnak, hiszen a tanítás befejeződött, a diákokat szeptemberig nem Igen veszi igénybe az iskola. Viszont éppen ez idő alatt kellene megoldást találni, hogy az új tanév kezdetén már megváltozott viszonyok között, tisztázott helyzetben dolgozhassanak a diákok. Lényegesen megkönnyítenék ezzel a községi KISZ-vezetők helyzetét, akik ily módon tudnák mennyire számolhatnak a középiskolások segítségére. Azt is el kell ismerni,' hogy a városban, vagy nagyobb községben tanuló fiatalok az ott szerzett tapasztalatok hasznosításával, sokat segíthetnek a községi alapszervezetek munkáján. Közeleg a KISZ VII. kongresz- szusa, ahol bizonyára felvetődik többek között ez a kérdés is. Bízunk benne, hogy sikerül megoldást találni. Ez annál inkább is lényeges, mert sok fiatalt, közép- iskolás KISZ-tagot' érint. D. KONYA JÓZSEF
