Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-20 / 143. szám

t i 1 198f. június 20. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAQ 3 Egészséges VERSENYSZELLEM van a szocialista brigádmozgalomnak Nagy vonzóereje Az anyagkiadó üvegfalú irodá­jában furcsán hatott a kiállított családi kép. Fiatal párról és há­rom egymáshoz nagyon hasonlító kisgyerekről készült. Az egész nem tűnt volna fel, ha történe- r ' es közöttünk személyes ismeretség. — Hogyan került a Bátaszéki MÁV Fűtőház szerelőműhelyébe a Sárközi család fényképe, ami­kor a gyermekek apja a kádár ktsz-ben dolgozik? A fiatalok, a Bátaszéki MÄV Fűtőház szocialista brigádjának fiataljai összenéztek': — Emlékbe kaptuk, társadal­mi munkában segítettünk a csa­ládnak — válaszolt ifjú Mai-ma­rosi László, az ifjúsági brigád vezetője. — Milyen társadalmi munka volt? — Egy gyermek sportkocsit készítettünk. — Gyermek sportkocsit? Hát a mozdonyjavítás mellett még ilyen munkához is értenek? — A vasas szakmába sokféle munka belefér, s valahogy ez is. — Ki kezdeményezte? — Ha jól emlékszem, a fiúk közül valaki szóba hozta, hogy találkozott Sárköziékkel, s látta a hármasikreket. Valahova men­ték, s karon cipelték a három gyereket. Azt hiszem, akkor szü­letett meg az elhatározás. Május elsejére készültünk, s a szociá­lisai bri^ádnafc valamilyen vál­lalást kellene tenni. Mi lenne, ha a hármasikreket megajándékoz­nánk egy magunk készítette sportkocsival, és május elsején mái ebben a kocsiban vonulná­nak fel a hármasikrek — kérdez­tük egymástól. — Az elhatározás után a többi már könnyen ment. Megbeszél­tük a fűtőház főnökével, társa­dalmi munkában megcsináltuk a sportkocsi vasvázát, a kereke­ket. Ennyi volt a mi munkánk, a többit, a famunkát a ktsz-ben végezték el. A Bátaszéki Fűtőház két KISZ- brigádja versenyben van egy­mással. Az egyik brigád vezető­je, ifjú Mármarosi László, a má­sik brigádé ifjú Horváth Sándor. Mármarosiéknak helyzeti előnyük van: 1966 januárjában alakultak, s azóta már elnyerték a szocia­lista brigád oklevelet. Ifjú Hor­váth Sándor brigádja az idén alakult. A két brigád között a versenyszellem egészséges. Figye­lik egymás munkáját, teljesítmé­nyét és ha észreveszik, hogy va­lamelyik előbbre van, lehagyta a másikat, azon iparkodnak, hogy behozzák a lemaradást, és fel­zárkózzanak. Megtörtént, hogy a Mármarosi brigád kilenc nap helyett hét nap alatt végezte el egy mozdony időszakos javítását és plusz munkát vállaltak. Ezt meghallva, a Horváth brigád is vállalást tett. A fiatalok vállalása kihúz­ta a fűtőházat a bajból. Egy he­lyett két mozdony javítását vé­gezték el. Nem kellett a két moz­donyt javítás végett más fűtő- házhoz átirányítani. A szocialista brigádban dolgozók kényesek ar­ra is, hogy minőségi munkát ad­janak ki a javítóműhelyből. Munkájuk ellenőrzésére önmeó- zást végeznek. Megtörtént, hogy az előirányzottnál rövidebb idő alatt javítottak ki egy mozdonyt. Hogy jól javították-e ki, az a mozdony befütése után derült ki. Lesték, mikor helyezik üzembe, s amikor látták, hogy már füs­töl, prüszköl a vasparipa, vala­mennyien kiszaladtak a pályára, hogy a mozdonyvezetőtől érdek­lődjenek: — Nincs semmi baj? — kér­dezték már messziről. — Nincs. Jó munkát végezte­tek, fiúk — válaszolt a mozdony- vezető. A válasszal megelégedve mentek vissza munkahelyükre, ahol a művezető, aki időközben kereste őket, ugyancsak mérge­lődött. Azt hitte, hogy egyszerűen kedvük támad egy kis szaladgá­lásra, s azért hagyták ott munka­helyüket. Amikor megtudta, mi­ről van szó, haragja megenyhült. A lelkiismeretes munkához az is hozzátartozik, hogy maga a sze­relő is meggyőződjék arról, hogy jól dolgozott-e. Jól fut a két ifjúsági brigád, bár azt nem lehet mondani, hogy fej-fej mellett. Az egyik másfél évvel maga mögött, már megkap­ta a szocialista brigád oklevelet és esedékes a bronzplakettre. A fiatalabb Horváth brigád tagjai, ha úgy dolgoznak, mint eddig, esedékesek az oklevélre. Éberen figyelik, hogy a másik brigádban mi történik. Amikor azt látták, hogy a Mármarosi brigád tagjai társadalmi munkával segítik tár­suk házépítését, ők is kitaláltak valami jót, hasznosat. Brigádtag­juk házába segítették a víz be­vezetését. Meghallották azt is, hogy a JVJIármarosi brigádban többen beneveztek a Szakma Ifjú Mestere mozgalomba. Nosza, ha­mar ők is szervezkedni kezdtek. A két ifjúsági brigádból most már heten vesznek részt a Szak­ma Ifjú Mestere mozgalomban. Többnek kedve kerekedett a ta­nuláshoz is, s néhányan a fém­ipari technikumban tanulnak. A fűtőháznál tekintélyük van az ifjú«.*'»;! brigádoknak. Az idő­sebbek közül bárkit megkérdez­het az ember, csak jót hall ró­luk. — Ezek a fiatalok mások, mint néhány évvel ezelőtt vol­tak. Közösségi szellemben gon­dolkodó emberek, akik más szemmel nézik a világot és ké­pesek arra, hogy a kötelezőnél többet adjanak. Segítik egymást és vonzódnak a szebbhez, a jobbhoz. Nagy vonzóerő van a szocialista brigádmozgalomban — mondja Benedek Károly, a fű­tőház műszaki oktatója. Az is igaz — mondja a fiatalokra néz­ve —, hogy ezek már igénye­sebbek is és több megbecsülést várnak. — És meg is becsülik a fiata­lokat? — Egyelőre nincs okunk pa­naszra. — És ha esetleg lenne? — Akkor elmennénk oda, ahol orvosolják panaszunkat — mond­ták kórusban. POZSONYI IGNÁCNÉ Tán egy miter átmérőjű ke­rek lyuk a földes padlózaton... Szinte ' bőrt perzselő hőséget áraszt. Lent pirosán-fehéren izzó kráter zúg, fortyog, hogy felel­te, körülötte alig lehet szót ér­teni. Az izzó kráter körül szor­goskodó emberek munkaruhájá­nak eleje különös szürke: az­beszttel van átszőve. Egy fiatalember — kormos ar­cát izzadságpatakok csíkozzák, — odalép a kráterhez, különbö­ző rendű és rangú vasdarabo­kat dobál a lyukba. A vasdara­bok vörösen, majd fehéren iz­zanak, lassan elmerülnek, eltűn­nek, alaktalanná válnak a for­tyogó masszában. A fiatalember — Beréti Lázár — lehúzza kezéről az azbeszt­kesztyűt, megtörli arcát, átmegy a szomszéd helyiségbe, ahol a fal mellett vagy hat-nyolc szik­vizes tank sorakozik. Tölt egy pohárba, nagy kortyokban iszik. A szikvíz védőital, mert a nagy hőség hamar kiveszi, kiszívja a vizet a testből. Beréti Lázár ma a soros ada­goló. A többiek — Császár László, Földi János, Nemcsányi Ferenc, Hudra Károly — a pad­lón feketéllő homokkupacokat tolják szét hosszú xxLsrudakkal. A kupacokból különös formájú, három ágú vasbunkók kerülnek elő. Ahogyan a homokot letisz­títjuk róluk, úgy látni meg, hogy a bunkók leendő gépalkatrészek. Gyönki vasöntők — A szőlőprések fejét öntik — mondja Szolnoki István, a forgácsolóüzem vezetője. — Egy­szerre hármat öntenek ki, majd szétvágják és esztergagépen kap­ják meg a végleges formát. Közben folyna.k az előkészü­letek a következő öntéshez. Vas­szekrénybe, homokba ágyazzák a sablonokat, a leendő alkatrészek pontos másait. .A homok is kü­lönleges összetételű, hogy pon­tosan megtartsa a sablon formá­ját. — Solymárról és az öntödei homokgyártól kapjuk — mondja Szolnoki elvtárs. — A szekrények összeállítása is igen nagy figyelmet, pontos­ságot követei, mert különben selejtes lesz az alkatrész. — Hol készülnek az öntőfor­mák? — Részben itt, a forgácsoló­műhelyben, részben pedig a Si- montomyai Bőrgyár műhelyé­ben. .. No lám, Simontornyán nem­csak bőrt gyártanak, hanem megendelésre öntőformákat is... Következik a legforróbb pil­lanat. az öntés. A mennyezetre függesztett sínpályán futó damn az ol­vasztó kemencébe különös, acél­karmokból álló szerszámot bo­csátanak, amely belemarkol az izzó vasmasszába, és kiemel be­lőle egy öntőszekrényre valót. A homokban kiképzett nyílásokon úgy ömlik be a vas, mint a tej. Amint szilárdra dermedt, a for­mát szétszedik, és a még forró vasat homokkupacokba ágyaz­zák. Kint az udvaron ez alatt a két vastörő dolgozik; Szita Gyula és Dudás Béla. Az alacsony terme­tű, hajlott Szita Gyuláról senki el nem tudná képzelni az utcán, hogy súlyos vasdarabokat képes szétzúzni. Az igazság az, nem is szabad kézzel csinálja, hanem a „békával”. A béka hatalmas, súlyos kö­lönc, amely drótkötélen függ. Csigaszerkezettel emelik a ma­gasba, onnan zuhintják az ócska­vasra. A vastörőket fal védi a béka csapásai alól szerteugró vasdaraboktól. Az összetört darabokat sorra elnyeli a kemence szája, így lesz a használhatatlan régiből hasz­nálható új. így működik tehát megyénk egyetlen vaskohója. Nem valami nagy iMpacitású, sok százezer forintból felépült létesítmény, de •• Ügyeletes orvos helyett ANDROS—66 logikai ritmus analizátor Lipase — 1967. Egy bolgár elektronikus-kibernetika gép aranyérmet nyert. Az egyetlen aranyérmet, amellyel a lipcsei vásáron elektronikus orvosi mű­szert díjaztak. Pedig a konkur- rencia igen nagy volt — 70 "észt vevő ország s számos világszerte ismert cég. A műszerújdonságot négyen szerkesztették: Dr. Csudomir Na- csev, a Foglalkozásbeli Megbete­gedések Klinikája tudományos munkatársa, Gero Asztardzsján mérnök, Hriszto Nacsev mérnök, a Bolgár Tudományos Akadémia technikai kibernetikai intézeté­ből, és Kiril Boev fizikus, az Akadémia fiziológiai intézetétől. Az Andros—66 logikai ritmus­analizátor kitűnő segédeszköze az orvosoknak, amikor a szívműkö­dés ritmusában rendellenességek mutatkoznak, vagy annak veszé­lye fennáll. Az Andros—66 tájé­koztató-számláló szencezet, ame­lyet hosszabb ideig pl. 48 óráig a beteg mellett helyeznek el és az ez alatt az idő alatt számsze­rűen kimutatja a ritmus rend­ellenességeit. A beteget g szerke­zettel úgy kötik össze, mint az elektrokardiogramnai, s az anali­zátor rádióhullámok által kap elektrokardiografikus jelzéseket, A logikai ritmus-analizátor úgy figyeli, ellenőrzi a szív ritmusát, mint egy állandóan jelenlévő ügyeletes orvos. A kisebb rend­ellenességeket, amelyek jelenték­telenek és megszokott jelenségek. normálisnak jelzi, de a ritmus minden eltérését az előzetesen meghatározott határoktól szám­lálja és jelzi az analizátor. Az or­vos minden pillanatban „meg­kérdezheti'’ a készüléket: hány­szor és milyen módon „hibázott" a szív. A meg'kapoít adatok pon­tos képet szolgáltatnak a szív állapotáról. Ezek az adatok nyúj­tanak lehetőséget elmélyültebb diagnózis megállapítására és a fegmegfelelőbb gyógymód megvá­lasztására. Az Andros—66 betölti az ügye­letes orvos szerepét. A készülék­nek megadják, a kritikus rend­ellenességek számát és azok meg­jelenésének idejét. Ha a megha- tározctt idő alatt a betegnél na­gyobb számú rendellenesség lép fel, a logikai ritmus-analizátor riasztó jelzést ad és hívja az or­vost. A készülék riasztó jelzést ad természetesen a szívműködés megszűnése esetén, a klinikai ha­lál beálltakor is. Sok bete» meg­mentésének lehetősége függ at­tól, hogy az orvosok időben meg­találják a rendellenesség okát és megfelelő segítséget nyújthassa­nak. A szív vagy más szervek meg­betegedéseinél és súlyos operáció után a pácienst az analizátor „szeme” állandóan figyeli, s a rit­mus minden olyan rendellenessé­génél. amely a beteg állapotának rosszabbodására mutat, segítségül hívja az orvost. Az erdő és az ember Kirándulók ezrei lepik el az erdőt, hogy enyhülést, felüdü­lést találjanak a nyári meleg­ben. Közülük sem sokan gon­dolnak arra, hogy a civilizáció fejlődése következtében jelent­kező problémák milyen kapcso­latban vannak az erdővel? Példá­ul: mire jelent gyógyszert és miért kell óvnunk az erdő fáit? Európa népessége az elmúlt négy évtizedben 486 millióról 650 mil­a Gyönki Gépjavító Állomáson megfelel. Tulajdonképpen házi­lag készítették, mint ahogyan már készítik az újat, a cél­szerűbbet. Az egész még csak egy hatal­mas vasládának látszik. — A régi egy úgynevezett té­gelykemence, az új pedig fekvő lángkemence lesz — mondja Szi­ta Gyula, miközben egy kis pi­henőt tartanak. — Az újat buk­tatni lehet, tehát könnyebb lesz a kezelése. Mellékesen; ő már igazán is­meri a vasöntést. Jó harminc évvel ezelőtt Győrben tanulta egy maszeknél, majd a győri vagongyából került ide Gyönk- re. — Hogy miből csináljuk? — kérdez, majd válaszol is Szol­noki István. — Ahol tudjuk, ott szedjük össze hozzá az anyagot. A darut, amellyel az öntők dol­goznak, azt is magunk hoztuk össze. A sínpálya a szekszárdi vágóhídról származik. De nem az a lényeg, mi honnan van, ha­nem az, hogy az igényeinknek megfeleljen. Igaz, a gyönki vasöntöde ki­csi, úgymond, megyei méretre szabott, de a munka itt is olyan nehéz, mint másutt, nagyobb teljesítményűek mellett. Ezért dolgoznak itt is az emberek rö­vidített munkaidőben. BL lióra növekedett. Ennek termé­szetes következménye, hogy a lakásépítés*, az ipar és a forgalom mind nagyobb területeket hódít el a természettől, illetve a már mezőgazdasági művelés alatt álló területektől. Rendkívül nagy mértékben nőtt az iparvidékeken a levegő szennyeződése. Egyes vizsgalatok szerint az iparvidékeken 1 liter levegőben 800 000 porszemecske is előfordul míg az erdőben csak 500. A nagyvárosokban a szennye­zettség 42 százalékát a gépkocsik okozzák, de az ipari üzemek sem kevesebb problémát je entenek, különösen a halállományt pusz­títja a nagyvárosi szennyvíz. Ha­sonlóan nagy gondot okoz a lárma is, amely ellen zöldöve­zetekkel kell a lakótelepeket el­szigetelni. Az erdő tehát életünk egyik legfontosabb „gyógyszere". Külön­böző szolgáltatásai közül még ma is a fa áll az első helyen. A mo­dern építőanyagok megjelenése korában azonban más szempont­ból is jelentkeznek előnyei. A vízgyűjtők legnagyobb részét ugyanis erdők borítják. Egy hek­tár erdő évi 2000 tonna vizet tá­rol. Igen fontos tehát a megfe­lelő vízvédelmi erdők kijelölése. Az erdő szerepe azonban nem merül ki anyagi szolgáltatásban és védelmi szerepében. Kedvező hatása az ember lelki és testi állapotára ugyanilyen fontos: éppen ezért egyre több mene­dékház, szálloda épül az üdülők részére. Az erdő értéke miatt állandóan növelni kell a fásított területeket. Újat kell telepíteni és a régit csak az erdőgazdálkodás szigo­rúan megszabott rendje szerint felhasználni. Az erdő gazdaságos- sági jelentősége mellett tehát egyre inkább előtérbe kell he­lyezni a szociális és egészségügyi szempontokat is.

Next

/
Thumbnails
Contents