Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

1907. Jiinlns ÍS. röLPTA WÉGTlt NEPÜJSÄG 3 Kezdeményezők Egy huligán tettei napokig, hetekig foglalkoztatják a közvé­leményt. Egy fiúról, aki rosszul bánt szüleivel, sokáig beszélnek az emberek. Egy lány, aki rossz útra tért, elrettentő példa szám­talan családban. A róluk való beszélgetés majdnem mindig így fejeződik be: ezek a mai fiatalok. De a mindennapi munkában helytálló, becsületesen dolgozó, egyre többet és többet vállaló fiatalokról már sokkal kevesebb szó esik. Ha beszélnek is róluk, természetesnek tartják magatar­tásukat. S szinte órák alatt napirendre térünk felettük. Pedig többet érdemelnének. Már csak azért is, mert ők vannak többen — sokkal többen. Közülük mutatunk most be hármat. Tóth István Tizenkilenc éves. Már nem gyerek, de még nem felnőtt. Va­lahol a kettő között lenne a helye. De csak lenne. Mert mind­járt az első mondatai után szem­betűnik, hogy sokkal' inkább fel­nőttnek kell őt tekinteni, mint gyereknek. Szakmáját, — géplakatos — jelenlegi munkahelyén, a MÁV Dombóvári Fűtőház Főnökség kocsijavító műhelyében tanulta. De ez nem elégítette ki. Most gimnáziumba jár. Egyébként ko­csivizsgáló szeretne lenni. Az ő nevéhez fűződik a dom­bóvári vasutasok nagyszerű kez­deményezése — amelyről már korábban hírt adtunk — a viet­nami nép megsegítésére. — A dombóvári vasutas KISZ- fiatalok vezetőségválasztó kül­döttgyűlésén szót kértem és mint ahogy azt már előre elhatároz­tam, bejelentettem: felajánlom fizetésem három százalékát a vi­etnami nép megsegítésére, őszintén szólva ekkor még nem gondoltam arra, hogy ezzel egy egész országosan kiterjedő akciót kezdeményezek. Amit tettem, azt csupán humanista kötelességem­nek éreztem. Meglepő tájékozottságot árul el, amikor a mindennapi politi­káról beszélgetünk. Látszik raj­ta. hogy rendszeresen figyelem­mel kíséri az eseményeket. Sze­rinte: a ma emberének akarva, akaratlanul politizálni kell. S hogy szavai mennyire meg­alapozottak, azt bizonyítja a kö­vetkező: a munka, a tanulás mel­lett még arra is jut idejéből, hogy a fűtőházi KlSZ-alapszer- vezet vezetőségében és a csomó­ponti vezetőségben is dolgozzon. Méghozzá igen eredményesen. Döme László Alacsony, zömök termetű. Hetyke kis bajusza, szinte kihí­vóan ül kerek arcán. Érdeklődő, a mai élet szinte minden terü­letét ismerni akaró fiatalember. Éppen ezért a gimnázium esti tagozatán tanult és érettségizett, mindennapi munkája mellett, majd most a Marxizmus—Leni- nizmus Esti Egyetemén tanul to­vább. Ö már az „idősebb” korosz­tályhoz tartozik. Huszonöt éves. Hat éve vasutas. Nakról jár be mindennap dolgozni. Nős. Van egy kéthónapos kislánya. Szak­mája bádogos, de jelenleg a MÁV Dombóvári Pályafenntartási Fő­nökség I. pályamesteri szakaszán dolgozik, mint sorompólakatos. Arról a bizonyos KlSZ-csomó- ponti vezetőségválasztó küldött- értekezletről szólva, megcsillan a szeme. Látszik, hogy szívesen beszél róla. — Amikor Tóth Pista bará­tom befejezte felszólalását, hir­telen döbbenetes csend lett De csak néhány másodpercig. Akkor szót kértem és bejelentettem, hogy a magam részéről csatlako­zom a felajánláshoz. Ezt köve­tően 'javasoltam, hogy forduljunk felhívással a dombóvári vasúti csomópont KISZ-fiataljaihoz: csatlakozzanak kezdeményezé­sünkhöz — mondja. 'A fiatalembert tisztelik, becsü­lik munkahelyén. Ezt bizonyítja, hogy a legutóbbi szakszervezeti választások alkalmával megvá­lasztották? őt a szakszervezet if­júsági felelősének. Eddig KISZ- vezetőségi tag volt. Most na­gyobb és felelősségteljesebb mun­kát bíztak rá. Ezt is lelkiismeretesen, becsü­letesen végzi. Varga II. Ferenc Tíz éves vasutas. Itt tanulta ki a géplakatos szakmát, a MÁV Dombóvári Fűtőház Főnökségnél, s most itt mozdonyvezető. Az 520—040-es masinával jár. Magas termetű, fekete fiatal­ember. Nős. Van egy kétéves kislánya. A 'gimnázium esti ta­gozatán érettségizett, majd ezt követően elvégezte a MÁV Tiszti Iskolát Jelenleg a szegedi Felső­Aktuális portré — mai fiatalokról fokú Vasútforgalmi Technikum­ba készül, továbbtanulni. ő a fűtőházi KlSZ-alapszer- vezet titkára, s ezen túlmenően tagja a csomóponti KlSZ-veze- tőségnek is. így idézi azt az emlékezetes csomóponti KlSZ-vezetőségvá- lasztó küldöttértekezletet: — Amikor Tóth István és Dö­me László javaslatai elhangzot­tak, azonnal felötlött bennem a gondolat: miért ne lehetne ebből egy országos mozgalmat indítani. Természetesen kiszélesítve az egész vasutasságra. Ezért java­soltam, hogy legyen ez egy egész csomóponti akció, amelyet felhí­vásunkra országos mozgalommá lehet szélesíteni. Kértem a párt- és a szakszervezet segítségét, hogy kezdeményezésünket támo­gassa és segítsen ügyünknek megnyerni a dombóvári vasúti csomópont dolgozóit. így történt. A többit már tudja — mondja. Igen, a többit tudom. Helye­sebben tudjuk: a dombóvári vas­úti csomópont dolgozói a hős vi­etnami nép megsegítésére fel­ajánlották fizetésük három száza­lékát A párt- és a szakszervezet vezetősége és aktivistái segítették a KISZ-fiatalok kezdeményezé­sét. Az előzetes számítások szerint a dombóvári vasúti csomópont dolgozói mintegy 100 ezer forin­tot fizetnek be a vietnami nép megsegítésére. Ebből az összeg­ből elsőként a csomóponton, a MÁV Fatelítő . Üzemi Vállalat dolgozói már több mint 15 ezer forintot be is fizettek. Egy huligán tettei napokig, hetekig foglalkoztatják a közvé­leményt. Egy fiúról, aki rosszul bánt szüleivel, sokáig beszélnek az emberek. Egy lány, aki rossz útra tért, elrettentő példa szám­talan családban. A róluk való beszélgetés majdnem mindig így fejeződik be: ezek a mai fiatalok. De a mindennapi munkában helytálló, becsületesen dolgozó, egyre többet és többet vállaló fiatalokról már sokkal kevesebb szó esik. Ha beszélnek is róluk, szinte természetesnek tartják magatartásukat. S szinte órák alatt napirendre térnek felettük. Pedig többet érdemelnének. Már csak azért is, mert ők vannak többen — sokkal többen. Közülük mutattunk most be hármat. Ezek is mai fiatalok. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ Beszélgetés dr. Magyari Jenővel az állatorvosi kar érdekvédelméről Dr. Magyari Jenövei, a szek­szárdi állatkórház vezetőjével, mint illetékessel beszélgettünk erről a kérdésről. — Örömmel értesültünk, Ma­gyari elvtárs arról, hogy első ízben vidéken élő állatorvost választottak meg az állategész­ségügyi szakbizottság országos elnökének. Gratulálunk, — Köszönöm. Valóban ez az első eset, hogy személyemben vidéki tölti be ezt a szakszer­vezeti tisztséget. Előttem egy egyetemi tanár volt az elnöki poszton. Véleményem szerint az állategészségügyi szakbizott­ság elnökének a megválasztá­sakor az a szempont. érvénye­sült, hogy olyan ember kerül­jön ebbe a társadalmi funkció­ba, aki vidéken élve, közelebb­ről ismeri az állatorvos-kolle­gák gondjait, problémáit. — Arra kérjük, mondja^ el, hogy tulajdonképpen az állat­egészségügyi szakbizottság ho­vá tartozik? — Azzal kezdeném, hogy az állatorvosok nagy része — mintegy 2600 személy — mun­kahelyéből eredően a Közal­kalmazottak Szakszervezetéhez tartozik. Ennek a szakszerve­zetnek tagja. Köztudott azon­ban, hogy a Közalkalmazottak Szakszervezetén belül még több más szakma és foglalkozás kép­viselve van. Ezek mindegyiké­nek megvan a maga sajátos, úgy is mondhatnám, speciális jellemzője. Ha az érdekvéde­lemről beszélünk, akkor feltét­lenül más természetű, mond­juk a pénzügy területén dolgo­zó közalkalmazottak érdekvé­delme, mint az állatorvosi köz- alkalmazottak érdekvédelme. Ezek szem előtt tartásával, a Közalkalmazottak Szak- szervezete elnöksége mellett szakbizottságok működnek és ilyen az állategészségügyi szakbizottság is. Röviden, egy mondatban: javaslatokkal, ta­nácsokkal, észrevételekkel az állatorvosi kar sajátságos prob­lémáinak a felszínre hozásá­val, nekünk kötelességünk se­gíteni az elnökség munkáját. —- Mik a tervei? — Nem tudok újat mondani. Az állategészségügyi szolgálat hatékonyságát változatlanul fejleszteni szeretnénk, továbbra is szem előtt tartjuk és kellő­képpen eljárunk a kollegák ér­dekvédelmében, de a részletek­ről szívesebben nyilatkoznék később. — Eredményes, jó munkát kívánunk a szakszervezeti munka területén is az országos hatáskörű társadalmi funkció­ban dr. Magyari Jenőnek. — ir Kevesebb export a lehetőségeinél A Szövetkezetek Tolna megyei Értékesítő Központja minden év­ben igen sok árut szokott felvá­sárolni exportra. Természetesen ez évben is igyekszenek kihasz­nálni minden lehetőséget. Már egy csomó árut exportáltak, és napjainkban is újabb és újabb szállítmányokat indítanak útnak. Ám különös helyzet állt elő. A külföldi piac felvevőképessége az idén nagyobb a szokottnál: pri­mőr burgonyát például szinte kor­látlanul szállíthatnának. Leg­alább negyven vagonnal kellene exportra küldeni Tolna megyéből, a jelenlegi állapot szerint azon­ban ennek még negyed részét sem nagyon lehet felvásárolni. Nagydorog környékéről már út­nak indítottak egy vagonnál, a jövő héten Gyönkről szállítanak, a szekszárdi járás és Paks, Du- naföldvár környékén is sok a ko­rai burgonya, de az időjárás miatt elmaradt a fejlődésben több mint egy héttel. Borsóból 10, vagonnal exportáltak eddig, de ebből is több kellett volna. A kellő mennyiség ugyan megter­mett, de a sok eső miatt nem tudták időben leszedni közben pedig megvénült. A jövő héten ^kezdik az üveges meggy felvásárlását és exportálá­sát. Az exportminőséget megle­hetősen magas, 13 forintos ki­logrammonkénti áron vásárolják fel, ez minden eddiginél maga­sabb. A cigánymeggy felvásárlá­si ára is majdnem kétszerese lesz a szokottnak. A felvásárló szerv tehát megfelelő árpolitikával is igyekszik ösztönözni a terhelő­ket a meggy leszedésére. Eddig ugyanis gyakran előfordult, hogy a termelők nem tartották érde­mesnek még leszedni sem a meggyet az alacsony árért Fotó; Bakó Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents