Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-17 / 141. szám
/ TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 1967. június 17. 3 Kiközösített emberek A megyei pártbizottság egyik munkatársa, aki nagyon jól ismeri Medinát, azt mondja: „ez a üalu forradalma”. Valóban, nem egyedülálló eset a medinai. Csakhogy itt különös módon folyik a küzdelem. A forradalmit, a forradalmian újat mindössze kilenc, illetve hat ember reprezentálja, és szemben áll velük szinte az egész helybeli közvélemény, tisztelet a kivételnek. Ellenséget is szereztek maguknak bőven. Azzal, hogy tanultak. Mezőgazdasági technikumot végzett kilenc medinai férfi, közülük hatan termelőszövetkezeti tagok. egy kivételével fizikai munkások. Szabó István juhász, Par- rag Sándor pénztáros, a többiek növénytermesztési dolgozók: Mester János, Mészáros Ádám., Németh Gábor és Szabó József. A legfiatalabb harminchét éves, a legidősebb negyvennyolc. A medinai technikusak közé tartozik még Oláh József földművesszövetkezeti dolgozó, Lengyel Lajos tejipari dolgozó és Haffner Béla, a községi tanács adóügyi előadója. Április elején érettségiztek, átlagosan „jó” eredménnyel. Annak a hat embernek, aki tsz-tag, pokollá vált az élete. Eleinte az első években csak nehéz volt, a tanulás miatt, de mindjobban kikezdték őket, és végül egészen lehetetlen helyzetbe kerültek. Ahelyett, hogy a szövetkezet, az egész falu javára, hasznára válnék a tudásuk. Ott kezdődött, hogy 97 isHaiaigsHjató nyakába vette a falut, és beszervezett a mezőgazdasági technikum levelező tagozatára 42 emb&rt. Harminc valahányan indultak, végül maradt 15, szed- resi és kölesdi tanulókkal együtt. A juhász meg a 48 éves Szabó József, meg a 46 éves Mészáros Ádám nem morzsolódott le. Egész nap' dolgoztak, este és fél éjszakákon át pedig tanultak. Tanul-_ mányi szabadság nélkül, mindenMármint a tanulásnak. Jó leszel majd érettségizett kocsisnak. Aztán: Nézzétek, ezek azért tanulnak. hogy nem akarnak dolgozni és a nyakunkra ülnek. Vagy: Nektek könnyű, viszitek a demizsont és megkapjátok a bizonyítványt. Megkapták a bizonyítványt, boldogan vitték haza és akkor az egyik brigádvezető gúnyosan megjegyezte, hogy már reggel átvehették volna. Szóval hogy érettségi vizsga nélkül is nyugodtan kiadhatták volna nekik, hiszen pofára ment az egész, demizson- ra. Nem fölösleges megjegyezni, hogy ^ugyanez a brigádvezető miként fejezte be technikumi tanulmányait már az első évben. Kémiaóra szünetében vette a kalapját, úey indult az udvarra. „Minek a sapka, nincs hideg” — mondta neki az egyik osztálytárs. — „Én ide többet vissza nem jövök, nekem ez kínaiul van”. Mármint a kémia-képlet. Most mégis úgy véli, borért kanták a technikusi oklevelet, akik végigtanulták mind a négy évet. Elsősorban pozícióféltésről van szó. Nem ok nélkül, hiszen a szövetkezet főagronómusa és üzemgazdásza kivételével senki nem szakember a medinai Béke Termelőszövetkezetben. . Csak ez a hat. Ki hinné, milyen messzire elmegy a rosszindulat? Már ott tartanak Medinán, hogy a főagronó- mussal próbálják „összeueraszta- ni” a technikus végzettségű tagokat. Pedig a főagronómusnak arra lenne szüksége, hogy hozzáértő, képzett, okos emberekre támaszkodva tevékenykedjék — az egész szövetkezet érdekében. Sok baj volt eddig a medinai szövetkezetben, intrikák és ovenge eredmények sorakoztak évekig. Tavaly is inkább csak a kedvező időjárás növelte az osztanivalót, "nint a szakszerűség és az összetartás. Kezdettől fogva abrakhiánnyal küszködik a közös állattartás. Rendkívül sajnálatos és egyben szánalmas tény, hogy akik a követelményekhez igazodva képezték magukat, azokban ellenséget látnak sokan, ilnevezte őket a falu szája „technikus uraknak”. A legsajná- laiosabb persze, hogy ezeket a hangokat nem ellensúlyozta és ma sem fékezi semmi. Még a pártszervezet sem. Pedig az ítélkezés, amivel a hat derék szövetkezeti gazdát sújtják, ostoba és veszélyes. Ok dolgoznak továbbra is a régi munkájukban, kétkezi munkában és a többség nem is akar elmenni a faluból, ha soha nem lesz belőlük gyakorlatilag technikus, vagy brigádvezetö, akkor sem. Egyikük úgy beszél, itt nevelődött fel, itt is akar meghalni. A község céltáblái lettek, de nem mennek el. Kiközösített emberekké váltak, például úgy érzik, nem vehetnek részt a közgyűléseken, mert nem tudnák megállni, hogy ne beszéljenek — a köz érdekében, szakemberként — de ezt okoskodásnak veszik a többiek, sőt a vezetőség fúrásának. Beigazolódott már. De a véleményük azért megvan, ha a tartalékok tartalékai is, mint mondják. „Állandóan azt halljuk és olvassuk, szakemberek kellenek a mezőgazdaságnak”. Tudják, hogy például Zombán Fűzi István tehenész volt, elvégezte a mezőgazdasági technikumot, brigádvezető lett, majd állattenyésztő. Tudják, hogy több helyen kötelezték már a brigád- vezetőket.: szerezzenek szakkép- zeitsíget. A nagy kérdést mégsem így teszik fel maguknak a medinai technikus tsz-tágok: Mikor leszünk mi a brigádvezetők és más, a mostaninál hasznosabb tagjai a szövetkezetünkn ek ? Hanem így: Ha mi elmenekülünk innen, akármilyen állásba, itt megszűnnek-e a bajok? Gemenczi József A BIZALMI A bizalmi asszony. H. Szabó Ferencné 21 nő között dolgozik az I-es táskaüzem Farkas brigádjában. Akkor alakultak, mikor belépett a Bőrdíszműbe. . — Mikor is? — Ma négy éve. Június 15. Kerek szám, könnyen megjegyezte, és arra is jól emlékszili, amikor néhány nappal a belépése után megválasztották. — Nem ismerhették még ... — Uj volt a brigád is. Az akkori szakszervezeti titkár javasolt, elfogadták. — Honnan ismerte? — A kendergyárból. Húsz évig ott dolgoztam, voltam bizalmi, és szb-elnöjc is. — A szocialista címet elnyerték? — Már két éve. — A szakszervezetek szerepe nő az új mechanizmusban. Hogyan fogadták ezt a munkatársai? — Beszélgettünk róla, amennyi időnk jut munka mellett. Pontosan még úgysem tudjuk, mi lesz a változás. — A tagdíjbeszedésen kívül mi a teendője? — Beutalók, segélyek, egyéb kérések. Most intézünk épp egy segélyt. Sokáig betegeskedett az egyik munkatársunk. — A beutalókkal nincs vita? — Megoldjuk, azt hiszem különösebb zökkenő nélkül. Csupa régi dolgozó van a szalagon, többnyire édesanyák, akiknek alig jut idejük a nyaralásra. A szabadságot is otthon töltik, takarítás, befőzés, építkezés, mindig akad tennivaló. Ha egy-két beutalót kapunk, nem veszünk össze, megbeszéljük, ki utazzon vele. — Mi a legkellemetlenebb I teendője? — A tagdíjbeszedés, bár elmaradásunk nincs. De mindig akad egy-két zúgolód.ó, aki azon mérgelődik, mit is ad a szakszervezet ezért a pénzért... Nehéz ezt a felfogást megváltoztatni. — Bérkérdésben van-e szava? — Ott vagyok a művezetővel együtt azon a zártkörű megbeszélésen, amikor fizetés- emelésről esik szó. Elfogadhatom, ellenezhetem, számít a véleményem. — A brigádvezetővel megértik egymást? — Jó kapcsolatban vagyunk, egyszer régen vitáztunk. A magam érdekében akkor se nyitottam volna ki a szám, már nem is emlékszem, miért szóltam, de nem is érdemes ezen gondolkozni, mostanában ilyen nézeteltérés sincs köztünk, miért őrizzünk régi sérelmeket? — Járt már a Balatonon? — Soha. A kislányom volt tavaly, az iskola küldte. — Üdült valaha is? — Nem. — Az idén mit csinál a szabadságával? — Tíz napot már kivettem, építkeztünk, a hátralevő nyolcat szüretre tartogatom. — Mikor pihen? — Megszoktam a munkát, tizenhárom éves korom óta. — Ha üdülni mehetne, hova kívánkozna? — Gyógyfürdőbe. A lábam reumás már, a kinti munkán szereztem. Bizony érzem az időváltozást. Á bizalmi egyébként fiatalos, gyors mozgású, szemrevaló asszony. Kicsit : türelmetlen, látszik, hogy nem szokott ölbe tett kézzel üldögélni. Két szép gyereke van, most harminc- nyolc éves. M. I. BK—-1 és társai születik megyénk javító állomásain fajta szórakozás nélkülözésével, óriási erőfeszítéssel és egymás segítésével tanulták végig a négy esztendőt. Hárman egyetlen szilveszteri műsort nem láttak a televízióban. Még szilveszterkor is tanulták. Parrag Sándor egyszer volt moziban a négy év alatt és körülbelül háromszor látott a tv- ben labdarúgó-mérkőzést, pedig imádja a futballt. A vizsgák előtt rendszerint öt-hat kilót lefogyott. Egy másik háznál sokszor egyetlen szóra „robbant” a családi kör a vizsgaidőszakokban. Általában keveset aludtak valamennyien. Gyakran megtörtént, hogy a hajnali órákig tanultak közösen valamelyikük lakásán: aki jobban tudott valamit, elmagyarázta a többieknek. Szabó István helyett a 71 éves édesapja dolgozott a juhászaiban, amikor jöttek a vizsgák. Szabó Józsefet a bátyja helyettesítette. A szövetkezet nem volt hajlandó kisegítőt állítani, néhány napra sem. A szurkálódások elég időben megkezdődtek, már az első és a második esztendőben, amikpr fé- lővé vált, hogy ez a hat ember nem morzsolódik le, ez a hat megátalkodott képes lesz végigtanulni a technikumot, ellentétben néhány szövetkezeti vezetővel. Üj kistraktor A KERMI — A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet — szigorú kritikus. Nincs egyetlen, kereskedelmi forgalomba kerülő új ipari gyártmány, amelyet ne vetne alá tüzetes vizsgálatnak, azért, hogy a vásárló kifogástalan árut kapjon. A Bölcskei Gépjavító Állomás igazgatója, Horváth József azért érezhetett csütörtökön jogos büszkeséget, amikor Bognár György, a KERMI osztályvezetője gratulált az új termékhez, a háztartási kukoricadarálóhoz. (Ezt az új terméket láthatták az elmúlt napokban megrendezett megyei újítókiállításon az érdeklődők is). — Csak elismerést mondhatok, mert a bölcskeiek v? ',r,n miféléié és szemre is tetszetős új terméket hoztak ki, egészen rövid idő alatt. így ebben a kivitelben a kereskedelem forgalomba hozhatja. Viszont a kívánság az lenne, ha ezt a gyártmányt tovább fejlesztenék, úgy, hogy egy ilyen kisgépcsaládot alakítsanak ki. — Ilyen elkézeléseink nekünk i.s vannak — mondja az igazgató. — Létrehoztunk egy, néhány fős gyártmány fejlesztési csoportot — tulajdonképpen az ő munkájuk eredménye a daráló — és megteremtjük a lehetőséget arra, hogy kísérletezzenek úiabb termékek előállításával. Dr. Kotulyák Géza, a SZÖ- . VOSZ műszaki-áruforgalmi osz- i tályvezetője már mint vevő nyi— A múlt év októberében Budapesten volt egy kiállítás — hiánycikkekből, részben olyanokból, amelyek hiányzanak a falusi gazdaságokból. Egyik ilyen volt a megfelelő, elektromos háztartási kukoricadaráló. A bölcskei javítóéllomás — legnagyobb megelégedésünkre — rendkívül rövid idő alatt elkészítette ezt az új terméket. A KERMI is sokat segített. — És milyen mennyiségre lenne szükség? — Tízezer darabra az év végéig. Tudják vállalni? — Ha sikerülne megfelelő géphez jutnunk, amellyel a gyártást meggyorsíthatnánk. Mert így még nagyon sok a kézi munka — nyilatkozik a bölcskei igazgató. — Mégis, milyen gépre lenne szükség? — érdeklődik dr. Kotulyák. — Egy száz tonnás excenter- présre ... — Kérem, máris ajánlok egyet. El kell menni érte Tatabányára, a szénbányászati tröszthöz. — Mi lenne az ára? — Negyven-negyvenhétezer forint ... — Meg van véve — szól közbe Zslgovics Ferenc, a gépállomások megyei Igazgatója. Gazdasági rendszerünk reformja ugyancsak a jövő évtől kezdődik, de ez a tárgyalás a kereskedelem és a gyártó között már ezt a jövőbeni újat testesíti meg. Találó a KERMI osztályvezetőjének megállapítása: — Eddig iparcikkeket gyártottunk, amelyet megfelelő terítéssel megkapott a kereskedelem. Most a kereskedelem jelenti be az igényét, milyen árut kér. Tehát árut, és nem marcikket.. . Mivel mindkét félnek érdeke, hogy egy-egy új termék mihamarabb piacra kerüljön, a kölcsönös előnyökre kell töreked- niök. És alkalmasint nekünk is szaktanáccsal kell besegítenünk, nem csupán a termékek minőségének vizsgálatával. A bölcskei daráló tehát gyakorlatilag szabad utat kapott, sőt, ott lesz az országos mező- gazdasági kiállításon is. A tárgyalás közben új témára terelődik. . \ — Mivel a háztáji szőlők, gyümölcsösök, kerttársulások részére nagy a kis, kerti traktor iránti igény, ajánlatot teszünk a Tolna megyei gépjavító állomásoknak ennek a típusnak a gyártására — mondja dr. Kotulyák Géza. — Tízezresnél nagyobb szériáról lenne szó. Az alapvető követelmény egy olyan kistraktor, amelybe Da- nuvia motort kell beépíieni, kiegészítő gépei pedig eke, töltögető eke, kultivátor, permetező, pótkocsi. És emellett olyan árban, hogy azt a géppel két év alatt keresse meg a tulajdonosa. A Szekszárdon megkezdett tárgyalás Gyönkön, majd Bony- hádon folytatódik, ahol Balogh József tervező konstruktőr, részletesen elmagyarázza, milyen lenne a leendő kistraktor. Végül megszületik a megállapodás: az erőátviteli részt a gyönki javító- úllomás gyártja, a pótkocsit, a tartozékokat a várdombi, az ösz- szeszerelést pedig a bonyhádi állomás végzi. Az első tíz Jiis- traktor augusztus közepére készül el. Mint minden új terméknek, a kistraktornak is valami nevet, jelzést kell adni. — Egy fantázianév egyelőre: BK—1 — mondja a tervező.. — De mit jelentsen? (Erről a tárgyalás már kedélyesebb hangvételben folyik.) — Béká ... Ballagó kapa ... — Nem jobb akkor a bonyhádi kapa...? — Legyen az... A felek megállapodásra' jutnak minden kérdésben, diplomáciai kifejezéssel *„a kölcsönös megértés és bizalom légkörében”. És ez a tárgyalás tulajdonképpen elindított, egy új folyamatot, új fejezetet a megye gépállomásai történetében. A szántó-vető^ majd javítóvállalatok egyre inkább új termékeket előállító, ipari üzemekké válnak, és nagyon, sok ember számára teremtenek újabb munkaiehetőséget. Amit gépjavító állomásaink elkezdtek, az már az új mechanizmus. BL Ilyen hangok jöttek: lesz ennek értelme? 1 latkozik.
