Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-17 / 141. szám

4

' tfÖßfX ME&TEI NEPŰJSAf?

1967. juntos 'if.

Rák, fekete ikra és a szovjet halászflotta

A szovjet halászflotta munkáját külföldön, az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban, Nyugat-Német- országban és másutt általában az ízekről ítélik meg, amikor kibontják a rákokat és fekete ikrát tartalmazó dobozokat, amelyekből a világtermelés nyolcvan százalékát a Szovjetunió viszi piacra. Ám a halászflottát mindenekelőtt az az ötmillió-nyolcszázezer tonna hal és halféleség jellemzi, amit a múlt évben zsákmányoltak a halászhajók, hazai fogyasztásra.

E mennyiség nyolcvanöt százaléka nyílttengeri halászatból származik. Ez lehetetlen lenne olyan flotta nélkül, amely minden vihart kiáll, és hosszú ideig képes a nyílt tengeren

tartózkodni. Szovjet halász hajókat látni a tengerek és óceánok minden részén. A halászflotta magvát a korszerű építésű, tökéletesen felszerelt és minden kényelmet biztosító hatalmas hűtőhajók, halfeldolgozó úszókombinátok, bálnavadász és más hajók jelentik.

Az új ötéves terv szerint 1970-ben már 8,5—9 millió tonna halat és halféleséget halásznak. majd s jelentősen nő a hajók száma is. A szovjet és a külföldi hajógyárak szovjet megrendelésre az eddiginél jóval több olyan halászhajót építenek, amelyekkel biztonságosan és termelékenyen lehet dolgozni a legkedvezőtlenebb időjárási viszonyok között is a tengereken.

Halászhajók a Kaspi-tenger keleti partvidéke közelében.

Kérjük mezőgazdasági fogyasztóinSat, hogy szállítási torlódások elkerülése végett a meginduló

aratás-cséplési munkák üzemanyag szükségletének biztosítására

tárolóterüket — saját érdekükben — töltsék fel és azt a lehetőséghez képest állandóan tartsák feltöltve.

W?)

Asszonyok egymás között

Családi tervezés — Ameddig a takaró ér — Érdemes-e

naplót vezetni ?

I Egyik üzemünkben, ezekről a

ről beszélgettünk. Tíz asszony, családanya vett részt a beszélgetésben. Valamennyid jüket a szerényebb jövedelmű családok kategóriájába lehet sorolni. A család bevételét a dolgozó férj és a feleség fizetése képezi. A családi iervezés, a bevétel és a kiadás alakulása, a pénz hovafordítása volt a fő téma. Kezdetben feszélyezetten, nehezen indult a beszélgetés. Vgy tűnt, nem szívesen veszik, hogy a nyilvánosság előtt kiteregessék anyagi helyzetüket.

Egymásra vártak. — Beszélj te! — bíztatták egymást. Csak akkor és azután oldódtak fel, amikor megegyeztünk; sem üzemük, sem a vitában résztvevők neve nem szerepel. Csupán a tanulság az érdekes.

Ezután már mindegyiknek volt valami mondanivalója, pro ét contra vitatkoztak. Egyik emelkedettebb hangon beszélt, míg a másik csendesebben, meggyőzőbben mondott véleményt. A beszélgetésből kitűnt, hogy a tíz közül kilenc családban a pénzgazdálkodás a család „jiénzügyminiszterére” az asszonyra hárul. A legtöbb helyen a családi jövedelem az édesanya kezébe összpontosul. Jól meggondolja, mire adja ki a pénzt, mégis hovafordítása a családon belül örökös téma.

— Hova tetted a pénzt? Mire költötted? — kéri számon a családfő. A kérdésre az asz- szony — esete válogatja — higgadtan, vagy sértődötten válaszol. Az egyik így:

— Kifizettem a lakbért, a villanyszámlát, az OTP-törlesztést, az újságot, a tv- és rádiószámlát — sorolja nyugodtan. A higgadt válasz után csend van, nem vitatkoznak.

A másik viszont íny: — Mit. tudom én. arra költöttem és oda fizettem, ahova éppen kellett. Megmondtam már néhányszor, tartsd magadnál a fizetést és gondoskodj mindenről te. Majd megtudod, mire mennyi kell — válaszolt a sértődött asszony, s utána még egy jó ideig vitatkoznak.

— 'Nem mondom, hogy nálunk egyáltalán nincs anyagi természetű vita — kapcsolódik a beszélgetésbe egy másik asszony,

— Te könnyen beszélsz — vág szavába a mellette ülő. — Nálatok több a havi jövedelem, mint riálunk. A férjednek magasabb fizetése van — mondja kissé idegesen.

A higgadt asszony nem zavartatja magat, számokkal szolgál: — Kettőnk keresete ham 5000—3200 forint között mozog. Négyen élünk ebből a keresetből. Lakbérre, egyébre nekünk is minden hónapban gondolnunk kell és minden megélhetéshez szükséges dolgot meg kell vásárolnunk. És mindig van valami soron kívüli kiadás. Tudjátok, hogy van: a kis gyerek kis gond, a nagy gyerek nagy gond. Hogy mást ne mondjak, a múlt hónapban cipőt vettünk a nagyabbiknak. Gondoljátok el, most már 43-as cipőt visel. Ruhából is felnőtt számú keil. Nálunk egyébként úgy van, hogy a gyerekekkel is megbeszéljük, ha valami nagyobb dolgot akarunk vásárolni.

— Mi közük ehhez a gyerekeknek? Majd akkor szóljanak bele a pénzügyekbe, ha már maguk is keresnek! — vágott közbe egy eddig hallgató fiatalasszony.

— Látszik, hogy nálatok csak egy gyerek van és az is kicsi. Lehet, ha kettő, vagy több lenne, és már nagyobbak, másként vélekednél. Bevált a szokás nálunk, hogy a gyerekeket is beavatjuk a dolgokba. így tudják; hogy mennyire be kell osztani a pénzt, a keresetet és jobban értékelik, ha valami újat kapnak, vigyáznak a holmijukra.

— Nem tudom, ki hogyan csinálja, de nálam úgy van, hogy a boltban az egész hónapra való élelmiszert, mosó- és tisztítószert egyszerre megveszem. Azért jó ez a módszer; mert az egyéb kiadások mellett tudom, menynyi pénz kell a piacra, a vasárnapi ebédekre, reggelikre, vacsorákra. így előre számolva> jobban kijövünk.

Később, az üzemből kifelé tartva, érdekes dolgot hallottam erről az asszonyról.

— Valóságos művészet az, amit ö csinál.. Lakása rendezett, minden évben vágnak disznót és évente mindig tudnak valami új dolgot felmutatni, vásárolni. A gyerekek és maguk is jól öltözöttek. Az igaz, hogy nagyon be- osztóan élnek.

Az is, amit az asszony elmondott és az is, amit kísérőnktől hallottam, meggyőzött arról: reájuk valóban illik a közmondás: addig nyújtózkodnak, ameddig a takaró ér.

Az asszonyok közül néhányan szorgalmasan vezetik a háztartási naplót. Erről is, megoszlottak a vélemények. Volt, aki jónak, hasznosnak tartotta, s volt, aki kategorikusan kijelentette:

— Nem sok haszna van, még azzal is időzzek? Háztartási napló nélkül is el tudom költeni azt a kis pénzt, amit keresünk. Napló nélkül is megmondom, mire ment el a kereset. Lakbér 100 forint, OTP-részlet 80, napközitérítés o' gyerek után, soroljam még?

— Mennyit költöttéi az elmúlt hónapban élelemre, piacra és bolti kiadásokra? — kérdezte a mellette ülő asszony.

A kérdezett meghökken: — Mit tudom én — válaszolt röviden, mint aki a maga részéről befejezettnek tekinti a témát.

— Én már régóta vezetem a háztartási kimutatást és igen érdekes. Évekre visszamenően meg tudom mondani, hogyan alakult keresetünk, mire költöttünk. Egészen megszoktam már, hogy mindent bejegyzek. így olyan az ember háztartása, mint egy üzem könyvelése. „Naprakész". És az is jó, ha a férjemnek eszébe jutna megkérdezni, menynyi a tartalékunk, egész pontosan meg ttudom mondani. Az ember több dolgot el is felejt ebben a rohanásban. A mi háztartásunkban pontosan kimutatható, hogy évente mennyit költöttünk tüzelőre, ruhára, élelmiszerre,' szórakozásra, vagy másra.

I Érdekes és tanulságos volt a

” beszélgetés. A családi „pénzügyminiszterek" beszéltek a bevétel, a kiadás alakulásáról, a családi tervezésről. Pro et contra vitatkoznak, de egyben szinte valamennyien megegyeztek: családon belül a meggondolt, tervszerű gazdálkodás szerényebb átlagos jövedelemmel is számolva, biztosítja a család ellátását, ruházkodását és annak lehetőségét, hogy tartalékként is tegyenek félre bizonyos összeget. Az, hogy egy családon belül mire telik és mire nem, nemcsak a pénz összegétől függ. Attól is függ, ki hogyan osztja be jövedelmét, hogyan gazdálkodik a család bevételével.

POZSONYI IGNÁCNÉ

King nem szereti, ha valaki mosolyog előtte Tőle féljen, rettegjen mindenki.

— Úgy látom, kedvetek van verekedni — mondja szokatlanul csendesen. — Oké! Álljatok szembe egymással.

Hanzi és Pablo szembefordulnak.

— Üsd pofon ezt a melákot — parancsolja a tizedes Pablónak.

Pablo csodálkozva Kingre néz.

— Nem érted? — riad rá a tizedes. — Az a parancs, hogy üss.

Pablo tétován arcul legyinti Hanzit. Gyengén, csattanás sem hallatszik.

— Add vissza! — utasítja King a kövér németet.

Hanzi is kicsit üt. King dühbe gurul.

— Ez pofon? Erősebben, nagyobbat! — kiált Hanzira.

A kövér német bocsánatkérően pillant Pabló- ra, de most már nagyobbat üt. Pablo vissza.

King vezényli, hogy ki következik. A két fiú egyre hevesebben üti egymást. Pablo orrából vér csöpög a sárga sóderra. Most felhasad Hanzi szemöldöke.

— Disznó! — suttogja mellettem Andy Idens, a bostoni bokszbajnok, s kiköp.

A jelző és a köpés nem kétséges, hogy Kinget illeti.

— Maradj veszteg — súgom —, mert téged is kiszúr ez az állat.

Pablo arca merő vér. Hanzi is csúnyán fest.

A barakk sarkánál Campbell kapitány bukkan fel. Ö a századparancsnokunk, öszes hajú, Clark tíable-bajuszú, kisportolt alakú, sima modorú férfi.

— Majd ő véget vet ennek a cirkusznak — gondolom örömmel.

Campbell azonban elfordítja a fejét és szapora léptekkel elsiet a szakasz mögött.

SZEGÉNY PABLO

King, aki a kapitány közeledtére egy kissé megszeppent, most még nagyobb lóra kap.

— Üsd! Üsd! Üsd! — diktálja a két nyomorultnak az iramot mind gyorsabb ütemben. Kéjes vigyorba torzuló arcáról lerí, hogy élvezi hatalmát és most roppant jól érzi magát.

Pablo hirtelen félreugrik Hanzi ütése elől és King elé lép.

— Nem csinálom tovább! — vicsorít hörögve.

King meglepődik. Egy pillanatig nem tudja,

hogy most mit tegyen. Mi mindannyian meg- — 5 —

könnyebbülten elmosolyodunk. Tetszik Pablo bátorsága. King ezt észreveszi. Nem akar alulmaradni Pablóval és a szakasszal szemben. Dolgozik benne a hiúság.

— Azonnal folytasd — kiált Pablóra.

— Nem! — mondja Pablo és véres arcát konokul Kingre emeli.

— Hallották! — fordul felénk King. — Megtagadta a parancsot.

Andy dühösen szóra nyitja a száját. Gyorsan a karjába csípek.

— Hallgass! Ez most megvadult. Képes bajba keverni az egész szakaszt — suttogom.

Andy mérgesen fúj egyet, de szerencsére megfogadja a tanácsot. Erőt vesz indulatain.

King zubbonya zsebéből sípot ránt elő. Két rövid, két hosszú, két rövid füttyjel.

A tábori rendőrök éjjel-nappal párosával sétálnak a kiképzőtáborban. Ez a jelzés nekik szól. — Szegény Pablo.

Az utolsó füttyjel még a levegőben rezonál, de már két tagbaszakadt tábori rendőr alakja tűnik fel a barakk déli végénél. Futólépésben közelednek. Fehér a bokavédőjük, a két kereszt- pántos derékszíjuk, fehér a gumibotjuk és fehér a gombaalakú nagy sisakjuk is. A sisakon két betű: MP.

Ezt a két betűt és az ezekhez a betűkhöz tartozó fickókat senki se szereti. Ezután már Pablo nélkül folytatjuk a gyakorlatozást.

Andy a futás ütemére szidja a tizedest, és a tábori rendőröket:

— Ro-hadt-King ... Híz-lalt-bi-kák ...

' — 6 —