Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-14 / 112. szám

1961 május fi. TOLNA MEGYEI NÍPŰJSAG a A betegek Mekkája Emberáradat az ajtók előtt — 1263 vizsgálat naponta — Délután is vannak szakrendelések Morzsolt kukorica — silósva A betegségek szakorvosra ta­lálnak ebben az épületben. A bejáratnál jobbra, az üveg- kalitkábam sorszámokat oszto­gatnak. Az EKG-ra érkezők már a negyvenes, a szemészeire a huszas, a négyhetes bizottság elé utaltak pedig a száztizen- valahányast kapják. Alig múlt nyolc óra, — de itt ia szekszárdi, megyei rendelőintézetben már minden hely elkelt a folyosóik padjain, s a még mindig, egyre érkezők tömör fürtökben ölelik körül a fehér ajtókat. Illendően szétnyílik a tömeg egy-egy fe­hér köpeny láttán, három halk koccantás a gyűrűvel az ajtó- kilincsen ilyenkor, s azonnal nyílik az ajtó. így csak az inté­zet dolgozói kérnek bebocsátást. Megkezdődött a rendelés. Fe­hérbe öltözött, halk meg hangos szavú asszisztensnők kiáltanak sorszámokat, másutt meg neve­ket, szednek össze beutalókat, meg különböző igazolványokat. Ilyenkor egyszerre többen tesz­nek fel kérdéseket, s az ember­áradat mintha megsokszorozód­na, megsűrűsödne hirtelenében. Aztán akit az asszisztens szólít, eltűnik az ajtó mögött, a töb­biek pedig vérmérsékletük sze­rint nyugodtan, türelmetlenül, kedélyesen, idegesen, vagy rá­érősen ülnek a padokon, sétál­nak a folyosón, vagy ácsorognak az ajtók előtt, sorukra várva. És beszélgetnek. „Hát azt kérjen I“ — Nekem ízületem van. Bi­zony már harminc éve. Csinál­tak vele már mindent, de nem használ neki semmi. Sem gyógy­szer, sem kúra, sem szanatórium — tart szóval hirtelen alakult társaságot egy idős, testes asz- szonyság. így mondja „Ízületem van”, s ebből a többiek gondol­ják, hogy reumás. — De hát ezek az orvosok?! A múltkorá­ban is bemegyek a körzetihez, mondom, hogy mostanság ismét nagyon szaggat, aztán meg sem vizsgál, csak írja a receptet. Azt mondja, ismeri már az én ba­jomat. .. Dehát miért nem vizs­gál meg? Hát nem igaz? Néhányan meredten néznek maguk elé, mások halk hangon egy „hát igen”-t mondanak, — s gondolják magukban, hogy igaza van az orvosnak, ilyen esetben mit vizsgálgassa foly­ton. — Nitropentont kapott-e már? — érdeklődik szomszédjától más­valaki. S a nemleges fejbólin- tásra: — Hát azt kérjen! Ne­kem az nagyon jó volt. Igazán használt, hát mondja csak az orvosának, aztán Írassa fel. Nem bánja meg. Részletesen megrajzolt tüne­tek, éjszakai ébrenlétek, kór­házi történetek hosszúra nyújtott tanácsok szűk körében kering a beszédtéma. Andaxin, Tardil röpköd a levegőben és egy kicsit lenézik, aki még „csak” Vale­riánát szed. Zsúfolt délelőttök — Hány vizsgálatot végeznek naponta itt, a rendelőintézetben? — A múlt esztendőben 1263 vizsgálat jutott átlagban egy- egy napra — mondja dr. Trebics Rudolf, az intézet igazgató főorvosa. — S az 1263 vizsgá­lat 85 százaléka a délelőtti órák­ban bonyolódott le. Sajnos, nem sikerült hozzászoktatnunk a helybeli lakosságot; jöjjenek a délutáni rendelésre is. Pedig délután is van szakrendelés — sebészet, belgyógyászat, fiziko­terápia, szemészet, gégészet —, folyamatosan. így azuitán dél- előttjeinkre jellemző a túl­zsúfoltság a déli harangszó után pedig konganak az ürességtől a helyiségeink. A megyei rendelőintézet épü­letét 1960-ban adták át. Már akkor kicsinek bizonyult. S ma? Ma már rendelőket helyeztek el az alagsorban, s például a sze­mészet három orvosa két szobá­ban rendel. Váltott rendelési időben reggeltől estig minden talpalatnyi helyet kihasználnak itt. Jól állunk a kezelési idővel Délelőtt 11 óra. A laboratóriumban több mint 200 vizsgálatot elvégeztek már, de még sokan szorongatják be­utalóikat az ajtó előtt. A sze­mészeten a 97-es sorszámot jegy­zi az asszisztens az orvosi napló­ba, röntgenre pedig éppen most engednek be vagy harminc em­bert, egyszerre. Az EKG-n a hetvenkettes sorszámot szólítják. — Mindenütt sokan vannak; Nem csoda, ha némelykor egy- egy orvos, asszisztens idegesebb. — Aü intézet jelenlegi forgal­mát kielégítően el tudjuk látni, problémát a délelőtti csúcsforga­lom okoz. Ilyenkor valóban ren­geteg alkalom adódik a külön­böző súrlódásokra. Fokozott tü­relemre van szüksége ebben az időpontban betegnek, orvosnak egyaránt. — Mennyi idejük jut egy-egy betegre? — Az országos átlaghoz vi­szonyítva jól állunk az egy-egy betegre eső kezelési idővel. Csak néhány példát: a belgyógyásza­ton 10,5, a sebészeten 8,9, a nő­gyógyászaton 12,7, a gyermek- gyógyászaton 10,6, a röntgenen 5,5, a laboratóriumban 6,4 perc jut egy-egy beteggel való foglal­kozásra. A túlzsúfoltság a sze­mészeten a legnagyobb, itt ál­talában mindössze még hat per­cet sem foglalkozhatnak egy-egy beteggel. Természetesen a fenti számadatok átlagos időt jelen­tenek. Nem mindenki beteg, aki ide jár Dél félé már jóízűen falatozó embereket is látni a padokon. Űk vidékről jöttek, készültek a nagy útra, talán még sütöttek is ez al­kalomra, meg kirántottak egy csirkét is. A rendelés zavartala­nul folyik tovább a fehér ajtók mögött' A szemészeten a doktornő, dr. Kovács Katalin új páciens felé fordul: — Mi a panasza? — Uj szemüveget kérnék szé­pen. A régivel homályosan látok. — A doktornő a sphaerometer fölé hajol. Megállapítja a régi lencse milyenségét. S akkor kez­dődhet a türelmes vizsgálat. Nagy sárga kartonlapot szo­rongatnak a kezükben egy né­pes csoport tagjai. Ajtóról ajtó­ra, szakrendelésről szakrende­lésre járnak. Tanulók, vagy leendő tanulók, alkalmassági vizsgára kellett itt jelentkez­niük. A belgyógyászat előtti pá­don ülők a délelőtt folyamán már elkészült leleteket szoron­gatják a kezükben. — Rengeteg a beteg.. . — a szörnyülködésnek elejét veszi a főorvos. — Akiket itt lát, azok az em­berek nem mind betegek. Sőt! Nagyon sok egészséges ember jár hozzánk. 'Itt vannak az ipari tanulók alkalmassági vizsgálatai, az üzemi felvételek előtti kivizs­gálások, a rendszeres, különböző foglalkozásokkal összefüggő szű­rések. És akad, aki „ha már itt van” kivizsgáltatja magát, úgy alaposan, tetőtől talpig, igazán. Uj műszerek a gyógyászat szolgálatában — Figyelj nagyon. Jó?... S amikor hallasz valamit, azonnal szóljál... — Kiss Istvánná,' asz- szásztens az audiológiai rende­lésen dolgozik. Iskolás gyere­ket készít elő a hallásvizsgálatra. A gyerek fülére fülhallgatót he­lyez, amelyen keresztül a sugár­zott búgó hangot kell meghal­lania. A helyiség falait zöld posztóval hangszigetelték. Lassú, végtelen türelmet igénylő mun­ka. Kicsit távolabb Szűcs János- né, a januárban érkezett légzés- funkciós készüléket kezeli. Fel­tölti a gépet oxigénnel, előkészí­ti a beteget a vizsgálathoz. Az­tán a csendet csak néha-néha töri meg egy-egy utasítás: — Tessék lélegezni lassan, egyformán szép nyugodtan.;. Még lélegezni... Igen... így... — majd hirtelen! — Gyorsan, nagyon-magyon mélyet, amilyen mélyen csak tud, s most gyorsan fújjuk ki .. Elkészült a vitálkapacitás- mérés, kiderült, mennyi a tüdő befogadóképessége. — Ezt a berendezést az NSZK- ból kaptuk. Nagyon értékes gép. A laboratóriumot is a közel­múltban szereltük fel svéd, né­met gépekkel. S hamarosan, az ipari vásár után egy francia komplett laboratóriumi felszere­léssel gazdagodunk. Az EKG- készülék modern, háromcsator­nás gép. Szintén NSZK-gy ári- in ány, azonnal rajzolja a szív­működés vizsgálatának eredmé­nyét. Gyorsítja a munka mene­tét. Nincs szükség, mint a régi módszernél, a sötétkamrás elő­hívásra. Kutatómunka a falak között A szakrendelésekkel párhuza­mosan különböző utógondozáso­kat is végeznek a falak között. Az alagsorban alkoholelvonó- kúrás kezelés folyik, bejáró be­tegek számára. S ma már egyre több, nagy fontosságú kutató­munkát is felmutat az intézet. Külföldön is nagy érdeklődést váltott ki a múlt évben végzett egész megyére kiterjedő szűrő- vizsgálat, amelynek kapcsán ma már pontosan tudják és teljes- ségébén á cukorbetegségben szen­vedőket. A megye összlakossá­gának 95,05 százaléka vett részt ebben a szűrővizsgálatban. „Házon belül” fontos dolog, hogy szakosították a belgyógyá­szati rendelést. így az orvos egy bizonyos témakörben specializál­hatja magát, módja nyílik lépést tartani a modern gyógyászati eredményekkel, s ama szántén nagyon fontos, kiismerheti és jól ismerheti betegeit. Dr. Kovács Sándor, dr. Csor­dás Jenő és dr. Kelemen Endre főorvosok a múlt évben készí­tettek el egy kézikönyvet, amely házi használatra, kétezer pél­dányban jelent meg, Klinikai, laboratóriumi leletek értékelése címmel. Azóta a könyv, az Egészségügyi Minisztérium gon­dozásában megérte második ki­adását, kétezer példányban. # Nagyon sok ember jár ide nap mint nap. A megyei rendelő- intézet épületét 1960-ban adták át, már akkor is kicsinek bizo­nyult. S ma? Váltott rendelési időben reggeltől estig, minden talpalatnyi helyet kihasználnak itt. Az új szárny építése hivata­los helyen is szóba került már. MÉRY ÉVA A magyarkeszi termelőszövet­kezetnek évek óta — mint sok más szövetkezetnek — górégondja volt, a kukoricát csak nagy vesz­teséggel tudta tárolni. Az ősszel merész megoldással tárolta a szövetkezet a kukori­cát, a kaposvári felsőfokú tech­nikumban kipróbált módszer sze­rint szemesen besilózta. Miután a kombájnjukhoz nem kaptak adaptert, kézzel megszedték, le­morzsolták cséplőgéppel és mű­anyag fóliával kibélelt, légmen­Nagy jelentőségű újítást fo­gadtak el a bonyhádi cipőgyár­ban, amelynek az előkalkulált gazdasági eredménye éves vi­szonylatban meghaladja a ne­gyedmillió forintot. Az újítás, amelyet Ódry Károly, termelé­si osztályvezető dolgozott ki, mó­dosítja a goyser-talpbélést. Azon túlmenően, hogy az újítás jelen­tős anyagmegtakarítással jár, Az úttörőavatás egyre na­gyobb és szebb szertartás fa­luhelyen, valóságos népünne­pély. Nemcsak a gyerekek szü­lei mennek el az avatásra, hanem szinte mindenki, aki csak mozdulni tud. Ez tör­tént legutóbb Faddon is. Óriá­si tömeg gyűlt össze a kisdo­bosok és úttörők avatására, amiből arra lehet következtet­ni, hogy a gyermekek csak­nem egész rokonsága ünnepel­te a kis nyakkendősöket. Az avató, György Antal őrnagy meséli, hogy beszélt olyan szü­lőkkel, akiknek egész rokon­sága ott volt a faddi művelő­dési ház mögött, a fákkal kö­rülvett tisztáson, a szép és tesen elzárt silógödörben tárol­ták. 1 A tizennégy vagonos kukorica­silót a tamási járás termelőszö­vetkezeti vezetői előtt bontották fel. Mint kiderült, teljesen vesz­teségmentesen tudták tárolni a termést. Ehhez a módszerhez 30 kiló pvc-fóliát használtak fel, és az egy mázsára jutó tárolási költ­ség 5,43 forint volt. Ez a módszer alkalmasnak bi­zonyult arra, hogy kis költség­gel góré hiányában is tárolni le­hessen a kukoricát. Cipőgyárban egy több éve megoldatlan fel­adat megvalósítását is jelenti. Ódry Károly most egy másik, még ennél is nagyobb jelentősé­gű újításán dolgozik, amelynek kísérleti eredményei igen biz­tatóak. Egy új gyártmány beveze­téséről van szó, amely valóságos kis géppark megtakarítását teszi lehetővé. „katonás” rendezvényen. Aján­dékokat vettek a gyerekek­nek, és együtt ment fagylaltot enni, málnázni, sörözni az egész rokonság. Nagy szó ez falun, hiszen azt jelenti, hogy a nagy­szülőktől az ángyikáig, min­denki együtt örült a gyerekek­kel. A legnagyobb népünnepély eddig a búcsú volt falun. Azon valóban mindenki része­se a mulatságnak, a barátko- zásnak, vendégeskedésnek. Ha nem is ugyanilyen formában, de méreteiben már megköze­líti ez a gyermekeket ünneplő nagy esemény, amely ugyan­csak évről évre megismétlődik, j _______________________/ N egyedmilliós újítás a Bonyhádi Horváth József bonyhádi cipőgyár Új népünnepély

Next

/
Thumbnails
Contents