Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-07 / 106. szám

mi. május 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s A DÍVÁK NAPJA Tömött cekkerrel siet haza, s szorongva azon töpreng: ha hazaér, a vacsorát tegye fel előbb, vagy a mosáshoz lás­son. S hogy majd fizetéskor a kicsinek vegyen-e új cipőt, vagy a nagynak tegye-e félre a pénzt az áhított kerékpár­ra. így lehetne gyorsfényképet készíteni a mai anyáról. Régi anyáknapi illusztrációk kicsi­nyeitől körülvett, virágok bo­rította kotlóstyúk-mamája éppúgy kiment a divatból, mint melodrámák és műdalok könnyes szemű, kettétört szí­vű, nagybetűs Édesanyája. Nincs fogalom, amelyről annyi „lila”, szirupos jelzőt írtak volna, mint az anyaság­ról. Pedig amilyen csodálatos dolog új életet adni és új em­bert nevelni — éppoly termé­szetes is. Az anyáik tiltakoz­nának a legjobban a mártír­szerep kétes dicsfénye ellen. Aki látta már a pólyásgyer-: mekével társalgó anya arcát, vagy elleste a jó étvágyú ka­maszgyerek vacsorázására sandító, büszke tekintetet, — az tud valamit arról, mi az örömök öröme. A tömérdek, megmérhetetlen áldozat csak­nem ugyanannyi boldogsággal egyenlítődik ki. Ahányszor rá­néz, szép, nyíló értelmű, egészséges gyerekére, annyi­szor örül — s a gyerekért hozott áldozat, lemondás, tö- redelem és robot is csak még kedvesebbé teszi számára azt, akiért mindezekre képes. Ez az öröm azonban spontán, s a társadalom joggal érzi úgy: intézményesíteni is kell. Leg­alább egyszer egy évben. Ezért találták ki s rendezik meg évről évre — orgona- és tulipánnyíláskor — az anyák napját. De ne tudjuk le tartozásun­kat a kötelező csokorral! Vegyük ki néha kezükből a súlyos szatyrot, a munka ne­hezét, könnyítsünk az áldo­zatok mérlegserpenyőjén, és rakjuk meg a másikat még több örömmel. Egészen soha nem egyenlítődik ki a mérleg — de figyelemmel, szeretettel, gyöngédséggel sokat tehetünk azért, hogy az évnek akár minden napja anyák napja legyen. Rádió adó-vevők a határban A szocialista mezőgazdaság szolgálatába állították Mözsön a mai technika hírnökét. Szombaton kezdett üzemelni a mözsi Uj Élet Termelőszövetke­zetben a termelést, a határban szerteszét dolgozó szövetkezeti parasztembert szolgáló új tech­nika. Tíz rádió adó-vevő készü­lék kezdte meg működését, köz­vetlen kapcsolatot teremtve a termelőszövetkezeti központ és a szerteszét dolgozó munkacsapatok között. Érdekessége, hogy nem­csak az állandó munkahellyel ren­delkező állattenyésztők, kertészet­ben dolgozók, hanem a három növénytermesztő és gépesítési bri­gád is rendelkezik a kis méretű hordozható készülékkel. Reggelente most mór az adó­vevő készülékek segítségével vég­zik a napi munkával kapcsolatos központi eligazítást. Előnye az új technikának, hogy váratlan helyzetben, vagy rend­kívüli esetekben segítséget in­tézkedést kérhet a határból a tsz-tag, az éjjel-nappali ügyeletét tartó központi irodából. Jóval ol­csóbb a telefonnál. Az ötletet — a tsz elnökének tájékoztatása szerint — onnan vették, hogy csupán a majort és központot összekötő telefonháló­zat harmincezer forintba került volna. Keresték az olcsóbb meg­oldást és megtalálták. Harminc­ötezer forintért megvették a ké­szülékeket, megkapták az enge­délyt. Tíz kilométeres körzetben, gya­korlatilag az égész mözsi határi be tudták ezzel hálózni, az összes munkahelyeket bekapcsolták. Az ötletes kezdeményezéssel megyénkben a szövetkezetek kö­zött első, de talán az országban is az elsők között van a mözsi Uj Élet Termelőszövetkezet. A korszerűbb termeléshez, a szocia­lista nagyüzemhez Mözsön már az adó-vevő rádiókészülékek is hozzátartoznak. Egynapos kedvezményes kü­lönvonat indul május 21-én Budapestre a Nemzetközi Vásárra. Utasaink részére ülőhely biztosítva. Tsz-ek és S más intézmények, vállalatok ‘ részére együttes elhelyezés, i Részvételi díj: 83 Ft. | Ezenkívül 1—2—3 napos t különjáratú autóbuszokat is indítunk. ■ Jelentkezés: május 15-ig. ^ IBUSZ, Szekfzárd. (100) — Nyugalom, biztos mozdula­tok, hozzáértés, — adja meg rög­tön a magyarázatot Fodor Éva. Ha nem kapkod az ember és ér­ti a dolgát, csak a legritkább esetben csípik meg a méhek. Az ő véleményére pedig lehet adni, mert neki saját méhei is vannak. Nem a szüleinek, — ne­ki. — Első gimnáziumban méhé­szeti politechnikára jelentkeztem ott kedveltem meg a méheket. Annyira, hogy a nyári szünidő­ben a megtakarított pénzemen én is vettem egy családot. — Mennyiért? — Potom pénzért. Alig fizet­tem többet háromszáz forintnál, de nagyon jó vásárt csináltam. Fodor Éva most másodikos gimnazista. A tamási gimnázi­umban három osztály szerzi meg heti két órában, a politechnika keretén belül a méhészeti alap­ismereteket. Az első évben vá­lasztani lehetett az osztályon be­lül, ki milyen gyakorlatot akar végezni. Ok a méhészetet válasz­tották. Nem tudni, mi okból, hi­szen legtöbbjük csak ott, a gim­náziumban ismerkedett meg ez­zel a szakmával. Talán a dolog érdekessége vonzotta őket, hi­szen nem ftagyon tudnánk példát mondani arra, hogy gimnáziumi oktatás keretén belül az ország­ban valahol foglalkoznának mé­hészettel. Tanáruk dr. Deák Gábor ma­ga is nagy méhész, elismert szaktekintély. És hogy milyen nagy lelkesedéssel foglalkozik a diákok ilyen irányú oktatásával arra talán a legjobb bizonyíték: tavaly megkapta a Kiváló mé­hész címet, a fiatalok körében végzett méhészeti ismeretterjesz­tésért. A diákok közül nem Fodor Éva az egyedüli, aki kedvet kapott a méhészkedéshez: Helembai Kor­nélia, Tolnai Gyula, Schneider Judit is berendezett már otthon egy kisebb méhest. Az oktatás keretén belül úgy állították össze a típusokat, hogy a tanulók az országban szabvá­nyosított összes kaptártípust meg­ismerhessék. A kisebb segédesz­közöket a műhelyben maguk ké­szítik el, dr. Deák Gábor segít­ségével pedig megismerkednek a legfontosabb tudnivalókkal. A tanár véleménye szerint már a második év végén nem egy olyan diák van, akire nyugodtan rá lehet bízni a méhes kezelését. Télen elméleti oktatás folyik, Meghalt Ö2v. Köven dl Sándorné sz. Berena Anna Mély fájdalommal tudatjuk, hogy meghalt özvegy Kövendi Sándorné sz. Berena Anna, a munkásmozgalom régi harcosa. Élete, neve összefonódott a ma­gyar kommunista mozgalommal. Már fiatal korában bekapcsoló­dott a munkásmozgalomba, aktív harcosa volt a Magyar Tanács- köztársaságnak. A fehérterror megkínozta, majd a Szolnok rríe- gyei bíróság halálra ítélte. Hor- thvók karmaiból a Szovjetunió mentette ki. 1922-től élettársa volt a Tolna megyei vöröskato­nának, Kövendi Sándornak, akit életfogytiglani börtönre ítélt a fasiszta magyar bíróság. özv. Kövendi Sándorné 1945- ben tért haza a Szovjetunióból'. Gazdag tapasztalatával segítette a forradalom kibontakozását, a proletárdiktatúra győzelmét. Többször járt Tolna megyeben, találkozott férje egykori harcos­társaival. Harcostársai, ismerései, tiszte­lői május 8-án hétfőn délután 14 órától, a Farkasréti temetőben vesznek búcsút Berena Annától.­A köz szolgája a z emberek közül mindig ki­/j^ emelkedik valaki, aki az átlagosnál többet akar és iUü tenni a köz érdekében. O a köz szolgája. Póth Mihályt a KISZÖV dol­gozóját lakónegyedében harmad­szor választották Szekszárd vá­ros tanácstagjává. — Egyhangú volt a szavazas? — Igen. Választóim mind is­mernek. A közel háromszáz em- ben gondja, öröme, a városi 31- es választói kerületben közel áll hozzám. A gondok enyhítése, a lakosság életkörülményeinek és környezetének javítása elsőrendű kötelességem. Póth Mihály már akkor köz- szolgálatba állt, amikor Szek- szárdon az első szövetkezet, a Cipész Közkereseti Társaság megalakult. Több mint tizenöt éve megismerte a megye szövet­kezeti iparossága; a városi ta­nács tagjaként pedig már a har­madik ciklusban képviseli vá­lasztói érdekeit. — Úgy érzem, a választóim bizalmának eleget tudok tenni. A mostani ciklusban lesz a leg­több dolgunk. Hisz a város fej­lődése különösen az* utóbbi két Ivbsn vált rohamossá. És ez fel­fordulással, rendetlenséggel jár. Persze a lakosság türelmetlensé­gével is. Sokat kell beszélni vá­lasztóinknak a város programjá­ról. És szinte naponta találko­zom, és magyarázom választóim­mal terveinket és azt Is, hogy mi is segíthetjük a gondok eny­hítését, a munkálatok gyorsabb kivitelezését. — Két hét múlva lesz, az ala­kuló ülés utáni első tanácsülés, készül erre? — Tulajdonképpen csak annyi­ra, hogy rendezem, rangsorolom, mit kell ott elmondani, mit kell külön megbeszélni a város veze­tőivel. Interpellációmban [elve­tem a Toldi utcai közúti forgal­mat. Itt szinte versenypályának használják a járművezetők a si­ma úttestet. Pedig ezen a kör­nyéken száznyolcvan gyerek él. A másik gond: a bérházak alag­sorában különböző vállalatok raktárait helyezték el. Az idő árut hozó tehergépkocsik, keresz­tülgázolnak a parkosított része­ken. Az élőösvényt letiporják, a friss virágágyásokat tönkretet­ték. Arra törekszem, hogy jól szol­gáljam a köz érdeket. Szeretnék hozzájárulni ebben a választási ciklusban is erőmhöz, tehetsé­gemhez mérten a város gazda­godásához. — pálkovács — ken pedig hagyománya van a méhészkedésnek. — Politechnikai oktatás kereté- ben az 1965—66-os tanévben pró­bálkoztunk meg először vele, — és, amint a jelenlegi helyzet mu­tatja, nem eredménytelenül. A szükséges felszereléseink meg­vannak, a védőeszközök is. Arra vonatkozóan, hogy a négy év elteltével milyen „dokumen­tumot” kapnak a gyerekek, még nem született döntés. Mivel ők a kezdeményezők, még nem le­het lemérni, hogy a négy év alatt milyen mérvű az elsajátított is­meretanyag. A tanár véleménye szerint az innen kikerült gyere­kek közül jó néhányan rendel­keznek majd annyi szakismeret­tel, mint egy kezdő méhész- szakmunkás. A nemzetközi politechnikai szemináriummal párhuzamosan, országos politechnikai kiállítás is nyílik Budapesten, amelyre el­fogadták jelentkezésüket. Akit a tanításon kívül is ér­dekel a méhészkedés, beiratkoz­hat a szakkörre, amely szintén az iskola keretein belül műkö­dik. Az eddig elért „termelési ered­mény”, vagyis a méz mennyi­sége egyelőre nem számottevő. Igv inkább jutalmazásra „premi­zálásra” használják. A jól dolgo­zók az oktatás befejeztével el­szopogathatnak egy csupor mé­zet Riportunk befejeztével egy kis Ízelítőt mi is kaptunk. No, nem a munkából, — a mézből... D. KONYA JÓZSEF Foto: BAKÓ JENŐ A repülő tananyag Kaptarbontas Csinos, kékköpenyes kislány, az idény kezdetével pedig az is­A lányokról általában azt tart­ják, hogy az egértől is félnek. Pedig az a világ legjómborabb állata. A méhről pedig köztudo­mású, hogy csíp. Ez a kislány viszont úgy bontja ki a kaptárt, mindenféle védőfelszerelés nél­kül, hogy az embernek borsód­zik a háta. kola sarkában felállított kaptó- rak körül foglalatoskodva töltik el a heti két órát. — A mi vidékünk nagyon al­kalmas a méhészkedésre — mond­ja dr. Deák Gábor tanár, — a ve­gyes erdők, a sok akác szinte kí­nálja a lehetőséget. A kömyé-

Next

/
Thumbnails
Contents