Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-06 / 105. szám

( 1967. május 6. TOLNA MEGYEI NEFCJSAG Szekszárd—Hamburg—New York Útnak indult egy vagon trappista Ez a második szállítmány, ami New Yorkba indul a szekszárdi sajtérlelőből. Az elsőt a télen indították, akkor vasúton, hűtő­vagonban tette meg az utat a tízezer kiló sajt a hamburgi ki­kötőig. Úgy látszik, a külde­ménnyel meg voltak elégedve, az amerikai nagyvárosban, mert most ismét jött egy rendelés, újabb tízezer kilóra. Hogy lassúnak találták-e a vasutat, vagy más ok miatt kö­vetkezett be a változás, nem tud­ják a sajtérlelőben. Nem is ér­dekli őket.'Tény, hogy csütörtökön már 30 mázsát beraktak a va­gonba, amikor megjött az utasí­tás, hogy azonnal hagyják abba, mert nem vasúton, hanem ka­mionnal kell elszállítani a saj­tot Hamburgba. Reggelre azitán elő is állt a hatalmas, 16 keréken járó nyergeskocsi. Először a Kadarka utcai sajtérlelő üzemben pakolták fel a 70 mázsa sajtot, majd a vasúton rakják át a hiányzó 30 mázsát. Azután a vámőr átvizs­gálja a rakományt, leplombálják és máris indulhat a szállítmány. — Merre, melyik útvonalon mennek? — Budapest—Rajka—Prága— berlini Ring—Hamburg — mondja Kalmár István, a 12 tonnás Mercedes egyik vezetője. — Hányadik útjuk ez? — Ezt kérem nem tudnám megmondani. Legfeljebb, ha a vállalati nyilvántartásban össze­számolnánk. Hat éve járok ka­mionnal, kollégámmal, Horváth III. Lászlóval három éve dolgo­zunk együtt. Hétfőn jöttünk meg Rijekából, most Hamburgba me­gyünk, visszük a sajtot. Már megkaptuk a visszárura vonat­kozó utasítást is, ugyancsak a hamburgi kikötőből' banánt ho­zunk haza. — Mikor indulnak? — Innét Pestre délután, onnét pedig szombaton déli egy órakor. Ez a „menetrendünk”. Hétfő reggel hatra kell a ham­burgi kikötőbe érnünk, az úthoz pedig — 1350 kilométer —, csak 36 óra kell. Tehát lesz elegendő időnk. Ha egyszer elindultak, mennek éjjel, nappal. Váltott vezetéssel. Ha egyikük elfárad, átveszi a volánt a másik. Közben a ve­zetőfülke hátsó részében beren­dezett fekvőhelyen pihenhet, aki nem vezet. De erre inkább csak éjszaka kerül sor. Mert nappal lehet gyönyörködni a szép tá- jakbán. — Persze, nemcsak szép a vi­dék, hanem itt-ott veszélyes is. Van olyan szakasz — mint Zin- waldnál, a csehszlovák—NDK határon —, ahol egy órába telik, míg megtesszük a 15 kilométert — mondja a fiatal gépkocsi- vezető. — De .különben is 100— 150 kilométerenként megállunk, körülnézzük a kocsit, nincs-e ®Ganz r lavaq BUDAPEST felvesz esztergályos, marós, villany- hegesztő szak­munkásokat. Térítéses vasúti jegyet és szál­lást biztosítunk. Jelentkezés: levélben, Budapest, VIII., Vaj­da Péter u. 10. Munkaerő-gaz­dálkodás. (5) hiba valahol, nem lapos-e egyik­másik gumi, működik-e hibátla­nul a hűtőberendezés. Egyébként útközben nemigen fordul elő üzemzavar, hiszen minden fuvar után egy-két napot itthon töl­tünk, szervizelünk. Ha mégis be­következik, jobb minél előbb észrevenni. — Mit csinálnak ilyenkor? — Vagy elhárítjuk magunk a hibát, ha nem megy, telefoná­lunk haza utasításért, segítsé­gért. Ezt gyorsan megkapjuk, hiszen vállalatunknak, a Hun- garocamionnak 4—500 kocsija járja Európa országútjait, gyak­ran találkozunk. Legtöbbször csak köszöntjük egymást, in­kább megszokásból kérdezzük, nincs-e szükség segítségre. Re­méljük, mint annyiszor, most is sima ütünk lesi .. (J.) A Garay Tsz nagy sikere a megyei borversenyen Tegnap tarották a megyei bor­versenyt Szekszárdon. A bíráló bizottságok élén két pécsi szak­ember ízlelgette Szekszárdnak és környékének legjobb fehér, illet­ve vörös borait: Németh Márton, a Szőlészeti Kutatóintézet pécsi telepének vezetője és Kurucsai József, a Magyar Állami Pince- gazdaság mecsekvidéki üzemének igazgatója. A hagyományokhoz híven most is helyet foglaltak a bizottságokban állami gazdasági, termelőszövetkezeti, pincegazda­sági szakemberek és egy szek­szárdi termelő. A bormintákat a szekszárdi Garay gimnázium szakközépiskolai szőlész-borász osztályának kilenc lánynöven­déke és két palánki felsőfokú technikumi hallgató hordozta a zsűritagok asztalaihoz. A 66 fehér és 49, vörös bor leg­többje megnyerte a szakemberek tetszését. Németh Márton véle­ménye szerint nálunk teremnek a legfinomabb, legbársonyosabb vörös borok, jobbak, mint példá­ul a villányi, bár az a vidék még délebbi fekvésű. A pécsi szak­ember, aki különben a fehér borokat bírálta kollégáival, úgy látja, „feltörőben vannak a fehér borfajták is. a jövője mégis a vörös bornak nagyobb Szekszárdon". Kurucsai József is nagy elismerés­sel beszélt a vörös borokról: „örvendetes módon nagyon szép borok kerültek a bizottság elé, ■többségében 1966-os évjáratúak. Szekszárdon tovább javult a bor­kezelés, hiszen zömében a tsz-ek és tsz-tagok szerepeltek, és mind­össze két bormintát kellett ki­zárni. A Garay Tsz rendkívül ér­tékes sorozattal szerepelt.” A díjazás a szokásostól elté­rően most nem első, második stb. díjak kiosztására korlátozódott, hanem minőségi csoportonként a legjobb borokat arany-, ezüst-, illetve bronzéremmel tüntették ki. Farkas Dénes, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályának főkertésze így indokolta meg: „A régi bírálati módszerrel nem érhettek él jó helyezést kitűnő borok, amelyek csekély pontkü­lönbséggel az első három-öt mö­gé szorultak.” A 115 borminta közül aranyérmet kapott 12, ezüstöt 33, bronzot 42. Az aranyérmes borok termelői a követ­kezők. FEHÉR BOROK: Szekszárdi Álla­mi Gazdaság (hárslevelű), Biri- tói Állami Gazda­ság (rajnai riz- ling), Papp Má­tyás és Budai Má­tyás egy-egy olaszrizlingje. VÖRÖS BOROK: A szekszárdi Ga­ray János Tsz öt aranyérmet ka­pott kadarka bo­raiért, egyet pe­dig kékfrankosá­ért. A Szekszárdi Állami Gazdaság Cabernet borát és Majsai József ka­darkáját szintén aranyéremmel dí­jazták. A soron következő tanácsülés anyagát tárgyalta a megyei tanács vb Tegnap délelőtt Szabópál An­tal elnökletével ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizott­sága. Az ülésen részt vett Virág István a párt megyei bizottságá­nak titkára is. Elsőnek a 'ejárt határidejű határozatokat és a vb feladatkörében történt intéz­kedéseket tárgyalták meg. Második napirendi pontként megvitatták a május 19-én tar­tandó tanácsülés anyagát. így megbeszélés tárgyát képezte a tsz-ek 1966. évi gazdálkodásának tapasztalatai, a megye népessé­gének alakulása, a munkaerő­gazdálkodás helyzete és problé­mái, az 1967. évi költségvetés végleges megállapítása, valamint az 1966. évi tanácsi, iparpolitikai és állóeszköz-fejlesztési terv vég­rehajtásának tapasztalatai. Utolsó napirendi pontként a bejelentéseket tárgyalták meg. amelyben többek között a vég­rehajtó bizottság «'fogadta az 1967. évi állami lakáskeret-fel- csztási javaslatot is. II Gazdasági Bizottság határozata a találmányi és újítási rendszer továbbfejlesztésiről A Gazdasági Bizottság leg­utóbbi ülésén foglalkozott a ta­lálmányi és újítási rendszer to­vábbfejlesztésével, s határoza­tot hozott a fejlesztés fő elvei­ről. A határozat utal arra, hogy az új gazdasági mechanizmus vi­szonyai között a műszaki alkotó tevékenység nagymérvű kibonta­kozásával lehat számolni, es en­nek megfelelően várhatóan ki­szélesedik az újítási mozgalom is. A gazdasági reform, a válla­latok nagyobb önállósága itt is megköveteli a régi módszerek felülvizsgálását. Ezért most el­fogadott irányelvek alapján új jogszabályokat dolgoznak ki, amelyeket az év közepén a kor­mány elé terjesztenek. Jog­szabályban rögzítik azt az elvet, hogy a vállalatok kötelesek anyagi elismerésben részesíteni minden újítót, akinek újítását megvalósítják. Az újítások fogal­mát a jövőben a jelenleginél tá- gabban kell értelmezni. Ide­sorolják majd azokat a kiemel­kedő műszaki eredményeket is, amelyeket a dolgozók munka­körükben érnek el. Közismert, hogy eddig nem számított újí­tásnak az olyan megoldás, amely­nek kidolgozása egyébként is a dolgozó munkakörébe tartozott. A vezető állásúak, továbbá azok a kutatók, fejlesztők, tervezők, stb., akik munkakörének lénye­ge a technika fejlesztése, to­vábbra sem kapnak ugyan újí­tási díjat, viszont újításaikért magasabb alapbér, prémium, vagy jutalom illető meg őket. A jövőben bizonyos esetekben a nem vezető állású dolgozók is újítási díj helyett jutalmat, vagy prémiumot kapnak ötleteikért. Kifejezetten újítási díj ugyanis január l-től csak a műszaki és üzemszervezési újításokért jár, minden más— például ügyviteli — ésszerűsítést egyéb formában jutalmaznak. A közreműködői díj megszűnik, mert az újítás­ban közreműködőket a vállalat ugyancsak egyéb módon, tetszés szerint jutalmazhatja. Az újítási díjnak egyébként csak az alsó határát szabták meg — ez az évi megtakarítás 2 százaléka. Hogy valójában mennyit fizetnek az újításért, azit a vállalat és az újító szabad megállapodása dönti el. A műszaki alkotói díjakat (újítási díj, magasabb bér, pré­mium, jutalom) részesedési alap­jából fizeti a vállalat. Ezért a személyi jövedelmek, 1968. évi kiinduló alapjainak kiszámításá­nál figyelembe kell venni a több év átlagában kifizetett újítási díjakat is. Az újítások díjazásánál azt a hasznot kell figyelembe venni, amit az újítás, vagy találmány segítségével a vállalat elért. Az újítások jelentősége megnő, ezek ugyanolyan értékei lesznek egy- egy üzemnek, mint az anyagi ja­vak. Mások csak akkor vehetik át az újítást, ha ehhez a kidol­gozó vállalat hozzájárul, s a műszaki megoldás átengedéséért ellenszolgáltatás jár. Az újítás átengedéséről kivételes esetben a vállalat .felügyeleti szerve is dönthet. Az újítások értékesíté­si lehetősége érdekeltté teszi a vállalatokat abban hogy másutt is hasznosítható műszaki megol­dásokra ösztönözzék dolgozóikat és szorgalmazzák az újítások el­terjesztését. A más vállalatoktól kapott összegből részesülnek majd azok, akik részt vettek az átadott újítás kidolgozásában, vagy értékesítésében. A dolgozó vállalatának hozzá­járulása nélkül csak akkor bo­csáthatja más üzem rendelkezé­sére új műszaki megoldását, ha saját vállalata annak kidolgozá­sába nem fektet jelentős szelle­mi és anyagi erőt és ha az át­adás nem sérti saját vállalatá­nak érdekeit. A szakszervezetek megfelelő jogokat kapnak az újítómozga­lom irányítására, szervezésére, a vállalati belső szabályzat kiala­kítására, továbbá a vitás és pa­naszos ügyek egyeztetés útján történő rendezésére. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek újítómozgalmának továbbfejlesztésére — a sajátos viszonyok miatt — az Országos Találmányi Hivatal elnöke a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával és a SZOT-tal egyet­értésben külön irányelveket dol­goz ki. (MTI). Szociális intéskedések as NDK-ban Berlin (MTI). A Német De­mokratikus Köztársaság minisz­tertanácsa — a szakszervezetek­kel egyetértésben — határozatot hozott a dolgozók helyzetének továbbá javítására. A határozat szerint a Német Demokratikus Köztársaságban ez év augusztus 28-tól bevezetik az eddigi kéthetenkénti ötnapos munkahét helyett az általános ötnapos munkahetet. A heti munkaidő az egy- és kétműsza- kos munkahelyeken 433/4 óra, a háromműszakos, illetve folyama­tosan termelő üzemekben 42 óra. A munkaidő-rövidítés nem jár kenesetqsökkeiiéssel. A minisztertanács rendelete 15 napra emelte a dolgozók évi alapszabadságát. 1967. július 1- től emelkedik az alapbérmini­mum, 1968. július l-től pedig a nyugdíjminimum összege. Ez év július l-től felemelik a negyedik, ötödik és a még több gyerek után járó családi pótlé­kot Rendelkezéseket hoznak a sokgyermekes családok helyze­tének javítására. A határozat megállapítja, hogy az NDK dolgozóinak az új gazdasági irányítási és tervezési rendszerben végzett eredményes munkája teremtette meg az alap- feltételeket az új rendelkezések megvalósítására.

Next

/
Thumbnails
Contents