Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-31 / 126. szám
f I lsei mája? 31. TOLNÁ MfcöWü NEP*5J8ÁÖ Regölm változások A pécsi egyetem harminc- három évvel ezelőtt könyvben dolgoztatta fel Regöly község szociográfiáját. Ellátogattunk a faluba, hogy az 1934-és adatokat összehasonlítsuk a mai tényekkel. A falu több, mint három évtizeddel ezelőtt is gazdag volt, ma nem kevésbé az. A földek kataszteri értéke húsz aranykorona körül van, igen jók. Nyolc-tíz hold már eltartott egy családot, csak éppen 1934-ben a falubeli birtokosoknak kereken ötvenegy százaléka tartozott az 5—10 holdas kategóriába, akiknél a bő gyermekáldást meggondolandóvá tette, hogy hány részre osztódik révükön a gazdaság? Miből eredt a falu jómódja régen és ml képviseli ma? A termelőszövetkezeti I a szemünk láttára, IlUUalk fokozatosan változnak meg kívülről és belülről. A néhány éve még többnyire barátságtalan helyiségeket a jobbmódú termelőszövetkezeteknél már szépen berendezett szobák váltották fel, melyekben külön dolgozik a bérelszámolás, a könyvelés és a mezőgazdászok, meg az elnök. Regölyben is ez a helyzet Az elnök szobájában otthon élezhetné magát bármelyik ipari nagyüzem igazgatója, arra pedig valószínűleg maga Péti József elvtárs sem fi weit fel, hogy mennyire a termelőszövetkezet korszerűsödésére vallanak a nála folyó beszélgetések témái. Egy órás időzésünk során behozták aláíratni egy új építkezés terveit. Befutott az Állatforgalmi Vállalat szakembere, aki az új, külföldi sertéstáppal etetett kísérleti falka iránt érdeklődött Oda- kinn a csikó telepen pedig arról beszéltek, hogy hány lóért milyen árat adott a határőrség. A Népakarat Tsz 1966-ban állandóan fizetőképes volt, áruértékesítésből származó bevételei folyamatosan gyarapodnak. A növénytermesztés 1964-ben 4,5, 1965-ben 5,9, tavaly 8,9 millió forintot hozott. Az állattenyésztés milliói ugyanebben a három évben 4,6-ról. 5,5-re, majd egy lendületes ugrással 8,7-re emelkedtek. 1934-ben 525 szarvasmarha volt a faluban. Most csak a háztáji gazdaságokban is több van, a termelőszövetkezetével együtt pedig a létszám ezerkétszáz körül jár. (A lovakat később említjük, mert ez Regölyben nemcsak külön, hanem talán csupa nagybetűvel írva: A TÉMA.) Más szempontból viszont teljesen illuzórikus a statisztikákat vizsgálni. Egy tag közösből szerzett jövedelme három év leforgása alatt, esztendőnként. így alakult: 11 269 forint, 10 990 forint, 13 486 forint. Ugyanakkor viszont csak tavaly háromszázhuszonegy hízott marhát adtak el a tsz-tagok portáiról, havi húsz-huszonnégy- ezer liter tejet visznek a gyűjtőhelyre és evvel még mindig nem esett szó a sertés, a baromfi és a tojás értékesítéséről. A takarmány jórészét a termelőszövetkezet biztosítja, a kapós kukorica után negyedes, a vegyszeresen kezeltnél hatodos. a burgonyánál ugyancsak negyedes, a rétkaszálásnál harmados arányban. Szinte kibogozhatatlanul összefonódik a közös és háztáji jövedelem és hovatovább felesleges külön boncolgatni, hiszen mindenhogyan a tulajdonosok növekvő jólétéről van szó, közösben és háztájiban egyaránt. Reálisnak tűnő becslés szerint a hiteles szám évi húszezer forint körül van, ami havi 1666 forintot jelent: — egyértéküt a közepes ipari munkából származó jövedelemmel. Rádöbbent erre melőszövetkezetnek negwenhat harminc évesnél fiatalabb tagja van, ami az összlétszámnak ugyan csak 6,6 százaléka, de a negyvenhatból huszonhármán az elmúlt esztendő második felében jelentkeztek belépésre. A jövedelemmel kapcsolatban el kell oszlatni egy illúziót. Nagy részét ugyan az állattenyésztés adja, de egyelőre nem a lótenyésztés. Regölyben a lótenyésztésnek a legjobb értelemben vett haladó hagyományai vannak. 1934-ben a Tolna-tamási és Vidéke Félvér- lótenyósztő Egyesületnek százötvenhat tagja volt a faluban, akik nem kevesebb, mint kétszózhar- mincnégy törzskönyvezett anyakancával rendelkeztek. Regölyben mindenki ért a lóhoz és ezt a hozzáértést nyugodtan lószerelemnek is lehet nevezni. Ma a csikótelepen — alighanem az ország egyik legszebb, körülkerített legelőjén — Kelemen József bácsi művészi keze alatt ötven- egynéhány jószág van. A csendes szavú elnöknek. Molnár főállattenyésztőnek és általában mindenkinek még a hangszíne is megváltozik, ha a lovak kerülnek szóba, noha — ismételjük — a lótenyésztés még nem nyereséges. Egyelőre. A változásit az új gazdasági mechanizmustól várják, bízva abban, hogy a jó termelőszövetkezetek értékesítési lehetőségei kibővülvén, azt a hatalmas hasznot, melyet most — alig indokolhatóan — a közvetítő szervek vágnak zsebre, át lehet származtatni majd a regölyi Népakarat egyszámlájára. Néhány szót a gépesítésről. Harminchárom évvel ezelőtt volt a faluban három csépiőgarmtúra, melyet Fordson traktorok működtettek. A két gőzcséplő berendezésből egy üzemen kívül állt, mert a tulajdonos a gőzgépet eladta — patkóvasnak. Nem működtették a kettős szánitóekét sem, mert nem akadt, aki megfizesse. Az idei év március 3-án a termelőszövetkezetben — mely közepes gépesítettségűnek számít — volt tizennéw könnyű univer- zál traktor, tizenhét nehéz uni- verzál traktor és három lánctalpas. A cséplőgépeket, vagy éppen az egyéb munkagépeket csak a leltárívek átmásolása árán lehetne maradék nélkül felsorolni. A közös gazdaság leltározott és a háztáji összefogó leltárba senki által nem vett vagyona, az egyes családok szerzett jövedelme egyöntetűen jómódról vall. A gyarapodásnak, ha úgy tetszik „tollasodásnak” azonban lehet a célja egyszerű kuporgaitás, az a sokakat kielégítő tudat, hogy „nekem több van, mint a másiknak'’. Lehet viszont az élet emberibbé tétele is. Érdemes tehát egy pillantást vetni arra, hogyan élnek szorgalmuk gyümölcseivel a regödyiek? Szorgalmas nép lakja a falut. Ebben megegyezik a régi forrás és minden helybéli adatközlő, azok is, akik nem itt születtek, tehát nem vádolhatok a regölyiek másik jellemvonásával, a lokálpatriotizmussal, a szülőhely sokszor elfogultságtól sem visszariadó szere- tetével. Hitelesnek tűnő anekdota, hogy a háború előtt a falu egyik nagyon jó módú gazdája elment a boltba és vett egy kiló cukrot, megindokolván a szokatlan költekezést azzal, hogy „Búcsú lesz!”. Utódai a legutóbbi búcsúra tíz kiló húst vettek, nyolc kacsát vágtak, huszonhét vendéget hívtak és leplezetlen megvetéssel beszéltek a falu egyik (értelmiségi) családjáról, hiszen „Miféle népek azok, hogy búcsúkor még vendéget sem hívtak!”. Súlyos tévedés lenne azonban az esetenkénti traktákból arra következtetni, hogy a szerzett jövedelem legnagyobb része a gyomrokba vándorol. A falu egyik régi tanítója 1936-ban egy álló héten keresztül vizsgálta tanítványai táplálkozását. Tizenhat gyerekről volt szó, akiknek egy pénteki napi kosztját alább részletezzük. Földváry tanító vizsgálatát megismételtük, történetesen ugyancsak pénteki napon. A VII. osztályban több gyerek volt 16-nál, a kezünkbe került első tizenhat cédula anyagát válogatás nélkül közöljük összehasonlításul. Nem egy esetben bizonyos, hogy apák és gyermekeik táplálkozása áll egymás mellett. A gyerekek nevére természetesen nem voltunk kíváncsiak. Ordas Iván (Folytatjuk) Kinek löttyintsenek zsírosabbat?! A közepes nagyságú Tolna megyei község népét élénken foglalkoztatja az eset. Anyagi érdekek? Hiúság? Tippelik, hogy mikor és milyen vége lesz a huzakodásnak, A jobb érzésű emberek szeretnék, ha mielőbb véget érne. Most ott tartanak, hogy a lakosság két pártra szakadt. Még azok is bekapcsolódtak a totózásba, akik hallomásból ismerik a dolgot. Nem indult pedig rosszul. Még helyeselték is, amikor a községi tanács végrehajtó bizottságában szóba hozták, hova kerüljön az óvodai napközi konyhájának maradéka. Eveken át az igazgatóhelyettesék hordták haza saját állataiknak. „Nem lesz ez így jó. Mielőbb rendezni kellene.” — tette szóvá a község szülésznője. Megértésre talált észrevétele. Meghallgatták és intézkedni akartak. Zavarta azonban a tettrekészséget valami. Nem volt önzetlen a felszólalás! Kiderült, hogy az interpelláló osztozkodni akar, mondván, hogy nekik is szükségük van a maradékra. Kompromisszumos megoldást választottak. Mostanában ketten hordják a moslékot. Nem lenne jobb, ha a termelő- szövetkezet venné át. és a közös állomány etetésénél hasznosítanák? Ha az előírások szerint tennének, csekély díjazás ellenében a közös gazdaság sertései lakmárózhatnának a napközi konyhamaradékból. A megosztásos intézkedés óta még az óvoda kis kollektívája is két csoportra szakadt. Amikor gyűjtik, öntögetik, azon huzakodnak, hogy kinek a csöbrébe loccsanjon zsírosabb moslék... „Háborúskodás moslékügyben.” Egy jó karikatúra alá illenék e felirat. Jó lenne, ha az egyéni érdekeket kikapcsolva, elrendeznék mielőbb az ügyet annak rendje-módja szerint. Mi értelme tovább lotyogtatni a vihart kavaró moslékot?-i -é Hogyan élnek a lengyelek? A Lengyel Népköztársaság területén lakó 31 millió 800 ezer lengyel 40 százaléka gyermek és húsz éven aluli fiatal. 1966-ban több mint 530 ezer gyermek jött a világra. Egy négyzetkilométerre 102 lakos esik, tehát, alig valamivel kevesebb, mint Magyarországon. A lakosság fele városokban, fele pedig falvakban él. A lengyelek keresetükből 38 százalékot költenek élelmiszerre, ebből a legtöbbet húsra (9,5 százalék). A lengyelek átlagban naponta egy liter tejet isznak. Évente személyenként átlag 50 kiló húst, 162 darab tojást, 15 kiló zsírt és 33 kiló cukrot fogyasztanak, 24 liter sört isznak, és 1700 darab cigarettát szívnak. A lengyel villamosok, trolibuszok és autóbuszok az év folyamán 5 milliárd 77 millió utast szállítottak. A vasutakat 943 millió 900 ezer utas vette igiénybe. A lengyelekről, Lengyelországról, a lengyel népgazdaságiul, kultúráról, tudományról, történelemről. hagyományokról és az egész mad lengyel életről számol be a magyar nyelven megjelenő „Lengyelország” című havilap. Hegháromszorozzák a zsírzógomb- gyártást Bátaszéken Az elmúlt években rendezkedett be zsírzógombgyártásra a Bátaszéki Vegyesipari Ktsz. A szövetkezet azóta rendszeresen szállítja a gépipari üzemeknek és a kereskedelemnek ezit a nélkülözhetetlen alkatrészt, amit főleg korábban csak a mezőgazdaságban és a háztartásokban foglalkoztatott nődolgozók állítanak elő. A kereslet évről évre nő, ezért vált szükségessé, hogy a ktsz növelje a zsírzógotnb- gyártást. A szövetkezet — félmillió forintos beruházással — új zsírzó- gombüzemet rendezett be. Míg a múlt évben összesen másfél millió zsírzógombot állítottak elő. az idén ennek több, mint háromszorosát. 4,9 milliót kell leszállítani. A Tolna megyei Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírót azonnali belépéssel felvesz. Jelentkezés a vállalat telephelyén, Szekszárd, Keselyű- si út (303) szénábetákcuítás Az ozorai Egyetértés Termelőszövetkezetben gépek végzik a szénabetakarítás nehezét; a rendre vágott lucernát rakodó szállítja a pótkocsira, az embereknek az a dolga, hogy szabályosan le- (Btee rajt« ebrakm. A lucernát hideglevegős szárítón rakják kazalba. A pótkocsiról id, Gosztola József és őri János felhordóra vülázza, az továbbítja Borbás Péter és Balipap János kazalmesterek keze alá.
