Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-31 / 126. szám

1 P ’ o Kézilabda NB II Tolnai VL—Zalaegerszeg 12:6 (4:2) Tolna 250 néző előtt a következő játékosokkal harcolta ki nagyará­nyú győzelmét: Pestiné — Pohál, Belucz, Tóthné, Hüli, Wiedemann, Ágh. Csere: Tunczinger, Soponyai, Simon. Nehezen lendültek játékba a tolnai lányok. Az első gólt a ven­dégek lőtték, majd Pohál az Ötö­dik percben kiegyenfített. Nem sokkal később Tóthné büntetője után 2:l-re már vezetett a hazai csapat. A 9. percben újabb büntető­höz jutott Tolna, amit Tóthné ki­hagyott. Ezután Pestinének nyílott alkalma bizonyítani kivételes tehet­ségét: büntetőt védett, majd a ki­pattanó labdát újból kapura lőtték, de ő e2t is hárította. A 11. perc­ben kiegyenlítettek a vendégek, de a fokozatosan magára talált Tolna és a félidő végéig Tóthné két re­mek góljával ismét a hazaiak ve­zettek 4:2-re. A tolnai lányok a második félidő­ben fokozták az iramot és lendüle­tes támadásaikkal felőrölték az ere­jével elkészült zalai védelmet. Ebben a félidőben nyolc hazai gólt lát­hatott a közönség, míg a vendé­gek csak négyet tudtak lőni. A II. félidőben Tóthné öfot, míg Wiede­mann kettőt és Pohál egy gólt szer­zett. Kitűnt: Pestiné, Tóthné és Belucz. Pécsi Dézsa—Simontornya 19:15 (9:9) Pécsett került sor a két csapat ta­lálkozójára. A listavezető és bajnok­jelölt Pécsi Dózsa ellen Simontor­nya kitűnően helytállt. Az ered­mény különösen jónak mondható, ha figyelembe vesszük, hogy a bő­röscsapat kapuvédője, Nagy. családi okok miatt nem tudott részt venni, így helyette Vincellér II., majd az utolsó tíz percben Várni védett. A simontomyai csapat kezdett job­ban és az első félidő végéig két­ségessé tette a hazaiak győzelmét. A 20. percben a simontomyai csa­pat 8*:G-ra vezetett már. A második félidő elején a Pécsi Dózsa elhúzott három góllal és ezt az előnyét végig tartani tudta. A simontomyai játékosok valameny- nyien jó teljesítményt nyújtottak. A simontomyaiak gólszerzői: Cserháti 6, Szabó 4, Temesvári 2, Sándor, Vincellér I. és Vida. Kosárlabda NB II PVSK-Sz. Vasas 72:59 (35:25) A Szekszárdi Vasas női csapa­ta Pécsett lépett pályára, a PVSK ellen. Az esé­lyes helyi csapat ellen. színvona­las m ér kőzésen. a szekszárdiak jó játékot nyújtot­tak. de így is 13 pontos vereséget szenvedtek. PVSK: Bátomé (3). Vargáné (8) — Kulcsár (12) — Móróné (17), Kétyi (17). Cse­re: Tímár (10). Presszer (2). Ta- vali (2), Pata­ki (1). Werbőczy Szekszárdi Geisz- hauer (14). Bor- csáné (5) — Csepreghy (7) — Varga (12). Sko­da (7). Csere: Schmidt I (4), Fettermann (8), Turányi n Prantner, Schmidt II. (2). Geiszhauer Éva, hosszú ,,idő . óta tartja jó formáját és a PVSK elleni mérkőzésen is ki­tűnt jó játékával, eredményességével, 14 pontot szerzett a szekszárdi csapat­nak. Az első félidő fej-fej melletti küz­deni et hozott. A szekszárdiak jól tar­tották magukat. A 4:2, 5:4. 8:7, 10:11, 15:14. 20:20-as részeredmények azt sejtették, hogy végig szoros lesz a küzdelem, a jó iramú és színvonalú mérkőzésen. A játékrész utolsó sza­kaszában megtorpant a Vasas gárdá- ia, s ez elég volt a hazai csapatnak, hogy 10 pont előnnyel forduljon. Szünet után újból lábra kapott Szekszárd. de öt perc után már a pécsiek 16 pontos előnyre tettek ‘-zert. Ezt az előnyt szinte a hajráig tartani is tudták. Ebben a játékrész­ben a védekezésüket megváltoztató pécsiek — zónáról emberfogásra tép­tek át, — jól kihasználták a Vasas­lányok pillanatnyi megingását. Ké­rőbb ügyes kombinációkkal és egyéni betörésekkel kísérletezett a szekszár­di csapat, de a pontkülönbség nem csökkent Az utolsó öt percben pres­sing zónára tért át Szekszárd. Ez alaposan megzavarta a helyieket, 9 inputra csökkent előnyük, de egy-két pontatlan szekszárdi dobás elég volt ahhoz, hogy végérvényesen bebizto­sítsák a pécsiek megérdemelt győ­zelmüket. Kitűnt: Móróné, Tímár, Bátomé, illetve Geiszhauer, Schmidt I és Varga. Vívás Juhász és Álexy nyerte a Ili. o. tőrversenyt A Tolna megyei Vívószövetség va­sárnap délelőtt az MTS sportcsarno­kában III. o. vívóversenyt rendezett. A versenyt a szövetség eredetileg mi­nősítő versenynek írta ki, de a ver­senyre a Szekszárdi Kórház vívóin kívül csak a Kaposvári Vasút két vívója vett részt, a kívánt indulói lét­szám hiányzott, így a versenyt minő­sítő jelleg nélkül bonyolították le. A nők versenyén csak 4 induló akadt, a férfiak csoportjában is csak kilencen indultak. A női versenyzők mindjárt döntőt vfvtak. a férfiakat azonban két cso­portra osztották, ahonnan két szek­szárdi és két kaposvári vívó került a négyes döntőbe, ahol azonban a szekszárdiak mindegyike megelőzte a kaposváriakat és végeredményben Alexy minden ellenfelét legyőzve nyerte a férfi versenyt. A női ver­seny győztese Juhász volt. Eredmé­nyek: Női tőr: 1. Juhász (Kórház) 2 győ­zelem, 2. Tóth (Kórház) 2 győzelem, 3. Varga (Kórház) 1 győzelem, 4. Meskó (Kórház) 1 győzelem. Az elsőség sorsa újravívás után dőlt el Juhász javára. Varga viszont jobb találatarányával végzett a 3. helyen. Férfi tőr: I. csoport: 1. Alexy (Kórház) 3 győzelem, 2. Németh (Ka­posvári Vasút) 2 győzelem, 3. Gab- nai (Kórház) 1 győzelem, 4. Vermes (Kórház) 0 győzelem. II. csoport: 1. Alexy (Kórház) 4 győzelem, 2. Vas (Kaposvári Vasút) 3 győzelem, 3. Reimann (Kórház) 2 győzelem, 4. Simon (Kórház) 1 győzelem, 5. Váczi (Kórház) 0 győzelem. Döntő: 1. Alexy (Kórház) 3 győze­lem, 2. Meskó (Kórház) 2 győzelem, 3. Németh (Kaposvári Vasút) 1 győ­zelem, 4. Vass (Kaposvári Vasút) 0 győzelem. Ami a tudósításokból kimaradt Mérsékelt teljesítménnyel is Dombóvárott 1:0-as vezetés után visszaestek a hazai játékosok és érezni lehetett, hogy ennek csak egyenlítés lehet a vége. Ez, hogy az első félidőben nem sikerült, első­sorban Bancsinak köszönhető, aki múlt heti gyengébb teljesítménye után ezúttal biztos kezű kapusnak bizonyult, néhány alkalommal pedig bravúrral is hárított. A második félidő elején bekövetkezett egyen­lítés után a dombóvári csapat ma­gára talált, a kitűnő formába len­dült Tassi vezérletével rengeteg helyzetet dolgoztak ki csatárai. Hogy több gól nem esett, az an­nak tulajdonítható, hogy Kőműve­sék nagy helyzetekben is sokszor hibáztak, ha pedig pontosan lőttek, akkor az ugyancsak jó formában lévő Tóth kapus — ha néha szeren­csével is —, mentett. A nagy iramú mérkőzésen néhány kemény összecsapás is akadt, ezek azonban nem voltak szándékosak és a jó bíráskodás mellett végig soort- szerű keretek között zajlott le a találkozó. Bodnár lurcse balesete Úgy indult a máza-szászvári mér­kőzés, hogy biztos hazai győzelem születik. A csatársor ötletesen, a taktikai fegyelem betartása mellett játszott. Szöllősi és Rózsa feladatát jól hajtotta végre és az ellenfél kö­zéphátvédjét megkerülték, sokszor okoztak nehéz perceket az ellenfél védelmének. A második percben Rózsa, a következő percben Szöllősi került jó helyzetbe. A 11. percben Rózsa góljával vezetett Máza-Szász- vár. A 23. percben furcsa baleset történt. Bodnár egy magas labdáért a kapufa mellett felugrott és esté­ben a hálótartó kampójában fenn­akadt. Súlyosan megsérült comb­ján és három-négy percig orvosi ápolásra szorult. A 34. percben is­mét a hazaiaknak nyílott gólszerzé­si lehetőségük, de ez kihasználatla­nul maradt. Bodnár sérülése miatt hosszabbított a játékvezető és ez alatt Bocz kezét érintette a labda. A játékvezető tovább engedte az ak­ciót, de a partjelző határozott len- getésére végül büntetőrúgást ítélt, amelyből a vendégek egyenlítettek. A váratlanul kapott gól letörte a csapatot és a szünetben hiába volt az öltözőben az edző kísérlete, nem sikerült a csanatba lelket verni, a második félidőben enerváltan ját­szottak, teljesen visszaestek és így juthatott az ellenfél a győzelemhez. A bányászcsapatot változatlanul ül­dözi a balszerencse. Csatárból hátvéd A hét tizenegye nb ni Licker (Sz. Dózsa) Bogos (Fadd) Micskó (Sz. Dózsa) Kovács (Fadd) Csilléri (Sz. Vasas) Petries (Fadd) Tárnok Garamvölgyi (Sz. Dózsa) (Sz. Vasas) Péter (Bonyhád) Fláding Rostást (Bonyhád) (Sz. Vasas) MEGY EB A JNOKS AG Szulics (Bogyiszló) Buckó Nichter (Fomád) (Hőgyész) Havel (Simontornya) Bodony László (Bátaszék) (S-mmi or Kovács III (Fomád) Kiss (Gyönk) Domokos (Kisdorog) Pucsti (Tolna) Strich (Bogyiszló) Értékes a faddiak pacsi pont­szerzése, de a helyzetek alapján akár győzelemmel is térhettek volna haza. Petries közelről két-három esetben is a kapusba lőtte a labdát. A pontszerzés különösen értékes, ha figyelembe vesszük, hogy Schuszter és Soós sérülése miatt nem ját­szott. A faddiak új edzőjének, Slo- szár Istvánnak átcsoportosítást kel­lett végrehajtania. Az eddig csa­tárt játszó Bogos lett a jobbhátvéd és Hídvégi a középhátvéd. Mind­ketten kitűnően megállták helyü­ket. Ezzel szemben a technikaikig képzett Kiss II. megközelítően sem tudja azt nyújtani, amit várnak tőle. A második félidőben már meg­mutatkozott az új edző munkája: a faddi csapat erőnléti fölénybe került a pécsiekkel szemben. A csatársor csődöt mondott A Bonyhádi Vasas csatársora Mo­hács ellen csődöt mondott. Például Barabás és Máté három méterről sem talált a kapuba. Losonczi edző a csatársor tehetetlensége miatt kénytelen volt az összeállításban va­riálni. A második félidő elején Pa­taki és Barabás helyet cserélt, de ez sem használt, így az utolsó ne­gyedórában a középhátvéd Wágner II. lett a középcsatár, az addig is többször bizonytalankodó Wágner I. a középhátvéd. Fláding viszont jobb­hátvéd lett. Mivel az első félidőben Bonyhád nem tudta értékesíteni helyzeteit, Mohács fellelkesült és a második félidő végén különösen nagy erővel támadott. A védelem jóvoltából az utolsó tíz percben a mohácsi csatároknak három gólszer­zési lehetőség is kínálkozott, mely­ből egyet értékesítettek. Ennek előzménye: Wágner I. a megszer­zett labdát Gombárhoz adta, aki az ajándékba kapott labdával besétált a 16-oson belülre, és azt góllá értéke­sítette. A mérkőzés végén Pleck, a mohácsiak edzője kijelentette: — Az első félidőben macska—egér harc volt, Bonyhád akár négy-öt góllal is vezethetett volna. lem, ami játékukat jellemzi. A csa­társor ötletesen és gólveszélyesen játszott. A labdarúgáshoz pers/.e szerencse is kell. A mérkőzés má­sodik percében Tárnok indításából Micskó húzott kapura, a kifutó ka­pus mellett lőtt, és a gólvonalról rúgták vissza a védők a labdát. Micskó ismét lőtt. de ezúttal kézzel tisztázott az egyik hátvéd. A bün­tetőrúgást Tárnok hiába helyezte pontosan a léc mellé, a kapus vé­dett. Az első félidő 15. percében Rossi gólt ígérőén tört kapura és a 16-os előtt egy méterrel a balhát­véd kétségbeesésében Rossit mezé­nél fogva rántotta vissza, úgy, hogy a mez ujja kiszakadt. A Dózsa fö­lényéről és támadó szelleméről még csak annyit, hogy az első félidőben Siófok nem jutott túl a Dózsa 16- osán. A vereség ellenére is nagy az öröm a Dózsa táborában, hiszen tel­jesen úi felfogásban, harcos szel­lemben küzdöttek. És ez eredmény még aklcor is, ha a két pont Sió­fokon maradt. A pá!yagondnok hibázott? A Szekszárdi Vasas játékosai kedv- telenül, unottan játszadoztak. Ennek ellenére a szurkolók nagy többsége szerint a Vasas megnyerte a mér­kőzést, csak a játékvezető ütötte el Őket attól. A II. félidő 6. percében Rostási remek egyéni alakítás után lőtt gólt a sarokba. A pécsi kapus ekkor reklamált a játékvezetőnél, hogy a labda a kapu oldalán jutott a hálóba. A játékvezető megnézte a kapuhálót és megállapította, hogy azt nem rögzítették le és így elfogadta a pécsi kapus reklamációját. Utólag nehéz megállapítani, hogy a labda szabályos körülmények között ha­ladt át a gólvonalon, vagy az oldal­háló alatt jutott a kapuba. Mindezt azonban könnyen el lehet kerülni, ha megfelelően előkészített pályán fogadják az ellenfelet. Amennyiben a szurkolóknak van igazuk és nem az oldalhálón át került a labda a pécsi kapuba, úgy ez a Vasasnak egy pontjába került. Az elgondolás nem vált be Kisdorogon nemcsak az Alpári csapatának jó játéka játszott közre a hazaiak váratlan vereségéhez, ha­nem az összeállításuk is. A kis- dorogi csapatban a hátvédek a fe­dezet posztján, a fedezetek pedig a hátvédek helyén szerepeltek. így aztán §em a védők sem a fedeze­tek nem találták fel magukat. Déghy edző .^elgondolása nem vált be, így a szurkolók őt hibáztatták a vere­ségért. Persze, ha a kisdorogi csa­pat győzött volna, lehet, hogy Dé- ghit a legjobb edzőnek kiáltották volna ki. A mérkőzés hőse Szekszárdon már reggel nyolckor megkezdődött a kézilabdamérkőzés- sorozat. Először a Szekszárdi Kór­ház—Szedres mérkőzésre került sor, ahol a vendégcsapat fölényes győ­zelmet aratott. A kórház csapata hetek óta formáján alul szerepel. Ezzel nem akarjuk kisebbíteni a szedresiek győzelmét, mert lelkesen Játszottak, rászolgáltak a győzelem­re. Külön dicséretet érdemel a még általános iskolás Balogh Mária, aki a szedresiek 16 góljából 11-et lőtt. Szerdán legyenek a lakodalmak Gyönkön a bátas?éki csapat az első félidőben ■ háromgólos vezetésre tett szert. A gyönki szurkolók egy része értetlenül állt— játékosaik rossz szereplése előtt. Néhányan azonban tudták, mi a gyenge játék oka: szombaton este néhány játé­kos lakodalomban volt. A sportkör elnöke a szünetben egyik játékosá­nak megtiltotta, hogy a II. félidő­ben visszatérjen. így a hazaiak a második 45 percet tíz emberrel ját­szották végig, ennek ellenére meg­akadályozták a vendégeket á to­vábbi gólszerzésben, sőt, az ered­ményen még szépíteni is tudtak. Volt szurkoló, aki humorosan ja­vaslatot tett, hogy a jövőben ha­sonló eset ne forduljon elő: a la­kodalmakat szerdán, vagy csütör­tökön tartsák. gajdácson nem szabad 11-est ni ? zés játékvezetője a következőkkel indokolja a játék beszüntetését: — 2:0-as kajdacsi vezetésnél 11-est ítél­tem Kanacs javára. Deák Ferenc, a kajdacsi csapat játékosa ekkor magából kikelve kiabált: „Megőrült, ezért 11-est adni!”. Ezért Deák Fe­rencet kiállítottam. Nem akarta el­hagyni a pályát, csak egy-két józa­nabb játékostársa rábeszélésére ment le, de akkor is még többször visszaszólt: „Majd találkozunk”. A buntetőrúgást a kanacsiak értékesí­tették és a közönség magatartása fenyegetővé vált és ekkor kimen­tem a pálya szélére, hogy szóljak a rendezőknek. Amikor odaértem hoz­zájuk körülvettek a nézők és ingem­nél fogva rángattak, de a rendezők semmit nem tettek annak érdeké­ben, hogy megakadályozzák Őket ebben. Amikor kiszabadultam fenj'e- gető gyűrűjükből, visszamentem a pályára és hármas sípszóval jelez­tem, hogy véget vetettem a mérkő­zésnek. Ezután a közönség ismét megfenyegetett majd arra akartak rábírni, hogy folytassuk a játékot, mert különben ..nem úszom meg”. Csak a kajdacsi edző erélyes fel­lépésének köszönhetem, hogy nem került tettlegességre sor. Teleki, ébresztő! Döntetlen eredménnyel ért véget a Nagy mány ok—Bogyiszló mérkő­zés első félideje. A II. félidőt a bo­gyiszlói csapat kezdte és anélkül, hogy nagymányoki játékos érintette volna a labdát, a huszadik másod­percben gólt ért el Bogyiszló. A szurkolók közül egy éles hang meg­szólalt a lelátón: „Teleki, ébresztő!” Mint ismeretes, a nagymányoki csa­pat kiegyenlített és így otthontar­totta az egyik bajnoki pontot, de az eredmény nem tükrözi a játék képét, mert a hazai csapatnak lényegesen több helyzete volt. Legalább tíz olyan kidolgozott helyzete volt a hazaiaknak, melyből nagy számmal kellett volna góllá értékesíteni. A hazai csapatból az örökmozgó. Nag-” Tibor, mig a bogyiszlóiak közül a kapuvédő Szulics é.s 'á nagv terü­leten és jól játszó Bildhéber 'tűnt ki. Példamutató sportszerűség A Szedres—Bölcske ifjúsági mér­kőzés után a hazai játékosok le­vonultak a pályáról, de nem üdvö­zölték a közönséget. Mivel a rossz példa ragadós, a bölcskei ifik is indultak levonulni, amikor Szeder Sándor bekiabált: . .és az üdvöz­léssel mi lesz?”. A játékosok meg­fordultak és a pálya közeDén fel­sorakozva, üdvözölték a közönsé­get. A felnőtt mérkőzés súlyos bölcskei vereséget hozott, ennek 'el­lenére a vendégcsapat játékosai fel­álltak a pálya közepén, a hazai közönség üdvözlésére, majd egyen­ként gratuláltak a szedresi játéko­soknak, megérdemelt győzelmükhöz. A mérkőzés végén Szeder Sándor, Váradi játékvezetőnek megköszönte a működést megjegyezve: „Veresé­günk ellenére is elégedettek va­gyunk a bíráskodással, szívesen lát­nánk máskor is mérkőzéseinken". A kapufa volt erősebb A Simontornya—Dombóvári Spar­tacus mérkőzés a vártnál kevesebb izgalmat de annál sportszerűbb mérkőzést hozott. Ennek ellenére sajnálatos sérülés történt. Az első félidő 28. percében Kadur, a dom­bóváriak kapusa védés közben fej­jel a kapufának esett és a hely­színen lévő orvos részesítette első­segélyben. A n. félidő elején tért vissza csak a kapuba, de addig az örökifjú — és már minden poszton játszott — G. Kis§ védett, úgyszól­ván hibátlanul. Meglepetésre Dom­bóvár tíz emberrel veszélyes táma­dásokat vezetett és közel álltak a gólszerzéshez. Amikor Kadur vissza­tért, még látszott rajta, hogy meg­viselte a sérülés és Simontornya a gólt is ennek köszönheti, hiszen egy ártatlan lövés pattant ki Kadur- ról, melyből a hazaiak gólt lőttek. Tóthné remekelt Az első félidő 35. percében félbe­szakadt a Kajdacs—Kanacs II. osz­tályú labdarúgó-mérkőzés. A mérkő­Az idény legjobb játéka A Szekszárdi Dózsa az idény leg­jobb játékát nyújtotta Siófokon, mégis vereséget szenvedett. A mér­kőzésből 70 percen át a Dózsa irá­nyított, az első félidőben 9, a má­sodikban hét veszélyes lövés ment az ellenfél kapujára. És főként eb­ben mutatkozott meg az az új szel­Maí műsor: A Pécsi Dózsa NB I-es labdarú­gó-csapata Dombóvárott játszik l4.3(V-kor az NB H-es vasutas­csapat ellen. A Komlói Bányász NB I-es csa- . pata Bonyhádon a Vasas ellen játszik edzőmérkőzést 16.30-kor. A tolnai kézilabdás lányok tart­ják jó formájukat és megérdemelten kaptak nagy tapsot a 12:6-os ered­ménnyel végződött, Z'alaegerszegi Kőolaj elleni győzelem után. Ezen a mérkőzésen különösen Tóthné gólképessége dicsérendő elsősorban. A helyzetek kihasználásában ezúttal nem volt olyan jó a csapat, mint az elmúlt hetekben, de ebben a furcsa felfogásban működő játék­vezetőnek is része volt, aki a je­lek szerint nem ismeri az előny- szabályt. Ezért főleg a lendületesebb tolnai csapatot sújtotta, három eset­ben nem ítélte meg a gólt. hanem szabaddobást adott Tolna javára. Ezenkívül rengeteg akciót megakasz­tott felesleges sípolgatásaival. A tolnai lányok győzelmükkel . vá’ f- zatlamü tartják az előkelő második helyet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents