Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-31 / 126. szám
▼ 1 *röO?A IVflüflI NÉÉŰJSAG xíJS’f. m2 jus Sí: Miszter Kapinga A hivatalos küldetése, amiért jött, lejárt: a SZÖVOSZ kongresszus befejezte munkáját. De ő maradt, mert kíváncsi volt az ország hétköznapjaira. — Szívesen időzök itt Magyar- országon. Olyan jólesik látni ezt a szorgalmas népet Amerre csak jártam, mindenütt munka, munka, munka és vidám emberek. Mi is a szocializmus útját választottuk, itt is szocializmus van, jó ha az ember körülnéz, lát, tapasztal. A hazája a messze Tanzánia. Ha a térképre pillantunk, máris nyilvánvaló a több ezer kilométeres távolság. Tanzánia Afrika keleti részén fekszik, jóval nagyobb területó, mint Magyarország, egyebek közt Kongó, Kenya, Uganda határolja. Szocialista ország? A szocializmust választotta? Miszter Kapinga kijelentése az első pillanatban meglepő: a mi viszonyainkhoz, fogalmainkhoz mérten hogyan lenne Tanzánia szocialista ország? Itt a gazdasági életben a magántőke az uralkodó, sőt meglepően nagy tere van a nyugati tőkének is. Egy másik „sőf” maga miszter Kapinga sem éppen proletár, osztályhelyzeténél fogva társadalmi állását illetően ugyanakkor főtitkára a tanzániai szövetkezetek szövetségének, és ez a szövetkezés tulajdonképpen magánvállalkozásokon alapszik. És mégis... — A mi szövetkezésünk egyik célja, hogy összefogja a helyi erőket az imperialista tőke ellen. A mezőgazdaságban nálunk mindenütt kisparcella van, de szövetkeztünk a mezőgazdasági termelésre, felvásárlásra, szállításra, értékesítésre. Ez mind külön szövetkezet, és azt jelenti, hogy a szövetkezés a gazdasági élet egyre szélesebb területén hódít. Ennél is, más témáknál is ide lyukad ki: — Az imperializmus elleni harc nemzeti ügy nálunk. Az imperialista tőke térhódítása teljesen szétzúzta nemzeti hagyományainkat, és most akarjuk azt helyreállítani. Ennek érdekében minden területen harcolnunk kell az imperialista. tőke ellen, mert ez a legfőbb aikadá- lya nemzeti fejlődésünknek, szocialista útunknaik. Érdekes dolgok ezek. Akárhogyan próbáljuk elképzelni egy volt gyarmati ország útját, abban feltétlenül benne kell lenni azoknak a vonásoknak is, amelyekről miszter Kapinga beszél. Mindez az ellentmondásokkal uiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiuia együtt is a szocializmus Irányába mutat. Miszter Kapinga mondja ezeket, aki Oxfordban végezte egyetemi tanulmányait. Ha kicsit végigtekintjük Afrika társadalmi életét, kiderül, hogy Oxford adta a legtöbb olyan afrikai vezető közéleti személyiséget, akik hű kiszolgálói az imperialista törekvéseknek. Oxfordba azokat hívták meg magasabb tanulmányokra, akik a helyi burzsoázia soraiból valók, s akik, akikre elképzelések szerint a neokalonializ- must alapozhatták. Ilyen tervekkel taníttatták miszter Kapingát is. És ő végül hozzánk jött, hogy tapasztalatot gyűjtsön a szocialista útunkról, erőt merítsen országának a neokolonialisták elleni küzdelméhez. Barátságosan köszönti mindenütt a szövetkezeti parasztokat, akik érkezésekor néhány percre abbahagyják a munkát, szívesen hallgatja a vezetők tájékoztatóját. Nem sokat mond, kérdez, inkább fi gvet. Néha megjegyzi: — Szóval maguk sem ott kezdték, ahol ma tartanak... Búcsúzik. — Biztos vagyok abban, hogy nem utoljára találkozunk. E’jövök máskor is. Az éles kontrasztok mögül ki- világlanak az azonos vonások. Miszter Kapinga elutazik tőlünk, de felénk tart. Boda Ferenc Nagydorogi Körzeti Fmsz építéstechnikust, építésvezetőt, vagy képesített kőműves- mestert vesz fel házilagos építőrészleg vezetésére. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Fmsz Központi Iroda, Nagydorog. (350) Egérfogó módra Dombóvárról jelentették Hatalmas érdeklődés kísérte vasárnap a dombóvári földművesszövetkezet rendezésében a MÁV-kultúrotthonban megtartott divatbemutatót, melyet színvonalas műsor kísért. Ambrus Kiry, a Vidám-fiúk együttese, de Ha- vassy Viktor zongorakísérete és a- többiek is megérdemelt sikert arattak. • Barna Juditka társadalmi névadó ünnepségét rendezték meg az elmúlt hét végén Ujdombóvá- rott a tanácsi kirendeltségen. A kis ünnepelt szülői: Barna András BM-dolgozó és Göndöcs Emma tanítónő; hat névadó szülője: Barna Attila és felesége, ausztráliai állampolgárok; valamint Tóth Tihamér és felesége, Feist Katalin és Göndöcs Vilmos. Ünneplésére az úttörők műsorral, virággal és kisdobosnyakkendővel kedveskedtek. BUDAVÁRI LAJOS Hz ekétől a kombájnig Akadémiai értekezés a mezőgazdasági eszközök történetéről Egy 1872-ben készült felmérés szerint a Duna melletti területeken és az Alföldön a vaseke már mindenütt felváltotta a faekét. Ugyanebben az időben az ország peremrészein még a fából készült ekéket használják, sőt, még 1920- ban is találtak Somogybán és Zalában faekés földművelőket. A hazánkban összegyűjtött régészeti, történeti és néprajzi leleteket az ország 140 múzeumában őrzik. A budapesti Mezőgazda- sági Múzeumban most szervezik azt a munkaeszköz-archívumot, amely áttekintést ad a helyi múzeumok kincseiről. Új feltevés Dr. Balassa Iván, a Mezőgazdasági Múzeum osztályvezetője az archívum anyagára támaszkodva akadémiai disszertációt készített a hazai mezőgazdasági eszközök fejlődésének történetéről, amely érdekes adatokat és tényeket is tartalmaz a Magyarországon használt földművelési eszközökről. Az első ekevasleletek, melyeket a Kárpát-medencében találtak, a keltáktól származnak, s az időszámítás előtti harmadikmásodik századból valók, míg a következő évszázadokból alig maradt fenn valami, mivel a nép- vándorlás hullámai mindent elsöpörtek. A honfoglaló magyarok az újabb kutatások szerint már fejlett mezőgazdasági ismereteket hoztak magukkal. A földművelést még a Volga-kanyarban, a bolgár—török birodalom lakóitól sajátították el. Ennek bizonyítéka például az is, hogy maga az eke bolgár—török szóként került nyelvünkbe. Az eke alkatrészeinek elnevezésére is többnyire szláv eredetű szavakat használunk, amelyeket a vándorló magyar törzsek jórészt Kijev táján tanultak meg. így szláv eredetű szó a gerendely, sőt az annyira magyaros hangzásúnak vélt ösztöke is. Az újabb kutatások során az a vélemény alakult ki, hogy a honfoglaló magyarok az eddigi elképzelésekkel szemben fejlettebb mezőgazdasági eszközökkel rendelkeztek, mint azok a népek, amelyeket bejövetelükkor a Kárpát-medencében találtak. Fiatal eszköz a kasza A méhészet is hagyományosan magyar mezőgazdasági ágazat, mivel a méz és a méh szavaink finn-ugor eredetűek, tehát a magyarok már a honfoglalás előtt is foglalkoztak méhészettel. Az ásó legrégibb példányai még fából készültek. Az időszámítás utáni ötödik századból fennmaradt leletek azonban már tanúsítják, hogy a faásót vasból készült szegéllyel, úgynevezett papuccsal vették körül. Az ilyen fajta ásók még a 19. században is tömegesen előfordultak. A kasza a viszonylag fiatal mező- gazdasági eszközök sorába tartozik. Először a kelták és rómaiak használták, de csak füvet vágtak vele: a gabonát még sokáig sarlóval aratják: így van ez Magyarországon a középkorban is. Gabonavágásra csak a 17. századtól alkalmazzák, méghozzá kétféle formában. A hegyvidékeken rövidebb, az Alföldön hosszabb vágóéllel készítik. A kaszának azonban még ekkor is voltak ellenzői, akik arra hivatkoztak, hogy nagyobb a szemveszteség, mint a sarlóval történő aratáskor. Az évszázadok során a faeke is korszerűsödött, de a döntő fordulat csak a 19. században következett be. Az első vasekéket még külföldről hozták, de 1842-ben Pesten már működött Vidacs István műhelye, amely csakhamar az első jelentős hazai vasoke- gyártó manufaktúrává fejlődött. Üzenet a jövő századnak Századunkkal látszólag befejeződik a történeti kutatás területei dr. Balassa Iván azonban elmondta, hogy az archívum anyagában napjaink eszközei is helyet kapnak. Dokumentálják például a ma legkorszerűbb kombájnokat, melyeknek évtizedekkel korábban ugyancsak voltak ellenzői, akik szintén a nagy szemveszteségre hivatkoztak... A későbbi századok kutatói már pontos és szakszerű leírások alapján folytathatják a mezőgazdaság történelmi útjának megrajzolását. B. B. L PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE = IIII1IIIIIIII1I1 llllllkllllllllllllll ............................................................................................................................................................■inni» — 157 — — Nem kétlem, hogy ön ilyen parancsot kapott — mondta. — De birtokomban van, s ha kell, fel is mutathatom önnek a Führer által aláírt különleges parancsot. A felhatalmazásom szerint felelek a Vár elfoglalásáért, az árulók letartóztatásáért. Így, hát, ha kérnem szabad önt, Obergruppenführer űr, a katonai akciót hangolja össze a miénkkel... Bach-Zelewski csupán ennyit mondott: — Éppen olyan könyörtelen leszek, mint Varsóban voltam! Höttl és Skorzeny tudta, hogy ez mit jelent. Ha személyesen csak Budapesten ismerkedtek is meg vele, hírből már régen ismerték ezt az SS tábornokot. A legrégibb rohamosztagosok közé tartozott, annak idején, amikor Rohm és hívei likvidálására Szent Bertalan éjszakát rendezett Himmler és Göring, oroszlánrészt vállalt az eseményekből. Amikor kitört a háború, a keleti front középső szakaszán az SS és rendőri csapatok parancsnokává nevezték ki, s közvetlenül Himmler- nek rendelték alá. A varsói felkelés kirobbanásakor maga Himmler nevezte ki a varsóiak ellen bevetett SS-alakulatok, az ellenük indított akció irányítására. Igaz, hatvanhárom napig tartott, amíg Bach-Zelewskinek sikerült teljesítenie feladatát, de Hitler és Himmler egyaránt elégedett lehetett vele. Teljesen szétlőtte a várost, a romokat is felgyújtatta. Mint a városok lerombolásának specialistáját küldte Himmler Budapestre. Sem Höttl, sem Skorzeny, de legkevésbé Winkelmann örült ennek a vendégnek. Hiszen Bach-ZeT- 158 — lewski megkapta Himmlertől Winkelmann hatáskörének egy részét is. Mindez arra mutatott, hogy a legmagasabb SS-vezető nem teljesen bízik magyarországi embereiben. Nem állítható, hogy ez különösképpen jólesett volna Winkelmannak, vagy Höttlnek. Skorzeny pedig felháborodott — miért küjdték a nyakára Bach-Zelewskit? Miért kell ezzel az emberrel osztoznia a dicsőségen? Elintézi ő az ügyet az SS Obergruppenführer nélkül is, a rendelkezésére bocsátott alakulatokkal. Egy kis csel sokkal többet is jelenthet, mint az erőszak. És igazán kiváló partnere van Budapesten, hisz olyan segítőtársra számíthat, mint dr. Wilhelm Höttl. — A varsóiak megérdemelték sorsukat! — jegyezte meg Höttl, békítőleg. — Az egész világ csodálja az ön hősiességét, Obergruppenführer úr! Bach-Zelewski önelégülten bólogatott. — Itt Magyarországon azonban sok mindenben eltérő a helyzet. — folytatta a kémfőnök. — Nagy erőfeszítéseket teszünk, hogv az átállítás viszonylag simán menjen végbe. Eddigi jelentéseink szerint fegyveres ellenállással nem kell számolnunk. A kormányzó azt hiszi, hogy intrikával is megy a dolog. Nos, ha ő ki akar játszani bennünket, akkor majd mi intézkedünk. Megtettük már a megfelelő lépéseket. Természetesen, ha fegyveres ellenállást tapasztalnánk, azonnal rátérnénk az ön álláspontjára. Addig azonban úgy gondolom, hogy másképpen kell könyörtelennek lennünk! Bach-Zelewski felállt. r- 159 — — Az elképzeléseimen nem változtatok — jelentette ki határozottan. — Holnap reggel felkeresem Veesenmayert, vele egyetértésben kívánok tevékenykedni. Jóéjszakát, uraim! Biccentett és kivonult. Amikor becsukta maga mögött az ajtót, Skorzeny széttárta a karját. — Csak hidegvér, Otto, hidegvér! — nyugtatta őt Höttl. A titkárnő nyitott a szobába. Bejelentette Pet- ricset. Az ügynök beszámolt arról, hogy küldetése sikerrel járt. A kormányzó fia hajlandó volt belemenni a tárgyalások új raf el vételébe. Höttl felvidámodott. — Nagyszerű! Tehát az Unternehmen Maus elmozdult a holtpontról! Egy kegyes kézfogással és vállveregetéssel elbocsátotta Petricset, s aztán a titkárnőjét hívatta. Skorzeny jelenlétében diktálta neki, a belgrádi Gestapo-központnak címzett táviratot. Sürgősen Magyarországra kérte a 8230-as ügynököt. Kérte a belgrádiakat, hogy szereljék fel az illetőt megfelelő papírokkal. Hangsúlyozta: az akció, amelyben fontos szerepet szántak a 8230-asnak, a vége felé közeledik, minden nap szükség lehet rá. Höttl okult annak a tárgyalásnak a balsikeréből, amely a kormányzó és Modercin között zajlott le. Ügy értékelte, a fő hiba az volt: nem tűzték ki elég határozottan a célt a partizánőrnagy szerepét játszó őrnagy elé. Még egyszer nem követheti el ugyanezt a hibát.
