Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-31 / 126. szám

▼ 1 *röO?A IVflüflI NÉÉŰJSAG xíJS’f. m2 jus Sí: Miszter Kapinga A hivatalos kül­detése, amiért jött, lejárt: a SZÖVOSZ kong­resszus befejezte munkáját. De ő maradt, mert kí­váncsi volt az or­szág hétköznap­jaira. — Szívesen idő­zök itt Magyar- országon. Olyan jólesik látni ezt a szorgalmas né­pet Amerre csak jártam, mindenütt munka, munka, munka és vidám emberek. Mi is a szocializmus útját választottuk, itt is szocializmus van, jó ha az ember körülnéz, lát, tapasztal. A hazája a messze Tanzánia. Ha a térképre pillantunk, már­is nyilvánvaló a több ezer ki­lométeres távolság. Tanzánia Afrika keleti részén fekszik, jó­val nagyobb területó, mint Ma­gyarország, egyebek közt Kongó, Kenya, Uganda határolja. Szo­cialista ország? A szocializmust választotta? Miszter Kapinga ki­jelentése az első pillanatban meglepő: a mi viszonyainkhoz, fogalmainkhoz mérten hogyan lenne Tanzánia szocialista or­szág? Itt a gazdasági életben a magántőke az uralkodó, sőt meg­lepően nagy tere van a nyugati tőkének is. Egy másik „sőf” maga miszter Kapinga sem ép­pen proletár, osztályhelyzeténél fogva társadalmi állását illetően ugyanakkor főtitkára a tanzániai szövetkezetek szövetségének, és ez a szövetkezés tulajdonképpen magánvállalkozásokon alapszik. És mégis... — A mi szövetkezésünk egyik célja, hogy összefogja a helyi erő­ket az imperialista tőke ellen. A mezőgazdaságban nálunk min­denütt kisparcella van, de szö­vetkeztünk a mezőgazdasági ter­melésre, felvásárlásra, szállítás­ra, értékesítésre. Ez mind külön szövetkezet, és azt jelenti, hogy a szövetkezés a gazdasági élet egyre szélesebb területén hódít. Ennél is, más témáknál is ide lyukad ki: — Az imperializmus elleni harc nemzeti ügy nálunk. Az imperialista tőke térhódítása tel­jesen szétzúzta nemzeti hagyo­mányainkat, és most akarjuk azt helyreállítani. Ennek érde­kében minden területen harcol­nunk kell az imperialista. tőke ellen, mert ez a legfőbb aikadá- lya nemzeti fejlődésünknek, szo­cialista útunknaik. Érdekes dolgok ezek. Akárho­gyan próbáljuk elképzelni egy volt gyarmati ország útját, ab­ban feltétlenül benne kell lenni azoknak a vonásoknak is, ame­lyekről miszter Kapinga beszél. Mindez az ellentmondásokkal uiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiuia együtt is a szocializmus Irányá­ba mutat. Miszter Kapinga mondja eze­ket, aki Oxfordban végezte egye­temi tanulmányait. Ha kicsit végigtekintjük Afrika társadalmi életét, kiderül, hogy Oxford ad­ta a legtöbb olyan afrikai vezető közéleti személyiséget, akik hű kiszolgálói az imperialista törek­véseknek. Oxfordba azokat hív­ták meg magasabb tanulmányok­ra, akik a helyi burzsoázia so­raiból valók, s akik, akikre el­képzelések szerint a neokalonializ- must alapozhatták. Ilyen tervek­kel taníttatták miszter Kapingát is. És ő végül hozzánk jött, hogy tapasztalatot gyűjtsön a szocia­lista útunkról, erőt merítsen or­szágának a neokolonialisták el­leni küzdelméhez. Barátságosan köszönti mindenütt a szövetke­zeti parasztokat, akik érkezése­kor néhány percre abbahagyják a munkát, szívesen hallgatja a vezetők tájékoztatóját. Nem so­kat mond, kérdez, inkább fi gvet. Néha megjegyzi: — Szóval ma­guk sem ott kezdték, ahol ma tartanak... Búcsúzik. — Biztos vagyok abban, hogy nem utoljára találkozunk. E’jö­vök máskor is. Az éles kontrasztok mögül ki- világlanak az azonos vonások. Miszter Kapinga elutazik tő­lünk, de felénk tart. Boda Ferenc Nagydorogi Körzeti Fmsz építéstechnikust, épí­tésvezetőt, vagy ké­pesített kőműves- mestert vesz fel házilagos építőrész­leg vezetésére. Fizetés meg­egyezés szerint. Jelentkezni lehet: Fmsz Központi Iroda, Nagydorog. (350) Egérfogó módra Dombóvárról jelentették Hatalmas érdeklődés kísérte vasárnap a dombóvári földmű­vesszövetkezet rendezésében a MÁV-kultúrotthonban megtartott divatbemutatót, melyet színvona­las műsor kísért. Ambrus Kiry, a Vidám-fiúk együttese, de Ha- vassy Viktor zongorakísérete és a- többiek is megérdemelt sikert arattak. • Barna Juditka társadalmi név­adó ünnepségét rendezték meg az elmúlt hét végén Ujdombóvá- rott a tanácsi kirendeltségen. A kis ünnepelt szülői: Barna And­rás BM-dolgozó és Göndöcs Em­ma tanítónő; hat névadó szülője: Barna Attila és felesége, ausztrá­liai állampolgárok; valamint Tóth Tihamér és felesége, Feist Katalin és Göndöcs Vilmos. Ün­neplésére az úttörők műsorral, vi­rággal és kisdobosnyakkendővel kedveskedtek. BUDAVÁRI LAJOS Hz ekétől a kombájnig Akadémiai értekezés a mezőgazdasági eszközök történetéről Egy 1872-ben készült felmérés szerint a Duna melletti területe­ken és az Alföldön a vaseke már mindenütt felváltotta a faekét. Ugyanebben az időben az ország peremrészein még a fából készült ekéket használják, sőt, még 1920- ban is találtak Somogybán és Zalában faekés földművelőket. A hazánkban összegyűjtött ré­gészeti, történeti és néprajzi lele­teket az ország 140 múzeumában őrzik. A budapesti Mezőgazda- sági Múzeumban most szervezik azt a munkaeszköz-archívumot, amely áttekintést ad a helyi mú­zeumok kincseiről. Új feltevés Dr. Balassa Iván, a Mezőgaz­dasági Múzeum osztályvezetője az archívum anyagára támaszkodva akadémiai disszertációt készített a hazai mezőgazdasági eszközök fejlődésének történetéről, amely érdekes adatokat és tényeket is tartalmaz a Magyarországon használt földművelési eszközök­ről. Az első ekevasleletek, me­lyeket a Kárpát-medencében ta­láltak, a keltáktól származnak, s az időszámítás előtti harmadik­második századból valók, míg a következő évszázadokból alig ma­radt fenn valami, mivel a nép- vándorlás hullámai mindent el­söpörtek. A honfoglaló magyarok az újabb kutatások szerint már fej­lett mezőgazdasági ismereteket hoztak magukkal. A földművelést még a Volga-kanyarban, a bol­gár—török birodalom lakóitól sa­játították el. Ennek bizonyítéka például az is, hogy maga az eke bolgár—török szóként került nyelvünkbe. Az eke alkatrészei­nek elnevezésére is többnyire szláv eredetű szavakat haszná­lunk, amelyeket a vándorló ma­gyar törzsek jórészt Kijev táján tanultak meg. így szláv eredetű szó a gerendely, sőt az annyira magyaros hangzásúnak vélt ösz­töke is. Az újabb kutatások so­rán az a vélemény alakult ki, hogy a honfoglaló magyarok az eddigi elképzelésekkel szemben fejlettebb mezőgazdasági eszkö­zökkel rendelkeztek, mint azok a népek, amelyeket bejövetelükkor a Kárpát-medencében találtak. Fiatal eszköz a kasza A méhészet is hagyományosan magyar mezőgazdasági ágazat, mivel a méz és a méh szavaink finn-ugor eredetűek, tehát a ma­gyarok már a honfoglalás előtt is foglalkoztak méhészettel. Az ásó legrégibb példányai még fából készültek. Az időszá­mítás utáni ötödik századból fennmaradt leletek azonban már tanúsítják, hogy a faásót vasból készült szegéllyel, úgynevezett papuccsal vették körül. Az ilyen fajta ásók még a 19. században is tömegesen előfordultak. A kasza a viszonylag fiatal mező- gazdasági eszközök sorába tarto­zik. Először a kelták és rómaiak használták, de csak füvet vág­tak vele: a gabonát még sokáig sarlóval aratják: így van ez Ma­gyarországon a középkorban is. Gabonavágásra csak a 17. század­tól alkalmazzák, méghozzá két­féle formában. A hegyvidékeken rövidebb, az Alföldön hosszabb vágóéllel készítik. A kaszának azonban még ekkor is voltak el­lenzői, akik arra hivatkoztak, hogy nagyobb a szemveszteség, mint a sarlóval történő aratás­kor. Az évszázadok során a faeke is korszerűsödött, de a döntő for­dulat csak a 19. században követ­kezett be. Az első vasekéket még külföldről hozták, de 1842-ben Pesten már működött Vidacs István műhelye, amely csakha­mar az első jelentős hazai vasoke- gyártó manufaktúrává fejlődött. Üzenet a jövő századnak Századunkkal látszólag befeje­ződik a történeti kutatás területei dr. Balassa Iván azonban el­mondta, hogy az archívum anya­gában napjaink eszközei is he­lyet kapnak. Dokumentálják pél­dául a ma legkorszerűbb kom­bájnokat, melyeknek évtizedek­kel korábban ugyancsak voltak ellenzői, akik szintén a nagy szemveszteségre hivatkoztak... A későbbi századok kutatói már pontos és szakszerű leírások alap­ján folytathatják a mezőgazda­ság történelmi útjának megraj­zolását. B. B. L PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE = IIII1IIIIIIII1I1 llllllkllllllllllllll ............................................................................................................................................................■inni» — 157 — — Nem kétlem, hogy ön ilyen parancsot ka­pott — mondta. — De birtokomban van, s ha kell, fel is mutathatom önnek a Führer által aláírt különleges parancsot. A felhatalmazásom szerint felelek a Vár elfoglalásáért, az árulók le­tartóztatásáért. Így, hát, ha kérnem szabad önt, Obergruppenführer űr, a katonai akciót hangolja össze a miénkkel... Bach-Zelewski csupán ennyit mondott: — Éppen olyan könyörtelen leszek, mint Varsó­ban voltam! Höttl és Skorzeny tudta, hogy ez mit jelent. Ha személyesen csak Budapesten ismerkedtek is meg vele, hírből már régen ismerték ezt az SS tábornokot. A legrégibb rohamosztagosok közé tartozott, annak idején, amikor Rohm és hívei likvidálására Szent Bertalan éjszakát rendezett Himmler és Göring, oroszlánrészt vállalt az ese­ményekből. Amikor kitört a háború, a keleti front középső szakaszán az SS és rendőri csapatok pa­rancsnokává nevezték ki, s közvetlenül Himmler- nek rendelték alá. A varsói felkelés kirobbaná­sakor maga Himmler nevezte ki a varsóiak ellen bevetett SS-alakulatok, az ellenük indított akció irányítására. Igaz, hatvanhárom napig tartott, amíg Bach-Zelewskinek sikerült teljesítenie fel­adatát, de Hitler és Himmler egyaránt elégedett lehetett vele. Teljesen szétlőtte a várost, a romo­kat is felgyújtatta. Mint a városok lerombolásá­nak specialistáját küldte Himmler Budapestre. Sem Höttl, sem Skorzeny, de legkevésbé Winkel­mann örült ennek a vendégnek. Hiszen Bach-Ze­T- 158 — lewski megkapta Himmlertől Winkelmann hatás­körének egy részét is. Mindez arra mutatott, hogy a legmagasabb SS-vezető nem teljesen bízik ma­gyarországi embereiben. Nem állítható, hogy ez különösképpen jólesett volna Winkelmannak, vagy Höttlnek. Skorzeny pedig felháborodott — miért küjdték a nyakára Bach-Zelewskit? Miért kell ezzel az emberrel osztoznia a dicsőségen? El­intézi ő az ügyet az SS Obergruppenführer nélkül is, a rendelkezésére bocsátott alakulatokkal. Egy kis csel sokkal többet is jelenthet, mint az erő­szak. És igazán kiváló partnere van Budapesten, hisz olyan segítőtársra számíthat, mint dr. Wil­helm Höttl. — A varsóiak megérdemelték sorsukat! — je­gyezte meg Höttl, békítőleg. — Az egész világ csodálja az ön hősiességét, Obergruppenführer úr! Bach-Zelewski önelégülten bólogatott. — Itt Magyarországon azonban sok minden­ben eltérő a helyzet. — folytatta a kémfőnök. — Nagy erőfeszítéseket teszünk, hogv az átállítás viszonylag simán menjen végbe. Eddigi jelenté­seink szerint fegyveres ellenállással nem kell számolnunk. A kormányzó azt hiszi, hogy intriká­val is megy a dolog. Nos, ha ő ki akar játszani bennünket, akkor majd mi intézkedünk. Megtet­tük már a megfelelő lépéseket. Természetesen, ha fegyveres ellenállást tapasztalnánk, azonnal rátérnénk az ön álláspontjára. Addig azonban úgy gondolom, hogy másképpen kell könyörte­lennek lennünk! Bach-Zelewski felállt. r- 159 — — Az elképzeléseimen nem változtatok — je­lentette ki határozottan. — Holnap reggel felke­resem Veesenmayert, vele egyetértésben kívánok tevékenykedni. Jóéjszakát, uraim! Biccentett és kivonult. Amikor becsukta maga mögött az ajtót, Skor­zeny széttárta a karját. — Csak hidegvér, Otto, hidegvér! — nyugtatta őt Höttl. A titkárnő nyitott a szobába. Bejelentette Pet- ricset. Az ügynök beszámolt arról, hogy küldetése si­kerrel járt. A kormányzó fia hajlandó volt bele­menni a tárgyalások új raf el vételébe. Höttl felvidámodott. — Nagyszerű! Tehát az Unternehmen Maus el­mozdult a holtpontról! Egy kegyes kézfogással és vállveregetéssel el­bocsátotta Petricset, s aztán a titkárnőjét hívatta. Skorzeny jelenlétében diktálta neki, a belgrádi Gestapo-központnak címzett táviratot. Sürgősen Magyarországra kérte a 8230-as ügynököt. Kérte a belgrádiakat, hogy szereljék fel az illetőt meg­felelő papírokkal. Hangsúlyozta: az akció, amely­ben fontos szerepet szántak a 8230-asnak, a vége felé közeledik, minden nap szükség lehet rá. Höttl okult annak a tárgyalásnak a balsikeré­ből, amely a kormányzó és Modercin között zajlott le. Ügy értékelte, a fő hiba az volt: nem tűzték ki elég határozottan a célt a partizánőr­nagy szerepét játszó őrnagy elé. Még egyszer nem követheti el ugyanezt a hibát.

Next

/
Thumbnails
Contents