Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-27 / 123. szám
I 1967. május 27. TOLNA MEGYÉI NEPtJSAO 3 Három vezető véleménye az információról Közös óhaj: növelni a sebességet Mind gyakrabban hallani, hogy a gazdaságirányítás új rendszerében az információ jelentősége megnő. Arról van ugyanis szó, hogy a döntéseket, amelyek jó, avagy rossz irányban befolyásolják az üzem, a vállalat működését, teljes felelősséggel, helyben kell meghozni, tehát ott, ahol a termelés folyik, és ahol az adott körülményeket pontosan fel tudják mérni. A hatásos döntések meghozatalának azonban előfeltétele a kellő, a megfelelő, az eddiginél jóval színvonalasabb tájékozottság. Hozzátehetjük, a sokoldalú külső és belső tájékozottság. Ehhez viszont az információ mint kellék, elengedhetetlen. A téma újszerű, érdekes, és valóban nagy figyelmet érdemel. Éppen ezért három vezetőt kértünk meg, hogy mondják el: a széleskörű tájékozódásnak a jövőben miként teremtik meg a feltételét, s az információs csatornák közül a jövőben melyekre támaszkodnak még inkább, továbbá, milyen igények és óhajok jelentkeznek máris ezen a területen. Horváth Lajos, a szekszárdi Garay Tsz elnöke: — Ügy gondolom, mi, termelőszövetkezeti vezetők nemcsak sejtjük, pontosan tudjuk, hogy mire lesz a jövőben még inkább szükség. Ebből következik, hogy több időt kell majd fordítani a tájékozódásra. Hozzátehetem, ez a mezőgazdasági üzemek esetében elég bonyolult és sokrétű feladat. Rengeteg irányban kell majd összpontosítani a figyelmünket. Máris bizonyos vagyok abban, hogy a kellő informáltságot a termelőszövetkezetek saját maguk, önerőből megoldani nem tudják. Még inkább szükség lesz a megfelelő szervek pontos és reális tájékoztatására. Véleményem szerint egyik legnehezebb követelmény, gazdálkodni az idővel és az ismerettömegből kiválasztani a lényegtelen közül a lényegest. Itt gondolok az Országos Termelőszövetkezeti Tanács és a termelőszövetkezeti szövetségek közreműködésére. A rengeteg csatornán érkező információs tömeget szűrjék meg, és kizárólag azokat továbbítsák hozzánk, a termelőszövetkezetekbe, amelyek értéküknél fogva, figyelmet érdemelnek, s valamilyen módon hasznosíthatók. — Mondanék néhány példát. Vegyük történetesen a szőlőtelepítést. A Borforgalmi Vállalat szakemberei esetleg már most tudják, a külföldi és a belföldi piac igényeit. Hosszabb távon látják a kereslet és a kínálat várható alakulását. De ezt nekünk, termelőszövetkezeti vezetőknek is tudnunk kell, mert ha ismereteink hiányosak, hézagosak, akkor előfordulhat, hogy olyan borszőlő— Meg a brigádvezető is kommunista. De ő, vagyis a Molnár Laci bácsi már a belépés előtt is az volt Ö kezdeményezte köztünk a szocialista mozgalmat — avatkozik be egy jól lebarnult arcú asszony, Klézli József- né. Mint mondja, ő valamikor régebben, 16 éves korában tagjelölt volt — Na és aztán? Mi történt? — Hát kimaradtam, mert közben férjhezmentem. Később meg úgy gondoltam, hogy lehetek én jó dolgozó a párton kívül is — folytatja nyílt tekintettel a fiatal asszony. — Törődnek az itteni pártvezetők (így mondja) a kívülállókkal is. — Kik a szövetkezeti pártszervezet vezetői? — Ki szoktak járni ide a határba is a brigádhoz. A Hochsteiger Józsi bácsi — a párttitkár — most iskolán van, de kéthetenként hazajár. Eljött a múltkoriban az összejövetelünkre is. Helyette most meg a Mónus István addig a titkár — mondják, számomra meglepő, de jóleső tájékozottsággal. — Mit tudnak a szövetkezeti pártszervezetről? Mivel foglalkoznak? — Vesződnek az emberekkel. Értenek hozzá. Aztán meg: politizálnak és agitálnak. — Én nem sokat tudok, mert nem járok értekezletre. fajtát telepítünk, — sok pénz-ráfordítással — amely iránt nincs meg a kellő kereslet. Részletezhetném ezt a kérdést, de úgy gondolom, teljesen világos, amit mondani akarok. Hasonló előjellel beszélhetnék a húscsirkéről, a tojás- termelésről, a tejtermelésről és így tovább. — Én olyan vezetőt nem tudok elképzelni, akinek nincs a jövőre nézve megvalósításra váró elképzelése. Kérdés viszont, hogy „ülnek-e” ezek az elképzelések. Ha mi most> arra gondolunk, hogy jó volna spárgát telepíteni, akkor azt is tudnunk kell, hogy van-e ennek gazdaságilag értelme, egyszóval egy-két év múlva is megy-e még a spárga. Rengeteget lehetne az idetartozó kérdésekről beszélni, én csupán azt ismételném meg újból, hogy a pontos, a gyors és a megbízható információhoz valamilyen szerveknek a termelőszövetkezetet hozzá kell segíteni — mondotta Horváth Lajos elvtárs. Nika Károly, a McK igazgatója : — Megítélésem szerint időszerű az információval kapcsolatos követelményeket, . gondokat napirendre tűzni. Elmondanám, hogy nálunk már most is működik Budapesten egy úgynevezett piaci tájékoztató szolgálat. Ennek jóvoltából hetenként kapunk részletes áttekintést a piaci árak alakulásáról, a várható fejleményekről. Ha azonban úgy teszem fel a kérdést, hogy a szükséges döntések meghozatalához elegendő segítsé— Hallottam, hogy gyűl ésez- nek, meg határoznak. — Én tudom, hogy sokat törődnek a munkafegyelemmel, az öntudattal, meg arról is sok szó esett, hogy senki ne hagyja a szövetkezeti tulajdont. Ki így, ki úgy vélekedik. Az asszonyok cserfesek, beszédesek. Vidáman búcsúznak. Nagy nevetve beszélnek a brigád kezdeti nehézségeiről, emlegetik a „pléh- osárdát”, idézik a sárban rekedt teherautó vonszolását. Velük — értük Ha nem is mindent, de sokat tudnak az Aranykalász párton kívüli gyümölcstermesztői a kommunistákról, a szövetkezet pártszervezetéről. — Őszintén szólva, a sokféle munka mellett még csak most kezdjük a rendszeresebb, mindennapi politizálást — mondja Mónus István elv-társ, a szövetkezet központjában. Növekszik a tolnai Aranykalász Tsz-ben a pártszervezet tekintélye, adnak szavukra. Ha kellő részletességgel nem is ismerik közelebbről, hogy napi munkájukon túl mennyit és hogyan fáradoznak a párttagok, egy fontos dolgot tudnak. Tudják, hogy velük és értük fáradozik a pártszervezet. Ez a kölcsönös bizalom és segítés a legfontosabb. Somi Benjáminná get nyújt-e a tájékoztató szolgálat, akkor azt kell mondani, hogy nem. A heti jelentés, őszintén szólva, kicsit mindig az események után kullog. S ennek hátrányos következményeit a fogyasztók is érzik, illetőleg érezhetik. — A mi szakmánkban hat nap leforgása alatt sok minden történhet. Szerintem tehát olyan információs központra volna szükség, amely minket naponta ellátna országos piaci helyzetképpel. Ezen túlmenően, hetenként egyszer, a külföldi piacokról is információval szolgálna. — A tájékozódásnak természetesen sokfajta eszköze van, ezek mindegyikéről most lehetetlenség beszélni. Megemlítem azonban a rádiót, a televíziót, és a napi sajtót. Fontosságuk hangsúlyozása mellett úgy érzem, a minket érintő tudósítások néha elfogultak. Különösképpen gondolok itt a Figyelő szabadpiaci árközlésére. Sokszor a valóságban egész mást találunk — mondotta Nika Károly. Vári György, a DÉDÁSZ üzletigazgatója: — A mi esetünk sajátságos. Eltér a termelő üzemektől, hiszen szolgáltatást végzünk. Hatóságilag rögzített áraink lesznek a jövőben is. Viszont például a beruházási javakkal való ésszerű gazdálkodás, a gazdaságosság, feltétlenül megköveteli a minőségi változást a tájékozottság tekintetében. Én is hangsúlyoznám a döntések meghozatalát. Egyáltalán nem mindegy, hogy a hálózat kiépítését milyen szempontok figyelembevételével végezzük, illetőleg erre vonatkozóan milyen utasításokat adok. Feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy a villamos energiát a legrövidebb úton, a leggazdaságosabban szállítsuk. Ehhez azonban meg kell ismerni a várható igényeket, pontosabban hol, milyen ipartelepítések várhatók, s hol alakulnak ki új ipari, vagy mezőgazdasági bázisok. — Nálunk a hálózatépítés vonatkozásában az a törekvés, hogy a munkálatokat maximálisan gépesítsük. A hazai tapasztalatok ehhez nem mindig adnak megfelelő segítséget, támpontot. Ezért az igazgatóság már eddig is sok szakembert küldött külföldre, s úgy vélem, erre a jövőben is szükség lesz, és főleg arra, hogy a külföldön szerzett tapasztalatokat széles körben megismerjük. Jó volna, ha a mi szakmánk vonatkozásában több magyarra fordított műszaki anyag állna rendelkezésünkre. És főleg, ha gyorsabban kapnánk kézhez a már bevált, jó műszaki technikai módszereket. — Nem győzöm hangsúlyozni, hogy minden téren növelni kellene az információ sebességét. Nálunk például az anyagkönyvelés gépi úton történik, Budapesten végzik. Munkáinkat a gépi könyvelés hallatlanul megkönnyíti, de az adatok nem állnak minden esetben akkor a rendelkezésemre, amikor a legnagyobb szükség volna rájuk. Késnek. És a jövőben ez a késés — de mindenfajta késés — erősen befolyásolhatja a helyes döntés meghozatalát — mondta Vári György elvtárs. Ez az első alkalom, hogy lapunkban az új gazdasági mechanizmus szellemében az információval foglalkozunk. A teljességre nem törekedhettünk, a felvetéseket kizárólag gondolatébresztőnek szántuk. Az elkövetkezendő hónapokban bizonyára még számtalanszor napirendre kerül az eddiginél részletesebben is. ez a téma. Sz. P, Borsószüret Foto: Bakó Jenő Beemelésre készítik elő az újfajta főtartókat a konzervgyári építkezésen A Paksi Konzervgyár százmillió forintos rekonstrukciója keretében nemrég kezdték el az ezerkétszáz vagonos raktár és a feldolgozó üzem építését. Tavaly ősszel készült el egy hatszáz- vagonos raktár, ehhez csatlakozik a most épülő, kétszerte nagyobb épület. Az összesen tehát ezernyolcszáz vagon áru befogadására alkalmas raktár mellett építik fel az üzemet, a gyárba érkező nyersanyag, illetve a belőle készülő konzerv csak akkor kerül ki a szabadba, amikor mint készárut, a raktárból elszállítják. Az ezerkétszáz vagonos raktár és a feldolgozó üzem építésénél új technológiát, illetve újfajta szerkezeti elemeket alkalmaznak. Míg a tavaly elkészült raktár tetőzete vasszerkezetű volt, most az Építéstudományi Intézet által kidolgozott, tizennyolc méter fesztávolságú, rácsos vasbeton tetőszerkezeti elemeket használják fel. A paksi építkezés egyike az elsőknek, ahol alkalmazzák ezeket az elemeket. A rácsos főtartókat három darabban állítják elő, a b>’H-r>esti gyárban és szállítják Paksra. Az építkezésen először a földön állítják össze őket, majd mindegyiket — a rajtuk kialakított lyukakba fűzött acéldrótokkai összeszerelik, ezeket a huzalokat utófeszítik és cementtel injektálják. Megszilárdulás után emelik nagy teljesítményű daruval a tizenöt-tizenhat tonnás főtartókat a pillérekre. A tartópillérek felállítását a napokban fejezték be, gyors ütemben készítik elő beemelésre a rácsos főtartókat is. Ugv számítják, hogy néhány héten belül elkészül a két hatalmas csarnok (a raktár ötezer, a feldolgozó üzem hatezer négyzet- méter) tetőszerkezete, a további munkákat ezáltal már fedett területen végezhetik az építők, függetlenül az időjárástól. Mint ahogy tavaly is hónapokkal a határidő előtt adták át a gyárnak a hatszáz vagonos raktárt, lehetővé tették ezáltal, hogy az idő hidegre fordulása előtt el lehessen raktározni a fagyra kényes, több száz vagon konzervárut, most is meg akarják rövidíteni az 1968. decemberi határidőt. A konzervgyár ezzel sokat nyer, hiszen hamarabb „települhet át” a korszerű, nagyobb kapacitású üzembe. Obánynn rendezik meg as építők napját Az idén június 4-én tartják meg országszerte az építők napját. Eltérően a korábbi gyakorlattól, amikor a megye építővállalatai külön rendezték meg az ünnepséget, most három vállalat — az ÉM Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, a Tanácsi Építőipari Vállalat és a Tanácsi Tervezőiroda dolgozói közösen ünnepük meg az építők napját. Az egész napos nroeram színhelye a Tanácsi Építőipari Vállalat óbányai turistaháza lesz. Mindhárom vállalatnál megkezdték a szervezést és az eddigi jelentkezések alapján mintegy hat- hétszáz résztvevőre számítanak. i
