Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-23 / 119. szám
r F ft t 4 TOLVA MEGYEI NÉPÜJS4G 1967. május 22! Kéfévenkánf cß\/ újítás Portré egy többszörös újítóról Vannak emberek, akik valamin mindig törik a fejüket. Valami újat akarnak. Olyant, amely részben megkönnyíti a munkájukat, részben pedig eredményesebbé teszi. S mindezek mellett biztonságosabbá. Közéjük tartozik Apaczeller István, a bonyhádi cipőgyár dolgozója is. Eddig öt újítási javaslatot nyújtott be, s mindegyiket elfogadták, illetve bevezették. Közöttük volt egy olyan nagy jelentőségű újítása, a ráma előkészítésével kapcsolatban, amelyért 14 ezer forint díjat kapott. — Közel 30 éve vagyok a szakmában és jövőre lesz 20 éve, hogy itt dolgozom a bonyhádi cipőgyárban. Első újításomat még 1955-ben dolgoztam ki. Az utolsót pedig éppen tíz évvel később. — Kétévenként egy újítás — jegyzem meg közbeyetőleg. — Igen, de hadd mondjam el, hogy volt nem egy olyan újításom, amelyen másfél, két évig is dolgoztam. Csak alapos, gondosan elvégzett munkát adok ki a kezemből. Inkább többet dolgozom rajta, de csak akkor, nyújtom be javaslatomat, amikor már biztos vagyok a dologban. — Ezek szerint akkor ebben az évben is esedékes egy újítás kidolgozása. — Ha a kétéves átlagot vesszük figyelembe, akkor igen. De lehet hogy csak jövőre fog teljesen elkészülni. Mert azt hiszem ilyen előzmények után az csak természeSzekszárd Körzeti Sütőipari Vállalat 1000-es csukott bar- kas gépkocsit cserél új vagy felújított állapotban lévő 0,75 tonnás IFA FRAMO csukott vagy ponyvás gépkocsira. Két db egytengelyes gumikerekű csukott roiós utánfutót értékben vagy könyvjóváírással átad. Érdeklődni lehet Szekszárd, Rákóczi u. 10. 12—485-ös telefonon, vagy személyesen. (230) tes, hogy ismét valami újításon dolgozom. Persze ma még korai lenne kijelenteni, hogy még ebben az évben el is készülök vele. Apaczeller István számára természetes, hogy újít. Nem tagadja: az első újítás sikere, egy ed- uig szunnyadó érzést váltott ki benne. S ez az érzés az önálló alkotás örömét jelenti. Azt az örömet, amit akkor érez egy újító, amikor megvalósulva látja ötletét, elképzelését, újítását. S ezt a nagyszerű érzést Apaczeller István már jól ismeri. — Szerintem — vallja — aki szereti a szakmáját, az szinte egy belső kényszerítő erő hatására, mindig keres valami újat. És aki keres, az legtöbbször talál. így vagyok ezzel én is. Ami a vállalatot illeti, az már külön szerencséje Apaczeller Istvánnak és számos újító munkatársának, hogy a bonyhádi cipőgyárban nem futott mellékvágányra az újítómozgalom. Ebben a gyárban nagy gondot fordítanak az újítókra es az újításokra egyaránt. Nem hivatkoznak elavult rendeletekre és nem veszik el az újítók kedvét valamiféle bürokratikus ügyintézéssel. — Még egyetlen újításommal sem volt probléma. A kitűzött határidőben tárgyalták. A döntésről értesítettek, s a bevezetésnél minden segítséget megadtak. De a többi újítótársam esetében is így történt. A bonyhádi cipőgyár példája bizonyítja, hogy ott ahol törődnek és megbecsülik az újítókat, ott a mozgalom nagyszerű eredményekkel dicsekedhet. A gyárban az elmúlt évben mintegy másfél millió forintot takarítottak meg az újítók javaslatai alapján. S már ebben az évben is közel járnak a félmillió forinthoz. Apaczeller Istvánnak, a bonyhádi cipőgyár többszörös újítójának valami mindig van a tarsolyában. S ez a valami — egy alapötlet — hosszú hónapok munkájával érik, formálódik, alakul újítássá. Eddigi újításai még ma is élnek. Nap mint nap találkozik velük munkahelyén. S ez adja az erőt a többi elképzelés, terv megvalósításához. (szigetvári) A „hatos“ brigád C satornát építenek. Nem hagyományos módon végzik az egyébként is nehéz munkát, feladatuk eléggé komplikált. A csatorna betonalagútját a Tarcsay Vilmos utcai lakótelep végén húzódó patakba helyezik el. Naponta keményen meg kell küzdeniük a betörő vízzel, mielőtt munkához látnak. A Hídépítő Vállalat ezen a munkahelyén dolgozó 40 munkás közül ők hatan a legrégibbek ebben a „szakmában”. Valamennyien egy faluból valók, Bálaapátiból. Egyszerűen csak segédmunkásbrigádnak nevezik őket, pedig a csatornaépítés mindén csínját-bínját ismerik már. Társaik azt mondják róluk, hogy ég a kezük alatt a munka. Egy brigádnak azt hiszem ennél jobb jelzőre nincs is szüksége. Most is serényen lapátolják a betont, az előre elkészített zsaluzat tetejére. Mind a hatan valamilyen ágon rokonai egymásnak. Ennek ellenére sokszor órák telnek el, míg egy-egy szót váltanak egymással munka közben. — A brigád minden tagja, egy kivételével, több mint tíz évet töltött el a vállalatnál. Isméjük már egymás gondólatát is. Előbb hadd menjen a munka, utána úgyis beszélgethetünk éppen eleget. — Varga József, a szőke hajú, csendes beszédű brigádvezető mondja mellettem e néhány mondatot, és közben segítségére siet egyik társának, aki egy nehéz gérenával igyekszik megbirkózni. A bátaapátiak képviselik e munkahelyen a törzsgárdát. A brigád önállóan dolgozik és ha a művezető távol van, irányítanak, szerveznek is. Mindegyikőjük gépkezelői jogosítvánnyal rendelkezik, így a szivattyúk kezelése is az ő feladatukat képezi. Segédmunkások ugyan, de a csatornaépítésnél olyan munkakör nem létezik, amelyhez ne értenének. — Ha kell, betonozunk, zsaluzunk, vagy éppen vasbetont szerelünk — mondja a szőke hajú brigádvezető. — Azért jó, hogy földiek vagyunk, mert nincs széthúzás, ha kell, nem egyszer meghosszabbítjuk a munkaidőt is. Tegnap például este fél nyolcig dolgoztunk. Több mint 30 köbméter betont dolgoztunk be. A brigád Budapesten került össze. Először Varga József próbált szerencsét a hídépítőknél, majd később társait is „beprotezsálta”. Dolgoztak a Kossuth-híd lebontásánál 1960-ban, majd az Erzsébet-híd építkezésénél is ott voltak, kezdettől a befejezésig. Ezután kerültek Szekszárdra, 20 kilométer távolságra szűkebb pátriájukhoz. A betongyűrűből kiszedik a zsaluzást, majd egy kis pihenőt tartanak. A brigád másik két tagja, Mikóczi György és Füle Ernő is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Igaza volt Varga Józsefnek: munka közben nem beszélgetnek, annál jobban utána. — Most, hogy alig néhány kilométer választja el a brigádot az otthontól, sűrűn járnak haza? — Most is csak hetenként, mert a korai munkakezdés miatt nem érnénk be időbe — válaszol Mikóczi György —. Télen többet jártunk haza, mert később kezdtük a munkát. Az egyik társunknak van egy Pannóniája, minden nap hazaszalad, akinek dolga akad, azt hazaviszi. A feleségek a hosszú évek alatt megszokták, hogy a férjek csak a hét végén kopogtatnak az ajtón. Megértőek, mert tudják, hogy munkahelyet változtatni nem jó dolog, meg aztán az emberek elégedettek is a vállalattal. — Hívtak már engem is sok helyre, de azt mondom, maradjon az ember veszteg — kapcsolódik a beszélgetésbe Füle Ernő. — Nekem mondhatják, hogy itt és itt 5000 forintot kerestek. Nem vernek át. Lehet, hogy egy hónapban kijön ez az összeg, de átlagosan nem hiszem. Akadt olyan hónap az Erzsébet-híd építkezésénél, amikor mi is megkerestük az ötöst. De nem volt állandó. Otthon a család is elégedett, mert megvan a havi biztos kereset. Azonban, hogy a pénz egy kicsivel több legyen, ők is dolgozgatnak a far- luban. Egyikük a tsz-ben, másikuk a szőlészetben, vagy a háztájiban. — Lehet ezt a munkát is szeretni, bármenynyire is nehéz — mondja Mikóczi György. — Nem kellemes reggelenként a sok-sok iszapot vödörrel kimeregetni az árokból. De ezt is szívesen csinálja az ember, mert utána tudja, hogy más munka következik. Olyan, amelyhez szív is kell. B ogy a munkához szív is kell és van is, azt mindennél jobban bizonyítja: kétszer kapta meg a brigád a zöldkoszorús jelvényt. Ez pedig azt jelenti, hogy a budapesti munkahelyen kétszer nyerték el a szocialista címet. Munkájuk alapján itt Szekszárdon is bebizonyították az elmúlt évben, hogy megfelelnek a szocialista brigád követelményeinek. Varga József, Mikóczi György, Füle Ernő, Füle János, Boros Antal és Farkas László, a báta- apáti „hatos”. így nevezik őket a vállalatnál. Ha komplikált feladatot kell megoldani, rájuk mindig és mindenben számíthatnak. FERTŐI MIKLÓS ■iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimimuiiimiiii = Egérfogó módra PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE Robinson „megkapta" szigetét A Csendes-óceánban, a chilei partoktól 560 km-nyire fekszik a Juan Fernandez szigetcsoport. Itt élt öt esztendeig egyedül az a Selkirk nevű matróz, akit 1704-ben Harding kapitány parancsára partra tettek. Ennek a matróznak a története adta Daniel ÍDefoe-nak az ötletet a Robinson megírásához. A chilei kormány 1966-ban Mas ú-fuera szigetének Alejandro Selkirk, Mas á-tierra ^szigetének pedig Robinson Cru- Esoe nevet adta. ... ........................ A matőrök, figyelem! Képző- és iparművészeti körök országos kiállítása lesz Szegeden Szegeden, a Móra Ferenc mű- peljen a szerző neve, kora. fog- zeumban rendezik meg az 1967. lalkozása, a beküldött tárgy cí- évi országos kiállítását a képző- me. és iparművészeti szakkörök tag- Az országos kiállításra induló jainak. A kiállítás időpontja: képek előbb megyei zsűrizésre szeptember 10—24. kerülnek, ezért a helyi amatőJelentkezhet: Minden 15. évét rök műveiket a megyei népmű- betöltött szakköri tag. Beküldőn- velési tanácsadó címére: Szek- dő: Személyenként 3—4 munka, szárd, Hunyadi utca 5. szám alá kiállításra alkalmas formában, küldjék. A képeken, szobrászati, vagy A megyei zsűrizésre a bekül-« iparművészeti tárgyakon szere- dési határidő: Június 5. — 136 — — Igen, valami ilyesmire gondolunk — mondta Veesenmayer —, ha nem is teljesen erre. A képviselőknek más módon is lehetőségük van arra, hogy véleményüket és akaratukat nyilvánítsák, nemcsak a parlament összehívása révén. A szövetség közölné a kormányzóval, hogy a Lakatos-kormány eltávolítását követeli. Ilyen körülmények között a kormánynak le kellene mondania, s akkor az ön személye lenne az új kibontakozás központja... — De a kormányzó,.. — vetette közbe Szálasa. — A törvényhozók nemzeti szövetsége nemcsak azt közölné a kormányzóval, hogy a Lakatos-kormánynak távoznia kell, hanem azt is: önt kívánják az új kormány fejének. Hor- thynak nem lenne más választása, mint teljesíteni ezt a követelést. Nem lesz más választása! — Részt veszek a törvényhozók nemzeti szövetségének munkájában! — jelentette ki határozottan Szálasi. Veesenmayer a fejét rázta. — Erre nincs mód, Szálasi úr. A Führer személyes kívánsága, hogy a védőőrizetet fenntartsuk, az eddigi helyen és formában... A nyilasvezér megértette a finom fogalmazást. Tehát továbbra is a Verbőczy utcai S3- házban kell maradnia, csak azzal érintkezhet, akivel az SS megengedi, s csak azt teheti, amit a németek jónak látnak. — 137 — — Nincs kifogásunk viszont az ellen — mondta Veesenmayer —, hogy közvetett módon segítse elképzeléseiink valóra váltását. Szöllősi Jenővel megüzend az érdekelt képviselőknek, hogy a legteljesebben egyetért a képviselőknek ezzel a szándékával, nagy érdeklődéssel figyeli tevékenységüket és semmi kifogása nincs az ellen, hogyha a jelenlegi kormányt lemondatják, s önt állítják a középpontba.. — Ezt azonnal megteszem — mondta Szálasi. — Kérem, Tcövet úr, engedélyezzék, hogy Szöllősi Jenő meglátogasson... — Ez felesleges, kedves Szálasi — mondta Veesenmayer. — Az ön bizalmi emberének most rengeteg dolga van. S engedelmévei, én már közöltem, vele, hogy Cn mit üzen a képviselőknek. Gondolom, nincs kifogása ellene... Az idő sürget.. Szálasának persze nem volt kifogása. Miért éppen ez ellen lett volna kifogása? Inkább az izgatta, hogy Veesenmayer mindeddig csak arról beszélt, miiképpen lesz ő kormányfő, de egy szót sem ejtett arról, milyen módon egyesítik az ő kezében az államfői és a miniszterelnöki jogkört? Pedig, ha jól értette, a Führer döntésének egyik lényege éppen ez. — Ha a kormányzó aláírja a miniszterelnöki kinevezésemet — mondta a nyilasvezér — ezzel még nem fejeződött be a kibontakozás. — Persze — mondta Veesenmayer. — Csak — 138 — elkezdődött. Amikor a törvényhozók nemzeti szövetsége megteszi a döntő lépést, mi együtt felmegyünk a kormányzóhoz és elintézzük vele az átadás államügyét.., — A kormányzó hajlandó lesz? — kérdezte Szálasi. — De mennyire! — mondta gúnyos mosoly- lyal Winkelmann, — Majd mi gondoskodunk róla! A „mi” szócskát megnyomta — Veesenmayer is értse, hogy a Gestapora és az SS-re gondolt. Winkelmann, jóllehet a főhadiszálláson tett látogatása nem váltotta be mindenben a hozzáfűzött reményeit, hiszen Veesenmayerrel együtt volt kénytelen visszatérni Budapestre, úgy érezte, a Führer bizalma Veesenmayerrel szemben mégsem teljes mértékű. Hiszen Hitler egyetlen szót sem szolt Vessenmayemak a Maus-akcióród. S ha Veesenmayer az, aki a magyar eseményeket irányija, az Unternehmen Maus-szal olyan fogantyú van az SS-kezében, amelyekkel az eseményeket megfelelőképpen irányítani, gyorsítani lehet. — Én is az hiszem, hogy a kormányzó aláírja majd a lemondását — mondta hűvösen Veesenmayer. — Úgy értékelem a helyzetet: nagyon ragaszkodik a hatalomhoz, de nem lenne kellemetlen számára, ha most úgy sikerülne megszabadulnia a pozíciójától, hogy később azt mondhassa: a németek áldozata volt
