Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-17 / 114. szám
1967. május 17. s TÖOTÄ MEGYEI NEP^.ÍSAB V a vendég visszatérjen...” A szekszárdiak csak úgy ismerik hogy „Bódai”. Ez a vasúti kisvendéglő az utóbbi időben nagy forgalmat bonyolít le. Nem mintha eddig nem keresték volna fel a nap bármelyik szakában, a szomjazó és éhes emberek, de mintha egy év óta megsokszorozódtak volna. Hogy ez mennyire így van, azt mindennél jobban bizonyítják a számok. 1965-ben csupán 1 millió 600 ezer forint volt a bevétele, 1966-ban azonban már 2 millió 200 ezerre szaporodott. Természetesen a jó gazdálkodásnak megvan az oka. Ha a régi hagyományos módszerekkel dolgoztak volna tovább, nem valószínű, hogy eredményt produkálhattak volna az elmúlt esztendőben is. A változás akkor állott be a kisvendéglő életében, amikor 1965. novemberében Farkas Jánost nevezték ki üzletvezetőnek. A Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalatnál úgy ismerik őt, mint rendkívül lelkes és nem utolsó soi-ban ügyes szakembert. A munka kezdetben nehezen indult. A pincérek a szakácsok és a konyhalányok nem igen tolongtak, hogy a vasúti kisvendéglőben dolgozhassanak. Farkas János egyenként, mindegyiküknek megmagyarázta mit akar. A többség támogatta és ottmaradt Jó munka — több pénz A kisvendéglő személyzete 12 fő. Az üzletvezető-csere után brigádot alkottak, serényen nekiláttak a munkának. Közös elhatározásként vállalták, hogy az elmúlt év végére megszerzik a kiváló egység címet. Megszerezték. Az időközben kialakult jó kollektíva olyan légkört teremtett a munkahelyen, amely vendégnek, beosztottnak egyaránt kedvező volt. A szolgáltatást igénybevevő dolgozók elégedetten távoztak az elfogyasztott ételek, italok után. Az egység beosztottai viszont a zsebükön érezték a jó munka jutalmát. Most már nem akarnak menni. Miért is mennének, amikor a kézilányok havi keresete is 5—600 forinttal több. mint ezelőtt egy évvel volt. Az összeszokottság, az egymással való jó viszony, egymás segítése jellemzi a kis kollektívát. A legkisebb hiányosság esetén is figyelmeztetik a másikat: Vigyázz, ne hagyd égve a villanyt, a vendéggel nagyon udvarias légy, aki most jött. stb. A változás a napi étlapokon is szembetűnő. Minden alkalommal 20 készételből, 10 frissen- sültből, 10 hidegételből és számos köretből, tésztaféléből választhatnak a fogyasztók. Ilyen széles skálájú ételfélék a megye egyetlen éttermében sem találhatók. Emellett az ételek elkészítési módja is említést érdemel. A szakácsnők nem sajnálják, az alapanyagot és a sok éves tapasztalatuk a törzsvendégek sokaságát vonzza az egységbe. Az elmúlt másfél év alatt számos elismerést és dicséretet tartalmazó levél érkezett a vendéglőhöz, egy-egy jól sikerült rendezvény lebonyolítása után. Megosztott jutalom A jó eredmény titka, hogy a dolgozókat megbecsülik. Az elmúlt évben először volt nyereséges az egység. 133 ezer forint összeggel járult hozzá a népgazdasági vagyon gyarapításához. A Vendéglátóipari Vállalat vezetősége Farkas Jánost ezer forint pénzjutalomban részesítette. Az üzletvezető úgy gondolta, nemcsak rajta múlott a siker, hanem fő része volt a beosztottaknak is. A jutalmat kiosztotta a konyhában dolgozók között. Farkas Jánost nemcsak a beosztottai kedvelik, szeret'k. Közvetlensége, baráti magatartása miatt jó kapcsolatot tudott kiépíteni a különböző szervekkel, amelyek az egység mindenkori zavartalan alapanyag-ellátását biztosítják. Mindent a vendégért, ez a jelszó a kisvendéglő dolgozói között. A célkitűzés pedig a minőség javítása, a választék állandó bővítése. Ennek szellemében szervezték meg a napi étlapokat is. Kapható a máj. a különböző belsőség, csirke és kacsa. Ha a vendég úgy kívánja, hogy valami különlegességet fogyasztana, megrendeli és megvárhatja. Ezzel a figyelmességgel is azt szeretnék elérni, hogy a vendég másnap is visszatérjen. Az 50. évforduló tiszteletére A közelmúltban a vállalatnál termelési tanácskozásra jöttek össze az egységek vezetői. A tanácskozás előtti reggelen összeültek a kisvendéglő dolgozói is, megbeszélték vezetőjükkel, milyen vállalást tesznek a Nagy Októberi Szocialista Forr ad a' om 50. évfordulója tiszteletére. A termelési tanácskozáson azután Farkas János bejelentette, november 7-re teljesíteni kívánják a saját készítésű ételek éves tervét, ugyanakkor december 3I-ig, 150 ezer forintra növelik a nyereséget. Ezzel egyidőben versenyre hívták ki a többi egységet. A vasúti kisvendéglő dolgozói ezen túlmenően sok új javaslatot tettek, amelyek a vásárló közönség kiszolgálásának megjavítását, a dolgozó családok munkájának megkönnyítését szolgálják. Az új gazdasági mechanizmus küszöbén már arra gondolnak. hogy a munkát ennek szellemében szervezik. Az* egység kollektívája vállalta, hogy különböző családi rendezvényeket, esküvőket, névadókat és társadalmi rendezvényeket, banketto- kat kívánság szerint bárhol lebonyolítanak. Egy új — és a háziasszonyok számára igen előnyös — szolgáltatást vezet be a kisvendéglő. Bármely időszakban a napi ételválasztékuknak megfelelően, kívánt mennyiségben az ételt házhoz szállítják. Nem kell vasárnap főzni, vagy elmenni a vendéglőbe, otthon mindent megkaphatnak. És mindezért nem számítanak fel külön díjat! Igaz, a vállalatvezetés úgy vélekedik az „újításról”, hogy túl merész terv. de eddigi munkájuk alapján minden valószínűség szerint ezt is meg tudják majd oldani. Nincs „finom falat“ A vendéglő mellett egy elhagyatott kis bódé áll, amelyben az elmúlt nyáron fagylaltot árusítottak. Ezzel a helyiséggel is komoly tervük van. Szeretnék átalakítani és ott egy „Finom falatok” felirattal, egy kis melléküzemet létesíteni. Farkas János szerint keresett áru lenne a sült kolbász, a sült hurka, a rétes, a lángos, a pecsenye, de meg a főtt kukorica is. Az új pavilon megnyitásának engedélyezésére már novemberben elküldték a javaslatot, de még ez ideig semminemű intézkedés nem történt. Nem történt intézkedés, hogy a kisvendéglőhöz tartozó régi Télikert helyiséget leválasszák. Ezért a helyiségért erkölcsileg és anyagilag ők felelnek. Ennek ellenéi-e a művelődési ház különböző rendezvények lebonyolítására, csoportok próbáira veszi igénybe. A rendezvényekért komoly összegű terembért számít fel, holott a Vendéglátóipari Vállalat berendezése áll a helyiségekben. Törnek a székek, asztalok, a villanyáram is eléggé fogy. Ezeknek költségei a vasúti kisvendéglőt terhelik. A januárfebruári hónap villanyszámlája például közel 7000 forint volt. Ha az áldatlan állapotot minél előbb megszüntetnék, komoly terhet vennének le az egységről. A gondok ellenére a kisvendéglő munkája példás. Ez a véleménye a vállalatvezetésnek, de ugyanez a vendégeknek is. A következő esztendőben kerül sor az új gazdasági mechanizmus bevezetésére. Ez nem éri őket váratlanul, mert már most, ennek szellemében munkálkodnak. Fertői Miklós ÜNNEPI KÖNYVHÉT 1967. Az 1967. évi ünnepi könyvhetet május 27 és június 4 között rendezik meg országszerte. Az ünnepi könyvhét megrendezésének célja most is az, mint az előző években: szélesebb körben felkelteni az olvasás, a könyvvásárlás igényét. A könyvhéten összesen 62 mű jelenik meg, 1200 000 példányban. A kiadványok közül 21 a mai magyar szépirodaimat, 11 a régi magyar szépirodalmat, 13 a külföldi, 4 a gyermek- és ifjúsági, 13 pedig a tudományos és ismeretterjesztő irodalmat képviseli. A könyvhéti újdonságok közül különösem nagy érdeklődésre tarthat számot egy most induló vállalkozás, a Minerva Zsebkönyvek első kötete: Petur László: A földgömb hősei című műve. Mikszáth Kálmán: Beszélő köntös című műve a Képes Regénytár sorozat új kötete is valószínűleg a keresett könyvek közé tartozik majd. Érdemes megnézni majd az Olcsó Könyvtár új formában megjelenő második kötetét, Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde című művét. A könyvhét alkalmával az eddigieknél vonzóbb kedvezményt is nyújtanak az olvasóknak. Négy kiadvány: — József Attila összes versei, a Körkép 1967, a Szép versek 1966 és a Ketten a lámpa alatt című szovjet novellaválogatás — ízléses köntösben, 50 százalékos árengedménynyel kerül forgalomba. Az ünnepi könyvhetet a megyében május 27-én este, ünnepélyes keretek között nyitják meg Szekszárdon, a megyeháza nagytermében, este fél 8 órai kezdettel. A megnyitón részt vesz Csányi László költő, Mészöly Miklós író, Nemes Nagy Ágnes költőnő, Béládi Miklós kritikus. A műsorban közreműködik: Szentpál Mónika előadóművész és Bálint András színművész. Az ünnepi könyvhéten a megye több községében író—olvasó találkozókat rendeznek, ame'ye- ken Fekete Gyula és Molnár Gábor írók vesznek részt. „Elveszett emberek“ nyomában Évente háromezren fordulnak a Vöröskereszt keresőszolgálatához Több mint két évtizeddel a háború után évente még mindig háromezer kérelem „fut be” a Magyar Vöröskereszt keresőszolgálatához, melyben az aggódó szülők és gyermekek segítséget kérnek az eltűnt, elveszett hozzátartozók felkutatásához. A keresőszolgálat legfőbb „munkaadója” tehát a háború, amely még most is kísért. Elsősorban a gyerekek kutatnak édesanyjuk, édesapjuk után, mivel most kerültek olyan korba, hogy visszaemlékezéseik alapján megindíttassák a keresést. A szervezet kapcsolatot tart a Nemzetközi Vöröskeresztközpontokkal, így akár Ausztráliába, vagy Kanadába szakadt családtagok tartózkodási helyét is felderíthetik. A „keresőszolgálat” feliratú levelekre sohasem késik a válasz: többnyire posta- fordultával jön az értesítés, akár kedvező, akár kedvezőtlen a hír. Nem ritkán előfordul, hogy két nap leforgása alatt sikerül felkutatni eltűntnek hitt emberek tartózkodási helyét. Régen eltűnt, s magukról életjelt nem adó emberek felderítése gyakran óriási feladatok elé állítja a szolgálat munkatársait; Egy Magyarországon élő fiatalember öt testvére nevében kereste apját és anyját, akiket tizenöt éve nem láttak. 34 intézménnyel, hivatallal kellett levélváltást folytatni, míg az apát megtalálták. A gyerekek anyjának tartózkodási helyét viszont eddig még nem sikerült felderíteni. Itt kell megjegyezni, hogy a szervezet csak akkor adhatja meg a keresett hozzátartozó címét, ha ehhez ő is hozzájárul. Sajnos előfordul, hogy óriási apparátus segítségével felkutatnak valakit, ő azonban nem akar találkozni családtagjával, nem ritkán gyermekével. Az esetek többségében az egymásra talált hozzátartozók óriási örömmel fogadják egymást. Nemrégiben, félig a véletlen közreműködésével, találkozhatott egy Szovjetunióban, illetve Magyar- országon élő ikertestvérpár; Egyszerre küldték ugyanis egymás iránt érdeklődő soraikat a Vöröskereszthez, így a két levél egymás mellé került. Az utóbbi tíz évben mintegy harmincezer „elveszett embert” kutattak fel a keresőszolgálat segítségével. Versenyre készülnek az önkéntes tűzoltók 'T’öbb mint ezer vasutas' nyugdíjas él Dombóvá- rott. A Vasutasoki Művelődési Otthona a legfőbb patrónusa, segítője, összetartója a vasutas nyugdíjasoknak. — Évek óta szokás, hogy itt találkozunk — mondják a nyugdíjasok —, nem is képzelhetjük el az életet a művelődési otthon nélkül. Béncze János igazgató is sokat tud beszélni erről: — A vasutas munkásévei során megszokta, hogy rengeteg emberrel találkozik. Amikor nyugállományba vonul, akkor is kívánja a társaságot. Itt keres, s talál magának baráti kört, társaságot. — Próbálkoztunk rendszeres, kötött programmal is. Ez nem sikerült. Célunk az volt, hogy a nyugdíjasok otthon érezzék magukat. Legtöbben munkáséveik során is rendszeres vendégeink, látogatóink voltak. Most, nyugdíjazásuk után is bejárnak, amikor egészségük, idejük engedi. Minden évben megrendezi a művelődési otthon az öregek napját. Minden héten fogadóórákat tart a nyugdíjasbizottság. Rendszeresen segélyezik a kevés nyugdíjban részesülőket. És kialakították a bizalmihálózatot, amely úgy működik, mint ahogy szeretné minden szakszervezeti bizottság. Ismerik a nyugdíjasok minden *gondját, baját. A bizalmi közvetítő, összekötő az egész nyugdíjas tábor között. Szervezett, jól együtt tartott nyugdíjasok a dombóváriak. Nem is csoda. Olyan emberek a bizalmiak, akik akkor is igen sokat tettek a köz érdekében, amikor még vonaton ültek, mozdonyt vezettek, vagy irányították a forgalmat. Szegedi János és Tóth József fő- ellenőr volt, Harsányi Károly lakatos, Horváth Lajosné postai alkalmazott a legjobb bizalmiak és mások is, most azon fáradoznak, hogy a vasutas nyugdíjasok, társaik, pihenő éveikben is érezzék: a vasutasok nagy családjához tartoznak. És ezt az érzést fenntartják bennük a szak- szervezeti funkcionáriusok is- A dombóvári vasutas nyugdíjasokkal sokat törődik, és segíti problémáik megoldását Csizmadia József, a vasutasszakszervezet központi előadója. Sólyom János megyei titkár, Cyenes József, az igazgatóság előadója, mindig úgy intézik a nyugdíjasok ügyét, hogy elégedettek legyenek a dombóvári nyugdíjasok. A vasutasok művelődési otthona nemcsak helyet adott a nyugdíjasoknak. Itt most is otthon érezheti magát minden nyugdíjas, ugyanúgy, mint amikor még aktív dolgozó volt. — Pj — Megyénk községi létesítményi önkéntes tűzoltói nagy lelsese- déssel és a siker reményében készülnek az ez évi járási tűzoltóversenyekre. A szekszárdi járás az idei versenyt május 7-én Sióagárdon tartotta, ezt követően a tamási járás május 14-én Ozorán, a bonyhádi járás május 21-én Aparhanton, a paksi járás május 28-án Pusztahencsén és a dombóvári járás június 4-én Kocso- lán rendezd. Figyelemre, elismerésre méltó ez a törekvés, a szabad időről, szórakozásról való lemondás, a közösség érdekében történő áldozatvállalás, amely a felkészülés és a verseny időszakában áthatja az önkéntes tűzoltók széles táborát. A versenyek előtti hetekben, napokban a szokottnál gyakrabban kitárulnak a tűzoltószcrtá- rak kapui. Úttörők, felnőtt férfinői tűzoltók egyaránt működésbe hozzák a rendelkezésükre álló tűzoltó-felszereléseket, hogy növeljék gyakorlati felkészültségüket. Dömény Józsi bácsi, a kisvej- kei önkéntes tűzoltótestület parancsnoka — aki leánycsapatá- val már országos első helyezést is ért el, azt mondja, hogy ez évben három csapattal indulnak a versenyre. A felkészülést már megkezdték, és ha az idő engedi, mindennap tartanak gyakorlati foglalkozást. Nemeseik a kisvej- keiek tulajdonítanak nagy jelentőséget az elméleti és gyakorlati felkészülésnek, hasonló szorgalom tapasztalható csaknem valamennyi önkéntes tűzoltócsapatnál. Azok a csapatok, amelyek a korábbi versenyeken jó helyezést értek el (Izmény, Máza, Bonyhádi Zománcgyár, stb.) annak reményében indulnak, hogy eredményeiket továbbra is megtartják. A reményről azok a csapatok sem mondanak le, amelyek jó felkészültsége ez ideig még nem párosult a szerencsével. Annyi bizonyos, hogy fáradságuk nem fog kárba veszni, törekvésük fő célját elérik. A tűz, vagy egyéb elemi csapás nem éri felkészületlenül őket, és szükség esetén megállják helyüket. Szászi János tü. százados kirendeltségverető Bonyhád
