Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-17 / 114. szám

s 4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. május 17. IRINYI JÁNOS Százötven éve, 1817. május 17-én született Irinyi János, a múlt század egyik legkiemelkedőbb magyar vegyésze. A közvélemény a gyufa feltalálójaként tartja számon, pedig ennek a nélkülözhetelen eszköznek — nincs „feltalálója”, hiszen hosszú fejlődés, sok-sok küzdelem eredménye. A fia­tal Irinyi ötlete csak egy állomás volt a gyufa „életútjában”, ő maga nagyon kevésre értékelte. Sorsának tragikuma azon­ban, hogy csak nagyon keveset valósíthatott meg abból, amit céljául kitűzött. A gyermek Irinyi előbb váradi diák volt, később a deb­receni kollégiumba került. Jogásznak szánták, de ő hajla­mait követte és a bécsi műszaki egyetem hallgatója lett. Itt, professzora előadását h aj.lgatva bukkant fel benne először a gyufa ötlete. A gyufa akkoriban még kezdetleges szerszám volt, előbb „mártógyufa”, később „dörzsgyufa” alakjában. A mártó­gyufa nagy hátránya az volt, hogy működéséhez kénsav kellett, a dörzsgyufáé pedig az, hogy heves robbanással gyulladt. Irinyi a robbanásveszélyes vegyszer helyett ólomoxidot tett a gyufafejekre, amely nem robbant. A fiatal vegyészmérnök 1839-ben hazajött Pestre, s gyufa­gyárat alapított. A mai Mikszáth Kálmán téren emléktábla jelöli a házat, amelynek helyén a gyufagyár állt. De gyárá­nál őt sokkal jobban érdekelte a kémia tudománya. Kitartó szorgalommal tanult, értekezések kidolgozásával megvetette a magyar kémiai tudomány alapjait. Vándorévek következtek ezután; Németországba ment, ahol a kémia több elméleti és gyakorlati problémáját tanulmá­nyozta. Nagyon érdekelték például a szikes talajok javítá­sának a problémái. A szódás szikesek javítására azok gipsz­szel való megkötését javasolta; ez a javaslat ma is megállja a helyét. Irinyit tehát a szikesek megjavítását célzó törekvé­sek egyik előharcosának tekinthetjük. "Olyan évek következtek, amikor a tudományok múzsáinak hallgatniuk kellett. A szabalságharc eszméi nem hagyták hi­degen ezt a felvilágosult hazafit. A forradalom híveivel már korábban kapcsolatban állt. A márciusi ifjakkal együtt je­lentkezik a forradalmi hadseregbe: előbb százados, majd őrnagy lesz és Kossuth megbízásából vezetője a nagyváradi salétrom- és lőporgyárnak. A világosi fegyverletétel után elfogták, a hírhedt „Neuge- bäude”-ben raboskodott. Szabadulása után a családi birto­kon gazdálkodott, 1895-ben, 78 éves korában bekövetkezett haláláig. Gebhart— Hoilay —Mikó: A korszerű kereskedelmi hálózat Pillantsunk csak be egy régi sza* tócsüzletbe, majd sétáljuk végik egy most épült ABC-áruház csarnokában, s rögtön szemünkbe tűnik a keres­kedelmi hálózatban végbement vál­tozás. A ma embere idejének jelen­tős részét tölti, vásárlásokkal, s nem mindegy, hogy ez milyen körülmé­nyek között történik. A gyors ki­szolgálás. a magát kínáló bő válasz­ték érdeke a kereskedőnek is, hi­szen a gazdaságos értékesítés ma már a kereskedelemben is elsőren­dű követelmény. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó most megjelen­tetett kiadványa: Gebhart Béla, Hol­lay György és Mikó Sándor munká­ja, ,,A korszerű kereskedelmi háló­zat”, az üzletépítés és a városterve­zés szempontjából veti fel ezeket a kérdéseket. Az üzletek telepítésének a mo­dem város sajátosságaihoz kell iga­zodnia. A szerzők alapos elemzést ad­nak az üzletek elhelyezése, vala­mint a közlekedés összehangolása szempontjairól. Felhívják a figyel­met az áruutánpótlás lehetőségeinek megteremtésére s ismertetik a ma legkorszerűbbnek számító építészeti alkotásokat, melyek alkalmazásával a vásárló és a kereskedő igényei egy­aránt kielégíthetők. Barátság, dalban elbeszélve iimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiua Egérfogó módra PINTÉR ISTVÄN DOKUMENTÜMREGÉNYE II. Mayer Nikola gimnáziumi ta­nárt kérdem: — Mikiar fejlődött a város ilyen naggyá? Sok mindent tud és mond, de megjegyzi: — Én német-szakos vagyok, jobb lenne, ha felkeresné a tör­ténelem-szakos tanárunkat, ő sokkal több mindent tudna mondani. Felkerestem. Szekszárd és Be­cse városok közt bensőséges, testvéri barátság van kialakuló­ban, hát illik tudni lehetőleg mindent egymásról. Mayer Nikola kísért a történe­lemtanár, Barsi Gyula lakására. Amikor magunk mögött hagytuk az ötödik utcasarkot is, így vigasztalt — gondolván, hogy tán nehezemre esik a sok gyaloglás: — Mindjárt ott leszünk. A következő lesz a Bajcsy- Zsilinszky utca. Meglepődtem. Itt ilyen nevű utca is van? Később, miután már legalább két órát beszélgettünk Barsi Gyulával, megértettem. — Hétszáz évesnél is idősebb a városunk. Az első feljegyzést 1238-ból találtuk róla, akkoriban kezdett kialakulni — mondja. Előkerül a tanulmány, ame­lyet több éves kutatgatás ered­ményeként készített: adatok, kö­vetkeztetések, magyarázatok. A különböző társadalmi megráz­kódtatások, fordulatok változá­sokat okoztak a helység lakóinak összetételében is. Jelenleg is vegyes összetételű. Körülbelül kéthamad rész magyar, egy- harmad rész szerb. Az ott élő magyarok, mint a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság állampolgárai, élénken őrzik, ápolják nemzetiségi hagyomá­nyaikat. Ez összhangban van a szocialista jugoszláv államnak, mint sokféle népből összetevődő államnak, nemzetiségi politiká­jával. Az itt természetes, hogy az utcarengetegben éppúgy talál­ható Bajcsy-Zsilinszky utca, meg Petőfi utca, mint a szerb tör­ténelem kiemelkedő személyisé­geit idéző név. A városban min­denki ismeri e neveket is. A régi térképeken a helységet Óbecse néven tüntetik fel. Ma Becse a neve. Az első pillanat­on úgy tűnik, mintha ez logi- jkátlan lenne, mert hiszen épp az iimént mondta, hogy kialakulása ia XIII. századra vezethető i vissza. Tehát ez nagyonis régi, •ó-település. De ma már mégsem [illene réginek titulálni, mertép- [pen most fiatalodik. Katonai [erődítményként épült, hadászati i szempontok adták a jelentősé­Óbecséből Újbecse gét. Környékét mocsarak borí­tották, amelyeket madarászok, pák ászok jártak. Most jelentős iparral rendel­kezik. Híres sörgyára és számos más üzeme van: kefegyár, nagy kapacitású téglagyár, bútorgyár, textilgyár, stb. A száz évvel ezelőtti Óbecse még nem rendelkezett iskolával, most 4 általános iskolája, gim­náziuma, technikuma, kereske­delmi középiskolája van. Az egyik iskolát, amelyet nemrég építettek, meg is néztük, mivel itt volt az egyik előadás. Helyi erőből építették, néhány évvel ezelőtt. A város gyors fejlődése tette szükségessé megépítését. Korszerűen felszerelt. De korszerű szórakozóhelyek­ről is gondoskodtak. Helyi erő­ből építettek szállodát, étterem­mel. A város gazdasági, társadalmi élete tele van a számunkra meg­lepő, de nagyon is tanulságos sa­játosságokkal. Több pedagógus­sal beszélgettem. A jövedelmük a durva átszámítások szerint mintha magasabb lenne a ma­gyarországi pedagógusok jöve­delménél. De... A fizetési rend­szerük, jövedelemlehetőségeik olyanok, hogy sokkal inkább fel­tételezi a jó, lelkiismeretes mun­kát mint a miénk. Tantestüle­tenként változnak pl. az óradíjak, hogy mást ne is említsünk. Az egyik helyen 20—40—60 száza­lékkal is többet fizethetnek, mint a másikon. — Ahogyan gazdálkodik a tantestület — mondották. Ha jól gazdálkodik — tehát még a nem termelőüzem is —, akkor a jövedelem máris jelen­tősen megemelkedik, viszont rosszabbul járnak, ha nem szem- füleskednek. — Mi például azért tudunk többet fizetni óradíjakra, mert a politechnikai oktatás keretében elkészült eszközök jó minősé­gűek. A tanárok nem restellnek foglalkozni a gyermekekkel. így a készítményeket el is tudjuk adni, növekszik a bevételünk, többet tudunk fizetni a tan­testületnek. Az iskolaigazgatót úgy választ­ják négy évenként a helyi szervek. így az igazgató semmi­képpen sem szigetelődhet el egy- egy helység közéletétől, nem zár­kózhat az iskola szűk keretei közé, hanem sokoldalú munká­jával kell kiérdemelnie meg­választását. Az iskola és az élet kapcsolata szilárdabbá válik az­által, hogy a nevelőket külön­féle anyagiakkal is ösztönzik. Persze, felvetődik a kérdés; hogy az anyagiak mögött mennyi az anyagiaskodás, az ösztönzés nem megy-e a nevelőmunka rovására. Ilyen is van, az is előfordulhat, nyilván erre sem lehet mondani, hogy teljesen tökéletes módszer. Ám az alapelgondalás nem rossz Vagy a becsei üzemek hely­zete! Mindegyikben más a kere­seti lehetőség, és ezen a máson elég lényeges eltéréseket is kell érteni. Az egyik gyár jó külke­reskedelmi kapcsolatokkal ren­delkezik, van megrendelése bő­ven, így sokat tud fizetni. A má­sik kevesebbet. Két gyárban nagy tűzvész pusztított mostaná­ban, így azok meglehetősen ne­héz körülmények közé kerültek. A téglagyár helyzete a lehető legválságosabb volt, mert nem tudtak megrendelést szerezni. Már-már ott tartottak, hogy le kell állni, amikor sikerült leköt- niök a kapacitásukat. Éppen Ma­gyarországról kaptak — amint mesélték — megrendelést. A lét — nemlét kérdése forog kockán a gazdálkodásnál. A jó munka, eredményesség nemcsak néhány forintos prémiumtöbbletet jelent, hanem akár még egyszer annyi fizetést, mint amennyit a másik helyen fel tudnak mutatni. Fel­tétlenül jó benne, hogy erőtel­jesen kifejezésre jut a kollektív érdekeltség, erőteljesebben, mint nálunk. Az emberekben ki is bontakozott egy szocialista tu­lajdonosi érzés. De azt sem le­het letagadni, hogy a másik ol­dalon pedig semmiképpen sem vigasztaló a bizonytalanság. És éppen e bizonytalanság következ­tében meglehetősen sok a ma­gánvállalkozás. Azt hiszem két ember sem akadt a csoportban, aki ne járta volna végig az üzleteket, még akkor is, ha a kapott dinár nem tett lehetővé nagyobb vásárláso­kat. Kíváncsiságból. De minden boltban előre köszöntek. A cipő­boltban, amikor a lányok próbál­ták az egyik cipőt, már odaké­szítették a másikat: — Tessék ezt is megnézni. Az eladó nem húzta el a szá- jaszélét, hogy a vevő már a har­madikat kéri. Minden boltban kereskedők vannak, nem alkal­mazottak. Meg is jegyeztem: tő­lünk el kellene ide küldeni né­hány bolti alkalmazottat tapasz­talatcserére, hogv ragadjon rá­juk egy kis kereskedő szellem. _A vendéget a szórakozóhely­ről nem szórják ki már fél órá­val záróra előtt, hanem úgy bán­nak vele. mint akit máskor is visszavárnak. (Következik: Mi hírt hoztatok?) Boda Ferenc ............................................................................................................................................................................................... — 121 — Höttl viszont ingerült volt, mert egy össze­kötő tiszt útján fejmosásban részesült a bécsi központ részéről az Unternehmen Maus miatt. Mintha ő tehetne arról, hogy olyan ügyefogyott alakot küldtek a nyakára, mint amilyen az a Modercin volt! Túlságosan is jól játszotta a sze­repét, azzal elrontott mindent. Legalábbis a bé­csiek szerint. Csakhogy ő nem adja tel a re­ményt. Addig nem nyugszik, amíg nem sikerül felállítania az egérfogót, s nem találja meg azt a csalétket, amely Mickey Maust, vagyis a kor­mányzó fiát oda nem vonzza. Fejében már ko- vácsolódott a terv. Gyermekkorában nagyon szeretett játszani egy kis, kör alakú türelem­játékkal. Két kis egeret, fejjel előre kellett be­csúsztatni az egérlyukba. Gyakran előfordult, hogy az egyiket sikerült bejuttatni, s amikor a másikat igyekezett utána küldeni, az első egér kicsúszott, s kezdhette a játékot elölről. Hát igen, ez a megoldás. Elölről kell kezdeni az egész játékot. Ha Modercin el is játszotta a bizalmat, Petries még mindig bírja. Öt kell ismét Buda­pestre hozatnia, s onnan felépíteni újra az ak­ciót. Rekowski konzul azon töprengett, vajon nem követett-e el hibát kényes szerepében. Nem szí­vesen vállalta, hogy naponta közvetítsen Veesen- mayer és Winkelmann között, s különösen igye­kezett vigyázni arra, hogy mindkettőjüket biz­— 122 — tösítsa rokonszenvéről és jóindulatáról, ne vonja magára egyikük haragját sem. Hiszen mit le­het tudni, a Führer milyen hangulatba lesz, miként foglal állást Veesenmayer és Winkel­mann, vagy még inkább Ribbentrop és Himmler között. S aztán ha a nyertes úgy értékeli a dol­got, hogy inkább a másikkal rokonszenvezett, könnyen ő fizethet rá a dologra. Mehet a front­ra. S azt ő sem akarta, akárcsak a többiek. Végre elfogyott az ebéd. A konzul átvezette a társaságot a dolgozószobájába. Kényelmes fo­telekben heverhettek el az urak — ki tudja, kié volt ez azelőtt? — Szálasi úr, azért kívántam magával még a főhadiszállásra való indulás előtt találkozni, mert fontos közlendőm van — kezdte Veesen­mayer. — A német birodalmi kormánytól ren­delkezés érkezett, önt fegyveres német védelem alá helyezzük. Szálasi elsápadt. Mindenre számított, csak erre nem. A németek letartóztatják őt? — Mit jelentsen ez? — dadogta fehéren. — A lehető legjobbat — mondta Veesenmayer. — Azt, hogy a Führer olyan nagyra értékeli az ön személyét, hogy nem engedi meg nekünk a biztonsága kockáztatását. A Führer személyes kívánsága, hogy önt a védelmünkbe vegyük! — 123 — — Hitler személyes kívánságának boldogan teszek eleget! — ragyogott fel Szálasi arca. Most már semmi kétsége nem volt az iránt, hogy rö­videsen hatalomra jut. — Mint Magyarország felelős tényezője, egyet­értek a Führer döntésével! — tette hozzá. Kemény Gábort megragadta a pillanat fenn- sége. Azonnal elhatározta, hogy könyvkiadója megjelenteti majd a hatalomra jutás történetét. Ezt a nagy pillanatot ő maga fogja papírra vetni, a szemtanú hűségével, s Szálasi régi fegyver­társának lelkesedésével. — A birodalmi kormány megbízott annak köz­lésével — folytatta Veesenmayer —, hogy Ma­gyarország részéről egyedül Szálasi Ferencet te­kinti felelős tényezőnek, minden vonatkozásban. A nyilas vezér arca megdicsőülten ragyogott. Mintha hájjal kenegették volna. — A kormányzó beleegyezése... — mondta volna a birodalmi megbízott, de Szálasi köz­bevágott: — A kormányzó beleegyezését most már lehe­tetlen lesz megnyerni. Egy szempillantás alatt eldöntötte, hogy mivel már a nyeregben van, nem osztozik senkivel, még Horthyval sem a hatalomban. — Mégis, esetleg elképzelhető lenne, hogy... Szálasi a fejét rázta: — Most már nem! A kományzó annyira a judeo-plutokrata-bolsevista érdekcimboraság be­folyása alatt áll...

Next

/
Thumbnails
Contents