Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-17 / 114. szám
s 4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. május 17. IRINYI JÁNOS Százötven éve, 1817. május 17-én született Irinyi János, a múlt század egyik legkiemelkedőbb magyar vegyésze. A közvélemény a gyufa feltalálójaként tartja számon, pedig ennek a nélkülözhetelen eszköznek — nincs „feltalálója”, hiszen hosszú fejlődés, sok-sok küzdelem eredménye. A fiatal Irinyi ötlete csak egy állomás volt a gyufa „életútjában”, ő maga nagyon kevésre értékelte. Sorsának tragikuma azonban, hogy csak nagyon keveset valósíthatott meg abból, amit céljául kitűzött. A gyermek Irinyi előbb váradi diák volt, később a debreceni kollégiumba került. Jogásznak szánták, de ő hajlamait követte és a bécsi műszaki egyetem hallgatója lett. Itt, professzora előadását h aj.lgatva bukkant fel benne először a gyufa ötlete. A gyufa akkoriban még kezdetleges szerszám volt, előbb „mártógyufa”, később „dörzsgyufa” alakjában. A mártógyufa nagy hátránya az volt, hogy működéséhez kénsav kellett, a dörzsgyufáé pedig az, hogy heves robbanással gyulladt. Irinyi a robbanásveszélyes vegyszer helyett ólomoxidot tett a gyufafejekre, amely nem robbant. A fiatal vegyészmérnök 1839-ben hazajött Pestre, s gyufagyárat alapított. A mai Mikszáth Kálmán téren emléktábla jelöli a házat, amelynek helyén a gyufagyár állt. De gyáránál őt sokkal jobban érdekelte a kémia tudománya. Kitartó szorgalommal tanult, értekezések kidolgozásával megvetette a magyar kémiai tudomány alapjait. Vándorévek következtek ezután; Németországba ment, ahol a kémia több elméleti és gyakorlati problémáját tanulmányozta. Nagyon érdekelték például a szikes talajok javításának a problémái. A szódás szikesek javítására azok gipszszel való megkötését javasolta; ez a javaslat ma is megállja a helyét. Irinyit tehát a szikesek megjavítását célzó törekvések egyik előharcosának tekinthetjük. "Olyan évek következtek, amikor a tudományok múzsáinak hallgatniuk kellett. A szabalságharc eszméi nem hagyták hidegen ezt a felvilágosult hazafit. A forradalom híveivel már korábban kapcsolatban állt. A márciusi ifjakkal együtt jelentkezik a forradalmi hadseregbe: előbb százados, majd őrnagy lesz és Kossuth megbízásából vezetője a nagyváradi salétrom- és lőporgyárnak. A világosi fegyverletétel után elfogták, a hírhedt „Neuge- bäude”-ben raboskodott. Szabadulása után a családi birtokon gazdálkodott, 1895-ben, 78 éves korában bekövetkezett haláláig. Gebhart— Hoilay —Mikó: A korszerű kereskedelmi hálózat Pillantsunk csak be egy régi sza* tócsüzletbe, majd sétáljuk végik egy most épült ABC-áruház csarnokában, s rögtön szemünkbe tűnik a kereskedelmi hálózatban végbement változás. A ma embere idejének jelentős részét tölti, vásárlásokkal, s nem mindegy, hogy ez milyen körülmények között történik. A gyors kiszolgálás. a magát kínáló bő választék érdeke a kereskedőnek is, hiszen a gazdaságos értékesítés ma már a kereskedelemben is elsőrendű követelmény. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó most megjelentetett kiadványa: Gebhart Béla, Hollay György és Mikó Sándor munkája, ,,A korszerű kereskedelmi hálózat”, az üzletépítés és a várostervezés szempontjából veti fel ezeket a kérdéseket. Az üzletek telepítésének a modem város sajátosságaihoz kell igazodnia. A szerzők alapos elemzést adnak az üzletek elhelyezése, valamint a közlekedés összehangolása szempontjairól. Felhívják a figyelmet az áruutánpótlás lehetőségeinek megteremtésére s ismertetik a ma legkorszerűbbnek számító építészeti alkotásokat, melyek alkalmazásával a vásárló és a kereskedő igényei egyaránt kielégíthetők. Barátság, dalban elbeszélve iimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiua Egérfogó módra PINTÉR ISTVÄN DOKUMENTÜMREGÉNYE II. Mayer Nikola gimnáziumi tanárt kérdem: — Mikiar fejlődött a város ilyen naggyá? Sok mindent tud és mond, de megjegyzi: — Én német-szakos vagyok, jobb lenne, ha felkeresné a történelem-szakos tanárunkat, ő sokkal több mindent tudna mondani. Felkerestem. Szekszárd és Becse városok közt bensőséges, testvéri barátság van kialakulóban, hát illik tudni lehetőleg mindent egymásról. Mayer Nikola kísért a történelemtanár, Barsi Gyula lakására. Amikor magunk mögött hagytuk az ötödik utcasarkot is, így vigasztalt — gondolván, hogy tán nehezemre esik a sok gyaloglás: — Mindjárt ott leszünk. A következő lesz a Bajcsy- Zsilinszky utca. Meglepődtem. Itt ilyen nevű utca is van? Később, miután már legalább két órát beszélgettünk Barsi Gyulával, megértettem. — Hétszáz évesnél is idősebb a városunk. Az első feljegyzést 1238-ból találtuk róla, akkoriban kezdett kialakulni — mondja. Előkerül a tanulmány, amelyet több éves kutatgatás eredményeként készített: adatok, következtetések, magyarázatok. A különböző társadalmi megrázkódtatások, fordulatok változásokat okoztak a helység lakóinak összetételében is. Jelenleg is vegyes összetételű. Körülbelül kéthamad rész magyar, egy- harmad rész szerb. Az ott élő magyarok, mint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság állampolgárai, élénken őrzik, ápolják nemzetiségi hagyományaikat. Ez összhangban van a szocialista jugoszláv államnak, mint sokféle népből összetevődő államnak, nemzetiségi politikájával. Az itt természetes, hogy az utcarengetegben éppúgy található Bajcsy-Zsilinszky utca, meg Petőfi utca, mint a szerb történelem kiemelkedő személyiségeit idéző név. A városban mindenki ismeri e neveket is. A régi térképeken a helységet Óbecse néven tüntetik fel. Ma Becse a neve. Az első pillanaton úgy tűnik, mintha ez logi- jkátlan lenne, mert hiszen épp az iimént mondta, hogy kialakulása ia XIII. századra vezethető i vissza. Tehát ez nagyonis régi, •ó-település. De ma már mégsem [illene réginek titulálni, mertép- [pen most fiatalodik. Katonai [erődítményként épült, hadászati i szempontok adták a jelentőséÓbecséből Újbecse gét. Környékét mocsarak borították, amelyeket madarászok, pák ászok jártak. Most jelentős iparral rendelkezik. Híres sörgyára és számos más üzeme van: kefegyár, nagy kapacitású téglagyár, bútorgyár, textilgyár, stb. A száz évvel ezelőtti Óbecse még nem rendelkezett iskolával, most 4 általános iskolája, gimnáziuma, technikuma, kereskedelmi középiskolája van. Az egyik iskolát, amelyet nemrég építettek, meg is néztük, mivel itt volt az egyik előadás. Helyi erőből építették, néhány évvel ezelőtt. A város gyors fejlődése tette szükségessé megépítését. Korszerűen felszerelt. De korszerű szórakozóhelyekről is gondoskodtak. Helyi erőből építettek szállodát, étteremmel. A város gazdasági, társadalmi élete tele van a számunkra meglepő, de nagyon is tanulságos sajátosságokkal. Több pedagógussal beszélgettem. A jövedelmük a durva átszámítások szerint mintha magasabb lenne a magyarországi pedagógusok jövedelménél. De... A fizetési rendszerük, jövedelemlehetőségeik olyanok, hogy sokkal inkább feltételezi a jó, lelkiismeretes munkát mint a miénk. Tantestületenként változnak pl. az óradíjak, hogy mást ne is említsünk. Az egyik helyen 20—40—60 százalékkal is többet fizethetnek, mint a másikon. — Ahogyan gazdálkodik a tantestület — mondották. Ha jól gazdálkodik — tehát még a nem termelőüzem is —, akkor a jövedelem máris jelentősen megemelkedik, viszont rosszabbul járnak, ha nem szem- füleskednek. — Mi például azért tudunk többet fizetni óradíjakra, mert a politechnikai oktatás keretében elkészült eszközök jó minőségűek. A tanárok nem restellnek foglalkozni a gyermekekkel. így a készítményeket el is tudjuk adni, növekszik a bevételünk, többet tudunk fizetni a tantestületnek. Az iskolaigazgatót úgy választják négy évenként a helyi szervek. így az igazgató semmiképpen sem szigetelődhet el egy- egy helység közéletétől, nem zárkózhat az iskola szűk keretei közé, hanem sokoldalú munkájával kell kiérdemelnie megválasztását. Az iskola és az élet kapcsolata szilárdabbá válik azáltal, hogy a nevelőket különféle anyagiakkal is ösztönzik. Persze, felvetődik a kérdés; hogy az anyagiak mögött mennyi az anyagiaskodás, az ösztönzés nem megy-e a nevelőmunka rovására. Ilyen is van, az is előfordulhat, nyilván erre sem lehet mondani, hogy teljesen tökéletes módszer. Ám az alapelgondalás nem rossz Vagy a becsei üzemek helyzete! Mindegyikben más a kereseti lehetőség, és ezen a máson elég lényeges eltéréseket is kell érteni. Az egyik gyár jó külkereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezik, van megrendelése bőven, így sokat tud fizetni. A másik kevesebbet. Két gyárban nagy tűzvész pusztított mostanában, így azok meglehetősen nehéz körülmények közé kerültek. A téglagyár helyzete a lehető legválságosabb volt, mert nem tudtak megrendelést szerezni. Már-már ott tartottak, hogy le kell állni, amikor sikerült leköt- niök a kapacitásukat. Éppen Magyarországról kaptak — amint mesélték — megrendelést. A lét — nemlét kérdése forog kockán a gazdálkodásnál. A jó munka, eredményesség nemcsak néhány forintos prémiumtöbbletet jelent, hanem akár még egyszer annyi fizetést, mint amennyit a másik helyen fel tudnak mutatni. Feltétlenül jó benne, hogy erőteljesen kifejezésre jut a kollektív érdekeltség, erőteljesebben, mint nálunk. Az emberekben ki is bontakozott egy szocialista tulajdonosi érzés. De azt sem lehet letagadni, hogy a másik oldalon pedig semmiképpen sem vigasztaló a bizonytalanság. És éppen e bizonytalanság következtében meglehetősen sok a magánvállalkozás. Azt hiszem két ember sem akadt a csoportban, aki ne járta volna végig az üzleteket, még akkor is, ha a kapott dinár nem tett lehetővé nagyobb vásárlásokat. Kíváncsiságból. De minden boltban előre köszöntek. A cipőboltban, amikor a lányok próbálták az egyik cipőt, már odakészítették a másikat: — Tessék ezt is megnézni. Az eladó nem húzta el a szá- jaszélét, hogy a vevő már a harmadikat kéri. Minden boltban kereskedők vannak, nem alkalmazottak. Meg is jegyeztem: tőlünk el kellene ide küldeni néhány bolti alkalmazottat tapasztalatcserére, hogv ragadjon rájuk egy kis kereskedő szellem. _A vendéget a szórakozóhelyről nem szórják ki már fél órával záróra előtt, hanem úgy bánnak vele. mint akit máskor is visszavárnak. (Következik: Mi hírt hoztatok?) Boda Ferenc ............................................................................................................................................................................................... — 121 — Höttl viszont ingerült volt, mert egy összekötő tiszt útján fejmosásban részesült a bécsi központ részéről az Unternehmen Maus miatt. Mintha ő tehetne arról, hogy olyan ügyefogyott alakot küldtek a nyakára, mint amilyen az a Modercin volt! Túlságosan is jól játszotta a szerepét, azzal elrontott mindent. Legalábbis a bécsiek szerint. Csakhogy ő nem adja tel a reményt. Addig nem nyugszik, amíg nem sikerül felállítania az egérfogót, s nem találja meg azt a csalétket, amely Mickey Maust, vagyis a kormányzó fiát oda nem vonzza. Fejében már ko- vácsolódott a terv. Gyermekkorában nagyon szeretett játszani egy kis, kör alakú türelemjátékkal. Két kis egeret, fejjel előre kellett becsúsztatni az egérlyukba. Gyakran előfordult, hogy az egyiket sikerült bejuttatni, s amikor a másikat igyekezett utána küldeni, az első egér kicsúszott, s kezdhette a játékot elölről. Hát igen, ez a megoldás. Elölről kell kezdeni az egész játékot. Ha Modercin el is játszotta a bizalmat, Petries még mindig bírja. Öt kell ismét Budapestre hozatnia, s onnan felépíteni újra az akciót. Rekowski konzul azon töprengett, vajon nem követett-e el hibát kényes szerepében. Nem szívesen vállalta, hogy naponta közvetítsen Veesen- mayer és Winkelmann között, s különösen igyekezett vigyázni arra, hogy mindkettőjüket biz— 122 — tösítsa rokonszenvéről és jóindulatáról, ne vonja magára egyikük haragját sem. Hiszen mit lehet tudni, a Führer milyen hangulatba lesz, miként foglal állást Veesenmayer és Winkelmann, vagy még inkább Ribbentrop és Himmler között. S aztán ha a nyertes úgy értékeli a dolgot, hogy inkább a másikkal rokonszenvezett, könnyen ő fizethet rá a dologra. Mehet a frontra. S azt ő sem akarta, akárcsak a többiek. Végre elfogyott az ebéd. A konzul átvezette a társaságot a dolgozószobájába. Kényelmes fotelekben heverhettek el az urak — ki tudja, kié volt ez azelőtt? — Szálasi úr, azért kívántam magával még a főhadiszállásra való indulás előtt találkozni, mert fontos közlendőm van — kezdte Veesenmayer. — A német birodalmi kormánytól rendelkezés érkezett, önt fegyveres német védelem alá helyezzük. Szálasi elsápadt. Mindenre számított, csak erre nem. A németek letartóztatják őt? — Mit jelentsen ez? — dadogta fehéren. — A lehető legjobbat — mondta Veesenmayer. — Azt, hogy a Führer olyan nagyra értékeli az ön személyét, hogy nem engedi meg nekünk a biztonsága kockáztatását. A Führer személyes kívánsága, hogy önt a védelmünkbe vegyük! — 123 — — Hitler személyes kívánságának boldogan teszek eleget! — ragyogott fel Szálasi arca. Most már semmi kétsége nem volt az iránt, hogy rövidesen hatalomra jut. — Mint Magyarország felelős tényezője, egyetértek a Führer döntésével! — tette hozzá. Kemény Gábort megragadta a pillanat fenn- sége. Azonnal elhatározta, hogy könyvkiadója megjelenteti majd a hatalomra jutás történetét. Ezt a nagy pillanatot ő maga fogja papírra vetni, a szemtanú hűségével, s Szálasi régi fegyvertársának lelkesedésével. — A birodalmi kormány megbízott annak közlésével — folytatta Veesenmayer —, hogy Magyarország részéről egyedül Szálasi Ferencet tekinti felelős tényezőnek, minden vonatkozásban. A nyilas vezér arca megdicsőülten ragyogott. Mintha hájjal kenegették volna. — A kormányzó beleegyezése... — mondta volna a birodalmi megbízott, de Szálasi közbevágott: — A kormányzó beleegyezését most már lehetetlen lesz megnyerni. Egy szempillantás alatt eldöntötte, hogy mivel már a nyeregben van, nem osztozik senkivel, még Horthyval sem a hatalomban. — Mégis, esetleg elképzelhető lenne, hogy... Szálasi a fejét rázta: — Most már nem! A kományzó annyira a judeo-plutokrata-bolsevista érdekcimboraság befolyása alatt áll...