Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-03 / 79. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPtJSAG 1967. április 3. Hallott ugye a legekről: a legmagasabbakról, a legalacsonyabbakról, a legszélesebbről, a legkeskenyebbről... Hát én az utóbbi időben sok ilyen leg-gel találkoztam. Pontosabban olvastam egy könyvet, amiben minden leg megvan. Itt van például Mike Williams, amerikai fiatalember esete. Képzelje, ez a fiú még januárban, egy szeles, barátságtalan estén, úgy tizenegy óra tájban, aláállt a zuhany alá és hatvan órán keresztül ott állt, zuhogott a víz a nyakába. Persze tanúk jelenlétében, mert a rekordot csak így hitelesítik. Szóval zuhogott a víz a nyakába. Amerikában. Es nem Szekszárdon, a fürdőben, ahol bizony közben kifogyott volna a melegvíz és akkor fuccs a világrekordnak. Ö volt a legtovább zuhanyozó a világon. Nem tudom, hogy mit ivott utána. Lehet, hogy a vjjjíg legdrágább borát. Tudja-e, a szerkesztő úr, hogy melyik a világ legdrágább bora? Tévedett. Nem a szekszárdi. Ez már csak azért is lehetetlen volna, mert előfordul, hogy a szekszárdi bor nem is bor. Illetve megvan benne minden: a víz, a cukor, csak egy hiányzik belőle néha — a szőlő. A világ legdrágább bora nem ilyen, az 1806-os évjáratú Chateau Lafite. Ebből egy-egy palackkal ezer franként adnak, amiért annyi krumplit lehetne kapni, hogy még. Az angyalát! A krumpliról jut eszembe. Paraguayban eszik a legtöbb krumpit. Évente háromszáz kilót egy-egy ember. Átlagosam Van, aki ennél többet, van, aki kevesebbet. Clyan adatot nem találtam, hogy melyik országban eszik a legtöbb vöröshagymát. De jártam a szekszárdi piacon és az a gyanúm, hogy mi, magyarok esszük a legtöbb vöröshagymát. Még itt sincs az új és máris elfogyasztottuk a régit. Nagy kár, hogy mégluilt Fath Ali perzsa sah. Amikor láttam, hogy mit produkált ez az ember annak idején, rögtön arra gondoltam: AU, Ali ha most élnél, menten magyar díszpolgárrá válnál, sőt, eljöhetnél hozzánk tapasztalatcsereátadásra is. De, hát nem él. Pedig ő volt az egyedüli ember, aki világrekordot állított fel gyerekekből. 1797 és 1832 között élt és uralkodott, de már 1822-ben 154 fiú- és 560 leány- gyermek boldog apjának mondhatta magát. E nagy számok is világosan mutatják, hogy Ali kísérletező kedvű ember volt. Ö nemcsak prédikált, mint Clinton Locy amerikai lelkész aki 1955-ben kerek negyvennyolc órán keresztül tartotta szóval a hívőket és több mint valószínű, ezután született meg az ötlet két amerikai diák agyában, a zongoraszétverés ötlete. Ez a két egyetemi hallgató négy perc és 51 másodperc alatt sikeresen és tökéletesen szétrombolt egy zongorát. Ezt a rekordot azóta sem sikerült megdönteni. De arra sem akadt még példa, amit Cecil Barham, angol férfiú művelt. Képzelje csak el a szerkesztő úr: ez az ember 1965 május 10-én Ipswickben két perc alatt 56 nyers tojást evett meg és ezzel megdöntötte a korábbi nyerstojás- evési világrekordot. E rekord láttán többen összepofozkodtak, de senkinek sem sikerült megdöntenie a pofozkodást mlálgrekordot, amit még 1931-ben két angol fiatalember állított fel. Hatvan órán át pofozták egymást. Tanúk jelenlétében. Az utolsó pofont egyszerre adták, hogy egyikük se sértődhessen meg. íme, itt a lehetőség. Ez a világrekord még megdöntetlen. Ha valakinek ez sem elég, versenyre kelhet más számokban is. Es van esélye arra, hogy bekerüljön a „világcsúcsok könyve” legújabb kiadásába. Még versenyre kelhet a cölöpülés világrekordjáért is. Mert ennek is van világrekordja. Egy tizenhét éves, amerikai lány összesen 211 napig és 9 óráig ült egy cölöp tetején, egy fészekben. De téved, az aki azt hiszi: minden világrekordot beletesznek ebbe a könyvbe. Nincs kategóriája például a bérházi pörlekedéseknek, pedig ebben még lehetett volna esélyünk. De nem kerülhet be egy angol diák világcsúcsa sem, pedig ez a fiatalember csodálatos dogot művel. Én is láttam, amint ott ült a szobájában és meredten nézett egy cseresznyemagot. .. Azt mondják, így nézi már hónapok óta. El is hiszem, ö még nem tudja: hiába nézi akármeddig — ezt a világrekordot senki sem hitelesíti. Viszont Pandora McColm amerikai hölgy rekordja ott büszkélkedik majd a lexikonban. Ez a hölgy egymásután és különböző nevek alatt, tíz, mit sem sejtő amerikai katonával kötött házasságot. És csak olyanokkal, akiket rövid időn belül Vietnamba küídtek. Az élelmes asszony már több ízben kapott értesítést, amelyben közölték, férje sajnos elesett... Ilyenkor elment és felvette az elesett katonák özvegyeinek kijáró kártérítési. Szomoi~ú rekord. De sajnos ilyen is van. Ezzel búcsúzom. Tisztelettel: Vakmerő kitörés a pokolból Szökés a San Carlos börtönből Irta: P. Siblin A venezuelai dolgozó nép akaratából a kommunista hazafiak egy csoportját megválasztották a kongresszusba. Am a mentelmi jog felrúgásával börtönbe vetették őket. Februárban három kommunista vezető vakmerő módon megszökött a börtönből. Ennek a szökésnek a részleteiről számolunk be. Nyílás a padlón Azon az emlékezetes februári reggelen a caracasi San Carlo6 börtönben megkezdődött a szokásos ellenőrzés. A tiszti rangban lévő főfelügyelő, egy őrszolgálatot teljesítő katona kíséretéiben, pontosan hat órakor kezdte meg a szemlét. Megcsikordultak a cellaajtók, s a zseblámpa fénye éles pengeként hasított a sötétségbe. A nevükön szólított foglyok sorra jelentkeztek. A börtönőrök, miután meggyőződtek'róla, hogy a foglyok a helyükön vannak, — lassú léptekkel a következő cellák felé vették útjukat. Az egyik cella mélyéből női gangok válaszoltak: a börtön falai között honleányok is sínylődnek. Az épület legalsó szintjén lévő F—2 tömbre került a sor. Itt a Venezuelai Kommunista Párt három vezetőjét őrizték. — Pompeio Marquez! — Huillermo Garda Ponce! — Teodoro Petkov! — visszhangozta tompán a folyosó. Néma csend. A zseblámpa fénye végigpásztázta a cella falait: sehol senki. A tiszt az ágyakhoz rohant: érintetlenek. Az egyik ágy alatt négyzet alakú nyílás tátongott a padlón. Kétségtelen volt, hogy a foglyok megszöktek. Egy percig tartó tanácstalanság után riasztották az őrséget. A folyosókon csizmák dübörögtek, parancsszavak pattogtak és az átkok özönét zúdították a szökevényekre. A szökevények A kommunisták vakmerő szökése Venezuela politikai életének nagy szenzációja lett. A börtönőrök markából kisiklottak azok a harcosok, akiknek nevét országszerte jól ismerték. Pompeio Marquez nyolc éven át irányította a kommunista párt központi bizottságát Pérez Jimenez diktatúrájának időszakában, ö foglalta el Jesus Faria főtitkár helyét, akit a titkosszolgálat elfogott és börtönbe vetett. A rendőrség hiába próbált Santos Jor- me (Marquez illegális neve) nyo. mába férkőzni, minden igyekezete hasztalannak bizonyult. Guillermo Garda Ponce népszerű tagja a Hazafias Juntának, amely 1958. januárjában fellázította a népet a diktatúra ellen. Teodoro Petkov bolgár emigráns családból származik, a KP egyik legtehetségesebb fiatal vezetője. Nagy bátorság és rettenthetetlenség a jellemzője. 1963- ban letartóztatták, de megszökött. A börtönkórház hatodik emeletéről . nylonfonálból készült kötélen ereszkedett le. Mindhárman a Venezuelai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjai. 1958-ban parlamenti képviselővé választották őket. Ám a Betancourt-kormány, az alkotmányban kinyilatkoztatott mentelmi jog ellenére, börtönbe vetette őket. Azóta a venezuelai hatóságok politikai foglyokként kezelték őket. A hatóságok hosszú éveken át nem merték rászánni magukat a három kommunista ügyének kivizsgálására, mert attól tartottak, hogy a per folyamán a venezuelai rendszer kerülne vád alá. A San Carlos börtön mindig hírhedt volt. Az erődben levő félszáz fogoly őrzésére egész helv/WApot tartanak válogatott katonákból és különböző fegyvernemek tisztjeiből. Csupán a belső őrség létszáma meghaladja a két századot. Az őrszolgálatra történt beosztás előtt minden katonát hathónapos kiképzésben részesítenek egy rendőriskolán. Magában az erődben aztán őrmesterek és tisztek vezetésével tanítják meg őket a börtönőri szakma fogásaira. A kiképző tisztek mindegyike legalább három évig szolgált San Carlosban. A belső őrség kiegészítéseként a börtön környékén levő épületek háztetőin éjjelnappal szolgálatot teljesítenek a legjobb lövészek közül kiválasztott katonák. A rendőrök állandó „vendégek” a közeli házakban: rendszeresen sorra járják a lakásokat, s alaposan szemügyre vesznek mindent. Ennek az ördögi rendszernek a kiagyalói biztosak voltak benne, hogy gépezetük kifogástalanul működik. Ezer kommunista a börtönökben Másként vélekedtek a venezuelai kommunisták. Az utóbbi években a venezuelai kommunistáknál senki sem tanulmányozta tüzetesebben a rengeteg venezuelai börtön és koncentrációs tábor építését és berendezését. Hiszen a kommunisták ezrei járták meg ezeket a börtönöket. Jelenleg is körülbelül ezren sínylődnek a párt legjobb fiai közül a venezuelai börtönökben. Magában a San Carlos erődben tartják fogva Gustavo és Eduardo Macha- dot, a Politikai Bizottság tagjait és más ismert venezuelai kommunistákat. A párt vezetősége, az illegalitás rendkívül nehéz viszonyai közepette, egy percre sem feledkezik meg elvtársairól, a megtorlások áldozatairól. A pártvezetőség kezdeményezésére az országban tömegméretű kampány indult a politikai foglyok szabadon bocsátásáért, s ez a mozgalom Venezuela határain túl is nagy hullámokat vert. A helyi és a nemzetközi közvélemény nyomására a hatóságok kénytelenek voltak szabadon bocsátani Jesus Faria főtitkárt és E. To- rezt, a PB. tagját. A szovjet nép adott nekik menedéket. A kommunista párt sohasem mondott le a bajba jutott harcostársak kiszabadításának egyéb útjairól. 1963 decemberében Ta- carigua-sziget koncentrációs táborából négy fogoly szökött meg. A kommunista párt vezetősége, amint ez az annak idején közzétett nyilatkozatából kitűnik, nagy jelentőséget tulajdonított a San Carlos erődbe zárt foglyok kiszabadításának. De hogyan lehetne ezt a feladatot végrehajtani? Simon úr... A börtön falától mindössze néhány tízméternyire fekvő egyik kis kétemeletes házban letelepedett egy Simon nevű, viszonylag fiatal férfi. A Szíriái nemzetiségű Simon úr 1962-ben érkezett Venezuelába (legalább is erről tanúskodtak iratai, amelyek nem keltették fel a rendőrség gyanúját). Az energikus, mindig jókedélyű ember csakhamar megnyerte a környék lakosságának rokonszen- vét. Bizonyos idő múltán a ház földszintjén egy kis szatócsüzletet és garázst vásárolt. Simon úr gyakran elvitte autóján egy kis sétakocsikázásra a szomszédos gyermekeket, sohasem tagadta meg a betegek orvoshoz, szállítását, szívesen adott vevőinek egyet-mást hitelbe is, bár a szatócsüzlet nem tűnt túlzottan virágzó vállalkozásnak. Ugyanúgy, mint a börtön közelében fekvő egyéb épületekben, Simon szatócsüzletében és garázsában is rendszeresen szemléket tartottak. A ház tetején egész nap látható volt az őr sziluettje. Simon azonban minden gyanún felül állt. A „San-Simon” szatócsüzletbe gyakran betértek a katonák. Itt kipihenhették laktanyai fáradalmaikat, kaptak hitelbe (soha meg nem adómra) egy-egy doboz cigarettát és elbeszélgettek a vendégszerető házigazdával. A tisztek is bejáratosak voltak: azt remélték, hogy Simon, a maga népszerűsége folytán, jól tájékoztathatja őket erről-arról. Az egyik tiszt, hogy megnyerje magának, olyan engedélyt adott neki, amely feljogosította rá, hogy a nap bármely szakában szabadon járhasson-kelhessen a városban. Közben a föld alatt, a szatócs- üzlet és az erőd között megfeszített munka folyt. Alagutat fúrtak. A szakértők véleménye szerint az alagút elkészítéséhez legalább két és fél évre volt szükség. Maga az alagút a garázsból indult ki, majd az utca és az erőd alatt áthaladva, hatvan méteres szakaszon azzal a céllal készült, hogy elérje Marquez és társainak celláját. A beomlás elkerülése végett több mint három méter mélyen kellett ásni. A föld alatti járatnak körülbelül egyharmadát a bányatechnika szabályai szerint gondosan aládúcolták. A földet bőrzsákokban szállították ki: a szemlék során egy maroknyi földtörmelék is az akció összeomlásával és a részvevők elkerülhetetlen pusztulásával járt volna. De hogyan lehet a föld alatti vágatot pontosan a cella alá kihajtani? Az építők kétszer is elvétették az irányt. Még nehezebb volt zajtalanul átvágni a cella több mint nyolc, centiméter vastag cement alapját. S ezt közvetlenül a szökés előtt kellett végrehajtani. A feladatot a következőképpen oldották meg: ké- ■ zifúróval belefúrtak a cement alapzatba, de nem fúrták át az egész nyolc centiméteres réteget teljes vastagságban, hanem csak bemetszettek egy négyzet alakú nyílást. Egy a négyzetet aztán a szökés pillanatában hidraulikus emelővel nyomták fel. A többi már mindössze néhány perc műve volt: a három fogoly leereszkedett a sötét alagútba és négykézláb, majdnem kúszva elérte a garázst. Itt aztán nyomuk veszett. Az illegalitás még nem szabadság Három nap múlva Simon elhagyott gépkocsiját megtalálták a főváros határában. Úgy látszik, a tulajdonosnak, aki a szökevényekkel együtt azon 1 az éjszakán eltűnt, többé már nem volt szüksége a kocsira. A rendőri szolgálatok (Venezuelában több ilyen szolgálat működik) és a katonai titkosszolgálat a szó szoros értelmében fenekestől felforgatta a környékbeli házakat, átkutatta az utakon közlekedő autókat és százszámra tartóztatta le az embereket, mégsem tudott a szökevények nyomára bukkanni. A venezuelai kommunisták és a világ legkülönbözőbb országaiban élő barátaik öröme határtalan. A párt vezetésébe — hála a ma még ismeretlen hősök bátorságának és helytállásának — visszatért a három kiemelkedő harcos, akit nem tört meg a nehéz rabság. Az illegalitás még nem szabadság. Hosszú, kemény harcot kell még vívni a valóban szabad Venezueláért. S ez a harc a pártjukhoz és népükhöz' hűséges, az igaz ügyért élő és szenvedő bátor emberek győzelmével fog véget érni. Ilyen emberek a venezuelai kommunisták.
