Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-03 / 79. szám

1967. äprilis 3. TOLVA MEGYEI VEP^.ISAG-----­3 Ü nnepi megemlékezés Szekszárdim, a felszabadulás tiszteletére A felszabadulás évfordulója tiszteletére a városi pártbizott­ság rendezésében ünnepi meg­emlékezést tartottak vasárnap este 7 órai kezdettel a volt me- ' gyeháza dísztermében. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után dr. Szigeth Ferenc, a párt városi végrehajtó bizottságának tagja, az ünnep­ség elnöke, köszöntötte a részt­vevőket, az üzemek, vállalatok, intézmények képviselőit. Az el­nöki megnyitó után dr. Szendey Imre, a városi tanács elnök- helyettese ünnepi beszédet mon­dott. A történelmi évfordulóra, 1945. április 4-re emlékeztetett, amikor a szovjet hadsereg ki­űzte Magyarország területéről az utolsó fasiszta csapatokat, ha­zánk területe felszabadult. A fel- szabadulással új időszak vette kezdetét: felépíteni az új hazát, a romokon. Küzdeni kellett az inflációval, stabilizálni a politi­kai helyzetet. A gyárak romok­ban hevertek, s a munkanélküli­ség réme kísértett. A felszabadulás óta eltelt 22 év alatt országunk talpraállt, s városunk arculata is jelentősen megváltozott. Különösen tervsze­rű városunk fejlődése az elmúlt 5—6 év óta. Uj gyárak, ipari lé­tesítmények, lakások épültek, s növekedett városunk lélekszáma. Kulturális és egészségügyi fejlő­désünk is számottevő és további fejlődésünket határozta meg az MSZMP IX. kongresszusa is. Be­szédének befejező részében kül­politikai áttekintést adott és az Egyesült Államok vietnami ag­ressziójával foglalkozott. Vietnamban jelenleg ausztrá­lokkal Fülöp-szigetiekkel, nyu­gatnémet és más katonai egysé­gekkel, valamint a bábkormány hadseregeivel együtt 800 ezer be­tolakodó harcol. Vietnam népé­re szörnyű szenvedést zúdítanak az agresszorok. Ez a nép hősie­Kitiintetések, jutalmak április 4-e alkalmából sen küzd és azt vallja: „Nem mi viselünk háborút, csupán azt akarjuk, hogy az amerikaiak hagyjanak békén bennünket és tegyék lehetővé számunkra, hogy magunk válasszuk meg saját útunkat. Amíg azonban az ame­rikaiak támadnak bennünket és megpróbálják fegyveres erővel akaratukat ránk erőszakolni, ad­dig mi azt mondjuk — nem! Hogy meddig fog tartani ez a háború, az az amerikaiaktól függ, akkor szűnik meg. ha majd ab­bahagyják”. Az emberek, a vi­lág haladó erői követelik a viet­nami agresszió megszüntetését. Nincs az a hatalom, mely a vi­lág dolgozó népe békevágyának ellenállhatna. Halál és pusztulás vár arra, aki a béke ellensége. A Szovjetunió hadserege egyszer már bebizonyította katonai ere­jét erkölcsi fölényét. A Szovjet­unió a béke őre, s ez olyan biz­tosíték, amely lehetővé teszi szá­munkra és az egész világ béke- szerető emberei számára azt, hogy békés alkotó munkával építhessük magunk és gyerme­keink jövőjét — mondotta be­fejezésül Szendey elvtárs. A felszabadulás ünnepe alkal­mából vasárnap délelőtt kormány­kitüntetéseket adtak át a megyei tanácsnál. Az ünnepélyen meg­jelent K. Papp József, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke, Somi Benja­min és Virág István, a megyei pártbizottság titkára, dr. Vigh Dezső, dr. Gyugyi János és Tolnai Ferenc, a megyei tanács vb-elnök- helyettese és dr. Polgár Ferenc, a megyei tanács vb-titkára. Szabópál Antal köszöntötte az ünnepély résztvevőit, majd az Elnöki Tanács megbízásából kor­mánykitüntetéseket adott át. A 'Munkaérdemrend ezüstfokozatát kapta dr. Erdélyi László, a megyei tanács vb pénzügyi osztályának csoportvezetője, Széli István, a Szekszárdi Nyomda igazgatója, Vass István, a Dalmandi Állami Gazdaság igazgatója. A munka­érdemrend bronzfokozatát kap­ta Garamvölgyi Mátyás, a Beru­házási Iroda műszaki ellenőre. Ruttkai Lajosné, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának földrendezője, Hecryi Ferenc, a Szekszárd városi Tanács osztály- vezető főmérnöke, Szikszai István, a Dalmandi Állami Gazdaság fő­gépésze, Gyuricza József, a Vár­dombi Géniavító Állomás csoport­vezetője. Tóth Gyula, a Bölcskei Gépjavító Állomás csoportveze­tője. Tóth Mihály, a Mecseki Szénbányászati Tröszt mázai gé­pésztechnikusa életmentő Emlék­érem jelvényt és az azzal járó 1000 forintos pénzjutalmat kapta a februári sújtólégrobbanás al­kalmából tanúsított önfeláldozó magatartásáért. Bölcsföldi Sándor a Haza Szolgálatáért Érdemérem honvédelmi miniszteri kitüntetést kapta. A kitüntetettek nevében dr. Erdélyi László mondott köszöne­tét. Külön ünnepélyt rendeztek a megyei tanács épületében az ap­parátusi dolgozók részére. Ennek keretében Szabópál elvtárs pénz­jutalmakat adott át a végzett munkáért. Üdvözlésében köszöne­tét mondott a választási felada­tok zavartalan lebonyolításáért is, és kérte az apparátus dolgozóit, hogy továbbra is tegyenek meg mindent a feladatok jó végrehaj­tása érdekében. A tanácsi appa­rátus dolgozóit Virág István, az MSZMP megyei bizottságának tit­kára is köszöntötte. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa eredményes munkája el­ismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta Bucher Jánosnénak, a Tolnai Pamuttextilgvár párosfűzőnőjó- nek és özv. László Zoltánnénak, a bonyhádi Petőfi Tsz tehenészé­nek, akik a fővárosban vették át kitüntetésüket. Az ünnepi beszéd után a váro­si művelődési ház irodalmi szín­pada „Ne feledd!” címmel em­lékműsort adott. Az ünnepség az Internacionáléval fejeződött be. Ünnepség a tanácsi építőknél A Tolna megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalatnál, a sok éves ha­gyományokhoz híven, hazánk fel- szabadulásának évfordulója alkal­mából ünnepi termelési tanács­kozást tartottak. Bíró György, a vállalat főmérnöke ■ mondott ün­nepi beszédet a vállalat kiváló munkásai előtt, majd László Ist­ván igazgató értékelte a harma­dik ötéves terv idejére indított verseny múlt évi produktumait. Az első helyezett II. számú főépí­tésvezetőség dolgozóit, a verseny győzteseit tizenkétezer-kétszáz fo­rint jutalomban részesítette az igazgató! Kiosztottak 68 dolgozó­nak kiváló dolgozó oklevelet, 22- nek kiváló dolgozó jelvényt. Meg­jutalmazták a megyei szakmun­kástanuló-versenyben jó ered­ményt elért ipari tanulókat, ezüst- és bronzjelvényeket adtak át a szocialista brigádok tagjai­nak. Átadták a KISZ érdemérmét a pálfai alapsxervesetnek Amikor napvilágot látott a hír, Az ünnepi KISZ-taggyűlésen hogy a pálfai KISZ-alapszervezet mintegy száz fiatal vett részt, elnyerte a Kommunista Ifjúsági közöttük ott voltak az úttörők is. Szövetség legmagasabb kitüntető- De megjelentek a község vezetői sét, a KISZ-érdemérmet, a köz- is, akik féltő szeretettel őrköd- ség szinte egy emberként meg- nek a fiatalok jövőjén. Nem kis mozdult. Érezték, hogy valami mértékben nekik köszönhető, olyan rendkívüli esemény tör- hogy a pálfai KISZ-alapszervezet tént, amely ország világ előtt is- ilyen nagyszerű eredményekkel mértté tette az alig valamivel több mint kétezer főt számláló községnek a nevét. S ezt a hír­nevet mintegy 40—50 fiatalnak köszönhetik. A pálfai „Egyetértés” termelőszövetkezet „Mátai Anta’” KISZ-alapszervezete ugyanis Magyarországon az első olyan kollektívák közé tartozik, amely elnyerte ezt a kitüntetést. A pálfai fiatalok egy évvel ez­előtt már egyszer felhívták ma­gukra a figyelmet, amikor el­nyerték a KISZ-szervezetek or­szágos mezőgazdasági versenyében az előkelő III. helyezést, s az ez­zel járó kétezer forint pénzjutal­mat. Akkor megfogadták: úgy dolgoznak, hogy bebizonyítsák, méltók az elismerést®. S most egy évvel később jó munkájukért el­nyerték a legmagasabb kitünte­tést.' A bizonyítás tehát várakozá­son felül sikerült. Az április elsején megtartott ünnepi KISZ-taggyűlésen Király Ernő, a Tolna megyei KISZ-bi- zottság első titkára adta át, a KISZ Központi Bizottsága nevé­ben az érdemrendet Jaczkó Lász­lónak. az alapszervezet titkárá­nak. dicsekedhet. A termelőszövetke­zet elnöke Lakos József hacsak szerét teheti a fiatalok között van. Irányít, szervez, segít, hol mire van szükség. De ha kell fegyelmez is. Amikor Király Er­nőtől átvette a KISZ Központi Bizottságának dicsérő oklevelét, a fiatalok hosszan tartó tapssal kö­szöntötték őt. A rövid, de rendkívül benső­séges ünnepség után Jaczkó László KISZ-titkárral beszélget­tünk, aki elmondta, hogy amikor a fiatalok hírét vették a kitünte­tésnek. elhatározták: egy üveg­vitrint készítenek, s azt a párt­ós a KISZ-szervezet közös he­lyiségében állítják ki, benne az érdeméremmel. S egy másik el­határozás is született: társadalmi munkában segítenek az alanszer- vezet egy fiatal házaspárjának felépíteni családi házukat. — Az érdemérem kötelez, s ezt valamennyien tudiuk, hoev mit lelent — summázta a KTSZ-tit- kár, az alapszervezet véleményét. S ez a kötelességérzet jellemzi a pálfai KISZ-alapszervezet va­lamennyi tagját gazdasági és po­litikai munkájában egyaránt. Ez sikereik egyetlen titka. Ünnepség, kiállítás az MHS székházában Az MHS megyei székházában a felszabadulás évfordulóját ün­nepelte a megyei elnökség teg­nap délelőtt. szabadulás óta az egészséges ivóvízzel való ellátás, a közmű­vesítés és főképpen erre büsz­kék a legjobban. A művelődési otthon igazgatója elmondotta még rég szükség lett volna az új művelődési otthonra — nem pa­lotára —, de ő is, mint annyian a dombóváriak közül, a sorrend szempontjából fontosabbnak tar­totta, hogy a milliókat közműve­sítésre fordítsák. Ez a magyará­zata tehát annak, hogy a járás községeiben már legtöbb helyen felépült a l művelődési ház, de Dombóvárott csak most kerül­het erre sor. Szeretnék egy fe­lelős megyei vezetőtől hallani, hogy mennyi öszegű segítséget kapnak a megyétől. Dr. Szőke Sándor taglalta a városkép hiányát, ehhez a gon­dolatmenethez kapcsolódtak a földművesszövetkezet helyi kép­viselői is. Ismertették a har- mincmillliós hálózatfejlesztési programot, amelynek megvaló­sítása a városképet segíti majd kialakítani. Itt vetődött fel azon­ban a dombóváriak jelenlegi legnagyobb problémája Régeb­ben nem volt pénz a hálózat- fejlesztésre és körülbelül tíz­milliót öltek bele a toldozásba- foltozásba, amely végső soron nem oldott meg semmi. Most van pénz. De nincs építési ka­pacitás, ügy látszik, hogy ebben az évben nem tudják megkez­deni sem az áruház építését, de nem tudják folytatni a „Luca- szálló” építési munkálatait sem. Heves vitát robbantott ki a fiöldművesszövetkazelji vezetők bejelentése: az ankét résztvevői közül sokan fetették a kérdést, hogy a község helyi vezetői miért nem gondoskodtak idejé­ben építési kapacitásról? A vá­lasz: Kaposvártól kértek segít­séget, azok vállaltak volna mun­kát — tízmillió forint értékben, 1967-re —, de megyéjükön kívül nem dolgozhatnak. Nehéz meg­érteni a szavak és a tettek egy­ségét, ha látjuk, hogy Dombó­várnak az idén építkezés tekin­tetében nem lesz módja előre lépni. A IX. kongresszus határozata kimondja, hogy tovább kell foly­tatni az ipartelepítést. Dr. Dom- bai István beszélt az ehhez kap­csolódó gondokról, amely fő­képpen a női munkaerő foglal­koztatottságára vonatkozik) — So­kan dolgoznának, de nincs hol. Dombóvár tudna heiyet adni Budapestről letelepülő üzemnek, vagy üzemrésznek. Dombóvár fekvése üzemtelepítésre min­den szempontból ideális. Még abból a szempontból is, hogy az ország minden részében dolgozó, kiváló szakemberek szí­vesen mennének haza, és vállal­nának munkát szülőföld j ükön. Nem hallgatták el a ktsz-ek kezdeményezéseit és törekvéseit. Király István ktsz-elnök elmon­dotta, hogy nehéz körülmények között, régi, elavult épületek­ben működnek a ktsz-ek. Ennek ellenére a vegyesipari ktsz-ben sokat törődnek a dombóvári gonddal: háromszáz új munka­helyet biztosítanak, vegyi üzem létesítésével. Ebben az esetben viszont még nagyobb gondot okoz majd a bölcsődei helyek máris aggasztó hiánya... A vajgyár előtt három megye találkozik. A megyehatárok sa­játságos helyzetet teremtenek, mert Dombóvár teljesen össze­épült a Somogy megyei Kapos- pulával. Ennek ellenére a ka- paspulaiak hivatalos ügyeiket kizárólag Kaposvárott intézhe­tik, holott fél óra alatt elintéz­hetnék ott, helyben. Ez a saját­ságos helyzet szülhette azokat a túlzásokat, amelyek úgy jelent­keztek, hogy Dombóvár szakad­jon el Tolna megyétől. Az ankét résztvevőinek egyértelműen az volt az álláspontja, hogy ez nem vezet semmiféle megoldásra. Dombóvár gondjai Tolna megyei gondok és azokat kizárólag eb­ben a megyében lehet meg­oldani. Ha ugyanis Somogyhoz, vagy Baranyához tartoznának, akkor ennek a megyének lenné­ek a sarkán. Hasonló gondok­kal. Azon tehát nem múlik sém­in. hogy melyik megyéhez tar­toznak. Az ellátás változatlanul az égető kérdések közé tartozik. A lakosság több mint kilencven százaléka bérből és fizetésből él Dombóvár mégsem részesül en­nek megfelelően a központi kész­letekből. Mi következik ebből? Szombatonként a vasutasfelesé- gek százai kénytelenek felülni a vonatra, mert a hét végi be­vásárlást helyben nem, legfel­jebb Kaposvárott tudják el­végezni. A Dombóvárról szóló cikk­sorozattal — az ankét részt­vevőinek megítélése szerint —> méginkább ráirányította a fi­gyelmet a község eredményeire gondjaira. És az oitt. élő embe­rek munkájára. Méginkább rá­világított ä helyi lehetőségek fokozottabb kihasználására és ezzel együtt arra, amit az el­következendő években kizárólag országos, .vagy megyei segítség gél lehet csak megoldaná. Jelen­leg nem könnyű Dombóváron vezetői posztokon dolgozni, de viszont érdemes ennek az élet­képes községnek a jelenét és a jövőjét kormányozni. PÁLKCVÁCS JENŐ — SZEKULITY PÉTER Lantos Ottó alezredes megyei elnök megnyitója után Végh Já­nos százados méltatta az ünnep jelentőségét, majd kitüntetése­ket adtak át azoknak, akik több éven keresztül kiemelkedő mun­kát végeztek. A honvédelmi miniszter a Haza szolgálatáért érdemérem arany fokozatával tüntette ki Kaszás Ferencet. Jankó Gergely, Molnár József és Vastag József a 15 éves honvédelmi emlékérmet, Lengyel László Misetits Sándor, Pallos József, Samu Ádám és Szabó Lajos a 10 éves honvédelini em­lékérmet kapták. Dr. Pánczél Gézáné az MHS kiváló dolgozó- jelvény aranyfokozatát kapta. Délután az MHS székházában megnyitották a felszabadulási ki­állítást a megyei elnökség, a TIT és a városi KISZ-bizottság ren­dezésében. A kiállítás bemutatja a szovjet hadsereg felszabadító harcát, az MHS munkáját, a néphadseregben folyó kiképzést, a mindennapi katonaéletet.

Next

/
Thumbnails
Contents