Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-23 / 95. szám
7 Munkácsy-dijqs grafikusok, 1967 Bemutatjuk a grafika három idei kitüntetettjét Hegedűs István Régi történelemkönyvet lapozgatva az ötéves fiú boldogan fedezi fel: ami képzeletében megszületik, mindent le lehet rajzolni. .. Talán a „Tájfun” döntötte el végleg a sorsát. Társai kézzel írt „újságjának” olvasóit a negyedikes kis iskolás szórakoztatja mókás rajzokkal, karikatúrákkal. Az érettségi előtt álló gimnazista már publikál, s amikor a Ludas Matyiban először feltűnnek bizarr szituációkba keveredett, szálkás rajzú, fura figurái, azonnal felfigyelnek rá. Azóta a négy betű — Hihi — nélkül is tévedhetetlenül ráismernénk. Öröme akkor igazi, ha olyasmit sikerül megfogalmaznia, amit még senki sem fedezett fel, amiben sok ember indulatát tudja kifejeztni. Hatalmas íróasztalán mindig nagy halom papír, vázlatokat készít, a maga szórakoztatására is játszik a figurákkal. — Szeretem a régi metszeteKétségbeesett: előtte még az élet, és tessék, már az elején „csütörtököt mondott”. Azóta túlvan a tízezredik karikatúrán. Huszonnégy évvel ezelőtt jegyezte el magát a műfajjal. „Förtelmes rajzokat csináltam, amikről azt hittem, a legjobbak”. A Szabad Szájnál eltöltött öt esetendő terméséből netmi öniróniával egyetlen rajzot sem tart olyannak, amit érdemes lenne visszaidézni. — Az abszurd humort a gondolat teszi időtállóvá. A jelképes figurákkal, néhány vonallal sokkal többet ki lehet fejezni, mint a régi vicc-rajzok naturális stílusával — mondja. Az utóbbi öt évben, amióta ez t a sajátos formanyelvet használja, csaknem minden héten találkoztunk a Ludas Matyiban olyan rajzával, amelyre érdemes visz- szaemlékezni. És sorolni lehetne olyanokat, amelyeket nem lehet elfelejteni. Két éve jelent meg Csendélet című kötete, amely napok alatt elfogyott. Egyik méltatója azt írta, megtalálta a stílusát. Tagadólag műhelyéből kikerült rajzfilmek, — Pegazus tragikus története után most az újabb Péti-sorozaton dolgozik, s júliusra dobozba kerül az ENSZ felkérésére készülő rajzfilm is... Réber László — A karikatúra-rajzolás indulat, belső kényszer. Csak így érdemes valamit csinálni... Ami másoknak egy szegfű, vagy — Nem dolgozom gyorsan. Az egyszerűségre törekszem, ahhoz pedig nagyon sok munka és idő kell. Az igazi örömöt az jelenti számára. amiért meg kell dolgoznia de művészete élvezőinek sem nyújt könnyű örömöket. El kell időzni nála. hogy mondanivalójának teljessége kibontakozzék, s ez mindig megéri a fáradságot. Az emberiség súlyos kérdéseit legtöbbször légiesen könnyed, ízJancsi és Juliska rózsa, az volt nekünk a találkozón á „Krapekok”, Igaz,- választhattunk volna - más - könyvet is ismertető jelnek, a Kis .magyar antológiát, A három kövér-t, az Akár hiszed, akár nem, vagy a Variációk egy témára címűt, s még jó néhányat. E nagy sikert aratott kötetek mindegyikének fanyar humorú grafikus-művészé — Réber László. P Szűkszavúan foglalja össze eddigi pályáját: tizenöt éve rajzol karikatúrát, 1959-ig a Ludas Matyi munkatársa. Könyvillusztráción kívül rajzfilmmel is foglalkozik. Szűkszavú, zárkózott, mint grafikái. Idegennek érzi magától a nyilatkozó szerepét, nem illik ahhoz, amit csinál, mert „a karikatúra annyira szabályellenes műfaj...” A magyarázatot, a szövegmankókat az életben is igyekszik elvetni. Szigorú véleményt tolmácsoló rajzai beszélnek helyette. (Várnai György rajza.) léses grafikai formanyelwel jeleníti meg, s ez az ellentét sajátos vonzásának forrása. Neon nevettet -— elgondolkoztat. Ha rajzait nézi az ember, olyan világban érzi magát, ahol az egyszerűbb jelnek is megnövekedett jelentősége van. „Ha csak külsőségeket jelenít meg az ember, úgy ábrázolni nem is érdemes...” — Szeretek illusztrálni gyerekeknek is — mondja. Nekik sem magyaráz, a legif- jabbakkal jókedvűen összenevet. Úgy érzi, a gyerekekben a fiatalokban találja meg a leginkább értő közönséget Jani- kovszky Éva íróval eddig már három, külföldön is nagy elismeréssel fogadott köteten dolgoztak közösen, s éppen most készít 40 rajzot a negyedikhez — ho<n’ kibontakozzék az a furcsa, érzékeny világ, amelyet magában hordoz. Az illusztráció modem vívmányainak híve. kiemel, aláhúz. Nem az írott szó függvénye, hanem azzal egyenrangú. Alkotás. Bársony Éva Gépkorszak két. Az emberi magatartás izgalmas tudósításait, érzem és kutatom bennük is. Könyvillusztrációit nézegetem: Bábel-tomya, Trisztán és Izolda, egy Verne-regény... A művész kimeríthetetlen fantáziája minden grafika. Él benne letűnt korok, a régmúlt iránti kíváncsiság. Mai szereplőiben is felfedezhetjük elődeink vonásait, szellemes, modern mondanivalói így még közvetlenebbül nevettetnek. .» Várnai György — Az ötlet csak rutin kérdése —. Várnai György szerint olyan ez, mint színésznek a szereptanulás. Egy idő után készségévé válik. Amikor élete első tíz karikatúráját kellett megrajzolnia, a hetedik után már semmi sem jutott az eszébe. (Hegedűs István rajza.) int Minden újabb állomásnál természetesen úgy hiszi, megtalálta a legmegfelelőbbet, az- tám egy idő után érzi, mégsígn az, amit csinálnia kellene. S akkor újra keres, hogy tovább lépjen. Mert sohasem elégedett önmagával. — A társaság kedvencei nem a karikaturisták, a Jópofák” nem a hivatásos humoristák közül kerülnek ki. >. Zárkózott ember. Ha nem dolgozik, olvasni szeret, legszívesebben irodalmi tanulmányokat. Kedves könyvei között is első helyen említi Kosztolányi visszaemlékezéseit. Munkája nagy részét a film teszi ki — több külföldi fesztivál diját hozták haza már a Rajt! (Réber László rajza.) LOVÁSZ PÁL: Fa alatt Fölöttem ág, köröttem égpereni, jussal jutott e sátorhely nekem. Múlttá kövült ősöm, százegynehán>. mind így hevert a munka, harc után. Selyem gyepű kemény gerinc alatt jövőt igéz, s fényarcú álmot ad. Rögből eredt röghöz kötő szabály vérem, velőm esöppjében benne fáj. Kedvem madár dajkálva tölti be. rég volt anyám visszhangja zeng vele. Elengedett könnyfényű bánatom futó felhő ormán lobogtatom. Hulló napom piros harmat lepi — sátortetőm ezüstfény rezgeti. BERTOLD BRECHT: Baráti szolgálat A megfelelő magatartás példájaként és barátságának bizonyítására mesélte el K. úr nekem a következő történetet. Egy napon az öreg arabhoz beköszöntött három ifjú,- hogy elmondják bánatukat: — Atyánk meghalt. Tizenhét tevét hagyott reánk és végrendeletében oly módon intézkedett, hogy legidősebb bátyánk a telték felét, a középső a harmadát és a legfiatalabb a kilenced részét kapja. Mi pedig sajnos, nem. tudunk megegyezni az osztáson. Kérjük, vizsgáld felül atyánk döntését. Az öreg arab elgondolkozva felelte: — Amint látom, ahhoz, hogy jól eltudjátok osztani tíz Örökséget, egy teve hiányzik. Nekem csak egy tevém van. Ez a rendelkezésetekre áll. Vigyétek, osztozzatok így, és csak azt hozzátok el nekem, ami megmarad. A fiúk megköszönték c* baráti szolgálatot. Elvezették az ajándék tevét és így most már tizennyolcat osztottak el egymás között. Az idősebbnek az örökség fele, kilenc teve, a másodiknak a harmada, hat teve, a legkisebbnek a kilencede, azaz két teve jutott. Legnagyobb csodálkozásukra, mikor az öröklött tevéket maguk mellé állították, maradt egy — az öreg arab tevéje. Hálásan vitték vissza, köszönve a bölcs tanácsot... K. úr igaznak tartotta ezt a baráti szolgálatot, mert semmiféle áldozatot nem kívánt. RÉVÉSZ MÁRIA fordítása IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA; Cigarettciszünef Mindez lélegzetvétel csupán egy úgynevezett cigarettaszünetben: a csikk lassan a körmünkre ég, s már szedelőzködik a társ: a jónevű Kötelesség... Te elmégy, millió gond fullajtára kísér, s én továbbutazóm napok zörgőkerekű kocsiján: hallgatagon, nem látom, milyen ugyanazon mozdulatokkal hömpölyög tovább a Rába, nem kiálthatom világba hűvös-szép énekeit, csak a rád-emlékezés. s a benned-hit mindenkor-ege jut osztályrészemül, meg a várakozás órákat-számláló, egyszerű kínja: hogy újra, meg újrn értesíteni fogsz a legközelebbi / cigarettaszünefcrői.
