Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-18 / 90. szám

A

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1967. SprTiTs Tg.

Választás után — pihenés előtt

O a harmadik 3 megyében.

__________ Harmadik a

sorban azok közül, akik az első tanácsok megalakulása óta egyhuzamban állnak a helyi köz- igazgatás élén és innen vonulnak nyugalomba. Közel két évtized sok-sok nehézsége, gazdag élettapasztalata áll mögötte.

Szinte állandósult tapasztalat- cserébe csöppen, kötetlen tanácskozást hallhat az, aki mostanában felkeresi a kis község tanácsának székházát. Abbahagyják és újra kezdik. Ez most Lengyelben a fontos tennivaló.

Átadásra készülnek. Az újonnan megválasztott elnök harminc esztendős, a tégi, a nyugalomba vonuló csaknem a duplája. Éppen a nemrégiben lezajlott tanácsválasztásról és a lakosságról beszélgetnek.

— Sokat próbált, fegyelmezett, dolgos emberek a mieink. Lehet velük szót érteni és együttműködni, ha értük és velük dolgozunk — mondja a jól megtermett, tekintélyes külsejű, deres hajú régi elnök az újnak.

Bizonyítják ezt a tanácsválasztás eredményei is. Náluk a délelőtti órákban adta le mindenki a voksát és valamennyit a Hazafias Népfront jelöltjeire. Találkozott a hivatalos javaslat az elképzelésekkel.

Tudták, hogy nyugalomba készül elnökük, mégis egyhangúlag választották meg tanácstagnak a köztiszteletben álló,- közülük való helyi vezetőt. Számítanak tapasztalataira ezután is.

Vallották, hogy önmagukat is megtisztelik a régi elnök Kesz- ler Mátyás újraválasztásával.

Ezután majd társadalmi munkában végzi az elnökhelyettesi teendőket. A tanácsülés döntésének örül a régi - elnök. - ■ ■

Tizenhét év után készül nyugalomba Keszler Mátyás Lengyel község tanácselnöke.

— Milyen érzéssel készülődik?

■— kérdezzük.

Ingatja fejét, hamiskás Tnotsoly- lyal felel:

— Mit mondjak? Ellentétesek érzéseim. Mondhatnám, hogy „Az egyik szemem sír...” mint a nótában van. Tréfán kívül. Elfárad az ember, jólesik majd a pihenés. Mégsem mondhatom, hogy

'iiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiifiiiiiiiiuuiiiiimimiiiiiiiiiiiuiiiiiiimi jó érzés, mert ilyenkor az ember már az öregek sorába számít. Jó hogy úgy látják, szükség van rám. Ez , a szerencsém — feleli.

A régi, első tanácsülésről beszélgetünk. Nagy a változás náluk azóta. Termelőszövetkezeti elnök volt ő akkoriban, tizenhét esztendeje, amikor az első választás idején községi tanácselnök lett.

— Mielőtt idekerült, termelőszövetkezeti elnök volt. Nem sajnálta 1950-ben felcserélni az elnöki posztokat?

— Sokat küszködtünk

Nyolcán, 150 holddal kezdtünk 1948-ban. Az akkori kicsiny termelőszövetkezetünkben tizenhét esztendővel ezelőtt annyit keresett az elnök, amerinyit kétkezi munkájával elért. Emlékszem, akkor egész évben ötezer forintot fizetett a mi kis szövetkezetünk a tsz-el nőknek. Két fiamat neveltem fel. Vállaltam ezt a másik elnökséget, de nem szakadtam el a tsz-től. Erősödött fejlődött azóta a közös. Szépek a jószágok, híres az áttattenyészté- sünk, csak kevés az épület. Változnak az idők és az emberek — mondják. Mostanában, az akkorival ellentétben inkább az a szokás, hogy erről a posztról mennék el tsz-elnöki tisztségbe. De annak örülök, hogy ügyes, fiatal agrárszakember lesz az utódom. Gondolom, hogy vele jól járunk.

— mutat Bai Józsefre, az új elnökre, aki hat esztendeje él a községben.

Szabódik társa: — Reméljük, tinv!y;''ificg' lesz a bizalom, megérjük Matyi - bátyám — mondja.

— Öa megbecsüli az ember önmagát és a tisztségét, őt is megbecsülik. Megismernek majd jobban — reagál. — Sikerek, kudarcok bizony váltják egymást az életben — mondja elgondolkozva.

— Mondja elnök elvtárs! Mi volt a legkeményebb dió a tizenhét év alatt? Tán az utódnak is jó tudni erről.

Határozottan felel: — Neid már nem lesz ilyen gondja. JHa adódik is probléma, másfajta lesz. Talán sejtik is, hogy a begyűjtésre utalok. Persze azért nem volt izgalomtól mentes az idekerulésem sem. Kezdeni nem könnyű, de akkoriban ez is még más volt. Valamikor nálunk csak a legjobb módúak kerülhettek be a közigazgatásba. Apám 48 évig szolgált itt az Apponyi gróféknál, tizenketten voltunk testvérek. Én meg gyermekkoromban a grófi kastélyban voltam lovász. (Az egyik fiam kalauz, a másik gépészmérnök). Nem tudom mit szólt volna a helyzethez az Apponyi grófné tavaly, ha találkozunk — mondja mo-\ solyogva. \

— Hogy" találkozhattak volna?"

— Tavaly itt járt a faluban. Svájcban él és mint turista, eljött ide, megnézni a kastélyt, a régi „birtokot”. Meg is nézhette. Más célt szolgál, mint akkor, — de még .mennyire mást —, és küllemében is különb, mint régen volt. Mondták, hogy keresi a tanácselnököt. Dolgom volt, gondoltam, megtalál, ha akar. Nekem nem hiányzik, hogy nem találkoztunk — mondja befejezésül, nagy belső nyugalommal.'

Megfontolt bölcsességére, élet- tapasztalaitára, jártasságára továbbra is szükség van.

Kiérdemelt pihenésre

készül Keszler Mátyás. Pihenésre készül, mégis tele van tervekkel. Eljárogat majd időnként a tsz-be az asszonnyal, bejár a tanácshoz, hogy ott is segítsen.

Aktív pihenésre készül a len- gyeliek deres fejű tanácselnöke.

SOMI BENJAMINNÉ

Egérfogó

módra

Zomba Községi Tanács VB. pályázatot hirdet

GAZDÁLKODÁSI

előadói Állasra.

Illetmény 116/1961. Mü. M.

sz. rendelet szerint. Érettségi kötelező.

(149)

PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE

Mit mond a gyakorlat a „K—46“ és a „Burgonya— gyomirtó szerek atkaImasásáról?

Megyénkben először 1966-ban került nagyobb területen alkalmazásra e két gyomirtó szer, és használatával kapcsolatban erősen eltérők a vélemények. Szükséges tehát a megyei tapasztalatok rövid összegezése, hiszen ez a munka a mezőgazdasági üzemek legközelebbi feladata.

„K—64“

A kukorica régóta használt és a gyakorlatban bevált gyomirtó szere a Hungazin. Megfelelő adagolás mellett több éven át is biztosítja a gyommentességet. Nagy hátránya azonban, hogy egyes gyomokat (például muharfélék, szeder) nem irt megfelelően és erősen befolyásolja a vetési sorrendet. Emiatt az üzemek csökkentették a Hungazin alkalmazását, és helyette jó gyomirtó, de csak egyéves hatású szert igényeltek. Ennek az igénynek a kielégítésére került forgalomba a „K—64" jelű kukorica gyomirtó szer, melyből 4—

4,5 kilogrammot kell 400—500 liter vízbe kipermetezni holdanként. Lényeges feltétel az, hogy a kezelt területen előzőleg Hun- gazint, vagy Merkazint nem használtak, mert csak így lehetséges a permetezés évének őszén biztonságosan őszi kalászost vetni. A permetezést a kelés előtt legkésőbb négy-öt nappal be kell fejezni, mert később a kukorica is károsodik. Ezek után nézzük, milyen eredmények születtek. Megyénkben 1966-ban kilenc üzem 544 holdon alkalmazott K— 64-et. A tapasztalatok szerint jó hatás volt 114 katasztrális holdon (21 százalék), közepes 205 katasztrális hoLdon (38 százalék), de nem volt gyomirtó hatása 71 holdon (13 százalék). Százötvennégy holdon csak sorpermetezést végeztek.

A százalékos értékelés tehát nem mutat rossz képet. Sajnos a legtöbb helyen nem a szükségen mennyiséget használták. A felmérés szerint 336 holdra 3,5 kilogrammnál kevesebb szert adtak. Nyilvánvaló, hogy a kis dózis nem hozza meg a kívánt eredményt. Megfelelő adagolással elejét lehetett volna venni az egy nyári gyomok eluralkodásának. Megfigyeléseink szerint a jó hatás egyik feltétele a permetezés után lehullott nagyobb (10 mm) csapadék.

összefoglalva a tapasztalatokat, elmondhatom, hogy a láptalajokat (kotu) és a muharfélékkel erősen fertőzött táblákat kivéve, a K—64 megfelelő adagolás mellett kielégítő gyomirtó hatást biztosít. Lehetővé teszi az optimális vetésváltást, és szinte teljesen kiszorítja a kukorica ápolásából a közvetlen kézi munkát.

,,Burgonya—G‘‘'

A burgonyának jól bevált gyomirtó szere nem volt. A gazdaságok különböző vegyszerekkel (Merkazin, Dikonirt) és művelési eljárásokkal kísérleteztek, a kézi kapálást azonban alig hagyták el. E hiány ideiglenes pótlására került forgalomba a „Burgonya—G” gyomirtó szer, melyből 2,5—3,5 kilogramm szükséges holdanként. A permetezést legkésőbb a burgonya kelése előtt 3—5 nappal be kell fejez-;, ni! Üzemeink két módszer szerint alkalmazták ezt a szert. Az egyik módszer az, hogy az ültetés .után a sima talajra permeteznek. A másik módszer szerint az elültetett burgonyát azonnal feltöltik és a kelés előtt gyomirtanak. Az előre feltöltögetett táblán jobb eredmény várható, mert a gyomirtó szerrel beborított talajfelszínt sokáig nem bolygatjuk és a későbbi permetezés miatt a kikelő gyomokat közvetlenül pusztítjuk.

Mind a két eljárásnak akadtak hívei és eredményei is. Sima műveléssel 816, töltögetés után 475 holdon alkalmazták 1966-ban. Az egész megpermetezett terület (1291 kh) 15 százalékán jó, 38 százalékán közepes, 34 százalékán gyenge gyomirtó hatás mutatkozott. Sajnos az üzemek egy része nem várta meg a' vegyszer hatásának kifejlődését, így 170 katasztrális hold (13 százalék) nem volt értékelhető.

A „Burgonya—G”-t felhasználó gazdaságoknak az alábbi három tanácsot adnám:

1. A permetezést mindig a burgonya keléséhez igazítsák és lehetőleg késleltessék, vigyázva arra, hogy a kelő burgonya ne károsodjon.

2. Az egyenletes eloszlás érdekében csak jól beállított (lehetőleg légporlasztásos rendszerű) géppel dolgozzanak.

3. Gyomosodás esetén ne siessék el a kapálást, mert a legtöbb esetben később a már kikelt gyomok is elpusztulnak.

GAÁL ENDRE

főagronómus Növényvédő Állomás, Fácánkert

= miiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiitiimimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiuiiiiiiiimiiimmiiiiimiiiiimiiiiiimiiiiimiiHiiiiiiiimmimiiiiiiii

— 49 —

A gép a rastemburgi különleges repülőtéren ért földet, ahonnan aztán Skorzeny a rendelkezésére bocsátott gépkocsin folytatta útját; A Sturmbannführert. kísérő SS-tisztnek — ő az őrséghez tartozott —, előbb száz méterenként, aztán szinte tíz lépésenként kellett bemondania a jelszót. Amióta gróif Staufíen- berg azt a bizonyos, sikertelen merényletet kísérelte meg • Hitler ellen, a bajorországi főhadiszállást még jobban őrizték, mint annak előtte. Annál is inkább, mert a főhadiszállást most már nem. választotta el több száz kilométer a fronttól, mint egy esztendővel korábban. Mindössze száz kilométernyire húzódott a front a Wolffschanzétól, éppen ezekben a napokban lépte át az amerikai hadsereg, Triertől északra és Aachen térségében a német határt.

Skorzenyt Jodl tábornagy, a főparancsnokság vezérkarának főnöke fogadta. Közötte vele, hogy részt kell vennie a főhadiszálláson tartott konferenciákon.

— Ha szabadna kérdeznem, tábornagy úr, milyen célból? — ütötte össze a bokáját katonásan Skorzeny.

— A Führer parancsára önnek meg kell ismernie a délkeleti fronthelyzetet, mert a tervek szerint önre és alakulatára különleges feladat vár ebben a körzetben...

A Führer új bunkerje a konferencia épülete mellett volt. Nemrégiben készült él, s hétméteres acél- és betonfalaival még telitalálat esetére is bombabiztos fedezéket nyújtott.

— 50 —

Ablak nélküli, bonyolult szellőztető rendszer gondoskodott arról, hogy a Harmadik Birodalom ura friss levegőhöz jusson. Az őrséghez tartozó SS-tiszt, akiit Skorzeny már régebbről ismert, elárulta, hogy a beton nem száradt ki megfelelően, nagyon kellemetlenül gőzölgőit. Az orvosok a bunkerben való tartózkodást nem tanácsolták a Führemek, mivel egészségtelennek tartották.

A főépület, amelyben most Hitlerre várakoztok, már sokkal barátságosabban hatott. A Sturmbannführer tudta, hogy ezek a hely- zetmegbeszélések naponta kétszer kerülnek sorra. Minden délben két órakor és este tizenegykor. A vitát rendszerint Jodl tábornagy vezette, de a döntéseket Hitler maga hozta. A konferencián részt vettek a Wehrmacht vezérkarának képviselői, a tengerészet és a Luftwaffe tisztjei. Jodl tábornagyra, •- a főparancsnokság vezérkarának főnökére csak a keleti front volt bízva. Az összes többi front, beleértve a Balkánt, is, a Wehrmacht vezérkarától, az OKW-tól kapta a parancsokat. Valamennyiük felett ott állt Hitler, aki 1941-ben, miután a Szovjetunió elleni viilámháború csődöt mondott, tábornokai iránti bizalmatlansága jeléül magát tette meg az egész haderő fejének.

— Vigyázz!

Skorzeny katonásan összekapta magát, mint a szoba valamennyi vendége. Tudta, hogy ez a vezényszó a Führer érkezését jelzi.

— 51 —

Hitler, Jodl — aki Skorzeny bemutatása után elhagyta a helyiséget — és Keitel tábornagy, az OKW főparancsnoka kíséretében lépett be. Skorzeny csaknem felkiáltott, annyira meglepte a vezér. Amikor esztendeje látta, életerős, energiától duzzadó férfival találkozott. És most? Meggömyedt, hetvenévesnek látszó, reszkető öregember lépett a térképekkel zsúfolt asztalhoz. Bal kezével rögtön meg kellett támaszkodnia, nehogy megroggyanjon a lába, Skorzenynak most támadtok először kétségei: vajon valóban képes lesz-e Hitler kivívni a győzelmet, kiterjeszteni unalmát a fél világra?

Ä Führer először kezet fogott néhány jelenlévő tiszttel — a legmagasabb rangúakat üdvözölte, s aztán Skorzenynek nyújtotta reszkető jobbját.

— Örülök, hogy látom, Sturmbannführer! — mondta. — Parancsom: vegyen részt minden konferencián, amelyet a délkeleti helyzetről tartunk. Feladata hamarosan oda szólítja önt...

Hitler visszalépett a térképekhez, s intett, hogy a gyorsírók elfoglalhatják a helyüket. A többiek, 4z idős tábornokok is állva maradtak. A gyorsírókon kívül csak a Führer számára volt egy támlátlan szék a tanácskozóteremben. Azonban ő is csak nagy ritkán ült le, legtöbbször állt, vagy inkább sétált a tanácskozóasztalra kiterített térképek mellett. Szemüvegét és kéttucatnyi színes ceruzát már előre odakészítették a keze ügyébe.